*

Azt ut�lta ilyenkor a legjobban, hogy egyik�knek sem akar�dzik megsz�lalni. M�rpedig ezt a fesz�lt, m�rges cs�ndet egyszer�en k�ptelens�g elviselni. Remusnak k�t�lb�l vannak az idegei, vagy csak j�l t�r, de �, Sirius, tudta, hogy m�r csak p�r percig fogja b�rni. Mindig � sz�lalt meg els�k�nt, s most sem lesz ez m�sk�pp. �ltal�ban ut�na m�g ugyan�gy duzzognak, de legal�bb m�r besz�l� viszonyban lesznek.

Csak valami semleges t�ma kellene… amit mindenk�ppen meg kellene k�rdeznem…

Lupin vele szemben �lt a konyh�ban �s a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�ba temetkezett. 

- �h, ideadod a vajat?

J�, igen, ostoba k�rd�s, de most ez is megteszi...

Remus leengedte az �js�gj�t. Lass� mozdulattal a kis doboz ut�n ny�lt, felemelte Black bal k�ny�ke mell�l �s a kez�be adta.

- Tess�k.

- …K�sz�n�m.

Sirius lopva felpillantott. Meg mert volna esk�dni r�, hogy p�rja egy nagyon halv�ny mosoly elfojt�s�val k�szk�dik.

De a nehez�n m�r t�lvannak. Remus most is k�szs�gesen v�laszol neki, mint mindig. B�r m�g kor�nt sincs v�ge.

- Remus.

- Hmm?

Black nyelt egyet. Tegnap volt ideje kicsit t�prengeni, most azonban m�gsem a kigondoltak alapj�n kezdte a t�rsalg�st.

- Mondd csak… Mostan�ban mi v�ltozott meg?

A sz�k�sbarna haj� f�rfi felpillantott a lapb�l.

- �gy �rtem: mi�rt veszeksz�nk t�bbet, mint r�gen? 

- Tal�n …–kezdte-, tal�n r�gebben… szerelmesebbek voltunk–hangja kiss� rekedt volt a hallgat�st�l.

Csend.

- H�t �gy gondolod? –faggatta csendesen Sirius. Remus felegyenesedett �lt�ben. Val�sz�n�leg meglepte p�rja viselked�se, ilyen esetekben �ltal�ban csak hevess�gre lehetett t�le sz�m�tani.

- Sirius –sz�lt megenyh�lve. –�t �v hossz� id�…

- �S?

- Csak logikusan arra mutatok r�, hogy ennyi id� alatt…

- …Ennyi id� alatt, MI?! –nos, a h�v nem v�ratott tov�bb mag�ra. –Ennyi id� alatt meg lehet unni egym�st? Megsz�nik a szerelem? Volt, nincs?! J�zusom, Holds�p, te ezt t�nyleg el is hiszed?! –a fekete haj� var�zsl� azon kapta mag�t, hogy felpattant a sz�kb�l. –Mondd, hogy ez nem igaz! K�rlek, mondd!

Remus arckifejez�se el�rulta, hogy megnyugodott: Sirius bev�ltotta a hozz� f�z�tt rem�nyeket. Lassan kif�jta a leveg�t.

- Nem tudom…

- OH! –Sirius idegess�g�ben a haj�ba t�rt �s h�traf�s�lte a zavar� tincseket. – Hogy lehet az, hogy ez eddig egyszer sem mer�lt fel benned? Eddig mi�rt volt minden sz�p �s j�? �s most mi v�ltozott?

- Mindketten v�ltoztunk, Sirius… –Lupin m�g mindig nyugodt volt. Ideges�t�en nyugodt. Black pedig m�r szinte alig l�tott a t�l er�s �rzelmeit�l, �gy a m�sik testbesz�d�t sem tudta j�l megfigyelni. Pedig Remusra is r� volt �rva minden. Ugyan�gy k�nl�dott, mint Sirius. Tal�n jobban is, mert � sosem vezette le a d�h�t. 

�n nem v�ltoztan, Holds�p! Biztos, hogy nem! na �s te?

De...

- Mikor v�ltozhatt�l volna meg? Itt �lek veled egy fed�l alatt; k�ny�rg�m, mikor hagytalak egyed�l, hogy ilyeneken vacill�lhass?

- Egy kicsit m�r sok is bel�led –jegyezte meg Lupin.

Siriusnak egy pillanatra elakadt a l�legzete.

- Akkor… engem unsz? Vagy… vagy ezt az eg�szet?

Remus elford�totta a fej�t �s cs�k�ny�sen kib�mult az ablakon.

- De… na j�, de… akkor mi a francnak nem mondtad, hogy… hogy nem akarod t�bbet ezt? –hebegte Sirius imm�r teljesen �sszezavarodva. A fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok, m�gsem tudott bel�l�k norm�lis mondatokat form�lni. Csak egyet:

- Mi�rt nem mondtad nekem, hogy belef�radt�l a rejt�zk�d�sbe? Hogy szeretn�l v�gre norm�lis �letet �lni…? Honnan tudjam, hogyha eddig egy rohadt sz�t sem sz�lt�l r�la?! 

Holds�p lehunyta a szem�t. Sirius artikul�latlan hangot adott ki, ami legink�bb valamif�le nevet�sre eml�keztetett, azt�n sarkon fordult, kics�rtetett a h�zb�l, felpattant a motorj�ra �s meg sem �llt, am�g maga m�g�tt nem tudta az eg�sz h�zat, az eg�sz utc�t, az eg�sz elcseszett ker�letet!

*

- Mi nyomja a lelked, sz�vem?

Sirius felkapta a fej�t �s csod�lkozva meredt a boszork�nyra, aki megsz�l�totta. A Foltozott �st nem arr�l volt h�res, hogy l�pten-nyomon finom h�lgyek, r�ad�sul Rendtagok forduln�nak meg benne.

- Szervusz, Emmeline.

- Nos, ez nem siker�lt t�l lelkesre –a n� helyet foglalt Siriussal szemben, h�traf�s�lte hossz�, barn�sfekete haj�t �s elgondolkozva m�regetni kezdte a f�rfit. 

- Ki k�ld�tt �gy a padl�ra?

- Nem �rdekes –d�nny�gte Black.

- …Nagyon szeretheted, hogyha �gy kik�sz�lt�l t�le –jegyezte meg a boszork�ny, azzal kecsesen intett a kocsm�rosnak, hogy hozzon neki is valami italt. Black megillet�d�tten n�zett r�.

Amint Tom visszacsoszogott a pult m�g�, Emmeline felemelte a violalik�rj�t �s t�sztot mondott.

- Az idi�ta pasikra! –azzal fen�kig �r�tette a pohar�t.

Tapmancs azonban h�trah�k�lt �s letette a kup�j�t.

- H�! –nevetett a n�. –Csukd be a sz�d, Black! Nem �ll j�l neked!

- Emmeline… –a f�rfinak csak ennyit siker�lt kiny�gnie.

- …H�t igazak a pletyk�k? –d�nt�tte oldalara a fej�t a h�lgy. Sz�p haja �jb�l a v�ll�ra omlott.

- Nem tudom, mir�l besz�lsz –felelte Sirius reflexszer�en �s �rezte, ahogy az arc�ba sz�kik a v�r.

A n� megint felkacagott.

- Nagy k�r lenne �rted, Black! …Nem is tudod elk�pzelni, h�ny n� epekedik ut�nad m�r h�napok �ta! Sokan m�g a var�zserej�ket is odaadn�k �rted!

Sirius erre v�gk�pp nem tudott mit mondani. Valamennyire m�r megszokta az ilyen helyzeteket, de akkor m�g egyed�l volt �s… �s �ltal�ban nem egy k�zeli ismer�se c�lozgatott neki burkoltan.

- Emmeline!

A boszork�ny oldalra sand�tott. A kocsma ajtaj�ban egy fess fiatalember v�rt r�.

- Ne haragudj, de most mennem kell –k�sz�nt el vid�man. –A k�vetkez� gy�l�sen majd l�tjuk egym�st! Minden j�t!

A var�zsl� pedig m�g hossz� percekig meredt a gondolataiba m�lyedve az �res ajt�ra.

*

Sirius fej�t kellemesen kiszell�ztette a hideg leveg�. M�r b�nta, hogy nem vitt mag�val kab�tot, �s nem volt m�s v�gya, csak hogy v�gre meleg szob�ban legyen. �tfutott az agy�n, hogy ink�bb James�kn�l keres mened�ket, de tudta, hogy bar�tai nem fogj�k annyiban hagyni a dolgot �s addig besz�lnek a fej�nek, am�g el nem vesz�ti a t�relm�t �s haza nem megy. �gy h�t �gy d�nt�tt, megsp�rolja nekik a f�radts�got.

Tudta j�l, hogy a motort m�r messzir�l meg lehetett hallani, �gy teh�t azzal sem kell vesz�dnie, hogy felh�vja Remus figyelm�t arra, m�r itthon van.

A szob�ban azt�n lev�gta mag�t az egyik fotelba �s lehunyta a szem�t.

Mi a man�? Ha j�l belegondolok, felr�gtam az �sszes szok�somat... Se nem ittam magam hal�lra, se James�khez nem n�ztem be seggr�szegen �s amint l�tom, p�r �r�n�l tov�bb nem is voltam t�vol. �j rekord.

Lupinnak is valami hasonl� j�rhatott a fej�ben, mert amikor Sirius beviharzott  a nappalijukba, �vatosan bedugta a fej�t az ajt�n �s j� p�r m�sodpercig csak n�zte �t, mint aki nem hisz a szem�nek.

- J�l l�tod, szerelmem, megj�ttem. H�t �gy hi�nyoztam? –ironiz�lt a f�rfi. Remus �sszevonta a szem�ld�k�t �s visszah�zta a fej�t az ajt�b�l.

Black v�llat vont, de ez ink�bb csak mag�nak sz�lt. Lehunyta a szem�t �s k�nyelmesen kiny�jt�zkodott. Az alkohol el�lmos�totta �s lelass�totta az agy�t. Szerette, amikor nem kellett a kellemetlen dolgokon r�g�dnia. Ez volt az egyetlen fegyvere az �let ellen. Kicsinyes, sz�nalmas fegyver, de fegyver.

Alig hogy v�giggondolta ezt, motoz�st hallott a kandall� fel�l, s a k�vetkez� pillanatban egy nagy gy�ngybagoly r�ppent ki bel�le. Az �llat le�rt p�r lusta k�rt a szob�ban, a var�zsl� �l�be pottyantott egy lepecs�telt levelet, azt�n ott t�vozott, ahonnan j�tt.

Sirius meglepetten vette kez�be a k�ldem�nyt. Megford�totta a levelet, hogy felt�rje a pecs�tet, de meg�llt a mozdulat k�zep�n. A csal�di c�mer�k volt a viaszba �getve.

Miut�n t�ltette mag�t elk�ped�s�n, felnyitotta a bor�t�kot. Remus k�zben halkan beosont a szob�ba �s le�lt bar�tj�val szemben.   

- �hm, Sirius, figyelj… –kezdte, de a f�rfi arc�ra pillantva �sszerezzent. – Sirius? Merlin! Mi az?

Black felk�ny�k�lt a karf�ra �s megt�masztotta a homlok�t. A mark�ban m�g mindig ott szorongatta a mind�ssze k�t mondatos levelet.

- Regulus... meghalt.

*

„Az �cs�d ma reggel elt�vozott k�z�l�nk. Ha m�g �rdekel valamennyire a saj�t v�red �s maradt benned el�g tisztess�g, elj�ssz.”

Remus elolvasta az �tny�jtott levelet, azt�n bizonytalanul let�rdelt Black el� a f�ldre.

- Jaj, Sirius…!

A f�rfi, aki ez id�ig a hal�nt�k�t massz�rozta, ell�kte a m�sik kez�t �s bossz�san felpattant �lt�b�l.

- Na igen… –sz�lt �s s�t�ten p�rj�ra n�zett. –Mit is akart�l az el�bb mondani?

Lupin, aki m�g mindig ott t�rdelt a fotel el�tt, most els�padt.

- Sirius!

- Halljam, mi van? –a f�rfi �gy �rezte, mindj�rt megfullad idebent. �gy t�relmetlen�l meg�llt �s v�rakoz�an n�zett a bar�tj�ra. 

- �n… nagyon sajn�lom.

- Nincs mit –felelte sz�razon Black. –M�g valami? …Helyes –azzal fogta mag�t �s kitrappolt az udvarra.

*

Beletelt egy �r�ba is, mire ajt�csuk�d�st hallott maga m�g�l. A sz�k�sbarna haj� f�rfi csendben kil�pett a verand�ra �s le�lt a l�pcs�re Tapmancs mell�.

Sirius egy ideig pislogva az eget k�mlelte, azt�n kivette a sz�j�b�l a cigarett�t �s p�rj�ra n�zett.

- Regulus soha nem volt norm�lis –sz�lalt hirtelen meg. –Ha valaki Voldemort csatl�sa, az el�bb ut�bb f�be fog harapni.

- …Elm�sz?

- El –morogta Black a f�stre meredve. –�s te is velem j�ssz.

- Sirius…! Ugyan m�r! –Lupin f�jdalmas arcot v�gott.

- M�r te is a dr�ga csal�domhoz tartozol.

- Nem, ez nem igaz �s ezt te is tudod –mondta szigor�an a f�rfi. –Csak az�rt kellen�k neked, hogy megint j�l felideges�tsd vele �desany�dat. Erre pedig most �szint�n semmi sz�ks�g. El�g bajuk van most n�lk�lem is!

- Egyszer el kell fogadniuk ezt! –cs�k�ny�sk�d�tt Sirius.

- Hah –Remus keser�en elmosolyodott. –Akkor sem fogadn�k el, ha h�sz nemzed�kem garant�ln� a tiszta var�zsl� v�rt… ha nem lenn�k v�rfarkas…

- De az vagy –sz�lt szel�den Sirius. –Egy v�rfarkas… f�lv�r… egy f�rfi… �s �n �gy szeretlek.

Lupin �jra r�emelte a tekintet�t. Sok�ig csak d�bbenten n�zett, n�zett azokkal a teliholdkor szinte borosty�nsz�n� szemekkel, m�g v�g�l nem b�rta tov�bb: fel� hajolt �s hosszan megcs�kolta.

Black mozdulatlanul t�rte a gesztust. M�g mindig ott volt benne az a kis t�ske, ami a reggeli alatt ker�lt bel�.

Ha jobban belegondolok, nem is olyan kicsi…

- …Na mi van? Most akkor kib�k�lt�nk? –k�rdezte goromb�n.

Remus f�lig pirult, �k�lbe szor�totta a kez�t �s felpattant. A var�zsl� �rezte, ahogy felmegy benne a pumpa.

Otthagyta, otthagyta…

Felugrott, elhaj�totta a cigarett�t �s l�ktet� hal�nt�kkal a t�rsa ut�n indult.

- Remus! –kiab�lta feld�ltan. –REMUS!!

A nappali k�zep�n �rte be. Elkapta a karj�t, maga fel� r�ntotta, azt�n mindk�t v�ll�t megszor�tva, er�teljesen nekil�kte a szemk�zti falnak. A sz�k�sbarna haj� f�rfi halkan ny�g�tt a f�jdalomt�l. Sirius eszel�s vigyorral n�zett vissza r�.

- H�lye k�cs�g!! Ut�lom, amikor ezt csin�lod! …Mondd, mi�rt nem tudod a k�pembe mondani a v�lem�nyed, mint minden norm�lis ember?! Van fogalmad r�la, milyen ideges�t� ez? Tal�lgassak, hogy mi bajod van?!

Lupin cs�k�ny�sen elford�totta a fej�t. Sirius feld�ltan folytatta:

- M�g arra sem volt�l k�pes, hogy megc�fold vagy meger�s�tsd azt, amit reggel mondtam! …Azt az �rz�st kelted bennem, hogy abba akarod hagyni ezt az eg�szet, v�gig ezen r�g�dtam, az el�bb meg �gy teszel, mintha semmi probl�m�nk nem lenne… Vagy f�lsz t�lem? Azt hiszed, er�szakkal k�nyszer�ten�lek, hogy mellettem maradj…?!

Sok�ig csengett m�g a f�le a saj�t kiab�l�s�t�l. V�g�l azt�n Remus felemelte a kez�t. Lefejtette mag�r�l Sirius mark�t, de olyan er�vel, ami m�r f�jdalmat okozott. M�lt�s�gteljesen felszegte a fej�t �s belen�zett Tapmancs sz�rke �risz�be.

B�r magass�gukban nem volt nagy k�l�nbs�g, alig n�h�ny centi, a fekete haj� f�rfi most m�gis �gy �rezte, mintha legal�bb egy m�terrel f�l� tornyosulna.

Tudta, hogy siker�lt az, ami sok embernek nem: el�rni Remus t�relm�nek tet�fok�t. �s most m�g r� is tett egy lap�ttal.

Lupin fenyeget�en felemelte az �kl�t �s �gy �sszeszor�totta, hogy az ujjai teljesen elfeh�redtek, k�rmei a h�s�ba v�j�dtak. Sirius l�tta, �rezte a n�ma d�hben a farkast.

Holds�pot…

- Megmondjam, �n mit ut�lok benned? –kezdte Remus higgadtan, de a hangja nagyon remegett. –H�t ezt! Ezt a sz�rny� term�szetet! Azt, hogy mindenen �gy felkapod a vizet, olyan k�ptelen, nevets�ges dolgokat kombin�lsz �ssze, amik m�snak az esz�be sem jutn�nak! Sirius Black…! –itt s�t�ten elvigyorodott. –Tal�n te vagy az egyed�li szenved� alanya ennek a vil�gnak?! A nagy �nsajn�latodt�l �szre sem veszed azokat, akik t�r�dnek veled, akik nem akarnak h�tba t�madni! …Csak �ltem ott a konyh�ban �s hallgattalak… �s nem hittem a f�lemnek...! Mindig megmondod az embernek, hogy mennyire fontosak neked... De azt nem tudod elfogadni, hogy nem mindenki ilyen! Nagyon rossz emberismer� vagy! Mi�rt kellene mindig bizonygatnom neked, hogy szeretlek-e vagy sem? Ezt tudnod kellene! Nem v�rhatod el t�lem, hogy folyamatosan biztos�tsalak a ragaszkod�somr�l, a h�s�gemr�l! …N�j m�r f�l v�gre! 

Black els�padt. Remus szavai egyt�l egyig ott kavarogtak a fej�ben �s a legk�l�nf�l�bb sorrendben ism�tl�dtek. Furcsa, de a saj�t gondolatait teljesen elfelejtette, pedig egy perce m�g megannyi s�rt�st akart a fej�hez v�gni, megannyi dolgot felr�ni neki.

�s most nem ment. Sirius Black, a hars�ny, kiss� �ntelt f�rfi, aki m�r az iskol�ban megmondta mindenkinek a v�lem�ny�t, most nem tudott visszav�gni. Legy�zt�k–   

Sirius tov�bbra is p�rja szem�be n�zett. Lupin zih�lt az indulatt�l. Black kiszabad�totta egyik kez�t a var�zsl� szor�t�s�b�l �s a f�rfi arc�hoz emelte…

�s m�gse �rezte mag�t vesztesnek. Nem, ha egy ilyen embert szerethet –legal�bbis ha most el nem vesz�tette.

De nem, az nem lehet. Hogy �t is? �t nem!

Vett egy szaggatott l�legzetet �s k�zelebb l�pett Holds�phoz. Ujjaival k�zben v�gigsim�tott a f�rfi arc�l�n, �ll�n �s v�g�l az ajkain. Remus r�snyire sz�tnyitotta �ket. Sirius pedig k�zelebb l�pett hozz� �s ajk�t ajk�ra nyomta.

Nem volt biztos benne, hogy Lupin ezt engedni fogja neki, de ebben a percben nem �rdekelte. M�r v�rta, hogy j� er�sen h�tratasz�tj�k majd, de csak m�ltak a m�sodpercek, �s egyik�j�k sem mozdult. 

V�g�l lehunyta a szem�t �s an�lk�l, hogy �t�lelte volna a f�rfit, elkezdte cs�kolgatni a sz�j�t, centir�l centire �jabb kis puszikat lehelve a kipirult b�rre, v�gighaladva az als�n, majd a fels� ajakon.   

Remus illata olyan sz�d�t� volt. A sz�ve vadul dobogott –maga sem tudta, hogy ennyire mi�rt. Agy�ban pedig egym�s ut�n villantak be a legk�l�nf�l�bb eml�kk�pek: …James �s Lily mosolyg�s arca, amikor megmutatta nekik a motort… a Rend egyik gy�l�se… Remus, ahogy mez�telen�l fekszik mellette az �gyon… azt�n a r�t, ahol m�sodszor harcoltak a hal�lfal�kkal… a v�rben �sz� halottak… Piton g�nyos arca… majd Harry, amint nevetve lebor�tja a t�lk�j�t az etet�asztalr�l… az anyja, ahogy szinte sz� n�lk�l elhalad mellette az Abszol �ton… Remus, amint egy �sr�gi k�nyvet b�j… azt�n az �ccse grimasza, ahogy legutolj�ra l�tta �t…

Nem, nem akarom l�tni! Nem akarom!

-  Seg�ts, Remus! –suttogta, amikor f�l centire elt�volodott kedvese ajakit�l, hogy leveg�t vehessen.

Egy gyeng�d kezet �rzett a tark�j�n; Lupin belet�rt a haj�ba �s k�zelebb h�zta mag�hoz, hogy megcs�kolhassa. R�gt�n sz�tnyitotta az ajkait �s nyelveik v�gre tal�lkozhattak. 

Tapmancs vagy elfelejtette a k�t nap alatt, hogy milyen bizserget� �rz�ssel is j�r ez, vagy Remus m�g sohasem cs�kolta meg �gy… nem tudta eld�nteni.

Csak azt �rezte, hogy �tj�rja a m�mor �s eg�sz test�ben remeg, mint amikor el�sz�r fek�dtek le egym�ssal. Furcsa volt… de mindenk�ppen csod�latos �rz�s… 

Remus lesim�totta az inget a v�ll�r�l, majd a nadr�gj�n�l matatott �s hamarosan azt is leh�zta r�la.

Kezeivel, amivel eddig Remus k�t oldal�n�l a falnak t�maszkodott, most t�rsa p�l�j�t ragadta meg �s meg sem �llt, am�g az �sszes ruh�t le nem fejtette r�la.

A cs�kjaik egyre hevesebbek, egyre k�vetel�z�bbek lettek. Sirius tenyer�vel kitapogatta p�rja felkarj�t, mell�t, cs�p�j�t �s �l�t. Szem�t m�g mindig �sszeszor�tva, ajkaikkal m�g mindig �sszetapadva, test�t Remus�nak pr�selte �s cs�p�j�t nekinyomta a m�sik�nak.

Mindketten beleny�gtek a cs�kba �s Lupin minden eddigin�l er�sebben kapaszkodott bel�. Sirius pedig nem csin�lt m�st, csak ritmusos mozdulatokkal a m�sik�hoz d�rzs�lte f�rfiass�g�t.

Ez az egyszer�, �szt�n�s mozg�s kiel�g�t� volt, nem volt sz�ks�g most semmi t�bbre. Amikor elmentek–egyik a m�sik ut�n-, n�h�ny m�sodpercre megt�rt a cs�kuk, de azut�n tal�n m�g ki�hezettebben kaptak a m�sik sz�ja ut�n. M�g j� hossz�, hossz� ideig �lltak ott egym�shoz simulva a szob�ban, a n�vekv� hold ez�st�s f�ny�ben f�r�dve, cs�kol�zva.

*