Tetoválva (Tattoo you) PG-13

  2006.06.21. 01:19

 

 

 

Tetoválva

 

 

 

 

   Sirius az oldalára fordult, karcsú, nyúlánk alakjával meggyűrve a baldachinos ágy lepedőjét. Halálosan unatkozott és hiányzott neki Remus. Ő jelenleg a bájitaltan vizsgáját pótolta, amit a múlt heti holdtölte miatt kénytelen volt elhalasztani.

Sirius mélyet sóhajtott és hálótársára pillantott.

- Ágas! Az a buzi ma is csinálta.

 

James épphogy csak kilesett a ’Kviddics évszázadai’ című kötet mögül, amibe már jó egy órája beledugta az orrát.

- Mhh… igen, nos, mivel ő a te „pasid”, Tapmancs, még jó, hogy csinálta. Még ha fura is ez nekünk, Peterrel –mondta bizonytalanul.

- Mi? –Sirius összevonta finom ívű szemöldökét. –Nem Remusról beszélek… Hát, végül is őt is érint, de nem rá gondoltam.   

- Oh –válaszolta James. –Azt nem tudtam róla, hogy te másnak is hagyod… Hé, tudtad, hogy a Csudli Csúzlik huszonegyszer nyerték meg a Kviddics Kupát? De… öhm… utoljára 1892-ben. Hm… úgy tűnik mostanság elpártolt mellőlük a szerencse.

 

- JAMES! Nem akarok erről az idióta kviddicsről társalogni! Letennéd a kezedből azt a nyomi könyvet fél percre és idefigyelnél? – csattant fel a fekete hajú fiú türelmét vesztve. Majd nagyot lendülve felült az ágyán.

- Most őszintén –dörmögött James, miközben eltette a könyvét és a barátjára pillantott. –Sirius, nem tudom, miért pont velem akarod megbeszélni ezt a bizarr kapcsolatod. Honnan a pokolból tudnám, milyen egy pasival járni?

 

- Először is, Agancsfej, ő nem csak „egy pasi.” Ő Holdsáp! A barátom. A te barátod. Másodszor, te vagy az egyetlen, akit ismerek és akinek két hétnél hosszabb kapcsolata van. És végül… a „buzi” jelző arra a visszataszító, nyálkás, talpnyaló Pitonra vonatkozott!

 

- P-Piton!? Ő akarta azt csinálni veled? –kerekedett el Potter szeme.   

- Arrgghh! –Sirius megviselten felmordult és beletúrt fekete tincseibe. –„Az osztály esze”, mi? Nem, Ágas, oh... még mentális képnek is szörnyű! Nem, figyelj ide! Pipogyusznak nem én –itt megremegett-, hanem Remus tetszik!

 

- Mi?? Ó, ne csináld már! Ágas úr úgy érzi, Tapmancs barátja nevetséges dolgokat képzeleg.

- Ó, igen? Tapmancs úr akkor azt javasolja Ágas cimborájának, hogy inkább igyon meg egy hordó hígítatlan furunkulagennyet és fújódjon fel!

 

- Ez csöppet durva volt. És nem elhanyagolható a tény, hogy bizony nagyon fájna –szólt James, miközben megigazította az orrán a szemüvegét. Majd felállt és barátjára nézett.

Black sóhajtott és lehunyta a szemét.

- James… nézd. Nem akarok veszekedni veled, rendben? Én csak…  

- Rendben.

- …Kösz –bólintott megkésve Sirius és hátradőlt az ágyán. –Láttam ma is, hogy nézte Holdsápot. Megőrjít engem, James! Valahányszor ránéztem, mindig őt bámulta. Ma, átváltoztatástan órán is végignézte, ahogy Holdsáp végigmegy a termen…

- Nos, Tapmancs, bocs, hogy közbevetem, de… legyünk igazságosak. Remust kihívták, hogy a tanári asztalnál mutassa be a feladatot. Az egész osztálynak néznie kellett.

 

Sirius csak legyintett.

- Tudom, tudom. De… amikor Holdsáp elejtette a könyvét, aztán lehajolt érte, láttam, hogy ez a zsíros hajú denevér direkt oldalra hajol, hogy amikor felvette, jobban lássa a… na jó… –gondolkozott el-, végül is Holdsápnak tényleg formás és szép a…

- Köszönöm! Ez már túl sok infó! –tiltakozott James.

 

Sirius haragos tekintettel folytatta:

–De akkor is. Pipogyusz nem stírölheti a hátsó felét! Senkinek sem szabad úgy néznie rá, csak nekem!

Potter felsóhajtott.

- Tapmancs, elhiszed, hogy én is ideges leszek, amikor Lilyre néznek úgy néha? Tudom, milyen bosszantó. Én is behülyülök tőle, de… nos, nem lehet ellene mit tenni. Nem tetováltathatod a homloka közepére, hogy ő a tiéd! Pipogyusz pedig… még ha tetszene is neki, akkor sem viselkedne úgy, –ilyen nyilvánvalóan-, ahogy beképzeled.

 

- Nem csak beképzelem, Ágas.

A fekete hajú fiú vállat vont.

- Nos, oké. Akkor legalább adj neki pluszpontot a jó ízléséért.

Black felkacagott.

- Potter! Nem lennél legalább egy percre irracionális, durván igazságtalan vele és elfogult velem szemben?

 

James bólintott, miközben visszakászálódott az ágyára és újra fellapozta a kötetét.

- De, lehetek durván igazságtalan. Ami azt illeti, ha Piton Lilyre nézett volna úgy, akkor én agyonütném. 

- Nem tennéd. Te inkább varázslópárbajra hívnád vagy valami csínyt eszelnél ki ellene. Agyonütni, ez inkább az én stílusom.

- Rendben, Sirius –mondta James megadóan. –Menj és üsd agyon Pitont, vagy szívasd meg, vagy csak…

 

- Valami szívatáson töritek a fejetek? – Peter kacsázott be a szobába, s most mohón járatta vizenyős szemét a két ébenfekete hajú varázsló között. 

A szemüveges fiú felsóhajtott.

- Csak Sirius. Agyon szándékozza ütni Pipogyuszt, amiért ma végigmérte Holdsápot. 

 

- Ó, igen! –bólogatott Pettigrew. –Nem ő az egyetlen. Láttam azt a mardekáros lányt is… tudjátok, aki olyan, mint egy véla. Na, ő is végigmérte!

 

- Mi!? –hőbörgött Sirius. –Lukrécia? Ő-ő is…? Pedig azt hittem, én jövök be neki, nem Holdsáp… nem mintha ezért vádolni lehetne…

- Aha… hallottam, amint azzal a barna hollóhátas csajjal beszélgettek arról, hogy mindketten szeretik az ’édes-okos-érzékeny’ típusú fiúkat.

 

James felkuncogott.

- Ez akár én is lehetek, nem?

- Nem igazán. Mert neked a háromból csak egy tulajdonságod van meg –jegyezte meg Sirius.

Ágas tett egy illetlen kézmozdulatot szobatársa irányába. Peter folytatta:

- Neeem, biztos, hogy Remusról folyt a szó, mert a neve is elhangzott.

 

- Merlin átkozott szerelmére! – bődült fel megint Black. –Mi ütött a suliba, hogy hirtelen mindenkinek az én Holdsápom kell? Először az a göndör hajú hugrabugos bige, aztán az a szőke hollóhátas, most meg már Lukrécia, Magda és Pipogyusz is!!

 

James kibújt a könyve mögül.

- Tapmancs. Te vagy Roxfort legkívánatosabb növendéke. Nem hiszem, hogy félned kellene attól, hogy a kedves barátod elnyeri tőled a hírneved!

- Engem marhára nem érdekel a hírnevem, Ágas! Csak azt nem bírom elviselni, hogy mások kedvtelve gyönyörködnek Remusban!

 

A szőke fiú töprengve oldalra döntötte a fejét.

- Talán, mivel mindig veled látják, úgy vélik, kell Remusban lennie valami nagyon különlegesnek, ami miatt őt választottad. És talán csak meg akarják tudni, hogy mi az –vonogatta a vállát.

- Okos észrevétel, Féregfark úr –somolygott James.

 

Black elmerengve nézte a padlón hegyén-hátán fekvő tankönyveket.

Miért kezdett el hirtelen mindenkit érdekelni Holdsáp? Vagy eddig is így néztek rá, csak nem vettem volna észre?

Talán Ágasnak tényleg igaza van. Bele kell az embernek törődnie ebbe. Végül is, tényleg nem jelölhetem őt meg. Nos… megcsókolhatnám kajáláskor a Nagyteremben az egész suli előtt, de… szerintem Holdsáp ehhez túl szégyenlős. Azt hiszem, más utat kell találnom…

 

Hm. De az a tetoválós dolog… az talán működhet…

 

~~

 

  Sirius idegesen megnyalta az ajkait, ahogy alvó barátja fölé hajolt. Habozott. Remus olyan szelíden, olyan békésen aludt. Black fájdalmasan felsóhajtott. Nem csoda, hogy annyi mindenkit lenyűgöz a suliban. Elmerengve nézegette a kedves arcot; a fiú halvány szemöldökei most kissé összébb húzódtak, miközben motyogott valamit álmában és még mélyebbre fúrta arcát a párnájába.  

A fekete hajú fiú harapdálni kezdte a száját; a pálcája hidegnek és nehéznek tűnt a kezében. Lehunyta a szemét. Gyerünk már, ez csak egy kis bűbáj! –bíztatta magát. Nem kell ennyit parázni rajta. Különben is, csupán azok látják majd a betűket, akiknek bejön Remus!

 

A varázsigének csupán pár napig kellett tartania. A hatására Lupin homlokára egy kis parázsló felirat kerülne: „Sirius Black magántulajdona. Ne merd bámulni, marha!”

 

Nem valami udvarias, de nagyon találó –gondolta a fiú. És tényleg csak páran fogják tudni elolvasni.

Mégis. Tudta jól, hogy Remus halálosan megsértődne, ha rájönne, hogy mire készül. Újra felsóhajtott. Az alvó fiú megint megmozdult, Black pedig attól félt, hogy felébred. Nos, ha már rászántam magam, akkor el kéne végre kezdeni!

 

Végül –a fogait csikorgatva-, a pálcáját Remus sápadt homlokának szegezte és elmormolta a varázsigét. Halovány, izzó fénynyaláb röpült ki Sirius pálcájának végéből, rászállt társa homlokára, ahol egy ideig még aranyszínűn világított, aztán elhalványult.

Black tágra nyílt szemmel figyelte a műveletet.

Az izzadtság lecsordult a halántékán, ahogy dolga végeztével Remus fölé hajolt és elolvasta az üzenetet. Jó… legalább a felirat rendben van. Bárcsak tudnám, hogy mindenki látja-e vagy sem?

 

Töprengve felegyenesedett, és szétnézett a hálókörletben. Aztán elindult az egyik ágy felé. Hangtalanul szétnyitotta a piros oroszlános függönyt és leült James ágyának szélére.

A fiú mosolygott álmában; a kezét pedig kinyújtva maga előtt tartotta, mintha egy láthatatlan seprűnyelet markolna.    

- Kviddics-őrült, ha mondom. Tökéletes, gyógyíthatatlan kviddics-őrült! –morogta Sirius, ahogy finoman megrázta társa vállát. –James…! Nyugi, csak én vagyok!

 

- …M-Merlin szakállára, Tapmancs! –dünnyögte James, miután magához tért. –Mi van? –tudakolta, miközben tapogatózni kezdett az éjjeliszekrényén a szemüvege után –Mi a fészkes fenének ébresztettél fel?

- Holdsáp miatt –suttogta Sirius.

- Hát persze –válaszolt a kócos fiú morcosan. –Mindig Holdsáp…

 

- Nem, Ágas… Azt hiszem, beteg lett. Gyere már oda és nézd meg! 

 

James megforgatta a szemeit, aztán az orrára biggyesztette a lencséit és kitakarózott. Rosszkedvűen átcaplatott a hideg hálótermen át a szomszédos ágyhoz. Sirius követte. Elhúzta neki a függöny egyik szárnyát. S még a lélegzetét is visszafojtotta feszült várakozásában.   

Potter megbámulta az alvó fiút, majd vállat vont.

- Semmi baja, csak alszik, Tapmancs. Túlságosan aggódsz. 

 

Sirius érezte, hogy megkönnyebbül.

- De biztos vagy benne? Nézd meg, hogy gyöngyözik a homloka!

James visszahajolt.

- Nem is gyöngyözik, Sirius! –mondta ingerülten. –Mitől gyöngyözne? Rohadt hideg van itt!

 

A suttogás felébresztette Lupint. Először pislogott párat borostyánszín szemeivel, majd ijedten rámeredt az őt bámuló két alakra.

- Mi… mivan? –kérdezte rekedten és nagy nehezen felült. –Mi… minéztek rajtam?

- Merlin tudja, Remus! Sirius iderángatott, hogy megnézzem, jól vagy-e?

 

A szőkés hajú fiú felvonta a szemöldökét. Black maflán vigyorogni kezdett.

- Ne haragudj, Holdsáp. Motyogtál és vergődtél álmodban –biztos rémálmod volt- és úgy tűnt, beteg vagy.

- Rémálmom? –ismételte Remus. –Nem, nem. Épp rólad álmodtam. Nem tudom, miért vergődtem volna… öhh… ja… mindegy.

 

Potter megköszörülte a torkát.

- Nos, fiúkák, gondolom, kiegyeztek azzal, ha én most visszamegyek aludni.

- Ja, oké, Ágas! Bocs, hogy felvertelek!

James megcsóválta a fejét és motyogott valamit a paranoiás és flúgos emberekről, aztán visszamászott a jó meleg ágyába.

 

Lupin felpillantott Siriusra.

- Becsusszansz? –kérdezte ártatlanul és felemelte a takaróját.

- Bármikor és örömmel –válaszolta Black sokatmondó pillantással.

Remus csak ciccegett. Aztán elmosolyodott, amikor barátja hozzábújt és átölelte.

 

~~

 

  Másnap reggel, miután mind a négyen felébredtek, kótyagosan botorkálva a szobában öltözködni kezdtek a reggelihez.

Sirius a szeme sarkából figyelte Remust. Párja homlokán ott világított a tegnap esti felirat. Egy-két nap múlva úgyis eltűnik, de ennyi idő bőven elég arra, hogy kideríthesse, kik azok az iskolában, akik miatt aggódni kell, hogy szemet vetettek rá.  

 

Miután Tapmancs elkészült, gyengéden magához húzta a szőkés fiút és egy röpke csókot lehelt az ajkaira. Peter a háttérben felnyögött. Sirius zavarba jött és hátrébb húzódott, de azért odaszólt neki:

- Kopj le, Féregfark! Csak féltékeny vagy ránk!

 

Pettigrew megforgatta a szemeit, a fekete hajú fiú pedig látta, hogy a tekintete végigsiklik Remuson, –anélkül, hogy hosszabb ideig megállapodott volna rajta. Oké. Legalább miatta nem kell aggódnom.

 

A Tekergők leballagtak a Nagyterembe; Sirius mohón pásztázni kezdte a diákokat, furcsa arckifejezésekre vadászva. Néhányan meg is bámulták a belépő négyest, de senki sem nézett furcsán… ahhh… kivéve azt a szőke hugrabugost!  A lány kék szemei összeszűkültek, ahogy Lupin homlokát tanulmányozta, aztán a boszorkány elpirult és kuncogva visszafordult a reggelijéhez. Sirius pennát és pergament húzott elő a zsebéből és ráfirkantotta a nevet: „Alycia Wellsley.”

 

Lupin kérdőn meredt rá.

- Majd később elmagyarázom –súgta neki Tapmancs.

 

Néhány perccel később feltűnt Lucius Malfoy és Perselus Piton kis duója. Sirius elvigyorodott és Remus köré fonta a karját.

- Jó reggelt, mardekáros majmok! – köszönt nekik vidáman. Remus erre megmerevedett.

Lucius rájuk vicsorgott, Piton pedig csak gúnyosan somolygott. A szája azonban hamar lekonyult; arcáról először csodálkozás, majd megvetés sugárzott, ahogy elolvasta az arany betűket.

 

- Milyen pedáns tőled, Black. Lupin, rajtad viszont meglepődtem. Ez az abszurd butaság… roppantul méltóságodon aluli –jegyezte meg, majd sarkon fordult. Fekete talárja csak úgy úszott utána a levegőben.

 

- HAH! –kurjantott Sirius. –Tudtam!!

- Mit tudtál? –faggatta Remus döbbenten.

- Hogy Pipogyusz, az a nyálkás féreg beléd van esve!

 

- Hogy belém van esve!? Nem hiszem, drága Tapmancs! Alaposan meg kéne vizsgáltatnod azt a szép kis fejedet! –szólt hitetlenkedve Lupin. –A paranoiád nagyobb, mint ami egészséges, szívem.

 

Sirius csak vállat vont, majd diadalmasan Piton nevét is a listájához adta.

~~

  Később, még aznap este Sirius újra elővette a pergamendarabot, széttekerte és szemöldök ráncolva olvasni kezdte. Hogyan tud Remus ennyi mindenkinek tetszeni? De… meg tudta érteni őket. Végül is ő maga is fülig szerelmes volt ebbe a halk szavú, szelíd, kedves fiúba.

 

- Mi ez a névlista, Sirius? –tudakolta Lupin, immár talán ötvenedjére aznap.

Semmi válasz.

Felkuporodott hát barátja mellé az ablakpárkányra és maga elé meredve tűnődni kezdett, miért néz ma rá mindenki totál furán. Idegesen lesimította homokszín fürtjeit, majd ellenőrizte magát az ablaküvegben. A külseje ugyanolyan volt, mint mindig. Akkor meg miért??? Várjunk csak! Lehet, hogy a titkom kitudódott? A szívverése hirtelen felgyorsult, a mellkasa összeszorult és erősen megmarkolta párja karját.

 

- Mi a baj? –nézett fel Black.

- Szerinted… a többiek tudják? Tudnak… a kórságomról? –suttogta.

 

Sirius belenézett párja aggódó borostyán szemeibe és a torkán akadt a szó. Jaj, ne! Holdsápnak feltűnt az a sok furcsálló tekintet és már kombinál! Tudhattam volna, hogy ez nem lesz jó ötlet. Utál kívülálló lenni... Ma este eltűntetem a tetoválást –határozott magában.  

 

- Jaj, dehogy! –nyugtatta gyengéden. –Honnan tudnák?

Lupin az ajkába harapott.

- Hát… olyan sokan néztek ma rám furcsán. Nagyon idegesít.

 

A fekete hajú fiú elpirult szégyenében. Épp amikor be akarta vallani a dolgot és bocsánatot kérni Remustól, megjelent a színen McGalagony.

- Black, Lupin! Mit keresnek még mindig a folyosón? –pirított rájuk a professzorasszony. –Ilyen későn már a hálókörletükben a helyük! Ha egy másik tanár talál magukra, biztosra vehetik a pontlevonást –amit tudom, hogy egyikük sem akar. Irány az ágy, mielőtt még meggondolom magam és mégis megbüntetem a saját házamat!  

 

A két fiú fürgén leugrott az ablakpárkányról és –McGalagonnyal a sarkukban-, elindultak a Kövér Dáma festménye felé.

- Még egy dolog, Black! Nyomatékosan kérem rá, hogy ne zaklassa többet a mardekárosokat az óráimon.

- Igenis. Sajnálom, professzor –bólintott Tapmancs bűnbánó arccal. 

- Azt jól teszi.

 

Sirius elmormolta a jelszót és bemászott a portrélyukon. Épp kinyúlt Remus kezéért, hogy behúzza magával, amikor a boszorkány újra megszólalt:

- És Lupin! Azt ajánlom, sürgősen távolítsa el azt a nevetséges feliratot a homlokáról! Nem helyénvaló ez egy olyan fiatalembernek, mint maga!

 

Black nyögve pillantott barátjára, aki kerekre tágult szemmel nézett vissza rá. Sápadt kezét a homlokához emelte.

- Milyen feliratot? –súgta rekedten.

 

De Sirius túlságosan meglepett és ijedt volt ahhoz, hogy válaszolni tudjon.

 

 

Vége