M�jusi es�

Vannak napok, amikor Remus el sem tudja k�pzelni, mihez kezdene Sirius n�lk�l. Ez nem az a nap volt.

Sirius n�lk�l � m�r r�g �gyban lenne �s aludna, nem pedig egy eresz alatt �csorogna. Szakad� es�ben. De nekik most egyszer�en musz�j volt elhagyniuk a Roxfort h�v�s falait, csak az�rt, hogy a s�r�, forr�, p�r�s �jszakai leveg�ben s�t�ra induljanak. Sirius szerint ugyanis nincs jobb m�ka, mint megv�rni, m�g zuhogni kezd az es�, �s a leveg� megtelik a felver�d� por illat�val.

Napok �ta szakadatlan volt a h�s�g, ami m�r �nmag�ban is szokatlan volt, l�v�n, hogy m�g alig volt m�jus k�zepe. Az ember a nap minden perc�ben �gy �rezte, mintha hirtelen k�t b�rt n�vesztett volna, s a m�sodik �lland�an viszketne, ragadna a melegt�l, port�l �s az izzads�gt�l. Tan�rok �s di�kok egyar�nt megszenvedt�k ezt az id�szakot, de Remus saj�t ranglist�j�n Sirius utcahosszal vezetett mindenki el�tt. A fi� eg�sz nap csak t�nfergett �s panaszkodott, s�nyl�d�seinek panasz�radat�val halmozva el b�rkit, aki volt olyan gyan�tlan, hogy megk�rdezze, mi baja. �gy nem csoda, hogy mikor v�gre felh�k kezdtek el gy�lekezni az iskola f�l�tt, Sirius egyb�l �letre kelt. �s tekintve, hogy sem James, sem Peter nem mutatott t�lzott lelkesed�st a fi� hirtelen j�tt fell�ngol�sa ir�nt, a gyan�tlanul olvasgat� Remus lett az �ldozat.

Azonban alig tett�k meg az utat a kaput�l az els� �vegh�zig az es�, mintha csak erre v�rt volna, azonnal szakadni kezdett. S m�g Remus halkan szitkoz�dva beh�z�dott a v�konyka eresz al�, Sirius sz�tvetett tagokkal eld�lt a gyorsan nedvesed� f�ben �s lehunyt szemekkel, vigyorogva �lvezkedett.

Remus m�r nem tal�lta ennyire csod�latosnak a helyzetet. Az es� rendben volt. T�nyleg. Am�g bentr�l n�zhette, sz�raz falak k�z�l. �gy viszont semmi meghat�t nem �rzett, csak hogy itt-ott �t�zott ruh�ja kellemetlen helyeken ragad a b�r�hez, haja v�ge pedig a nedvess�gt�l felpenderedett, �s most, ha lehet, m�g zil�ltabb hat�st keltett.

-H�t nem fantasztikus? –ki�ltotta Sirius, hogy t�lharsogja a zuhog� es� �s s�v�lt� sz�l hangj�t. Remus len�zett s�rban �sz� cip�j�re, majd vissza csupa v�z bar�tj�ra.

-De. Nagyszer� –morogta.

-Ne csin�ld m�r! Ezt nem hagyhattuk ki! Meddig akarsz m�g ott duzzogni?

-Nem duzzogok. Fene j� kedvem van.

-Veszem �szre.

Remus gonosz pillant�st k�ld�tt fel�, majd v�gyakozva n�zett vissza a kast�ly fel�. Es�lytelen. Nem juthat vissza an�lk�l, hogy elvinn� az �rv�z.

-Van egy �tletem! –sz�lt hirtelen Sirius, de tov�bbra sem adta jel�t annak, hogy fel akarn� adni poz�ci�j�t az er�teljesen s�ross� v�lt f�ld�n.

-Nekem is. �tv�ltoztatlak eserny�v� �s elmegyek lefek�dni.

-Holds�p! Hol marad a kalandv�gy? A Tekerg�k szelleme!

-Elmosta az es�… Mi az a nagy �tlet?

-Gyere ide, onnan nem tudom rendesen megmutatni, mire gondoltam.

-Mi�rt nem j�ssz te ide? –k�rdezte szemreh�ny�an a m�sik, de v�g�l m�gis v�lasz n�lk�l indult Sirius ir�ny�ba, mert be kellett l�tnia, hogy apr� fedez�ke m�r nem ny�jtott szinte semmilyen v�delmet sz�m�ra. A zuhog�s m�r kiss� al�bbhagyott, de a hatalmas cseppek m�g �gy is m�sodpercek alatt el�rt�k a kell� hat�st. Mire Remus megtette azt a n�h�ny m�tert, ami a f�ldbe �zott Siriushoz vezetett, m�r nem volt rajta olyan ruhadarab, amib�l ne lehetett volna facsarni a vizet. A fi� nagyot s�hajtott. Csod�s –gondolta szarkasztikusan. Hogy is k�v�nhatn�k enn�l t�bbet?

-Ez az �n b�tor farkasom! Na ugye, hogy nem b�nt ez a fr�nya v�z? Helyezd magad k�nyelembe! –b�gta vid�man a fekete haj� fi�, Remus pedig elnyomott mag�ban egy dr�mai s�hajt, mik�zben � is hanyatt d�lt Sirius mellett a f�v�n.

Azt az�rt nem gondolta volna, hogy valami m�g enn�l is vizesebb lehet. A f�ld nedvess�g�t m�g jobban magukba sz�v� ruh�i m�gis er�sen vetekedtek ezzel. De miel�tt m�g panaszt tehetett volna err�l k�nz�j�nak, a m�sik egy v�ratlan mozdulattal oldalra fordult �s jobb l�b�t Remuson �tvetve, a fi� f�l� hajolt.

-Hell� -mondta idi�t�n vigyorogva �s er�teljesen cs�p�gve.

-Ez volt a frenetikus terv? –k�rdezte most m�r kiss� megenyh�lve Remus. –Fogva tartasz, m�g el nem visz az es�?

-Nem –felelte az, egyre k�zelebb hajolva hozz�. –Az es�nek is ki kell v�rnia a sor�t. �n harcoltam az�rt, hogy v�gre �gy l�ssalak…

-Ne mond, hogy mindig is �zottan �s s�rosan tetszettem neked…

-…�s � csak k�zrem�k�d�tt –folytatta zavartalanul Sirius. –Ma este csak az eny�m vagy –suttogta, imm�r leheletnyire Remus ajkait�l.

-Vigy�zz vele, el�g f�lt�keny t�pus, mi lesz, ha… -de a mondat v�g�t m�r sosem tudt�k meg, mert Sirius egyetlen mozdulattal elt�ntette a k�zt�k l�v� t�vols�got.

Sirius ajkai �hesen cs�kolt�k bar�tj��t, olyan t�zzel, amelyet m�g a k�r�l�tt�k tombol� vihar sem tudott volna kioltani. Kezeik felfedez��tra indultak egym�s test�n, ruh�tlan b�r ut�n kutatva, hasztalan.

-T�l… sok –suttogta rekedten a fi� f�l�be Sirius, mik�zben tenyere a m�sik inge al� cs�szott. Remus eg�sz test�ben megborzongott, azon az �jszak�n el�sz�r nem a hideg sz�l miatt.

-V�gre… v�gre valamiben egyet�rt�nk –felelte, ujjaival Sirius ingj�nek gombjaival k�szk�dve, a sz�t�zott anyag azonban csak k�tszeres er�fesz�t�s �r�n volt hajland� engedni. A fekete haj� fi� t�relmetlen�l kapott a m�sik fels�je fel�, gombokat rep�tve a k�zeli t�cs�kba.

-Ezeket te varrod vissza –s�hajtott k�jesen Remus, mik�zben bar�tja ajkai mellkas�ra v�ndoroltak, minden egyes apr� cs�kkal �jabb �s �jabb v�zcseppeket t�ntetve el b�r�r�l.

-Ha akarod, ezut�n �j inget is varrok neked –felelte vigyorogva Sirius, ujjaival m�r a m�sik nadr�gj�nak cipz�rj�t engedve lejjebb, k�zben akarva-akaratlanul Remus k�v�nalm�t �rintve.

Mire megszabad�totta az �sszes r�tapadt ruhadarabt�l, Remus szemei el�tt m�r szikr�k pattogtak. A b�r�re hull� es�cseppek sz�z meg sz�z kutat� ujj ill�zi�j�t keltve kergett�k az �r�letbe, mialatt Sirius nyelv�vel test�nek leg�rz�kenyebb ter�leteit fedezte fel, az ext�zis hat�r�ig kergetve a fi�t. Ekkor Remus egyik kez�vel �jra mag�hoz vonta a m�sikat, s mik�zben ajkaik ism�t a megszokott heves t�ncba kezdtek, Sirius utols� ruhadarabjai is hangos loccsan�ssal a f�be hullottak.

Remus v�kony ujjai t�relmetlen�l fon�dtak f�rfiass�gaik k�r�, mindkett�j�kb�l szenved�lyes cs�kokkal elnyelt ny�g�seket csalva el�, mindaddig, m�g a mindent els�pr� v�gy a gy�ny�r�k cs�cs�ra jutatta �ket.

Sok�ig egyik�k sem mozdult, a csendesed� es� elnyomta halk szuszog�suk neszeit. Sirius bar�tja v�ll�ra hajtotta a fej�t, Remus pedig behunyt szemmel simogatta a m�sik tark�j�t.

-J� terv volt –s�hajtotta v�g�l. –H�ny �tvirrasztott �jszak�dba ker�lt, mire ezt a mesteri, rendk�v�l bonyolult �tletet el�k�sz�tetted?

-Nem is tudod mennyibe! –felelte megj�tszott �nel�g�lts�ggel Sirius. –De, az�rt zseni vagyok. Valld be.

-Rendben van, zsenik�m. Akkor most azt tal�ld ki, hogy hogyan vessz�k vissza a csuromv�z ruh�inkat.

-Visszavessz�k? Csak sz�p sorj�ban! T�k�letes tervem a vihar ideje alatt �rv�nyes. �s ha j�l l�tom, m�g esik.

-�s mi lett azzal az �g�reteddel, hogy ut�na �tengedsz a term�szet er�inek?

-Hazudtam…

Remus n�h�ny perc m�lva m�r nem t�r�d�tt a felh�k m�g�l el�bukkan� csillagokkal. Elv�gre, neki is megvoltak a maga tervei…

~V�ge~