Warning: Azoknak, akik esetleg átugrották a fejlécet... Csak a legfontosabbak: figyelem, a regény erősen korhatáros jeleneteket tartalmaz (18-as karika) és slash (vagyis egy homoszexuális párról szól)! Mindazokat, akiket az ilyesfajta tartalom zavar, taszít, egyszerűen ne olvassák el!  

Édes huszonkét év

   A hajnal első sugarai még ébren találták azt a kis csoportot, akik egy csendes, külvárosi ház kapujában búcsúzkodtak. Nem lehetett tudni, miről diskuráltak, mert a korai időpontnak megfelelően csak nagyon halkan beszéltek. Aztán nagysokára kivált közülük három alak: egy magas, vékony férfi, kézen fogva egy vörös hajú hölggyel és a mellettük lépkedő alacsony, pufi harmadikkal. Mire a kapualjban maradt két férfi elérte a bejárati ajtót, a másik három személynek már nyoma sem volt az utcán; jóllehet, közel és távol egyetlen elágazás sem nyílt róla. Mintha a föld nyelte volna el őket.    

A magasabbik, fekete hajú férfi –inkább még csak fiatalember-, a tőle telhető legcsendesebb módon zárta be maga után az ajtót. Ennek természetesen egy kiadós becsapódás lett az eredménye.

- Az ég szerelmére, Sirius! Még mindenki alszik! –csattant fel a barátja.

- Jó, jó, tudom. Bocsánat! –szabadkozott az gyorsan. Hanem amikor mindketten bevonultak a nappaliba és karikás szemekkel végignéztek a helyiségben uralkodó felforduláson, Sirius egyszerre elvigyorodott.

- Azért ma igazán lazíthatnál –szólt fejcsóválva. –Hiszen születésnapod van.

- Nem –rázta a fejét a másik, majd lerogyott a kanapéra-, az tegnap volt.

- Igaz –a férfi lehuppant a szőkésbarna hajú férfi mellé, majd fáradtan kinyújtózkodott. –De ugye nem várod el most tőlem, hogy elkezdjek takarítani? Hulla fáradt vagyok.

- Hát… és álljon itt a szemét egy teljes napig?

- Engem nem zavar.

- Hah, azt gondoltam –dörmögte a bajsza alatt a férfi.

Sirius lustán vállat vont.

- Menj nyugodtan söprögetni, ha akarsz. Te kis házitündér!

- Csak azért, mert szeretem a rendet magam körül, még nem kell megjegyzéseket tenned –felelte epésen a másik, és felállt. Sirius villámgyorsan elkapta a csuklóját és visszahúzta.

- Holdsáp… gyere, ülj vissza! –intett a fejével.

 Elégedetten elvigyorodott, amikor az teljesítette a kérést.

- Azt hiszem, még nem ért véget az ünnepi bulid! –búgta a fülébe, miután egész közel hajolt hozzá.

- Mi jár a fejedben? –kérdezte a másik. Az elhúzott függönyökön keresztül is beszűrődött annyi pirkadati napfény, hogy láttassák a szőke fiatalember kipirult arcát.

- Semmi! –vágta rá színpadiasan Black. –Hát így ismersz engem, Remus?

Az erre halkan köhintett egyet.

- No lám, ez meg mit jelentsen? –húzódott barátjához immár egyértelműen közel. Komoly álcáját csak pár pillanatig tudta fenntartani, addig, amíg pillantásuk újra össze nem találkozott. Sirius elnevette magát Lupin arckifejezésén, majd a kanapé háttámláján pihenő karját kedvese vállára csúsztatta. –Csak szeretnélek felköszönteni! –suttogta, és egy gyengéd puszit lehelt az ajkaira.  

- Már kaptam ajándékot –visszakozott a másik.

- Az csak az elő-ajándékod volt, nem tudtad? –azzal újból előre hajolt és megcsókolta. Immár hosszabban és szenvedélyesebben. Megérezve Remus karjait a dereka körül csak tovább növelték fokozódó izgalmát. 

A kora reggeli csendet csupán apró kis sóhajok, a csókolózás megszokott cuppogó hangjai és a kanapé megadó nyikorgása törte meg, amint eldőltek rajta. 

- Uh –nyögött fel Lupin, amikor rájött, hogy egy nagy halom papírtányér és pohárra sikerült lefeküdnie. Sirius csak nevetett és elkezdte a földre hajigálni a használt tányérokat, majd amikor belátta, hogy igazából a szőnyegen sincs túl sok hely, inkább feltápászkodott és felhúzta magával párját is. Tenyerét rögtön Remus tarkójára csúsztatta és így, az újabb csókot meg nem törve, lassan betámolyogtak a hálószobába. Néhány hanyagul ledobott ruhadarab jelezte csak az útjukat.

Az ágyhoz érve gyorsan lerángatták egymásról a maradék nadrágot és fehérneműt majd eldőltek a matracon. Sirius gyengéden magára húzta párját, és lehunyt szemmel, mozdulatlanul feküdt egy darabig, kiélvezve az intim pillanatot, hogy teste Remus bőrének minden egyes négyzetcentiméterével érintkezik. 

Aztán lassan felemelte a kezét és végigsimított a férfi hátán és karján.

- Szeretlek, Remus –súgta neki halkan.

Lupin felkönyökölt és szelíden elmosolyodott. Kisimított pár hollófekete tincset Black szeméből, aztán lehajolt és puhán szájon csókolta. Ajkai később lentebb csusszantak, és apró puszikkal hintették párja arcát, állát, s a nyaka két oldalát. Mikor Sirius megérezte a csiklandozó leheletet a füle mögött, mosolyogva fészkelődni kezdett, majd váratlan lendülettel oldalra gördült és felülkerekedett rajta.

Holdsáp egy pillanatra meglepődött, aztán elnevette magát és hagyta, hogy Sirius vegye át a kezdeményező szerepét. Kisebb sóhajaiból hamarosan elfojtott nyögések lettek, ahogy Sirius nedves nyelvével és cirógató ujjaival egyre lejjebb és lejjebb kalandozott a halványszínű sebhelyek mentén, különös gondot fordítva a mellbimbóknak, a köldök alatti területnek és a férfi combjának belső felére.  

- Hogy szeretnéd? –kérdezte Black, miután elhelyezkedett Remus immár lüktető hímtagja felett.

- Mindegy… –sóhajtotta a férfi. –Csak csináld!

Lupin felmordult és hátravetette a fejét a párnára, amikor Sirius minden figyelmeztetés nélkül beléhatolt egy ujjával. Közben másik kezét rákulcsolta erekciójára, a tetejét pedig a szájába vette. 

A szinte ösztönössé vált mozdulatainak hála, Remus légzése egyre gyorsult, egyre szabálytalanabb lett. Sirius gyorsított szájának és ujjának tempóján, majd miután többször egymás után elérte Lupin testében azt a titkos pontot, társa összerezzent, mintha áramütés érte volna, majd hosszan nyögve elélvezett. Tapmancs elégedett arccal felkúszott, hogy fejük újra egy szintbe kerüljön, és megcsókolta párját.

Lupin belefúrta az arcát Sirius izmos vállába, úgy pihegett még egy darabig. A fekete hajú férfi mélyen beszívta a bőre illatát; majd legördült barátjáról és hagyta, hogy az teljes hosszában hozzábújjon. 

- Na? –szólongatta egy idő múlva, miután egy vékony takarót terített magukra. –Milyen érzés huszonkét évesnek lenni?

- Jó –motyogta álmos hangon Remus. –Nagyon jó….

*

A lenyugodni készülő nap még mindig az ágyban fekve találta a párt.

Sirius résnyire nyitotta a szemét és fáradtan, de elégedetten nézegette a vöröses fénybe öltözött felhőket az égen. Szabad kezét feje alá tette, a másikkal kitapogatta Remust, aki szorosan hozzábújva aludt. Sokáig maradt így, hallgatva a férfi egyenletes szuszogását, az éjjeliszekrényen álló óra halk kattogását és a még távoli, de egyre erősödő égdörgést.

Esni fog –jutott el a tudatáig, és mire végiggondolta, az első tétova cseppek már koppantak is az ablakon. Oldalra sandított, hogy lássa, Remus vajon felébred-e a zajra, de úgy tűnt, a szőke férfinak esze ágában sincs ilyen apróság miatt felhagyni a pihenéssel.

Kop, kop, kop. Az ég jobban rákezdett, és a kósza cseppeket felváltották a jóval nagyobb, hangosabb testvéreik. Black már éppen újra elbóbiskolt volna, engedve a puha ágy, és a társa hívogató melegének, amikor is lelki szemei előtt megjelent–

A fenébe, a motor! –a férfi szemei felpattantak, és gyorsan kiugrott az ágyból. Pár pillanatig csak állt a szoba közepén, aztán megtalálta, amit keresett: magára ráncigálta a farmerjét, majd Lupin nyűgös morgására ügyet sem vetve, kilépett a szobából, ki a hátsó kertbe.   

A fű csúszós volt a talpa alatt, ahogy mezítláb végigfutott a gyepen. A motor az egyik terebélyes bokor mellett állt kitámasztva. Sirius leemelte a bakról, majd vigyázva betolta a házba. Az előszobában aztán türelmetlenül hátracsapta hosszú, éjfekete tincseit a szeméből és leguggolt, hogy ellenőrizze a motorbiciklit.

Megkönnyebbülten egyenesedett fel, amikor meggyőződött róla, hogy a járműnek kutya baja. Elvigyorodott, majd végigcaplatott a lakáson száraz rongy után kutatva, vizes lábnyomokat hagyva maga után. A konyhában meg is találta, amit keresett. A tűzhely oldalán ott lógott egy motorletörlésre igen alkalmas rongy–inkább konyharuha-, a tűzhely mellett pedig Lupin állt. Nem viselt semmit –erre a gondolatra Sirius nagyot nyelt-, de mindkét kezében süteményeket tartott–reggeli gyanánt. Féloldalasan nekidőlt a falnak, és az álmosságtól laposakat pislogva nézegette az immár félhomályba burkolózott mugli utcát.   

Black elmosolyodott; mellé lépve megsimogatta a még mindig kócos feje búbját és egy puszit nyomott a homlokára.

- Jó reggelt!

- Inkább jó estét –pontosított az alacsonyabbik férfi, majd miután kinyitotta a szemét a jóleső gesztus után, rámeredt Sirius vizes fürtjeire:

- Kint voltál az esőben? 

- Öhm, igen –vallotta be a varázsló. Hajából pár kósza vízcsepp a padlóra hullott.

- Minek?

- Csak… csak… nemakartamhogymegázzon… –dünnyögte a férfi. Igyekezett a háta mögé rejteni az időközben leemelt konyharuhát, de Remus szemfüles volt. Szó nélkül ellépett barátja mellől és átlépte a küszöböt.

Néhány pillanat múlva aztán:

- Sirius, ezt te komolyan gondoltad?!

A férfi sóhajtott, majd kidugta a fejét az előszobába. Nos, a motor a jelek szerint megszáradt, tetemes vízmennyiséggel beborítva a lábtörlőt, az alatta levő cipőket és a kabátokat a fogason, aminek neki lett támasztva. A motorbicikli nagy volt, vagy talán az előszoba volt túl kicsi, de a lényegen nem változtatott semmit: az első kerék elállta az utat a fürdőszobába.

- Meddig szándékozol ezt itt tárolni? –Remus hangja meglepően nyugodt volt, bár az arca egyfajta undort tükrözött. Blacket egyszerre elöntötte a méreg.    

- Addig mindképp, amíg el nem áll az eső.

- Nem tennéd inkább ki az eresz alá?

- Nem.

Csend. Remus nem vágott arcot, még csak nem is sóhajtott. Sarkon fordult, kissé körülményesen átlépett a jármű első kereke felett és magára zárta az ajtót.

Sirius tudta jól, hogy a minimum az, ha feltakarítja a mocskot, mire Lupin kijön, mégsem tette ezt.

Belépett a nappaliba, arrébb rugdosta útjából a party romjait majd bosszúsan lerogyott a kanapéra. Karjait a háttámlára fektette, majd szemöldök ráncolva meredt a mennyezetre.  

Miért nem érti meg, hogy nekem fontos ez a motor? Tudhatja jól, mennyit spóroltam rá! …Többe került, mint ez az egész hülye lakás!

Nem tudta volna pontosan megmondani, mennyi idő is telt el így. Fél füllel hallgatta a víz csobogását, fröcskölést, majd a csap elzárását és végül ajtónyitódást. Remus mezítlábas lépteit a kövön, majd a szőnyegen.

A szeme sarkából látta a sötét sziluettet az ajtókeretben, mégsem volt semmi kedve megmozdulni. Makacsul bámult tovább felfelé; időközben az utcán kigyulladt lámpák narancssárga elmosódott csíkokat feltettek a fehér plafonra.

- Semmi fejmosás, kedves? –kérdezte végül, amikor észrevette, hogy társa még mindig ugyanott áll.

- Sirius…

- Ne, hagyd, nem akarom hallani! – intette le, majd lehunyta a szemét, megpróbálva kirekeszteni a másikat a saját kis világából.

Tétova léptek zaja, a bútor nyikorgása.

- Sirius –Remus hangja már közvetlenül mellette csengett. – Ne csináld ezt!

Black nyelt egyet.

- Mit?

A varázsló lemondóan sóhajtott. A meleg leheletétől Siriuson végigfutott a libabőr.

- Nem szeretem, amikor ilyen vagy.

A fekete hajú férfi végre kinyitotta a szemét.

- Milyen? –kérdezte lassan. – Mi nem tetszik, Holdsáp? Hogy behoztam azt az ostoba motort a házba? …Hagytam volna szarrá ázni?

Pár pillanatig méregette társát, aztán csökönyösen folytatta:

- Lehet, hogy te nem értékeled ezt ennyire, de nekem nagyon is fontos. Rengeteg munkám volt vele, amíg összeszereltem. Minden egyes kis darabját egyesével szétszedni, megbűvölni, aztán újra összerakni, csak hogy végre tudjon repülni! …Kezdem azt hinni, hogy féltékeny vagy!

Lupin rámeredt. Sirius viszonozta a mozdulatot.

- Remus! Ő az egyetlen nő az életemben!

A szőkésbarna hajú férfi lassan megcsóválta a fejét. Sirius gonoszkás mosollyal hozzátette:

- És akármilyen szexi is vagy ebben a törülközőben, a motorbicikli marad az eső végéig!

A varázsló fülig pirult és felpattant.

- Hogy lehetsz ilyen?! …én nem azért… csak nem vittem magammal ruhát…! –tiltakozott rákvörösen. –Ah, megőrjítesz! –azzal magához képest hangosan becsörtetett a hálószobába és a mindig tárva nyitva álló ajtót magára csapta.

A zaj és az ablakot verdeső eső elnyomta Sirius nevetését.

*

Mire Remus –immár felöltözve-, újra megjelent, Sirius már szinte az összes szemetet és maradékot eltakarította. Ez pedig nem volt túl megerőltető feladat, varázsló révén…

- Gondolom, Lily tortáját nem kell eltüntetnem, ugye?

Lupin szemrehányó arcot vágott, és gyorsan elvette barátjától a tálcát.

Sirius mosolyogva követte a konyhába. 

- Pedig tudok egy kitűnő bűbájt külön erre a feladatra –csevegett, miközben figyelte, hogy menekíti be párja a süteményt a biztonságot nyújtó hűtőbe. Tudta jól, Remus mennyi ideig rá fog majd járni; ő maga egyáltalán nem volt édesszájú.

- Na? Nem gondoltad meg magad? –piszkálta megint. Lupin odalépett mellé és gyengéden szájon csókolta. 

Az előző kérdést válaszra sem méltatva, Remus feltett egy újat:

- Mit akarsz most csinálni?

- Hüm?

- Menjünk vissza aludni? Hisz már este van.

- Hát…

Holdsáp kérdőn tekintett rá.

- Én nem vagyok álmos –szögezte le gyorsan Sirius és karjait párja dereka köré fonta.

- Én sem nagyon, csak…

- Csak?

- Holnap korán kell kelni… Szolgálatban vagyunk! –emlékeztette a varázsló, miután rájött  Black hallgatásának okára.  

Sirius nyűgösen kinyújtózott.

- Miért nem hagyják az embert nyugodtan élni!?

*

Hosszú alvás ide vagy oda, a másnap reggel korán eljött.

Túl korán! –gondolta Sirius, miközben kikecmergett az ágyból. Álmosan elcsoszogott a fürdőszobáig és bágyadtan figyelte Remust, ahogy borotválkozott.

- Szia! –köszönt az, vidáman. Sirius irigykedve nézte a frissességét. Lupin mindig is korán kelő volt, ha egész éjjel virrasztaniuk kellett volna, valószínűleg ő akkor is fel tudott volna kelni időben.

Tipikus…–morfondírozott a varázsló, miközben betámolygott a zuhany alá. –Imádom, hogy kora hajnalra teszi Dumbledore a megbeszélő gyűléseket. És mindennek a tetejében végig kell hallgatnom majd Pipogyusz szent beszédét is, mielőtt kiküldenek átkokat szórni vagy őrködni!

*

A Főnix Rendjének tagjai most Dumbledore irodájában gyűltek össze. Nagy volt a zsúfoltság a kör alakú helyiségben, hát még a zaj. Éppen ezért kellett ilyen hamar összegyűlniük, amikor a tanulók még az igazak álmát aludták a kastélyban.

Sirius együtt ült le Jamessel. Csupán egy röpke, fáradt pillantást vetettek egymásra, amiből rögtön kitalálták, hogy a másik sem lelkesedik nagyon a hajnali találkozókért.

Dumbledore nyugodt hangnemben adta az utasításokat, és a Rendtagok egymás után beléptek a kandallóba, teljesíteni a kiszabott feladatot. A tömeg fogyatkozott.

Sirius megpróbált éber maradni, akármilyen nehezére esett is. Tudta jól, hogy komolyan kell vennie a „munkáját”, hisz megakadályozni a Sötét Nagyúr ténykedéseit, abban az időben ez volt a legfontosabb.

De amikor Pitonon volt a beszéd sora, mégis megejtett egy udvariatlan ásítást –kivívva ezzel  Lilytől egy fintort, Remustól pedig egy szemforgatást. 

- …és tudomásom szerint a jövő hétre tervezik a következő rajtaütést. Mindazonáltal úgy vélem, mindenképpen érdemes néhány embert állítani Nottra, csak a biztonság kedvéért –fejezte be Piton.

- Köszönöm, Perselus –bólintott elégedetten az igazgató. –Arra kérem, menjen most vissza az irodájába. Nem szeretném, ha bármelyik tanár kolléga észrevenne valamit. 

Piton biccentett, majd elhagyta az irodát.

- Nos –szólt Dumbledore, miután az ajtó becsukódott a bájitaltan tanár után. –Nem szeretnék kötelezni senkit a feladatra, önként jelentkezőket várok. 

Sirius felemelte a fejét, de Lily gyorsabb volt.

- Ha megengedi, Albus… –kezdte a boszorkány, de James a szavába vágott.

- Lily!

- Mi az?

- Te nem mehetsz! Hisz megbeszéltük!

- Ugyan már, James! –legyintett a fiatal nő, de szemlátomást eszébe jutott, amire férje utalt. Dumbledore kérdő tekintetét látva azonban belefogott az egyszerű magyarázatba:

- Harry.

Az igazgató jóságosan hunyorgott, ezzel helytadva Jamesnek.

- Jól van! –dohogott a boszorkány, beletörődve a döntésbe. – De akkor tényleg nem tudom, minek vagyok benne a Rendben, ha még ilyen egyszerű feladatot sem végezhetek!

- Gondolj a fiadra, Lily! –súgta oda békítően James.

- A te fiad is, ha már itt tartunk…–sziszegte vissza az asszony. –Akkor Harry érdekében neked sem szabadna soha többet harcolnod!

- De Lily…

Sirius eddig némán figyelte a közjátékot, most azonban az igazgató felé pillantott. Dumbledore türelmesen várt, amíg le nem nyugszanak a kedélyek. Mikor aztán tekintete találkozott Black eltökélt arcával, bólintott.

- Rendben van. Tudja, hova kell mennie?

- Igen –szólt Sirius.

Lilyék egyszerre abbahagyták a vitát.

- Azt javaslom, Sirius, ne egyedül menjen. Csak a biztonság kedvéért.

A férfi felállt és futólag Remusra pillantott. Álmosságnak már a nyomát sem lehetett látni az arcán.

- Feltétlenül értesítsenek, ha bármilyen mozgolódás támadna!

A fekete hajú varázsló búcsúzóul James vállára tette a kezét, majd a kandallóhoz lépve beleszórt egy csipetnyi port a lángok közé, aztán belépett az immár zölden lobogó tűzbe. 

*