*
A nap végére az összes ötödikes griffendéles agya olyan volt, mint a mosott szivacs. A tanárok a küszöbön álló téli szünet örömére dupla annyi másnapra elkészítendő házi feladattal kedveskedtek a diákoknak. Amikor pedig a diákok egyöntetűen felhördültek, csak annyit kaptak válaszul indoklásként: RBF.
Sirius úgy döntött este nyolc után –miután aznapra végzett a leckékkel-, inkább nem tart Ágassal a kviddicspályára engedély nélkül repülni. Mást forgatott a fejében.
Megvárta, amíg cimborája felszalad a seprűjéért a hálókörletbe, aztán –a többi, pergamen fölé görnyedő griffendéles társuk irigykedő pillantásától kísérve-, kimásztak a portrélyukon.
- Biztos nem jössz? –próbálkozott még egyszer Potter.
- Most inkább nem –fintorodott el a fekete hajú fiú.
- Jóh. Ha meggondolnád magad, tízig ott leszek.
- Feltéve, ha Madam Hooch nem kap el előbb.
- Hahh!
James futásnak eredt. Menet közben még egyszer visszafordult, és előhúzott egy ezüstös köpenyfélét a talárja zsebéből, azzal integetett búcsúzóul.
Black szórakozottan követte a szemével, amíg Ágas be nem fordult a folyosó végén jobbra. Akkor aztán hangosan felsóhajtott, majd zsebre dugta a kezét, és a cipője orrát bámulva elindult ő is.
Az iskola nagyon kihaltnak tűnt. Az alsóbb éveseknek már kijárási tilalom volt, Siriuséktól felfelé számítva pedig még mindenki tanult vagy a klubhelyiségében pihent. Csak néha haladt el mellette néhány évfolyamtársa, mind hatalmas könyvkupacokat egyensúlyozva. Nem mintha a klubhelyiségben nem halmozott volna fel mindenki eleget. Ennyi könyv nincs is a könyvtárban.
Még végig sem gondolta, már hátraarcot is csinált és elindult az iskolai könyvtár felé. Nem azt tervezte, hogy beül olvasgatni –mára már elege volt a kötetekből-, de nagyon remélte, hogy valakit ott talál majd.
Dobogó szívvel megállt az ajtóban és benézett az ovális helyiségbe.
Háát… Petert már megtalálta, a szőke fiú nagy halom összegyűrt pergamengalacsin mellett ült és megpróbálta összehozni az egyik fogalmazását; a közelében két hollóhátas lány épp összesúgott egymással, majd a barna hajú vigyorogva intett Siriusnak. A fiú biccentett, aztán tovább fordította a tekintetét. A terem másik végében egy nagyobb griffendéles lánycsoportot látott; most legalább megnyugodhat Ágas, hogy Lily mégsem randin van –gondolta. Aztán hollóhátasok, mardekárosok, Holdsáp persze sehol, már mit is keresne egy könyvtárban… áh, Pipogyusz!
Sirius finom vonásai gonosz mosolyba torzultak. Kitapogatta a zsebében a pálcáját és már készült is indulni, hogy üdvözölje régi cimboráját, amikor is felfigyelt egy ismerős ritmusú cipőkopogásra a folyosón.
Bár az illető maga előtt magas könyvtornyot tartott –kétszer akkorát, mint amire Black tíz perce azt mondta, hogy nem normális-, mégis tudta, ki az... Talán pont ezért.
Megvárta, hogy Remus mellé érjen, akkor –egy hirtelen ötlettől vezérelve-, elkapta a könyökét, maga felé fordította és egy „szia” kíséretében szájon csókolta.
Lupin nem tiltakozott, de ezt Sirius nem merte egyértelműen sikerként elkönyvelni, lehet, hogy csak a könyveit nem akarta elejteni. Miután elengedte, át is futott az agyán, hogy esetleg segítenie kellene, de valamiért volt egy rossz előérzete.
- Öhm.
- Neked is szia –köszönt Remus. Ajkai alig látható mosolyra húzódtak.
- Hogy vagy? –érdeklődött Black. Nem nézett társára, lehajtott fejjel az egyik kötet foszladozó borítóját kezdte babrálni.
- Jobban lennék, ha nem várna rám még két befejezetlen esszé és egy rúnafordítás –mondta csevegő hangon a fiú.
- Ahan.
- Na és… te kész vagy?
- Aha. Mondjuk –biccentett feszengve Sirius.
- És James hol van?
- Hát… elment repülni.
- Elment… mi? –ráncolta össze a szemöldökét Remus. –Hová?
- A kviddicspályára?
- A pályára –ismételte szigorúan az alacsonyabbik fiú. –Értem.
- Most meg mi van?! –kapta fel a vizet Black. –Csak… –azzal halkabbra fogta a hangját. –Csak tesz pár kört és kész. Nem akar kijönni a gyakorlatból, ennyi az egész! Nem tervez semmiféle balhét!
Lupin elgondolkozva meredt rá.
- Megmondanád, ugye?
- Ne hülyéskedj! Persze, hogy megmondanám!
- Végül is… a Mézesfalás ilyenkor már zárva van, Piton és Lily pedig itt ülnek benn… –Holdsáp megcsóválta a fejét, aztán dobott egyet a könyvkupacon, mert kezdett kicsúszni a kezéből.
- Ne… Ne segítsek?
- Mi? Nem, kösz, elbírom!
- De ha elvenném a felét, könnyebb lenne! –erősködött a fiú és már nyúlt is a kötetekért.
- Felesleges, úgyis mindjárt megyek be és leteszem –Lupin megpróbált eltáncolni Sirius keze elől.
- Na de addig is…
- Nem kell! Hallod!? …SIRIUS!!!
Black megállt a mozdulat közepén és elképedve ölelte magához a könyvtorony pár darabját.
Egy ideig csöndben álldogáltak, aztán:
- Tedd vissza.
- Mi? –grimaszolt Sirius.
- Tedd. Vissza –mondta Lupin, nyugalmat erőltetve a hangjára.
- Hahh –felelte a fekete hajú fiú és elindult a könyvtár ajtaja felé.
- Figyelmeztetlek, Black…!
Black?
Sirius megtorpant, majd lassan megfordult. Most már ő is csúnyán nézett. Kimért léptekkel Remus mellé sétált és az arcához hajolt.
- Mi a franc van veled?! –tudakolta cseppet sem kedves modorban.
- Semmi –vágta rá a másik mogorván.
- Na persze!
- Semmi! –ismételte konokul a fiú.
- Remus!!
- …Ezt nem a folyosó közepén fogom megbeszélni veled –válaszolt Holdsáp kimérten.
- Jó… oké…! –emelte fel a hangját Black. Idegesen körülnézett, aztán elindult a folyosón és benyitott az első adandó osztályterembe. Az üresen állt. A diákok már a körleteikben voltak, s ahhoz még korán volt, hogy a szellemek elinduljanak éjjeli túrájukra. Sirius jelentőségteljesen kitárta hát az ajtót és Lupinra meredt.
A fiú mérgesen végigmérte Tapmancs barátját, de aztán vállat volt, és követte őt a félhomályba burkolózott helyiségbe.
Odabent ledobta a nehéz könyveket az egyik padra, és dacosan karba fonta a kezét.
- Hallgatlak.
- Nem, én hallgatlak téged –szögezte le Sirius.
Remus először is alaposan megszemlélte a cipőjét, aztán a falakat díszítő képeken futtatta végig a tekintetét. Mindezt bosszantás végett, amire Black rögvest rá is jött. És cseppet sem díjazta.
- Mi lenne, ha végre megszólalnál? –vetette fel Sirius, amikor –elég rövid időn belül-, elfogyott a türelme.
- Mi lenne, ha hagynánk a fenébe az egészet?
- Azt akarod?
- Persze, igen, azt.
- Akkor felőlem mehetsz –fordította el a fejét a fekete hajú fiú.
Lupin várt pár másodpercet, de mivel úgy tűnt, Sirius nem tartóztatja, újra felnyalábolta a könyveit és megindult az ajtó felé.
- Ezért kár volt ide berángatnod… –-dünnyögte a bajsza alatt. Lenyomta a kilincset és éppen kilépett a folyosóra, amikor Black odavetette neki:
- Hisz jobb dolgod is van ennél… Menj csak olvasgatni.
Remus fülig pirult a méregtől.
- Megyek is!
- …Ennyit tudsz.
PUFF.
Tapmancs összerándult, amikor Lupin rávágta a köteteket a legközelebbi padra, aztán egy asztalt megkerülve Sirius elé lépett. A magasabbik fiú lassan ráfordította a tekintetét; így néztek farkas szemet egymással.
Black elidőzött barátja vonásain: az összehúzott világos szemöldökön, a kettő között húzódó függőleges ráncon, az orra hegyén ülő néhány igazán halvány szeplőn, a dacosan lefelé biggyedő ajkakon. Mindig is tetszett neki ez az összkép, bármennyi piszkálódást, ugratást megért neki, hogy láthassa és elmosolyodjon rajta.
De ez most más volt.
Düh. Nem tudta honnan jött ez az érzés. Talán a másik kelletlen viselkedése bosszantotta, vagy csak átsugárzott rá? A lényegen nem változatott.
Ökölbe szorította a kezét a zsebében, és nagy levegőt vett, hogy türtőztesse magát.
Egyetlen fegyveréhez folyamodott.
Megköszörülte a torkát, lustán megmozdult, megvakarta az orrát, aztán ugyanabban a pózban nekidőlt az asztalnak. Remus meg se rezzent.
Türelemjáték.
Nem igazán Sirius erőssége, de úgy döntött, részt vesz benne.
Újabb két perc telt el némán, aztán Black halkan dúdolgatni kezdett.
- Szörnyű vagy, ugye tudod? –törte meg a csendet Lupin.
- Na és… pontosan milyen okból kifolyólag tartasz annak?
Hála Merlinnek, oldódott kicsit a légkör.
Holdsáp hosszan kifújta a levegőt, hátrébb lépett barátjától és felült a vele szembe a padra. Türelmetlenül –de már nyugodtabban-, dobolt a combján, közben szinte félvállról mondta csak:
- Ha annyira tudni akarod… furcsán viselkedsz.
- Mármint a szokásosnál is furcsábban? –kérdezte keményen Sirius.
- Ne vicceld el, légyszi.
- Csak találgatok.
- Nem, hülyének tetteted magad.
Black ciccentett.
- …Na jó. Akkor?
- Mit akkor?
- Akkor, drága barátom, mit javasolsz, mit csináljunk?
- Nem… Nem tudom –hajtotta le a fejét Lupin. Úgy tűnt, mintha vacillálna magában, de pont amikor újra szólásra nyitotta a száját, Sirius közbevágott:
- Te is furcsa vagy.
Ezzel láthatóan sikerült a fiút összezavarnia.
- Gondolhattad volna, hogy minden megváltozik –vont vállat Black.
- Már miért gondoltam volna? –emelte fel a hangját Remus.
Fél másodpercig csend volt, aztán mindketten egyszerre szólaltak meg:
- …Nem emlékszem rá, hogy azelőtt veszekedtünk volna –mutatott rá.
- …Vagy ez így természetes? Holnap virágot is veszel nekem? –harsogta Siriust elnyomva Holdsáp.
- Virágot? – hökkent meg a fekete hajú fiú. Ugyanekkor Lupin a szája elé kapta a kezét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
