*

- Nem hittem volna, hogy t�nyleg ide mered dugni a k�ped, Sirius!

M�snap kora reggelre beborult az �g. A mugli �js�gok eg�sz napra nem �g�rtek egyetlen percnyi naps�t�st sem, csup�n szelet �s es�t. Mindezek ellen�re �gy t�nt, sz�raz, de lehangol� id� lesz.

- Sz�p j� napot! –v�gott arcot Black, azzal szinte f�lrel�kte a boszork�nyt, amikor siet�sen bel�pett a h�zba.

- Igen, neked biztos sz�p –g�nyol�dott Bellatrix �s az udvariatlans�gon l�that�an megs�rt�dve becsukta a Grimmauld t�ri h�z ajtaj�t, k�s�rteties f�lhom�lyba burkolva az el�szob�t.

- Ne f�radj, ismerem a j�r�st –ironiz�lt a f�rfi. Kib�jt a hossz�, fekete kab�tj�b�l, a karj�ra ter�tette �s elindult a szalonba. �gyet sem vetett a kit�m�tt man�fejekre �s az �sr�gi, arany keretes portr�kra, akik mind megfordultak ut�na a folyos�n.

A h�z �gy t�nt, mintha teljesen kihalt lett volna. De Sirius tudta, ez csak a l�tszat. Val�sz�n�leg az �sszes felmen�je ott gubbaszt valamelyik nagyteremben �s m�lyen gy�szolj�k a v�r�k elveszt�s�t. A var�zsl�nak azonban esze �g�ban sem volt �sszefutni ezekkel az emberekkel… nem is tudom, minek j�ttem el…

Fel�rt az emeletre, �s bel�pett a balra ny�l� els� szob�ba. A gy�szszertart�snak megfelel�en ez a szoba is feket�be �lt�z�tt, a s�t�tk�k, elh�zott f�gg�ny�k m�g ha lett is volna kint napf�ny, akkor sem engedt�k volna be.

Sirius zsebre dugott k�zzel odas�t�lt az �sr�gi falik�rpithoz �s komoran n�zegetni kezdte. Az ajt�nyikorg�sra �s egy gyertya meggyullad�s�ra neszelt fel; �s mire megfordult, szembetal�lta mag�t az �desanyj�val.

- Anya! –hajolt meg a n� el�tt. 

A magas, v�kony n� csak �ssz�bb h�zta mag�n fekete csipkekend�j�t, de nem sz�lt.

Sirius felegyenesedett �s v�rt.

- Hmph… –f�jt egyet az asszony. –Dr�ga, megboldogult ap�d legal�bb a tisztelet bel�d tudta nevelni. Ezt �gy l�tom nem siker�lt a te dr�ga bar�taidnak kiirtani. 

A f�rfi �sszeh�zta a szem�t.

- Amint l�tod, elj�ttem. Mit v�rsz most t�lem?

A boszork�ny fanyarul elmosolyodott. �gy eln�zve a gyertyaf�nyben az arc�t, mindenki megmondhatta volna, Sirius kit�l is �r�k�lte a von�sait.

- Semmit nem v�rok t�led- felelte hidegen.

�jabb k�nos csend k�vetkezett.

- Elmehetsz.

- Hogyan?

- Hallottad, Sirius. Bizony�ra van neked enn�l sokkal fontosabb dolgod is –mondta leheletnyi g�nnyal a hangj�ban a n�. –Eredj innen… El sem kellett volna j�nn�d.

- Hogyan… hogyan halt meg? –k�rdezte csendesen Black.

Az asszony felszegte sz�p fej�t �s lekezel�en odavetette:

- Szeretett �s egyetlen fiam, Regulus az �let�t adta, hogy a Nagy�r meg�rizhesse hatalm�t �s tekint�ly�t.

- …Teh�t nem tudj�tok –�llap�totta meg Sirius. A n� megremegett �s kimeresztette a szem�t.

- Takarodj a h�zamb�l! –suttogta j�gg� v�lt hangon.

A f�rfinak nem kellett t�bbsz�r elism�telni. M�g egyszer meghajolt, lassan, azt�n g�nyos mosoly k�s�ret�ben elhagyta a szob�t. Mikor azonban el�rt a bej�rati ajt�hoz, meg�t�tte a f�l�t egy halk kacaj.

- Mi az, m�r m�sz is?

A var�zsl� h�trapillantott a v�lla felett.

- Nem csatlakozol hozz�nk? –invit�lta vid�man Lestrange. –Gyere! Biztos �lvezni fogod! B�r kedves �cs�d holttest�t sajnos nem tudtuk ki�ll�tani a teremben, de az�rt nagyon sz�vesen megmutatjuk neked a f�nyk�p�t. Van gyertya is, meg a S�t�t Jegy, dekor�ci�nak…

- H�t, amint l�tom, nem nagyon r�zott meg Regulus elveszt�se –morogta s�t�ten a f�rfi.

- Oh, mi�rt, meg kellett volna? –csevegett a n� �s k�zben kac�ran v�gigfuttatta ujjait a haj�n. –Hisz t�ged sem �rdekel. Ut�ltad �t. Tudom.   

Black tart�zkod� hallgat�sba burkol�zott �s lehunyta a szem�t.

-     …de hisz ti mindig egy�tt voltatok…

A n� gonoszan felkacagott.

- Ugyan m�r! Az a f�lesz� �cs�d mindig a nyomomban volt, tiszt�ra bel�m volt szerelmetesedve, alig lehetett ler�zni… –mondta minden �rzelem n�lk�l. –De hidd el, mindannyiunknak jobb �gy... T�bb� nem �ll majd a Nagyurunk �tj�ban.

- …Ott volt�l, amikor meghalt, mi?

- H�t mondtam �n ilyet? –k�rkedett a boszork�ny.

- Meg mern�k r� esk�dni –sziszegte Black d�h�sen.

- Ez akkor sem tartozik r�d, kedves Sirius… De mit�l v�ded annyira azt a f�ln�t�st? Tal�n most m�r, hogy v�gre meghalt, lelkiismeret furdal�sod t�madt? B�nod, hogy sosem volt k�ztetek szoros, testv�ri k�tel�k…? 

- FOGD BE, Bella!

- �, mi az dl�gsz�gom? –g�gy�gte a n�. Hangtalanul, mint egy macska, k�zvetlen�l Black mell� l�pett �s v�gigsim�tott hossz� k�rmeivel az arc�n. – Megs�rt�dt�l valamin? Vagy csak menni akarsz, mert m�r annyira hi�nyzik neked az a kis fatty�?! T�nyleg… mikor is lesz megint holdt�lte? –k�rdezte tettetett t�preng�ssel. –Oh, igen! �t nap m�lva. Rem�lem, nagyon fog neki f�jni…

A n� felsikoltott ijedt�ben, amikor Sirius megragadta a karj�t �s eltasz�totta mag�t�l. Mikor azonban r�j�tt, hogy a f�rfi nem sz�nd�kozik b�ntani �t, �rd�gi vigyorba torzult az arca.

- Rohadj meg, Sirius! –kiab�lta, amikor a var�zsl� felt�pte a bej�rati ajt�t. –Te �s az a v�rfarkas �s a t�bbi buzi bar�tod!! 

A f�rfi p�r m�sodpercig m�g lehunyt szemmel, h�t�t az ajt�nak vetve lihegett, mintha kil�m�tereket futott volna. Idegesen a haj�ba t�rt �s akkor vette �szre, hogy leizzadt.

Bentr�l l�p�sek zaja hallatszott. Sirius ell�kte mag�t az ajt�t�l, leszaladt a l�pcs�soron �s rohanni kezdett…

*

Maga sem tudta, merre siet, csak vitte a l�ba. Hamarosan elhagyta Londonnak ezt az elit negyed�t �s egy csendesebb, var�zsl�-mentes v�rosr�szbe �rt. Lass�tott l�ptein, majd egy k�zeli padhoz �rve le is �lt. M�r am�gy sem b�rta volna tov�bb. 

El�red�lt, �s tenyer�be hajtotta a fej�t. Tork�t szor�totta valami, de nem engedett neki. Nem, � bizony nem hagyja el mag�t miattuk… Nem �rnek annyit…

H�trad�lt �s meredten b�multa a j�r�kel�ket. Siet� �zletembereket, asszonyokat kisgyerekkel, szerelmesp�rokat, id�s, bev�s�rolni igyekv� h�lgyeket �s var�zsl�kat… Mi?

Mordon �s Podmore –mert hogy �ket l�tta-, nagykab�tba burkol�zva beosontak az egyik kapualjba. Babr�ltak valamit a z�rn�l, –Sirius l�tni v�lte a var�zsp�lc�jukat-, azt�n kinyitott�k az ajt�t, �pp csak annyira, hogy bef�rjenek rajta.

Ez meg mi volt? –morfond�rozott mag�ban. –Dumbledore nem azt mondta, hogy egy id�re nincs t�bb akci�?

Egy ideig m�g r�g�dott a t�m�n, de mivel senki nem volt, akivel ezt megbesz�lhette volna, ink�bb felhagyott vele. �gy d�nt�tt, ink�bb megv�rja �ket, de a percek csak teltek, teltek, de a k�t f�rfinak nyoma sem volt.

Hah, lehet, hogy m�r elhoppan�ltak –vet�d�tt fel Siriusban. –�, kit �rdekel!

Felkelt a padr�l �s elindult valamerre. L�bai teljesen elzsibbadtak, �szre sem vette, hogy m�r mennyi ideje �lt ott.

�s most merre?

Nem tudta eld�nteni, hogy akar-e m�g egyed�l lenni. M�r v�gyott haza, de az esetleges k�rdez�sk�d�st, hogy „Hogy ment? Hogy ment?” mindenk�ppen el akarta ker�lni. V�g�l azt�n elkezdett az es� is cs�p�r�gni, �gy Sirius kedve csak rosszabb �s rosszabb lett. 

Remus!

Black befordult az els� kis sik�torba, ami az �tj�ba akadt �s onnan hoppan�lt.

*

Remus �sszerezzent, amikor Tapmancs halk pukkan�s k�s�ret�ben megjelent a nappali k�zep�n. Gyorsan letette a k�nyvet a kez�b�l �s fel�llt. M�r ny�lt volna Sirius kab�tj��rt, amikor az mogorv�n elh�z�dott.

- Hagyj most ink�bb, j�?

Nem n�zve t�bbet Lupinra, kibattyogott az el�szob�ba, kom�tosan levetk�z�tt, majd visszaj�tt �s lezuttyant a kanap� el�tt a sz�nyegre. Holds�p habozva helyet foglalt mellette. 

- Sirius… Mi t�rt�nt? Mit mondtak neked? –puhatol�zott �vatosan a var�zsl�. V�laszt nem kapott, azonban mire feleszm�lt, Black m�r k�r� fonta a karjait �s mintegy megnyugtat�st rem�lve a v�ll�ra hajtotta a fej�t.

Lupin bizonytalanul �t�lelte.

- Sz� n�lk�l ment�l el reggel. Gondoltam, hogy odam�sz –d�nny�gte a bajsza alatt. –J� sok�ig elmaradt�l.

- Pedig a h�zban maximum csak h�rom percet voltam –vont v�llat a f�rfi.

Remus hallgatott. Ujjaival l�gyan cir�gatni kezdte Sirius nyak�t �s v�ll�t.

- Nem tudom, mi a francnak mentem el oda. Mit v�rtam?! 

- J�l tetted, hogy elment�l –jelentette ki a sz�k�sbarna haj� var�zsl�.

- A testv�rem volt. Csak ez�rt mentem el megint abba a gy�l�letes h�zba. De Isten bizony Remus, nem volt semmi �rtelme! M�g azt sem tudt�k megmondani, egy�ltal�n mi�rt halt meg!? Baleset volt? Vagy meg�lt�k? …Mindegy, nem akarok r�la t�bbet besz�lni.

Lupin eltolta mag�t�l, hogy a szem�be n�zhessen.

- Ne haragudj r�m.

- �h, mi�rt is? –kerekedett el Sirius szeme.

- A tegnapi miatt. Nem lett volna szabad �gy besz�lnem veled. Este m�r nem tudtam elmondani.

Black egy r�pke puszit nyomott az arc�ra.

Ha Remus ez�rt bocs�natot k�r, �, Sirius, mit sz�ljon a saj�t viselked�s�hez? Minimum t�z �vig kellene vezekelnie �rte! �gy t�nt, Holds�pnak is ugyanez j�r a fej�ben, mert m�r halv�nyan mosolygott.

Sirius nem szeretett eln�z�st k�rni a viselked�s��rt, �s b�r most nagyon is illend� lett volna, el�g nehez�re esett.

- Figyelj, Remus… sz�val, �n…

- Csss –Lupin p�rja sz�j�ra szor�totta az ujj�t. –Nem sz�ks�ges, Tapmancs. Ismerlek… tudom.

A f�rfi elvigyorodott. M�g k�zelebb b�jt t�rs�hoz, l�baik �sszegabalyodtak, karjaikat egym�s k�r� font�k, …s kirekesztett�k az eg�sz k�lvil�got.

*

M�snap a Reggeli Pr�f�ta sz�m�ban Sirius szembetal�lta mag�t �ccse fekete-feh�r fot�j�val. El�sz�r meglep�d�tt rajta, azt�n esz�be jutott, hogy a csal�dj�t�l az a legkevesebb, hogy tudatj�k az eg�sz vil�ggal: egy nemes �s tiszta v�r� var�zsl� t�vozott k�z�l�k. A f�rfi gy�l�lte az ilyen felhajt�st, nem l�tta az �rtelm�t �s sohasem b�rta megszokni. A mozg� f�nyk�p al� �rt cikket m�r el sem olvasta, csak komoran �sszecsavarta a lapot �s egy sz�kre dobta.  

A k�vetkez� p�r nap esem�nytelen�l telt. A Rend most nem h�vott �ssze gy�l�seket, �gy a fiatalok szabadon csin�lhattak azt, amit akartak. Az eg�sz h�t olyan l�nyegtelen dolgokkal telt, mint bev�s�rl�s, takar�t�s, illetve p�r bar�tjukhoz is ell�togattak.

Minden nyugodt �s b�k�s lett volna, ha nem lett volna az a telihold!

- J�l vagy? Nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted!

Sirius m�g egyszer v�gigsim�tott Remus arc�n, azt�n felkelt mell�le, p�r l�p�ssel elt�volodott �s let�rdelt a Szellemsz�ll�s koszos padl�j�ra.

Mivel annak idej�n a Farkas�l�f�-f�zetet m�g nem tal�lt�k fel, Remus nem tudta meg�rizni az �tv�ltoz�sok alkalm�val a tudat�t �s eml�kezet�t. Londonban pedig nem volt c�lszer� �tv�ltozni, Sirius �gy gondolta, a farkasnak szabad k�rnyezet kell. �s ha m�r mindenk�pp utazniuk kellett, akkor m�r visszaj�ttek a Roxfortba. Ezt a rozoga �p�letet minden falubeli messze elker�li, teh�t Dumbledore nyugodt sz�vvel beleegyezett, hogy minden h�napban visszat�rjenek ide.

Az pedig, hogy ugyan�gy kisz�knek a Tiltott Rengetegbe, mint di�kkorukban, –igaz, lelkiismeret furdal�ssal t�lt�tte el �ket-, de m�r tudt�k, Tapmancs vigy�zni fog r�, hogy ne t�rt�njen valami sz�rny�s�g.

- Semmi baj, Remus –suttogta Black a koroms�t�t szob�ban. –Semmi baj.

A k�vetkez� pillanatban a Hold kibukott a borong�s felh�f�gg�ny m�g�l �s ez�st�s lepelbe vonta a helyis�get. Ugyanebben a pillanatban Remus felord�tott, lehanyatlott a pokr�cra, a v�gtagjai pedig vadul remegni kezdtek…

Sirius nem szerette n�zni t�rsa k�nl�d�s�t. Lehunyta a szem�t, de a hangokat �gy sem tudta kirekeszteni. Sokszor ott csengtek k�s�bb is a fej�ben.

N�gyk�zl�bra ereszkedett �s �talakult � maga is. �ppenhogycsak befejez�d�tt a transzform�ci�, m�ris nekirontott a kifejlett v�rfarkas. A t�mad�s felk�sz�letlen�l �rte, az �llat t�hegyes fogai belem�lyedtek Tapmancs h�s�ba.

A fekete kutya felny�sz�tett, azt�n ellent�mad�sba ment �t. �gy, �gas seg�ts�ge n�lk�l nehezebb volt f�ken tartania a vad�llatot, de m�r megszokta.

Eddig is siker�lt, ezut�n is fog…

Tapmancs vicsor�tott, morgott, azt�n r�ugrott a farkasra.

Fogak �s karmok percekig tart� csat�ja volt ez, s addig tartott, am�g az egyik f�l le nem gy�zte a m�sikat. Tapmancsnak pedig minden egyes teliholdkor ki kellett �jra �s �jra v�vnia mag�nak a vezet� poz�ci�t. A v�rfarkas csak ezut�n higgadt le �s v�lt egy kicsit kezelhet�bb�.

A kutya v�rt egy darabig, am�g az �d�z harc ut�n mindketten er�t gy�jt�ttek, azt�n az ajt�hoz ugrott, l�b�val lenyomta a kilincset �s a farkassal a nyom�ban ki�getett az erd�be.

*

Tapmancs m�snap kor�n reggel Remus tapogat�z� mozdulataira �bredt. Felemelte a fark�t �s megcs�v�lta, ahogy a f�rfi elkezdte simogatni a bund�j�t. 

- Szia, Tapi! –a var�zsl� hangja meglehet�sen reszel�s volt. – J�l aludt�l?

A kutya fel�lt �s tov�bb cs�v�lta a fark�t. Remus –fej�t m�g mindig a p�rn�n pihentetve-, felemelte a kez�t �s most a kutya pof�j�t simogatta meg.

- Nagyon neh�z volt f�ken tartanod az �jjel? –k�rdezte az �llatt�l, majd elkezdte vakargatni a f�le t�v�t. –Mert el�g f�radt vagyok. Bej�rtuk tal�n az eg�sz erd�t?

Tapmancs megnyalta p�rja kez�n a friss �s a r�gi sebeket, azt�n fel�llt, megr�zta a bund�j�t �s elkezdett visszaalakulni. A f�rfi azt�n �jra eld�lt az �gyon, Remus mellett. N�m�n a takar� ut�n ny�lt �s magukra ter�tette.

- J�nni fog Madam Pomfrey?

- �m… majd csak d�lben–felelte f�radtan Lupin. –Megk�rtem, hogy hagyj aludhassak m�g.

- Aha –nyugt�zta Sirius a feleltet. A h�t�ra fordult �s karjait a feje al� tette.

Remus ekkor vette �szre a m�ly harap�st a bal v�ll�n.

- Merlin! Sirius! –�lt fel hirtelen. –Ugye…

- NEM! –intette le nyomat�kosan a f�rfi. –Ne �rtem agg�dj, Holds�p!

- J�, csak…

- Pihenned kell –Sirius szel�d er�szakkal visszanyomta a p�rn�ra.

- �s te hol leszel? –�rdekl�d�tt Lupin.

- Ha akarod, itt.

- Akarom –suttogta a var�zsl�.

- De d�lben elt�n�k. Nem tudn�nk megmagyar�zni Madam Pomfreynek a helyzetet…

Remus er�tlen�l nevetett.

- Cs�kolj meg! –k�rlelte, imm�r lehunyt szemmel. Sirius elmosolyodott, odag�rd�lt hozz� �s ajkait l�gyan Lupin ajk�ra nyomta. Azt�n visszah�z�dott, felk�ny�k�lt, �gy n�zte a p�rj�t. V�gigsim�tott az �j karmol�s nyomok ment�n a mellkason, azt�n m�r csak n�m�n gy�ny�rk�d�tt benne. Remus l�gz�se hamarosan egyenletess� v�lt �s bel�pett az �lmok birodalm�ba.

*

- …ne legyen ilyen makacs, Madam Pomfrey! K�rem! K�rem!

- Nem, semmi esetre sem! –emelte fel a kez�t a k�z�pkor� n�. –Remus itt marad ma �jszak�ra, de lehet, hogy eg�sz h�tv�g�n.

- De…

Benntartani? Az �n Remusomat?!

- Azt aj�nlom, csillapodjon, Sirius, k�l�nben k�nytelen leszek kik�ldeni a k�rteremb�l!  

M�g mit nem!

- De ezt nem teheti… Dumbledore! –Black felpattant az �gy sz�l�r�l �s a bel�p� igazgat� el� sietett.

- Sz�val j�l hallottam –mosolygott ked�lyesen a var�zsl�. –H�t csakugyan meg�rkeztek. Minden rendben volt?

- Dumbledore! –ki�ltotta Sirius. Azt�n lopva a javasasszonyra pillantott �s halkabbra vette a hangj�t. De az idegess�g�t nem tudta �gy sem leplezni. –Nem szeretn�k h�l�tlannak t�nni, igazgat� �r, de �gy v�lem, Madam Pomfrey t�lz�sba viszi a dolgot. Nagyon megk�sz�nj�k a seg�ts�get, hogy az �tv�ltoz�s ut�n r�n�z Remusra, de azt m�r nem �rtem, mi�rt kellett ide hoznia… Remus nem az � gondja…

- De k�rem…!

Albus felemelte a kez�t.

- Siriusnak igaza van, Poppy. Hagyja elmenni �ket.

- Miket besz�l, Albus! –m�ltatlankodott a h�lgy, azzal Lupin �gy�hoz s�t�lt �s cs�k�ny�sen kez�be vett egy gy�gyszeres dobozt.

- K�rem, Madam Pomfrey –ez�ttal Remus sz�lalt meg, meglehet�sen er�tlen hangon. –M�r nem vagyok di�k. Hagyj menjek haza!

A n� h�trah�k�lt. Az eg�sz arc�b�l sug�rzott, mennyire fel van h�borodva. �s a jelekb�l �t�lve nem sz�m�tott Remus viselked�s�re sem.

- H�t j�… –sz�lt t�vols�gtart�an. –Ha ez az urak k�v�ns�ga, akkor menjen. De �n el�gg� k�telkedek benne, hogy Sirius megfelel�en el tudja majd l�tni…

Az eml�tett fiatalember m�r �pp nyitotta a sz�j�t �s a javasasszony fel� indult, de Dumbledore el�llta az �tj�t a karj�val.

- De ha nincs r�m sz�ks�ge, Dumbledore, nem �rtem, minek alkalmaz m�g mindig –sz�lt a n�, azt�n sarkon fordult �s dacosan kisietett a gyeng�lked�r�l.

- Igazgat� �r! �hm… megmondan�, mikor lesz legk�zelebb… tudja.

Az id�s f�rfi az ajt�b�l sz�lt vissza.

- �rtes�tem mindkett�j�ket id�ben –v�laszolta kit�r�en �s kil�pett a teremb�l. 

Csak tudn�m, hogy ez mit jelenthet? Vajon minden rendben van?

Sirius a h�ta m�g�l j�v� halk ny�g�sre ocs�dott fel. Gyorsan odasietett az �gyhoz. 

- Remus! Mit csin�lsz?

- Nem l�tod? –er�lk�d�tt a sz�k�sbarna haj� var�zsl�. –Fel… felkelek.

Black agg�d� arccal seg�tett a f�rfinak kik�sz�l�dni az �gyb�l.

- Biztos vagy benne?

Remus er�tlen�l elmosolyodott.

- H�t, az el�bb m�g nagyon haza akart�l vinni. Tal�n meggondoltad magad?

- Nem, dehogy –felelte sz�rakozottan Black, mik�zben seg�tett beleb�jni Remusnak a ruh�iba. –Csak… b�rni fogod?

- Van m�s v�laszt�som? Vagy felviszel a kandall�hoz �lben?

Sirius elvigyorodott.

- Oh, nagyon sz�vesen.

- Ink�bb induljunk –javasolta gyorsan Remus. Siriusb�l sok mindent ki lehetett n�zni. – Nyugi! …M�r nincs semmi bajom.