Tizenkettedik fejezet

P�r perc m�lva m�r egym�s mellett �ltek a f�ld�n, ugyanott �s ugyan�gy, ahogyan azt el�z� este tett�k. Sirius l�that�an idegesen �s nyugtalanul f�szkel�d�tt, tekintet�vel meg�ll�s n�lk�l a szob�t p�szt�zva. Remus ezzel szemben �gy �lt, mint akit lebetonoztak. Lelki szemei el�tt �jra �s �jra lep�rgette az esem�nyeket. Rendben. Sz�val �gy viselkedett, mint egy szerelmes, teljesen �r�lt csitri. Remek. B�r legal�bb a m�sik fi� nem akadt ki rajta. S�t. Kimondottan h�l�snak is t�nt. Hogy � maga mit �rzett, azt m�r nem tudta ilyen k�nnyen megfogalmazni. F�leg azt, hogy mit �rez a m�sik fi� ir�nt. Szimpatikus volt neki, hiszen kezdett�l fogva emberk�nt b�nt vele… �s azut�n is, hogy megtudta a titk�t. H�l�s is volt… tulajdonk�ppen az �let�t k�sz�nhette neki… t�bb alkalommal is. De m�gis mit l�tsz m�g benne? Persze kedves, vicces �s j�k�p� �s…

Remus k�ts�gbeesetten vetette h�tra a fej�t, ami nagyot koppant a falon. F�jdalmasan felszisszent, amire m�r a m�sik fi� is feleszm�lt �s agg�dva fel� fordult.

-J�l vagy?

… �s t�r�d�… v�gem van.

-Persze. Soha jobban… -grimaszolt Remus, mik�zben sajg� kobakj�t szorongatta. –De az biztos, hogy Mrs. Maddison nem �ssza meg, ha legk�zelebb tal�lkozom vele.

-M�gis mit mondott neked? Olyan… furcs�n viselkedt�l –n�zett r� szem�ld�k r�ncolva Sirius.

-Sajn�lom, t�nyleg…

-Ne, semmi baj! –v�gott k�zbe gyorsan a m�sik. –T�nyleg. �n… sz�val j�l esett, amit mondt�l.

-Oh. �rtem. H�t…

-Igen.

-Igen.

Hossz� ideig ism�t cs�nd telepedett k�z�j�k. Remus sz�rakozottan tapogatta a fej�n k�pz�d�tt p�pot, Sirius pedig abbahagyta az ideges n�zel�d�st.

Teltek-m�ltak a percek: negyed�ra, f�l�ra… mindketten �rezhet�en egyre fesz�ltebbek lettek, amikor m�r �jf�l is elm�lt. Remusnak volt egy olyan sejt�se, hogy ma �jszaka m�r tal�n nem is fog t�rt�nni semmi. Ha pedig nem fog, akkor nem �cs�r�ghetsz itt tov�bb!

M�r �ppen sz�lni akart, de Sirius megel�zte.

-Mi�rt ment�l el otthonr�l?

A fi�nak kifutott az arc�b�l a v�r. Ez volt az a k�rd�s, amit�l a legjobban rettegett, ami�ta csak elhagyta a falut, ahol addigi �let�t �lte. A legrosszabb az volt, hogy � maga sem tudta r� a biztos v�laszt.

Oldalra pillantott, de a m�sik fi� m�g mindig a falra szegezte a tekintet�t. �gy t�nt, nem akarja er�ltetni a dolgot, ami�rt Remus h�l�s is volt. De hirtelen arra is r�d�bbent, hogy tulajdonk�ppen � is el akarja mondani. Rem�lte, ha besz�l r�la, tal�n � maga is meg�rti, mi�rt tette. A m�sik fi� is megny�lt el�tte, � mi�rt ne tenn�? Megb�zik benne…

-Az eg�szben tal�n a tehetetlens�g a legrosszabb, tudod? –suttogta rekedten a fi�. Szavai eg�szen t�volinak t�ntek, mintha nem is � besz�lne. Nem is tudta igaz�n hol kezdjen bele, de v�g�l azt mondta, ami m�r gyermekkora �ta k�s�rtette… ”Mi�rt? Mi�rt pont �n?” –Nem is a f�jdalom, vagy a megal�ztat�sok. B�rmilyen furcsa is, ezekhez hozz� lehet szokni. Ha f�jt valamim, legal�bb tudtam, hogy m�g �lek. Ha kig�nyoltak, eml�keztem r�, mi�rt nem lehetek vel�k. De az, hogy tudod, hogy az �letedet nem te ir�ny�tod, hogy ki vagy szolg�ltatva egy sz�rnynek, ami benned �l… �l�sk�dik rajtad… �s m�gis te vagy, az egyszer�en… d�h�t�. Igen. D�h�s vagy �s tehetetlen.

-Miut�n a farkas megharapott, a sz�leim gy�gy�t�t�l gy�gy�t�ig, kuruzsl�t�l sz�lh�mosig cipeltek �s mindenkinek hittek, aki csak egy cseppnyi rem�nyt is l�tott a gy�gyul�somban. �s �n, b�r tudtam… m�r akkor is �reztem, hogy nincs es�lyem a norm�lis �letre… �n hittem nekik. Hittem benne, hogy ha igaz�n akarom, minden j�ra fordul. Mint a mes�kben, amiket any�m olvasott nekem… boldogan �ltek, m�g meg nem haltak, nem igaz? Nekem is van hozz� jogom. Arra csak k�s�bb �bredtem r�, hogy egy r�szem meghalt azon az �jszak�n. Az a r�szem, ami �szint�n k�pes volt hinni ebben.

Remus vett egy szaggatott l�legzetet �s behunyta a szem�t. Jobb keze, amellyel eddig a f�ld�n t�maszkodott, most bele�tk�z�tt Sirius�ba. T�tova ujjak kulcsol�dtak �ssze �s Remusnak most esz�be sem jutott, hogy elvonja �ket.

-A sz�leim… minden nappal t�volabb ker�ltek t�lem. Nem �rtett�k, mi�rt nem k�zd�k, mi�rt nem akarok tov�bb valami eszement boszork�ny kezel�s�re j�rni… mi�rt adom fel ilyen k�nnyen? Nem adtam fel… csak belef�radtam. Mindig csak csepegtettek egy kis rem�nyt szeg�ny pici Remusnak, miel�tt v�gk�pp feladtam volna, hogy ut�na �jb�l csal�dnunk kelljen. Nem akartam ezt tov�bb. Nem �rtett�k, �s �n nem hib�ztattam �ket. A fi�t akart�k, aki valaha voltam… de �n nem tudtam visszaadni nekik. Elkezd�d�tt a v�get nem �r� v�daskod�s, hogy kinek a hib�ja volt, mit kellett volna m�sk�pp tenni… �s ott volt a t�bbi ember is. A sz�l�k f�ltett�k t�lem a gyerekeiket. V�g�l is… �ket is meg lehet �rteni. Az ember mindig is f�lt att�l, amit nem ismert, nem igaz? Persze ezt nem lehet k�nnyen elmagyar�zni egy 7 �ves kisfi�nak…

-Anya! Anya! Hallottad? Azt mondj�k, t�bort szerveznek! Ugye �n is elmehetek?

Ugye? Mondd, hogy igen! –az apr�cska, cing�r kisfi� csillog� szemekkel v�rta

�desanyja v�lasz�t. De � csak f�radtan elmosolyodott �s megr�zta a fej�t.

-Tudod, hogy nem engedhet�nk el, kicsim. M�r megbesz�lt�k… m�g… m�g t�l

gyenge vagy!

-De ez nem igaz! Az �talakul�s m�r t�bb, mint egy hete volt! Meg�g�rem, hogy

nem csin�lok bajt �s…              

-El�g legyen, fiam! –morogta halkan egy �reg karossz�kben �l�, kor�hoz k�pest

sokkal id�sebbnek l�tsz� f�rfi. –�rtsd meg, hogy ez a te �rdekes is!

-De… apa, �n…

-Remus! Ha egyszer azt mondjuk, hogy nem, akkor az azt is jelenti! Legy�l j�

�s seg�ts any�dnak a takar�t�sban…

-Ez nagyon sok�ig ment �gy. De ahogy n�ttem… sz�val… egy id� ut�n megtanultam, hogy nem �rdemes k�rdeznem. Napjaim nagy r�sz�t olvas�ssal �s a h�zunkhoz k�zeli erd�ben val� b�kl�sz�ssal t�lt�ttem. Iskol�ba nem j�rhattam, hiszen senki sem l�tott volna sz�vesen. Persze ez is csak az �n �rdekemben –nevetett fel keser�en Remus. �rezte, hogy Sirius ujjai szorosabbra fon�dnak az �v�i k�r�l. Nem �rtette, mi�rt teszi ezt. Undorodnia kellene t�le, �gy, ahogy mindenki m�snak.

�rezte, hogy az eml�kek hat�s�ra �jb�l el�nti a harag eg�sz lelk�t. M�r nem is �rdekelte, mit mond, csak meg akart szabadulni mindent�l… ”Mi�rt �n?”

-De hi�ba rejtegettek a sz�leim, az emberek m�gis megtudt�k. A h�zunkat nagy �vben ker�lte el mindenki. A ”holdk�ros Lupin”-t megb�lyegezt�k, mint egy gyilkost. Abban az id�ben rengetegszer gondoltam arra, hogy elj�v�k onnan. B�rhol jobb lett volna, mint ott…

-Any�m, mintha meg�rezte volna ezt, k�ts�gbeesetten pr�b�lt marasztalni. �n pedig tov�bb �ltattam magam, hogy ha legal�bb egym�snak megvagyunk, akkor semmi baj nem lehet. Ez persze megint nem m�k�dhetett sok�ig…

-H�! Marcang! Gyere! L�bhoz! –�rkezett Remus m�g�l egy seregnyi kisgyerek

nevetg�l� hangja. A fi� egy pillanatra behunyta a szem�t, de meg�ll�s n�lk�l

folytatta az �tj�t.

-Lupin! Nem hallgatsz a nevedre? –ez m�r a fi�val nagyj�b�l egykor� sr�cok

ki�lt�sa volt. –Ugyan, ugyan kisfarkas! Any�d m�g erre sem tan�tott meg?

Remus olyan gyorsan vettette mag�t a legnagyobb fi�ra, hogy csapat�nak t�bbi

tagja egy m�sodpercig reag�lni sem tudott. Persze es�lye sem volt. A meglepet�s

ereje szertefoszlott �s egyszerre h�rman r�ngatt�k le a hangosan szitkoz�d�, bet�rt

orr� fi�r�l. Ekkor valaki olyan er�vel v�gta gyomorsz�jon, hogy Remus t�rdre

rogyott �s sok�ig csak csillagokat l�tott.

-Tanuld meg, hogy hol a helyed! –k�pte a szavakat az orr�t markol�sz� csapatvez�r.

-Az lenne a legjobb, ha eltakarodn�l innen… mocskos v�rfarkas. Miel�tt m�g m�snak

is baja esik! –tette hozz� fenyeget�en csillog� szemekkel, majd otthagyt�k a poros

utc�n leveg��rt k�szk�d� Remust

… m�snak is baja esik…

-Nem volt neh�z r�j�nni, hogy a sz�leimre gondolt. A faluban �l� csal�dok egyre n�vekv� ellenszenvvel n�ztek r�nk. Nem hagyhattam, hogy t�rt�njen vel�k valami! �n…

-…elj�tt�l –s�hajtotta Sirius.

-Elsz�ktem. Ne sz�p�ts�k. Tudom, most azt hiszed gy�va vagyok… az is vagyok. De m�gis mit tehettem volna? �lljak oda a Miniszt�rium el� �s k�veteljek megfelel� b�n�sm�dot? T�ntessek? –egyre hangosabban �s elkeseredettben besz�lt, abban a percben az �sszes haragj�t r� akarta z�d�tani a vil�gra. ”Mi�rt, mi�rt, mi�rt �n?” –Senki sem tudja, milyen �rz�s �gy �lni! Azt hiszik �n akartam ezt? Hogy direkt magamhoz �desgettem a farkast �s megk�rtem, hogy ugyan, d�ntse m�r romokba az eg�sz �letemet? Hogy minden napomat att�l val� retteg�sben kelljen t�ltenem, hogy valaki r�j�n a titkomra, �s szem�lyes hadj�ratot ind�t ellenem! �n nem akartam ezt! Nem akartam!

Remus �szre sem vette, hogy kirohan�sa k�zben Sirius egy mozdulattal mag�hoz �lelte �s � most az arc�t a fi� ingj�be f�rva ism�telte utols� szavait. Nem akartam, nem akartam, sajn�lom… Mi�rt…

-Nem vagy gy�va –mondta hat�rozottan Sirius, mik�zben ujjaival kicsit esetlen�l Remus haj�t simogatta. –Azt tetted, amit helyesnek v�lt�l. Arr�l pedig nem tehetsz, hogy az eg�sz vil�g meg�r�lt k�r�l�tt�nk �s minden ember csak azt l�tja, amit l�tni akar –Remus �rezte, hogy a m�sik fi� arca a homlok�hoz �r. Lassan felemelte a fej�t �s Sirius szem�be n�zett. A sz�rke szemp�r �llta a borosty�n tekintetet. Valami azonban v�g�rv�nyesen megv�ltozott ebben a pillanatban… Remus gondolkod�s n�lk�l cselekedett.

Ajkaik f�l�ton egym�s fel� tal�lkoztak.

Olyan volt, mintha csak egy �lomban j�rt volna… egy furcsa, zavaros, lehetetlen �lomban, ahol semmit sem ir�ny�that. �s abban a percben nem is akart. Tagjai eg�szen megb�nultak, agya s�r� feh�r k�dben �szott. Nem �rzett, nem l�tott �s nem hallott semmi m�st Siriuson k�v�l. Puha ajkai finom simultak az �v�ihez, mintha mindig is erre lettek volna teremtve. K�ts�gbeesetten kapaszkodott a fi� ingj�be, att�l f�lt, ha elengedi, az r�gt�n elh�z�dik t�le. Most nem b�rn� ki, most nem… nem, azok ut�n, hogy meg�rtette, elfogadta… nem viseln� el az elutas�t�st. Csak m�g egy p�r pillanatot…

-Sirius?

Az �lom ezernyi apr� darabra hullott. Sirius zavart, ijedt sz�rke szemekkel fordult a hang ir�ny�ba. Remusnak m�g csak a fej�t sem kellett mozd�tania ahhoz, hogy tudja: Isabel �ll m�g�tte. A val�s�g hirtelen ezernyi jeges szil�nkkal szakadt r�. Mit csin�lt�l? Hogy tehetted? Hogy k�pzelted?!

-Sajn�lom… -dadogta, nem is annyira a fi�nak, mint a v�dl� hangnak a fej�ben. Olyan hirtelen kelt fel a f�ldr�l, hogy teljesen megsz�d�lt.

-Sajn�lom… -ism�telte, undorodva mag�t�l, �gy, mint m�g soha. Vakon �s s�keten t�molygott ki a szob�b�l, fel az ezernyi l�pcs�n, �t a nyikorg� ajt�n, eg�szen, m�g remeg� tagokkal az �gy�ra nem roskadt.

Nem hallotta Sirius ut�na ki�ltott szavait, a felcsend�l� keser� zongorasz�t, a becsap�d� ajt�kat… semmit, csak a lelk�ben tombol� vihar mindent elnyom� z�g�s�t.