Családban marad

   De mégis, miért akarják mindenáron rám kényszeríteni az akaratukat? Miért nem jó nekik az, amit csinálok?

Egy álmatlan, éjfekete hajú fiú üldögélt a régi, arisztokratikus ház alagsori konyhájában. Alig múlt tizenhat éves, de már akadt tapasztalata az élet keserű oldalából is. Többek között lekezelés, közöny vagy éppen végtelen megvetés. A családjától.

Milyen megható szó! –gondolta keserűen, miközben egy hajtásra megitta az ezüst serlegbe kitöltött tej felét. Nem felel meg nekik az életvitelem, a hobbijaim, a barátaim, sem a jövőbeli terveim! Nem jó nekik semmi!

Lecsapta a kupát a fenyőből faragott, míves, hosszú asztalra és undorodva meredt a pohara oldalára karcolt családi címerre. A szülei a közönséges emberek számára jelentéktelennek tűnhető, legapróbb kis részletekre is odafigyeltek. Szerintük ezek, a hagyományok tartották egyben a nemes Black családot s megőrzik nagyságát az elkövetkező, tisztavérű generációk számára.

Hánynom kell a képmutatásuktól!

Az ifjú Black fiatal kora ellenére már tökéletesen kiismerte a családját; tudta a gondosan megtervezett gyereknevelés valódi lényegét, a közéleti jótékonykodások mögött rejlő igazi okokat, és apja giccses buzdító beszéde sem tudott jó ideje hatással lenni rá. Igazságosság, hatalom, pompa- ezek csupán üres ígéretek, mint minden, amit a Sötét Nagyúr nyújtani tudott az úgynevezett „felső rétegnek”.

Lehet, hogy Regulusnál ez bevált, de nála nem fog! Ő mélyen elítélte mindazt a viselkedést, amit otthonában minden családtagja jól begyakorolva játszott.

És egyre érlelődött benne a vágy, hogy végleg elhagyja ezt a házat.

Az összes aranyozott keretű portrét, amik vásznán az ősei bizalmatlanul méregetik őt és lopva összesúgnak a háta mögött, amikor az édesapjánál raportról a szobájába igyekezett. Az anyja életnagyságú portréját a szalon legdíszesebb falán, szemben a családfájukkal, ahol máris sötéten tátongó gyertyával kiégetett lyukak figyelmeztettek mindenkit, hogy jaj annak, aki nem cselekszik ízig-vérig Blackként!

„Úgy, ahogy elvárjuk tőled, fiam!” –csengett Sirius fejében apja egy mondata.

A visszhangos emlékképből hamarosan felocsúdott, amikor távoli lépéseket hallott a lépcső irányából. Az éjszakai csendet a fa fokok undokul hangos reccsenése zavarta meg újra és újra.

Sirius nem mozdult. Tudta, igazából semmi rosszat nem követett el azzal, hogy éjnek évadján a konyhában talál üldögélni, mégis összeszorult torokkal várta a lelepleződését.

Amikor az ajtóban megjelent unokanővére sudár alakja, egy pillanatra megkönnyebbült, de aztán szinte azonnal újra vissza is folytatta a lélegzetét a látványra.

A lány arcán egy nagyon elégedett, kissé beképzelt mosoly ült s amikor meglátta az asztalnál gubbasztó Siriust, kényesen fel is kacagott: 

- Lám csak, a baba is fenn van! Korgott a pocid, kicsim, hogy kibújtál a pihe-puha ágyacskából hamikázni egyet?

Sirius érezte, amint elpirul. Automatikusan megszorította a kupáját, remélve, hogy Bellatrixnak elkerüli a figyelmét a tartalma.

- Ó, csak nem tejcsikét iszogat a pici baba? –csücsörítette össze a száját a lány, miután pontosan a görcsös mozdulat hatására nézett a pohárba. – Úgy is van, helyes! Kell is neki a vitamin, hogy nagyra nőjön! –gúnyolódott.

- Szállj le rólam, Bella! –mordult rá Sirius, de közben valahová a sarokba meredt.

James tehet erről is, ő vedeli a suliban a tejet, csak ő szoktathatta rá erre a hülye szokásra!

A lánynak nem kellett kétszer mondani, hogy hagyja békén. Gonoszan vállat vont és elfordult a hűtőszekrény irányába. Jó darabig lehajolva matatott a nyitott ajtónál; a kiszűrődő fény halványan átvilágította hófehér, csipkés hálóingjét.

Felegyenesedve aztán a szájába dugott egy sajtdarabot, a többit pedig egy kis tányéron egyensúlyozva a pultra tette. Aztán csak úgy mellékesen betolta a lábával az ajtót és átsétált a konyhán a kamrába.

Sirius néma csendben ült tovább a helyén. Nem akart így felmenni a szobájába, Bellatrix biztosan talált volna benne valami kivetnivalót, ami miatt újabb napokig hallgathatná a csúfolódását.

Sirius nem volt egy gyáva alak, de megtanulta, hogy kivel érdemes újat húzni és kivel nem. Tavaly nyáron egy estén két óra hosszat bírta elviselni Bella sértegetéseit, akinek úgy látszott, aznap nem volt jobb dolga; s mikor kifogyott a béketűrésből és pálcát rántott –jóllehet szünidőben tilos otthon varázsolni-, a lány akkorát sikoltott, hogy Sirius utána egy teljes hétig szobafogságra volt ítélve, mely szerint: „Úriember nem emel sem kezet, sem pálcát hölgyekre!”

A csendes visszavonulás bizonyult idén a legjobb taktikának ellene, de Sirius türelme egy hónap után már fogytán volt.

Regulussal nem veszekszem ennyit! –gondolta és finom vonásai megkeményedtek. -Kellett neki hazajönnie abból a lánykollégiumból! Miért nem lehetne egyszerűen a nyári szünetet kihagyni és kezdeni a következő iskolaévet?

Négy hét kevés idő ugyan, de ő máris visszakívánkozott a Roxfortba. Ott voltak a barátai, az eddigi összes szerelme, ott volt mindene.

Bella halkan dudorászva jött vissza a főzőhelyiségbe, kezében egy felbontatlan borospalackkal. Sirius egy pillanatra eltűnődött, vajon az apja tudja-e, hogy ki is szokta csenni a borokat. A lány észrevehette ezt, mert előbb koppanva letette az üveget a sajt mellé a pultra, aztán lassan unokaöccse elé sétált és csípőre tett kézzel megállt felette.

- Nem árulsz be, értve vagyok? –kérdezte nyomatékosan, habár felvette egyik legszebb bájmosolyát.

Sirius egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy viszonozza a gesztust, aztán egy kétértelmű válasszal visszavág, hogy zavarba hozza a lányt…

- Azt csinálsz, amit akarsz. Fütyülők rá! –felelte végül hirtelen méreggel a hangjában.

Bellatrix egy darabig némán állt mellette –Sirius azon kapta magát, hogy furcsán ugrott egyet a gyomra-, aztán hátracsapva dús haját ellibbent mellőle, hogy két kristálypoharat is előbányásszon az egyik konyhai szekrényből.

- Nem is tudom, érdemes-e Alannek ilyen drága poharat adni… –tűnődött hangosan. –Annyira azért nem jó az ágyban, hogy megérdemelje!

Kopp.

Sirius feldöntötte a kupáját és a maradék tej lassú folyamként elindult a fényes asztal széle felé. Bella egy pillantásra sem méltatta a túloldalt lecsöpögő italt, ellenben csillant egyet a szeme, amikor ifjú rokonára nézett.

Újra elmosolyodott, fogai messziről csillogtak a kamrából kiszűrődő narancssárga fényben. Kirívóan visszalépkedett a fiúhoz és az asztalra támaszkodva lehajolt hozzá, hogy arcuk egy szintbe kerüljön.

- Szeretnél valamit mondani, Sirius? –susogta negédesen.

 - …Én ugyan semmit –dünnyögte az említett és megpróbált felállni. Bellatrix szelíd erőszakkal visszalökte a székébe.

- Pedig nekem úgy tűnt, hogy nagyon is kikívánkozik belőled valami –folytatta és nem is titkolta, mennyire élvezi a dolgot.

- Képzelődsz.

Sirius semleges arcot vágott és felpillantott a lányra. Állta a tekintetét.

Eddig sohasem zavarta, ha az unokanővére felcipelte éjszakára az aktuális udvarlóit. Hisz ez már évek óta így ment, megszokhatta már, habár az utóbbi időben meglehetősen gyakran cserélődtek a szerencsés úriemberek. Siriust csak az idegesítette –győzködte magát, amióta visszatért az iskolából-, hogy a lány immár mások előtt is illetlenül enyeleg velük és persze a világon senki nem szól egy rossz szót sem érte!

Ráadásul egyik pali sem valami észkombájn, ahogy elnéztem...

- Tetszem neked? –szólalt meg váratlanul Bellatrix, majd figyelmeztetés nélkül Siriushoz hajolt és lecsapott az ajkaira.

Hevesen, szinte türelmetlenül csókolta unokaöccsét, s Sirius csak akkor eszmélt fel, amikor a lány nyelvével szétfeszítette ajkait, behatolt a szájába és egyúttal belesimított az ölébe.

A fiú nyögött egyet, majd lefejtette magáról Bella puha kezeit és zihálva hátradőlt a székén.

- Mi a francot csinálsz?! –rökönyödött meg. Szívverését hallotta a fülében, és valami melegséget érzett a köldöke alatti tájékról. Sirius hirtelen megijedt magától.

- Sejtettem –jött a lány csúfondáros megjegyzése.

- Mit!?

Azonban nem kapott választ a kérdésére s ez még jobban felidegesítette őt; a fiatal lány csupán felegyenesedett és pimaszul ránézett. Végig Siriusra meredve végigsimított fényes haján, megtekerte mellére omló tincseinek a végét, aztán továbbhúzta finom, vérpiros lakkal kifestett ujjait a derekán, a csípőjén egészen a combja belső vonaláig.

- Méd nem igazi nadfiú a baba, ude? –gügyögte.   

- He? –horkantott fel Sirius idegesen, miközben érezte, ahogy a feje búbjáig elvörösödik.

- …És szeretne az lenni? –döntötte oldalra a fejét a lány.

- Mi? –kiáltott fel a fiú, immár totálisan összezavarodva.

Bella szépen lassan visszacsúsztatta tenyerét Sirius ölébe, miközben újra közvetlenül elé lépett. Szabad kezével maga felé fordította a fiút, majd a karfára támaszkodva lehajolt és gyengéden szájon csókolta.

- Engedd el magad! –suttogta, egy másodpercre törve csak meg a csókot, miközben ujjaival immár egyre erősebb mozdulatokkal simította, dörzsölte Sirius férfiasságát a pizsama könnyű anyagán keresztül. – Szeretnéd, ugye?

Hogyan? Most…?! Micsoda…?

- N-nem! –sóhajtott fel Sirius, ahogy megborzongott a lány gyakorlott mozdulatára.

Bellatrix hangtalanul elnevette magát; lehelete a fiú nyakát csiklandozta.

- Hazudsz! –jelentette ki jókedvéhez képest meglehetősen szárazon. –De a tested nem hazudik! –azzal megszorította az immár szinte kőkemény kívánalmat.

Reccsent egyet a díszes faszék, ahogy Sirius megugrott rajta.

- Bella! –próbálkozott a fiú erőtlenül. –H-hagyj! Nem… akarom! Nem… ohhh…

Sirius hátravetette a fejét és lehunyta a szemét.

A lány csak erre várt. Megragadta két oldalt a sötétkék színű pizsamaalsót és elkezdte lefelé húzni –Sirius sóhajtva megemelte a csípőjét-, amíg szabadon le nem esett a fiú bokája köré.

Bellatrix gyorsan kibújt a csipkés hálóingjéből, majd azt félretéve az asztal száraz részére, beleült unokaöccse ölébe- először csak a combjára. Egyik kezét annak férfiassága köré kulcsolta, a másikkal a fiú mellkasát kezdte cirógatni a felsőn keresztül. Tovább csókolóztak.

Sirius esetlenül felemelte a kezét és bátortalan mozdulattal végigsimított Bella vállán és hátán. A lány unhatta a mozdulatot, mert inkább megragadta a fiú mindkét csuklóját és annak tenyerét a mellére húzta.

Sirius örült, hogy ezt a részt legalább már tudja; óvatosan elkezdte izgatni a bimbókat az ujjbegyével. Bella halkan felnyögött. Sirius kissé felbátorodva folytatta tovább a dolgát, érezve, hogy egyre keményebbé és feszesebbé válnak a lány mellbimbói.

Végül aztán a lány megemelte a csípőjét, előrébb tornázta magát és megmarkolta Sirius hímtagját.

- Engedd el magad! –ismételte megint, azzal lassan magába vezette a fiú kívánalmát. Az hangosan felkiáltott, ahogy hirtelen körülölelte az ismeretlen forróság. Bella csak elnevette magát, de saját teste remegését nem tudta csillapítani.

Nem hagyott hát több időt a fiúnak, lassú ritmusban mozogni kezdett rajta. Sirius nyögött egyet és fél kézzel görcsösen belekapaszkodott az asztal szélébe.

- Halkan –vigyorgott Bella-, azt akarod, hogy felébredjenek a házimanók?!

Sirius bizonytalanul bólintott a hirtelen beálló csöndben. De amikor a lány kinyomta magát majd újra magába fogadta, ismét felsóhajtott. A várt dorgálás elmaradt; Bellatrix immár hátravetett fejjel és összeszorított szemmel mozgott; egyre gyorsabban és gyorsabban.

Sirius bizonytalanul meg-megmozdította a csípőjét, kezdte átvenni a tánc ritmusát. Megragadta Bella fenekét és a saját üteme szerint kezdte irányítani, ahogy neki jólesett. A lány ránézett, majd a mozgást abba nem hagyva ajkait Siriuséra tapasztotta.

A fiú tudta, hogy már nagyon közel van. Megtörte a csókot és lehajolt a lány melleihez, hogy apró puszikkal hintse be őket, amíg csak levegője engedi.

Érezte közben Bella ujjait a hajában és a tarkóján, aztán a mozgásuk szinte viharossá vált az utolsó pár lökésig; majd végül Sirius nem bírta tovább, egész testében megremegett és elélvezett.

Kinyitotta a szemét csodálkozástól; az érzés nem volt új számára, de így… sokkal intenzívebbnek, sokkal önfeledtebbnek találta.

Még kissé homályosan látott, amikor Bellatrix a csúcsra jutva felsikoltott és belemarkolt Sirius koromfekete, kissé vizes fürtjeibe. Ámulva figyelte a jelenséget; a lány tényleg nagyon szép volt.

Mindketten mozdulatlanul pihegtek még pár percen keresztül, míg végül Sirius habozva- mert nem tudta, mi most a teendő-, megszólalt:

- Bella…? -hangja szokatlanul rekedten csengett, így gyorsan el is hallgatott.

A lány felegyenesedett és álmosan kinyújtózkodott. Megkapaszkodott unokaöccse vállában és felállt. Ellépett mellőle és magára rángatta a hálóingjét.

- Alan még egy kezdő szintjét sem üti meg… –gondolkozott félhangosan. –Holnap reggel kidobom.

Sirius kábán nézte, ahogy unokanővére sietve rendbe szedi magát és az ennivalóért nyúl; próbálta figyelmen kívül hagyni a jellegzetes, ismerős-ismeretlen illatokat, amik megcsapták az orrát, és újra megpróbálkozott magára vonni a figyelmet:

- Bella!

A lány, mintha csak most vette volna észre, hogy ő is ott van, jóságos arccal lehajolt hozzá és futólag megpuszilta az arcát.

- Gratulálok, most már méltó lettél a családi névre! Használd ki jól, amit kaptál! –azzal sarkon fordult, de még az ajtóból visszaszólt: –A gyertyát ne felejtsd el elfújni, ha felmégy!

 Sirius, aki még egy óra hosszat ült a félhomályban, mielőtt visszament volna az ágyába, így is tett.

Vége