Írta: Tara Lynn

Penna: 2006.02.12-22. (csak azért ennyi idő, mert a hülye szobatársam állandóan dumál és nem hagy írni:P)

Osztályozás: R/NC-17 (valahogy sosem sikerül tisztán^^)

Megjegyzés 1.: A novellát a 6666-ik látogatószám elérésekor akartam feltenni, de aztán nem sikerült addigra megírni(fentebb említett ok miatt), úgyhogy ez most a 7000. tiszteletére kerül fel.

Megjegyzés 2.: A mű slash, ha undorít a téma, kérlek, a te érdekedben ne olvass tovább!

Ajánlás: Rinoának, mert a múltkori beszélgetésünk vett rá, hogy megint nekikezdjek az írásnak és ne csak animéket bámuljak egész este(:P), és Rhiennek, akivel úgy tűnik nem sikerül levelet váltanunk…

Az örömszerzés művészete

„Köszöntjük a Kedves Olvasót a szexuális örömszerzés varázslatos világában! Mielőtt belevágnánk az izgalmas részletekbe, le kell szögeznünk, hogy az örömszerzés nem szűkíthető le orvosi-élettani magyarázatokra. A szerelem és a szerelmeskedés lényege az…”

-Remus!

-Mh…?

-Tudod, ez nem volt valami szép dolog tőled!

-Tessék? –nézett föl az említett zavartan a sorok közül. Egy eléggé feldúlt Sirius Black állt előtte, kezében egy gyűrött, meglehetősen megcsappant tartalmú süteményes zacskót tartva.

-Majdnem mindet megetted! –dohogta a másik fiú, közelebb tolva az értetlenül pislogó Holdsáphoz a valaha mazsolás-csokis puffancsokat rejtő csomagot.

-Öhm. Sirius, ezt… ezt a nagymamám küldte. Nekem. És… te nem is szereted a mazsolát, de ha szeretnéd, akkor majd máskor szólj és adok belőle…

-Nem ez a lényeg! –vágta rá ingerülten Tapmancs, mikor észrevette, hogy barátja ekkor már megint a könyv felé pislog. –A lényeg az, hogy… hogy azért ez… -lóbálta meg vadul és kissé kétségbeesetten az egyre szerencsétlenebbül festő tasakot, ezzel ezernyi apró morzsát szórva szét mindenfelé –szólhattál volna… tudod csak úgy… vagy úgy egyáltalán szólhatnál hozzám és… Holdsáp, tedd már le azt a könyvet!

-És én már majdnem elhittem, hogy a táplálkozási szokásaimmal van problémád –morogta maga elé Remus, kósza sütidarabkákat söprögetve a párnájáról.

-Miért pont most kell ezeket olvasnod? –nyűglődött Sirius, teljesen feladva korábbi –saját megítélése szerint sem túl egyedi- álcáját, háttal elvágódva az ágyon, gondosan elrendezett könyveket lökve ezzel a padlóra.

-Mert pont most érek rá -sóhajtotta barátja, miközben röptében elkapta a lökéstől szökni készülő vastag kötetet. –Nézd, Sirius… James és Peter elutaztak, és végre anélkül nézhetek bele ezekbe, hogy valaki ne ugrana a nyakamba sáros kviddicstalárban, vagy ne találná meg őket véletlenül az ágyam alatt.

-És én? –nyögte megjátszott felháborodással, kezét színpadiasan a szívére szorítva a fekete hajú fiú.

-Te nem panaszkodhatsz. Végül is… ez a te érdeked is –veregette meg Remus könnyedén Sirius karját, majd ismét beletemetkezett a könyvbe. 

-Pfft –hangzott az értelmes felelet. Miután ezzel már nem tudta magára vonni a másik figyelmét, Tapmancs egykedvűen lóbálta tovább az ágyról lelógó bal lábát, ami nem tette egyszerűbbé az olvasást, de legalább a fiú csöndben volt.

Egy ideig.

Úgy öt perc múlva, miután Sirius az összes létező fekvő pozíciót kipróbálta –válogatott szenvedő sóhajtások közepette- hasra fordult, felhalászott a földről egy szerencsétlenül járt példányt, de az első pár oldal után gonoszul nevetve össze is csapta azt.

-Sirius, kérlek! –nézett rá könyörgően Holdsáp.

-Én próbálom! –mentegetőzött a másik, de Remus hitetlenkedő tekintete láttán megadóan vállat vont. –Jó, akkor nem. De szerintem, nem kellene ennyire alaposnak lenned –mondta, majd Remus orra alá dugta az előbb sanyargatott könyvet. –Kezdőknek? Holdsáp, tudom, hogy ez a dolog egy kicsit… új, de azért… kezdőknek?

-Igazán… érdekes dolgok vannak benne –nézett félre kicsit megszeppenve Remus. –Szerintem használható… meg tényszerű és…

-„Mikor két fiatal lélek egymásra talál a szerelem ismeretlen világában, talán bennük is felmerül a kérdés: hogyan tovább?” Ez az izé… -tartotta el magától a könyvet fintorogva Sirius, mintha legalábbis mérgező lenne -jó, hogy nem a méhektől és a madaraktól kezd! Minek kell ez nekünk?!

-Csak! –vágta rá vérvörös fülekkel Remus, majd kikapta barátja kezéből az áruló kötetet és a többi közé dobta. –Nem kezdek úgy hozzá valamihez, hogy nem tudok róla eleget!

-És ez a mostani jobb, mint az előző tíz?

-IGEN! –mondta határozottan a fiú és tüntetőleg elfordult a másiktól.

Sirius ezután fél percig reménytelenül szemezett Holdsáp hátával, de rájött, hogy ezzel nem sokat érhet el. Így új tervhez folyamodva közelebb húzódott Remushoz, aki azonban ezzel egyidejűleg távolabb csusszant tőle.

-Ne csináld már! –méltatlankodott Sirius, miközben állát barátja vállára tette és hátulról gyengéden átölelte a derekát. –Legalább engedd meg, hogy én is belenézzek, ha már annyira… ”használható”. Ígérem, hogy csöndben maradok!

Remus felvont szemöldökkel pillantott oldalra, de Sirius arcát eltakarták a hosszú fekete hajszálak, így nem tudtam megállapítani, hogy most csak hülyéskedik-e. Bár, az biztos, hogy nem lepődött volna meg…

-Na, azt hittem olvasunk –szólt megrovóan Tapmancs, mikor Remus már egy perce figyelte, valamilyen árulkodó jelet keresve rajta.

-Egyébként a másikban jobbak voltak a képek –tette hozzá nagy komolyan Sirius.

-Melyik másikban?

-Abban a… mi is volt a címe… Fedezd fel az erogén zónáidat… vagy valami ilyesmi.

-Te olvastad? –kérdezte kissé meglepetten Remus.

-Belenézetem. És az biztos, hogy jobb volt, mint az a kezdőknek való dolog –borzongott meg az emlék hatására a fiú. –De most nem ez a lényeg. Olvasd!

Holdsáp vigyorogva megrázta a fejét és megpróbálta megkeresni az elvesztett bekezdést.

„A különböző testrészek simogatásokkal és csókokkal való ingerlése, a testhelyzetek és a mozdulatok végtelen változatossága a szerelmi kapcsolat rendkívül fontos szakasza. Az előjáték igazából…”

-Sirius…

-Csöndben vagyok…

-Az igaz… de…

-Csak átviszem a gyakorlatba. Egy szavad se lehet, pontosan követem az utasításokat –suttogta Remus nyakába a fiú, miközben ujjai lopva becsúsztak a másik pólója alá.

-Egy kicsit túl komolyan vetted ezt a tudományos megközelítést… -felelte megenyhülve Remus, észrevétlenül kissé oldalra billentve a fejét, hogy utat engedjen Sirius puha ajkainak, de tekintetét továbbra is a könyvre függesztette.

-Te pedig kezded elfelejteni, miért is vagyunk itt –lehelte Sirius a fiú fülébe, elégedetten nyugtázva, hogy Remus kicsit hátrébb dőlt ültében, szemei pedig kimondottan lassabban cikáztak a sorok felett. De ilyen könnyen nem fogod megúszni –gondolta magában kajánul Sirius, miközben jobb keze egyre érzékenyebb tájakra tévedt. –Mire vársz? Olvass tovább! Hagy tanuljon a tudatlan… -mondta majd apró puszit lehelt a fiú füle alatti érzékeny területre.

Remus halk nyögését a könyv lapjainak zörgésével próbálta leplezni, de azt már nehezen hitte, hogy a több mint százoldalnyi ugrást Sirius nem veszi észre.

-Milyen sietős lett valakinek? –vonta föl a szemöldökét vigyorogva Tapmancs, mialatt ujjaival észvesztően lassan egyre lejjebb engedte barátja nadrágjának cipzárját.

-Oh, fogd be –fordult ekkor váratlanul a fiú felé Remus, szájával mohón a másikét keresve, majd türelmetlenül felszisszent, mikor Sirius ügyesen kitért a követelőző ajkak útjából.

-Igazi kis szadista vagy, ugye tudod? –nyögte Remus, fejét megadóan barátja vállára vetve, akinek ujjai eközben egy pillanatra sem hagyták abba felfedezőútjukat, a barna hajú fiút lassan őrületbe kergetve az ott-is-meg-nem-is taktikával.

-Ezt most bóknak veszem –somolygott a fiú sejtelmesen, miközben a cipzár elérte célpontját. –Bár, hogy így említetted… erről a témáról is szívesen olvasgatnék…

-Azt meghiszem…

-Mi lesz? Folytatod?

-Van más választásom?

-Nem igazán. Bár én így is nagyon jól érzem magam –felelte egészen közel hajolva Holdsáphoz, ajkaik között alig tartva leheletnyi távolságot, miközben keze egy másodpercre a másik férfiasságára csúszott. –Gyerünk…

Sirius érezte, hogy barátja egész testében megremeg az érintéstől, de végül mégis lassan visszafordult a könyv felé és nagyot nyelve az oldal közepére pillantott.

„Az ingerlés a szeretkezés kezdetén legyen finom, gyengéd a nemi izgalom felkeltése céljából. Később áttérhetünk az ingerzónák és a nemi szervek erősebb, aktívabb ingerlésére…”

-A parancs, az parancs –érkezett ekkor Sirius rekedtes hangja Remus válla mögül és egy pillanat múlva Holdsáp még lélegezni is elfelejtett, nemhogy olvasni, mikor barátja ujjai kívánalma köré fonódtak. Alsó ajkát beharapva próbálta fékezni a feltörni készülő kéjes sóhajtást, a szeme előtt összemosódó szavak pedig kezdtek egyre inkább összefüggéstelenebbé válni, ahogy a vágy elborította érzékeit.

„Fülünk érzékeli a legelfojtottabb nyögést, a légzésszám legkisebb változását, a legrövidebb suttogást…”

-Remus… -„az időnkénti utasítás szerinti cselekvések segíthetik az izgalom felkeltését, a kölcsönös örömszerzést…” –Nézz rám… -kérte gyengéden a fekete hajú fiú, bal kezével finoman maga felé fordítva a verejtéktől gyöngyöző arcot. Sirius ekkor már nem húzódott el a szenvedélyes csóktól, ajkaival némítva barátja gyönyörrel átitatott sóhajtásait, a végső beteljesülésig.

***

-Tudod, igazán nagy kár, hogy nem jutottunk el a 298. oldalig –súgta pár perccel később Sirius a karjai közt pihenő Remus fülébe. –Ott voltak csak az igazán pikáns részletek…

-Azt hittem csak ”belenéztél” –vigyorgott kissé kimerülten, lehunyt szemekkel Holdsáp.

-Hazudtam?

-Ami azt illeti, jobban is jártál így –felelte Remus titokzatosan.

-Oh, igazán?

-Ühümmm –ült föl lassan a fiú, szembefordulva barátjával, kezeit a másik mellkasán nyugtatva.

Elégedetten látta, hogy az előbbi kis közjáték Siriust sem hagyta teljesen hidegen.

-Az igazán érdekes könyveket későbbre tartogattam –nézett cinkosan a fiú csillogó szürke szemeibe Remus. -És mivel bebizonyítottad, hogy milyen jártas vagy az ”alapokban”, akár tovább is léphetünk…

-Sok olvasással jár ez, professzor úr?

-Olvasással? Nem… nem igazán. De komoly felkészülést igényel. Talán jobb lenne, ha előbb bemutatnám…

~Vége~