Én is tudok egy-két trükköt

   Siriust figyelni, ahogy koncentrálni próbál valamire, nos, ez mindig szórakoztató látványnak bizonyult: kezei ökölbe szorultak, nyelvével az ajkait nyalogatta, szeme a semmibe révedt.

A koncentráció élő szobra. Bill –ahogy így elnézegette őt az ajtókeretnek támaszkodva-, halványan el kellett, hogy mosolyodjon. Ha bonyolultabb dolgot kéne csinálnia, mint egy levél megírása Harrynek, biztos, hogy felrobbanna az agya –gondolta.    

- Hé! –szólította meg Black, hátracsapva éjfekete, hosszú haját. – Mit ólálkodsz így az ajtóban?

- Csak egy szendvicset jöttem csinálni –válaszolta a fiatalember, miközben kényelmes tempóban végigsétált a konyhán. –Megéheztem a könyvtárszobád rendbetételétől.  

- Nem az én könyvtáram –morogta Sirius, majd visszagörnyedt a félig kész levél fölé. Bill csak hümmögött, magában pedig feljegyezte –mint egy kis győzelmet-, hogy ez egyszer nem ordított rá a férfi. Nem úgy, mint az elmúlt két hétben, ha a többiek a Grimmauld téri ház bármely tárgyát az ő tulajdonának merték titulálni.

A vörös hajú varázsló ráérősen elkészítette az ebédjét, és mivel jó kedvében volt, nagylelkűen Siriusnak is csinált egyet.

- Mi a fene ez? –kérdezte a férfi, amikor meglátta a neki nyújtott tányért.

- BLT –válaszolt Weasley két rágás között. Tapmancs gyanúsan végigmérte, aztán letette a pennáját a kezéből. Eltávolította a szendvics tetejét, és rögtön hozzáfogott a kis salátadarabkák szisztematikus kibányászásának és félre tételének a szalonna és paradicsom halom alól. Bill elnézte a műveletet és csak somolygott. –Tudod, így már nem BLT-nek hívjuk.

- Tudod, ha előre megkérdeztél volna, megspórolhattad volna magadnak azt a fáradtságot, hogy bele kelljen tenned –mondta Sirius miközben a kis zöldség leveleket a tányérja legszélére tologatta.

Bill csak megforgatta a szemeit, aztán odahajolt a konyhaasztalhoz. Feltett szándéka volt, hogy a kiszortírozott salátát a saját ebédjébe tegye, de Sirius a váratlan mozdulatától összerándult, és székestől hátraugrott. A rázkódástól aztán felborult a tintásüveg és ráfröccsent a férfi pólójára.   

 - A francba! –kiáltott fel Black. Ügyet sem vetve Bill bocsánat kérésére, a mosogatóhoz sietett és a pecsétes pólót a hideg víz alá tartotta. –Engem nem érdekelne egy folt –magyarázta, miközben Mrs Weasley egyik konyharuhájával dörzsölgetni kezdte az anyagot-, de ez Remusé. És pont ma beszélt róla, amikor elkunyeráltam, hogy milyen kevés olyan pulóvere van, ami még jó állapotban van… A pokolba! Nem jön ki!!

- Hagyj segítsek! –ajánlkozott Weasley. Lesöpörte magáról a morzsákat, majd előhúzta a varázspálcáját a farzsebéből. –Tudok egy trükköt, ami használhat.

Ráfogta a pálcáját Siriusra és elmormolt egy varázsigét. Habár Black nem értette tisztán, elpirult. 

- Weasley –szólt, és megköszörülte a torkát -, ez nem egy tisztító bűbáj…

Bill csak önelégülten mosolygott, miközben közelebb lépett a fekete hajú varázslóhoz. Black nem húzódott el tőle, pedig már közvetlen közel álltak egymás előtt. Végül a fiatal férfi sóvárgó tekintettel, habozva előre hajolt és megcsókolta. Kezei pedig már a másik nadrágjánál matattak.

- Várj… –sóhajtott Sirius, aztán felnyögött, amikor Bill ujjai rákulcsolódtak férfiasságára. A vörös hajú fiatalember rákacsintott, aztán letérdelt elé, és hátravetette válla felett a tincseit.

Tapmancsnak meg kellett kapaszkodnia a konyhapultban, hogy ki ne billenjen egyensúlyából, amikor megérezte magán a másik nedves ajkait.

Bill először hosszában párszor végignyalta, majd teljesen magába foglalta az immár kőkemény kívánalmat és mozgatni kezdte a fejét. Sirius beletúrt a vörös hajzuhatagba és úgy irányította.  

- Weasley! –nyögött fel hangosan, amikor eljutott a csúcsra.

Bill csukott szemmel és mozdulatlanul várta meg, amíg társa remegése abbamarad; akkor aztán kefejtette Sirius ujjait a hajából és a szájában összegyűjtött ondót a pecsétes póló foltjára köpte.

 - Mi a jó életet csinálsz?! –hördült fel Black és a pólót a még mindig csobogó hideg víz alá lökte. Bill elégedetten felállt és leporolta a térdét. –Ez nem lehet igaz! Először a tinta, most meg ez…! Remus meg fog engem… hé! Ez kijött!

Sirius összeráncolt szemöldökkel nézett fel a Weasley fiúra. 

- Mondtam neked, hogy ez a kis trükk használni fog –mondta az higgadtan.

Kacsintott, majd kifelé menet még megpaskolta Black fenekét. Aztán behúzta maga mögött az ajtót; magára hagyva a konyha közepén még mindig zavartan álldogáló férfit.  

*-*