Tizennegyedik fejezet

Remusnak �gy t�nt, mintha m�r �r�k �ta �lt volna az �gya sz�l�n, a semmibe meredve. Az ablakon �t besz�r�d�tt a fogy� hold halov�ny f�nye. Furcsa… mindig is azt hitte, hogy az �lete enn�l m�r nem lehet szerencs�tlenebb. Hogy ez a m�soknak oly gy�ny�r� �gitest lesz az, ami �r�kre megnyomor�tja, kitasz�tott�, sz�m�z�tt� teszi. De most… egy p�r m�sodpercre �jra �gy �rezte, hogy van rem�ny, hogy tartozik valahov�… De m�gis hov�?! –k�rdezte mag�t�l d�h�sen, mik�zben k�t tenyere k�z� szor�totta sajg� hal�nt�k�t �s lehajtotta a fej�t. Hov� tartozt�l? Sehov�! Nem �rdemled meg! Mihez kezdene veled, v�rfarkas? Mi�rt nem volt el�g neked a bar�ts�ga? M�r az is hihetetlen, hogy egy�ltal�n sz�ba �llt veled �s te m�g azt a hat�rt is �tl�pted, amit �rtelmes ember messzir�l elker�lt volna! Mi�rt akarsz te mindig t�bbet ann�l, mint amennyi j�r?!

-Remus? –hang f�lelmetesen ismer�s volt. De nem ezt a nevet szokta mondani… biztosan csak k�pzel�dik…

-Remus.

-Sosem lesz m�r v�ge? –suttogta f�lhangosan a fi�. Nem el�g, hogy Siriust k�s�rti, most m�r �t sem hagyja b�k�n?

-K�rlek, hallgass meg…

-Menj innen… nem lehetsz itt… �n… sajn�lom a tegnap est�t, soha t�bb�… t�bbet �rdemel n�lam…

-Egy �rnyk�pet? Egy szellemet, akit sosem szeretett igaz�n?

-De…

-Ne haragudj r�m…

Remus megh�kkenve n�zett f�l az el�tte �ll� Isabelre.

-Mi�rt… -nyelt egyet a fi�, de hirtelen meggondolta mag�t. –Hogy lehet, hogy most… �gy �rtem, hogy most nem…

-Hogy nem csak hozz� tudok sz�lni? �n csak egy szellem vagyok, �s Sirius megmondta, hogy mindenki azt l�tja, amit l�tni akar.

Remus k�tked�en r�ncolta �ssze szem�ld�k�t, de a l�ny csak elmosolyodott.

-Nem olyan bonyolult. Ha � egyed�l volt, r�m gondolt �s �n nem hagyhattam itt. Mindig megjelentem �s azt tettem, ami m�r annyiszor megnyugtatta. De m�st nem tehettem �rte. L�ttam, hogy szenved, de �n nem engedhettem el. Ak�rmilyen neh�z is volt elfogadnom, �n csak erre kellettem neki… hogy ne legyen egyed�l.

Remus �gy �rezte, meg kell magyar�znia a l�nynak, hogy ez nem igaz, �s Sirius igenis szerette… szereti �t, de ekkor esz�be jutott egy kor�bbi besz�lget�s�k: „Igaz�b�l nem is tudom, hogy szerelemmel szerettem-e, vagy csup�n � volt a kapaszkod�m, aki nem engedett tov�bb s�llyedni ebbe a fert�be.”

-�rted m�r? –k�rdezte tov�bbra is mosolyogva a l�ny, mintha csak tudn�, mi j�rt a fi� fej�ben. –De ne hidd azt, hogy ez�rt b�rmikor is haragudtam volna r�. Szeretett, t�nyleg… de nem annyira, mint �n �t. Nekem ez is el�g volt, hiszen a szerelmem�rt cser�be kaptam egy kedves, nagylelk� �s csod�latos fi�t, s rem�ltem, hogyha el�g t�relmes vagyok, mindketten ugyanolyan boldogok lehet�nk… s tal�n a mag�nyt�l val� f�lelm�t is �r�kre el�zhetem. De nem maradt annyi id�nk…

-De te… –n�zett hirtelen Remus szemeibe a l�ny –t�ged szeret. Igaz�n. Hidd el, tudom…  r�m sosem n�zett �gy…

Mindezt olyan hat�rozotts�ggal mondta, hogy a fi� hirtelen m�g tiltakozni is elfelejtett.

-M�r nincs sz�ks�ge r�m. �s erre m�r � is r�j�tt.

-De tegnap �jjel, mikor… -Remus �rezte, hogy �gni kezd a f�le �s egy pillanatra h�l�s volt, hogy a szob�t csak a hold f�nye vil�g�tja meg –sz�val… m�gis ott volt�l.

-Megijedtem –felelte kiss� szomor�bban Isabel, de a mosoly tov�bbra sem t�nt el teljesen gy�ny�r� arc�r�l. –Furcsa volt, hogy ennyi id� ut�n, m�r nem volt t�bb� egyed�l… Amikor megsz�l�tottam, m�r tudtam, hogy mekkora hib�t k�vettem el. Hiszen �n akartam, hogy �ljen tov�bb n�lk�lem �s legyen boldog… mindig is csak ezt szerettem volna. De abban a pillanatban hirtelen �gy �reztem, ha nem lenn�k ott, �r�kre elfelejtene.

-Sosem tudn�lak elfelejteni –�rkezett Sirius hangja az ajt� fel�l. Remus �gy n�zett r�, mintha most l�tta volna �let�ben el�sz�r. Nem volt m�r ugyanaz a fi�, aki f�radtan �s tehetetlen�l n�zte v�gig r�gi szerelme minden �jjel visszat�r� alakj�t. Tal�n v�gre � is meg�rtette, hogy mindez csak miatta volt �s neki kellett v�ltoztatnia ahhoz, hogy t�bb� ne legyen egyed�l. De nemcsak neki…

Isabel k�zelebb l�pett egykori kedves�hez �s szinte suttogva felelte:

-Tudom. De most m�r azt is meg�rtetted, hogy a m�ltadt�l nem szabadulhatsz, nem v�ltoztathatod meg… de elfogadhatod �s tov�bbl�phetsz. Ha egyed�l nem is, valaki mindig ott lesz melletted, hogy megmutassa, merre menj tov�bb, csak nyitott szemmel kell j�rnod, hogy �szrevedd. A j�v�d… a j�v�t�k, csak most kezd�dik. Ne engedj�tek, hogy a f�lelmeitek, vagy b�rki m�s elvegy�k ezt t�letek.

Mindk�t fi� megbabon�zva n�zte, ahogyan l�ny ez�st�sen t�nd�kl� teste minden egyes sz�val lassan k�dd� v�lik, mintha ezzel bizony�tani akarn�… a m�lt, b�r l�thatatlan, m�gis vel�nk �l �s er�s�t benn�nket. Isabel utols� pillant�s�ban Remus mindent megl�tott, amit a l�ny m�g mondani akart: Vigy�zz r�… Szeresd… Soha ne hagyd el… -mindazt, amit ebben a percben � is megfogadott, b�rmi t�rt�nj�k is ezut�n.

-Hallottam, hogy itt van –sz�lalt meg v�g�l kiss� bizonytalanul Sirius. –�s �n majdnem nem j�ttem f�l… -tette hozz� alig hallhat�an.

-De v�g�l m�gis megtetted. Le tudtad z�rni.

-Le tudtuk z�rni –helyesb�tett a fekete haj� fi�.

-�n… tal�n… persze –b�lintott v�gre nagy nehezen Remus. –Egy�tt –suttogta, mert hirtelen ez mindenn�l fontosabb� v�lt… ez, hogy Sirius itt van vele, mellette �s Remus sz�lni akart, de Sirius k�t l�p�ssel �tszelte a k�zt�k l�v� t�vols�got, eg�szen addig, am�g m�r nem volt k�zt�k semmi, csak vibr�l� leveg�, majd v�g�l m�r az sem… �s ez az, ami sz�m�t, az itt �s most, az egy�tt �s mind�r�kk�, �res szavak �s fogadkoz�sok n�lk�l, csak ez �s semmi m�s.

A k�vetkez� n�h�ny perc szinte teljesen elmos�dott Remus eml�kezet�ben. K�s�bb sem tudta, mikor �rtek �ssze el�sz�r v�gyakoz� ajkaik, vagy hogy mikor d�ltek el az �gyon, k�t esetlen kamasz, de tal�n m�r nem is annyira gyerek… k�t test, egy l�lek.

Az �rz�s azonban kit�r�lhetetlen maradt… tiszta volt �s t�k�letes, �s ha akkor b�rki azt mondja nekik, hogy ez nem helyes �s nem igazi, Remus a k�p�be nevetett volna, hiszen enn�l semmi sem lehetett helyesebb, igazibb, szebb! Ezt nem lehet nem l�tni, nem �rezni, nem lehet, hogy ez ne tartson �r�kk�...

Mikor azt�n v�g�l ajkaik elv�ltak egym�st�l, mindketten szapor�bban l�legezve, elnehez�lt pill�kkal n�ztek egym�sra. Nem volt sz�ks�g�k szavakra, gondolatokra… minden, amit tudniuk kellett vel�k volt abban a pillanatban, abban az �gyban, ujjaik �rint�s�ben, szemeik f�ny�ben. Csak ez kell, �s semmi m�s.

Vigy�zz r�, szeresd, soha ne hagyd el…

Azon az �jszak�n, �vek �ta el�sz�r, mindketten boldogan aludtak el, azzal a tudattal, hogy reggel nem lesznek t�bb� egyed�l.