*

Nem tudta, mennyi id� is telhetett el �gy, mire v�g�l mindketten mocorogni kezdtek. A jelekb�l �t�lve siker�lt Remus kez�t-l�b�t elzsibbasztania.   

Sirius kiny�jt�zkodott, azt�n kelletlen�l tapogat�zni kezdett a var�zsp�lc�ja ut�n.

- Ott van a f�ld�n –seg�tette ki Lupin.

Black kitekert tagokkal, csak hogy ne kelljen lek�sz�l�dnia az �gyr�l, a p�lca ut�n ny�lt, azt�n elmotyogott egy tiszt�t� b�b�jt.

- �gy m�r jobb –jegyezte meg �s visszahaj�totta a p�lc�t a sarokba.

- �s mit sz�ln�l hozz�, ha nem lenn�nk var�zsl�k? Akkor mivel t�ntetted volna el a mocskot? –heccelte a bar�tja.

- Nemtom –felelte egyszer�en Black. – �s ilyenekbe nem is akarok belegondolni…

Remus elmosolyodott, azt�n kiny�jtotta a kez�t �s megsim�totta kedvese arc�t.

- Gyere, menj�nk vacsor�zni!

Magukra kaptak egy-egy inget, azt�n kibattyogtak a konyh�ba. Sirius el�vette a l�bast a h�t�b�l, amiben Lily eb�dje volt.

- Hol van egy p�lca? –forgott k�rbe a f�rfi.

- Hagyd csak –mondta Lupin �s a meggy�jtott g�zra tette az �telt. – …Mi lenne veled m�gia n�lk�l? 

- �gy l�tom, ez lesz a leg�jabb hepped, amit hallgathatok.

Az �tel egy kicsit le�gett, mert Sirius a legv�ratlanabb pillanatokban �lelte vagy cs�kolta meg Remust. De m�g �gy is fens�ges volt, m�r �rtett�k, mire gondolt James.

A t�ny�rokat egyel�re bepakolt�k a mosogat�ba, azt�n –imm�r j�llakottan-, bevonultak a szob�ba �s led�ltek a kanap�ra.

Remus a h�t�ra fek�dt �s p�rja �l�be hajtotta a fej�t.

- Sirius?

- H�m?

- Azon gondolkodtam, hogy val�sz�n�leg visszamegyek dolgozni.

- Micsoda? –a f�rfi �rtetlen�l n�zett kedves�re.

- S�t, biztos is –folytatta amaz cs�k�ny�sen.

- De mi a francnak?!

- Sirius…! –csit�totta t�relmesen. –Amit a Rendt�l kapunk, az kisz�moltam, nem el�g a kiad�sok fedez�s�re…

- De h�t, nek�nk van p�nz�nk!  

- T�vedsz –ellenkezett szel�den Lupin, azt�n f�lren�zett, �gy tette hozz�: –Neked van p�nzed.

Sirius karba fonta a kez�t, Remus pedig fel�lt.

- �rtsd meg –azzal kiny�lt, hogy kisim�tson p�r fekete tincset a szem�b�l-, jobban �rezn�m magam t�le.

- �s nekem ebben mi lenne a j�, megmondan�d? A Rend �s a farkask�rs�g m�r �gy is elveszi az �sszes er�det �s csak m�g ritk�bban l�tn�lak! –d�nny�gte a var�zsl�.

- Ugyan! –nevetett Remus. –Minden nap l�tsz; nem olyan nagy ez a lak�s, hogy el tudjunk vonulni magunkba, hiszen tudod.

- Ja, az�ta is viselem a nyomait a kanap�n alv�snak.

- Na l�tod! –d�lt h�tra el�gedetten Lupin. A r�sz�r�l akkor lez�rtnak is tekintette a probl�m�t.

Tapmancs azonban tov�bbra is idegesen dobolt az ujj�val a d�v�ny karf�j�n. Egy�ltal�n nem �rtette, vagy csak nem akarta tudom�sul venni Lupin indokl�s�t. Amikor �sszek�lt�ztek, Remus m�r dolgozott –azzal a sok RBF-fel meg RAVASZ-szal, amit neh�z munk�val megszerzett, nem is csoda-, fiatal volt �s lelkes, persze, hogy kapkodtak ut�na. De arra nem sz�m�tott, hogy amint kitud�dik a „betegs�ge” –m�rpedig a m�sodik h�nap ut�n mindig kitud�dott-, a munkaad�i egyszer�en elbocs�tott�k.

Egyszer m�g mugli f�n�ke is volt, mert rem�lte, hogy azok nem hisznek a s�t�t teremtm�nyekben, enn�lfogva nem j�nnek r� a t�neteire, de ezzel sem volt szerencs�je. Sajnos a telihold ut�n m�g p�r napig nagyon gy�nge volt –akkor nem tudott visszamenni dolgozni, �s a mulaszt�st nem fogadt�k el.

„L�tod, t�k mindegy, hogy valaki mugli-e vagy m�gus. Mind egyform�k” mondta egyszer lelomboz�dva.

Sirius oldalra sand�tott, s l�tta, hogy Remusnak m�r megint a keze �gy�be akadt valami, amin bet�k voltak.

Am�g az iskol�ban tanulhattak, m�giscsak v�dve voltak a val� �lett�l–k�l�n�sen Remus. Igaz, ott nem lehettek teljes m�rt�kig �n�ll�ak, de legal�bb nem fogadta �ket el��t�let �ton �tf�len. Lupin –csak miut�n kiker�lt az iskol�b�l-, kezdett jobban belegondolni az �let�be, �s abba, hogy ezzel az �tkozott k�rral nem biztos, hogy k�pes lesz meg�lni.

Pr�b�lta, pr�b�lta, de p�r �v ut�n belef�radt. Jobban mondva, ink�bb elterel�d�tt a figyelme: Voldemort, a feketem�gusok vez�re egyre er�sebb lett, egyre t�bb h�vet toborzott mag�nak –�s �gy, mintegy ellenszervezet, megalakult a F�nix Rendje.

Sirius�k az els�k k�z�tt csatlakoztak Dumbledorehoz �s a feh�r m�gusokhoz, s ennek m�r t�bb �ve, az�ta is elsz�ntan v�gzik a r�juk b�zott feladatokat �s „…nem nyugszanak, am�g egyetlen hal�lfal� is szabadon rohang�l.”   

Black nem akart �jra �sszeveszni, �gyhogy ink�bb nem eml�keztette Lupint a m�ltra.

Hamarosan maga �r�l �rezte Remus karjait, s lehelet�t a f�l�ben.

- Mit akarsz csin�lni? –faggatta. –M�g t�l kor�n van az elalv�shoz.

Sirius a szeme sark�b�l r�pillantott. A szinte aranysz�n� szemek pajkosan csillogtak.

- Megint?? –r�k�ny�d�tt meg. Lupin laz�n v�llat vont.

- Mi�rt ne? –k�rdezte kac�ran. –Vagy tal�n tudsz te enn�l jobbat? –azzal beletemetkezett a f�rfi nyak�ba. 

Sirius h�travetette a fej�t �s halkan ny�g�tt egyet. Remus ujjai az ingje gombj�n�l  matattak, �s hamar le is r�ncig�lt�k a feleslegess� v�lt ruhadarabot. Azt�n ledobta a saj�tj�t is, �s imm�r meztelen�l �s �nfeledten nevetve v�gigd�lt a kanap�n. Mag�ra r�ntotta a m�g mindig megillet�d�tt Siriust �s k�zben a derek�ra kulcsolta a l�bait.

A f�rfinek el�g volt csak l�tnia a v�gyat a m�sik szem�ben, �reznie, ahogy p�rja teste megremeg a fizikai kontaktust�l �s m�r tudta, � is k�szen �ll.

Remus kettej�k k�z� ny�lt, r�kulcsolta Blackre a kez�t �s mindenf�le kit�r� ingerl�s n�lk�l mag�ba vezette. Mindketten felny�gtek a szor�t� �rz�sre, azt�n visszafojtott l�legzetv�telekkel mozogni kezdtek.

Sirius t�rsa nyak�ba f�rta a fej�t �s lehunyta a szem�t. Hamarosan �jra �rezte, hogy k�zel a beteljes�l�s. Sz�ve vadul kalap�lt, s m�r j� ideje teljesen elfelejtett leveg�t venni. 

- Ahh… –ki�ltotta v�g�l, amint el�rt a cs�csra �s gy�ny�r �jabb �s �jabb hull�mokban futott v�gig rajta, elb�d�tva ezzel az agy�t, elhom�lyos�tva a l�t�s�t.

Remus eg�sz test�ben remegett alatta. Odah�zta Black fej�t az arc�hoz –Sirius �rezte, mennyire forr�-, �s belesuttogta:

- Legh… legk�zelebb most m�r �n j�v�k!

*

Szombat reggel Tapmancs megint arra �bredt, hogy egy p�rn�t �lelget. Remus m�r bizony�ra �r�k �ta fenn van, �s esze �g�ban sincs a kanap�n rostokolni, ahogy az lenni szokott.

A szem�t d�rzs�lgetve kievick�lt a konyh�ba.

- Deja vu –morogta a f�rfi, amikor a f�z�helyis�gbe bel�pve ott tal�lta Lupint a h�t� el�tt, lenge �lt�zetben. Le�lt a kis asztal melletti sz�kek egyik�re �s egy hatalmasat �s�tott.

- J�l esne egy… –azonban nem kellett befejeznie a mondatot, Remus mosolyogva el� tolta a k�v�scs�sz�t. – Oh, k�sz�n�m.

- Nincs mit.

Sirius m�g j�val az er�t ad� ital megiv�sa ut�n is �lmosnak �rezte mag�t. Nem tehetett r�la, sohasem volt kor�n kel� t�pus. Pr�b�lt a pir�t�s�ra koncentr�lni, �s nem Remusra, aki �rdekl�dve olvasgatta var�zsl�k �js�gj�t �s pont az �ll�shirdet�seket. De egy id� m�lva nem b�rta tov�bb.

- �szint�n, mi�rt kell neked most ezzel foglalkoznod?

- Azt hittem, ezt m�r megbesz�lt�k –pillantott r� a sz�k�sbarna haj� var�zsl�.

Persze, megbesz�lt�k! Vagyis a v�g�n �gyis azt csin�lsz, amit akarsz! �s nem t�r�dsz vele, �n mit szeretn�k!

Sirius �tv�gytalanul letette a kenyeret a t�ny�rj�ra, �s elment zuhanyozni.

A hideg v�z mindenn�l jobb friss�t�nek bizonyult, a var�zsl� egykett�re �rezte, hogy teli van energi�val. Nem is hallotta a v�zcsobog�st�l az ajt�nyit�d�st, csak akkor fordult meg, amikor Remus m�r a zuhanyf�lke ajtaj�t is elh�zta. 

- �h –mind�ssze ennyi volt, amit Black ki b�rt ny�gni.

Lupin azonban nekid�lt az ajt�nak �s el�sz�r kedvtelve v�gigmustr�lta p�rj�t, de Sirius hi�ba v�rt, nem tudta meg „l�togat�sa” c�lj�t.

- �hm –futott neki �jra-, megtudhatom, mi�rt �llsz itt?

Remus levette pillant�s�t Black h�ts�j�r�l �s j�t�kosan elmosolyodott.

- Mi�rt? Zavar? …Folytasd csak!

A f�rfi nyelt egyet �s ink�bb elfordult t�le, �gy folytatta a mosakod�st.

Szerinted tudok �n b�rmit is rendesen csin�lni, ha te is ott vagy?

Kiesett a kez�b�l a szappan, amikor meg�rezte a h�t�n Lupin nedves ajkait. De az csak egyetlen puszit adott neki, azt�n m�r hallotta is, hogy elk�sz�n: „Bent leszek a szob�ban” –�s visszah�zta ajt�t.

Mikor azt�n a f�rfi v�gzett a teend�ivel, fel�lt�z�tt �s bel�pett a nappaliba. Remust t�nyleg ott tal�lta, kez�ben ugyanazzal a k�nyvvel, mint tegnap este. Sirius m�g� l�pett �s konstat�lta, hogy m�r a legutols� lapokn�l j�r.

- �gy l�tom, kihaszn�lod a h�tv�g�det �s minden k�nyvet elolvasol, amit itthon tal�lsz. 

Lupint csak somolygott �s lapozott egyet.

Sirius csak finoman megpuszilta a f�le m�g�tti ter�letet, azt�n egy gyors mozdulattal lekapta r�la az olvas�szem�veg�t.

Remus erre persze m�r reag�lt, letette a k�nyvet �s felt�rdelt a b�torra.

- �s most mihez kezdesz?

Holds�p csak elh�zta a sz�j�t �s a szem�vege ut�n ny�lt. De Sirius az orr�ra biggyesztette �s k�zben vigyorogva elh�tr�lt.

- Add ide! –mondta Remus, m�g nyugodt hangon. A var�zsl�nak azonban esze �g�ban sem volt.

- Azt hiszem, nekem kell felolvas�st tartanom Henry Fieldingb�l �s az �, hogy is volt…? Pr�z�ban �rt komikus eposz�b�l.

Lupin ezen annyira meglep�d�tt, hogy m�g a lencs�i�rt val� kap�l�z�st is abbahagyta.

- Azt hittem, nem ismered a nev�t, hiszen mugli volt.

Sirius v�llat vont.

- Elfelejtetted, hogy Black vagyok. Szerinted mennyi kult�r�t pr�b�ltak bel�m verni dr�ga any�m�k?

Remus k�zben �tm�szott a b�toron.

- De a k�nyvet nem olvastam –csevegett Sirius, k�zben pedig egyre csak h�tr�lt �s megpr�b�lt eml�kezni, hov� is h�nyta a var�zsp�lc�j�t. –�s azt hiszem, most m�r te sem fogod… –ez volt a v�gsz�, mert Lupin –akinek sajnos megvolt a p�lc�ja-, megunva a piszk�l�s�t bar�tj�ra rontott. Tapmancsnak �gyes reflexei voltak, kit�rt az „Invito” var�zsige �tj�b�l, majd Remusra ugrott, lefogta mindk�t csukl�j�t, azt�n r�vid hadakoz�s ut�n nevetve leteperte a f�ldre.

- Nnnna! –sz�lt, miut�n biztos t�volba haj�totta a p�lc�t �s elhelyezkedett t�rsa medenc�j�n. –M�r csak a k�nyv hi�nyzik. 

De Remus nem fogadta el ilyen gyorsan a veres�get, �jra f�szkel�dni kezdett, �gy Sirius k�nytelen volt egy hossz�, meglehet�sen komolytalan �s nedves cs�kkal lecsillap�tani.

Amikor v�gzett, h�tr�bb h�z�dott �s kedvtelve gy�ny�rk�d�tt p�rja kipirult arc�ban.

- Add vissza! –mondta �jra Remus, de a f�rfi m�r nem figyelt r�. F�lig lem�szott kedves�r�l, egy darabig kotor�szott a kanap� alatt, azt�n kihal�szott egy r�gi fadobozt. A haszn�lt szalv�t�t �s az �res �ngy�jt�t lepakolta r�la, majd kinyitotta.

Arca nyomban felder�lt, amikor megismerte a sakk k�szlet�t.

- Tudom m�r! –ki�ltott fel diadalmasan –T�nyleg ide haj�tottam be p�r h�napja! M�r azt hittem, elveszett… –azt�n v�rakoz�an n�zett Remusra.

- H�m? J�tszani akarsz? –esett le neki.

Sirius csak hunyorgott.

- J�, de nem t�l…

- …Gyerekes? Nem! …Ugyan m�r Holds�p, Dumbledore is sakkozik. �s James�k is.

- �n �gy tudtam, Lily nem nagyon szeret –morfond�rozott Remus, �s k�zben cs�fos kudarcba fulladt k�s�rletet tett r�, hogy kiszabaduljon Sirius s�lya al�l. –A suliban sem l�ttam soha j�tszani.

- Kit izgat –vigyorgott Black. –Tudod, nekik m�r bab�juk van, ami teljesen elveszi az erej�ket. Val�sz�n�leg est�nk�nt m�r nem is b�rnak m�st csin�lni.

Remus ciccegett.

- Gonosz vagy.

- Az lenn�k? –k�rdezett vissza Sirius �rtatlanul. – James panaszkodik mindig, hogy Harry eg�sz �jjel milyen ny�g�s… �n csak kombin�lok… H�!

Lupin �gy t�nt, v�gleg megunta a kissz�k szerep�t, mert el�bb megcsiklandozta Sirius oldal�t, ott ahol a leg�rz�kenyebb volt r�, azt�n lel�kte mag�r�l �s r�m�szott. 

- Akkor sakkozzunk –b�lintott r�. –De el�bb m�g befejezem ezt a p�r oldalt. Ha nem haragszol… –azzal visszavette a szem�veg�t �s nagy komolyan a k�nyv��rt ny�lt.

Sirius csak nevetett, majd j�les�en elterpeszkedett a sz�nyegen. M�g ha nyomta is Remus, a vil�g�rt sem sz�lt volna semmit…

*

Ahhoz k�pest, hogy mindketten �gy indultak neki, csak h�rom partit j�tszanak, m�r k�s� este lett, mire t�nyleg megunt�k a dolgot. Remus, a tizenvalahanyadik alkalommal kezdte �jra�ll�tani a b�bukat. Sirius addig h�trad�lt az �gyukon �s a kinti, holdf�nyben �sz� s�t�t utc�t tanulm�nyozta. 

- Na �s ki tartotta ezt gyerekesnek? –piszk�l�dott k�zben finoman. Lupin abbahagyta a b�buk rendezget�s�t �s � is eld�lt a matracon, Siriussal szembe. 

- T�vedtem –jelentette ki Holds�p. –M�r elfelejtettem, hogy milyen j�.

Black �tny�lt a sakkt�bla felett �s megfogta a m�sik f�rfi kez�t. J�les�en lehunyta a szem�t �s k�zben finoman simogatni kezdte a tenyer�t.

�rezte, ahogy � maga is sz�p lassan megnyugszik: megsz�nik a zsong�s a fej�ben, a teste tomp�n bizseregni kezd �s egyfajta �lmoss�g is a hatalm�ba ker�ti.

A gyerty�k, amik felett�k lebegve a f�nyt szolg�ltatt�k, m�r le�gtek, s a kis szob�ra teljes f�lhom�ly ereszkedett. Sirius csendben figyelte a szobai n�v�nyek �s a b�torok vetette halv�ny �rnyakat, s a f�gg�ny ringat�z�s�t a r�snyire nyitott ablak el�tt.

N�ha egy-egy dudasz�t vagy kutyaugat�st is hallani v�lt, de az �ltal�nos alapzaj, ami ezt a v�rosr�szt is jellemezte, ilyenkorra mindig megsz�nt.

Sirius pillant�sa tal�lkozott Remus�val, majd egy id�re �ssze is kapcsol�dott vele.

Nem tudni, melyik�k mozdult meg el�bb, de nem is sz�m�tott. Ajkaik tal�lkoztak �s l�gy cs�kban forrtak �ssze. A mozdulataikb�l ez�ttal hi�nyzott minden t�relmetlen szenved�ly; egyik�k sem akarta t�ll�pni ezt a hat�rt, csup�n k�stolgatt�k a m�sikat –lassan, megfontoltan.

V�g�l Tapmancs Remus mellkas�ra hajtotta a fej�t, �gy pihent tov�bb. A kedvesked� simogat�sok a haj�n csak ellaz�tott�k �s nem b�rta meg�llni, hogy el ne mosolyodjon.

- Eml�kszel m�g arra, amikor idek�lt�zt�l? –k�rdezte b�k�sen.

Lupin a gondolatra f�lig pirult, de Sirius ezt nem l�thatta.

- Ez meg hogy jutott az eszedbe?

- Fogalmam sincs. Csak beugrott… Akkor �reztem magam ugyanilyen… teljesnek.

- Mi�rt? Az�ta nem �rezted ezt?

Sirius halkan felnevetett.

- Tudtam �n, hogy ki fogod forgatni a szavaimat –mondta megj�tszott s�rt�d�ssel, de azt�n �jra elmosolyodott. –De mindegy. Am�g veled vagyok, m�g te sem hangolhatsz le.

- A kett� �ti egym�st, Sirius –jegyezte meg Remus.

A f�rfi f�szkel�dni kezdett.

- Igen, igaz. L�tod, milyen hat�ssal vagy r�m? Elveszed az eszem…

Lupin halk, megfejthetetlen torokhangot adott ki, azt�n m�g szorosabban �lelte mag�hoz a var�zsl�t.

- Szeretem, amikor ilyen vagy.

- Ugyan milyen? –faggat�zott Black.

Cs�nd. Azt�n egy megfontolt v�lasz:

- Kedves.

- �n mindig kedves vagyok –v�gta r� Sirius, k�l�n�s hangs�llyal.

- Persze, persze –�rtett egyet Lupin. –Nan�.

A fekete haj� f�rfi felemelte a fej�t. Ezt m�r nem lehetett csak �gy elengedni a f�le mellett…

- Halljam csak, tal�n van az �rnak valami kifog�sa a magaviseletemmel?

Remus vette a lapot.

- Ezt meg mib�l gondolja?

- Abb�l, amit mondott.

- H�t, val�sz�n�leg baj van a hall�s�val, esetleg �ld�z�si m�ni�ban szenved.

- �ld�z�si m�ni�ban? –�lt fel Black. –Na igen, az meglehet. Tudja… de ne mondja el senkinek, van egy sz�rnyen ideges�t� lak�t�rsam. Hogy is mondjam? Kisz�m�thatatlan, f�lek t�le.

- Bagoly mondja ver�bnek! –v�dekezett Remus hevesen. Akkor vette �szre, hogy Sirius nevet.

- �n nyertem!

- Mi?

- Te h�ztad fel magad els�k�nt. Nos, kinek van itt jobb term�szete? –azzal mond�k�j�t megtoldotta egy ugat�sszer� kacajjal �s kil�pett a szob�b�l.

Visszat�rve azt�n lehuppant az �gyra, �s k�t poharat nyomott kedvese kez�be.

- Ezt meg hol tal�ltad? –�rdekl�d�tt Remus �s fej�vel a boros�veg fel� b�k�tt.

- �mm… az egyik fels� szekr�nyben.

- �s mi a c�lod vele? –vigyorgott Lupin, azzal az �gyt�ml�nak vetette a h�t�t.

- Micsoda k�rd�s! –duruzsolta szemtelen�l Sirius. –Leitatlak.

*