Barkácsóra

   Tapmancs szitkozódva hajította el a franciakulcsot. Remus pont ekkor lépett ki az ajtón, a kis Harryvel a karjában. Miután végigjáratta a szemét az udvaron, sajnálkozva társa felé fordult.

- Még mindig nem megy? –tudakolta.

- …Nincs minek mennie, Holdsáp! Ez a leírás szart sem ér!

- Shh…! –szólt rá a varázsló. –Hagyj lássam!  

Sirius a kezébe nyomta az összeállítási útmutatót. Végül is, Remus mindig ki tudta halászni a lényeget a nyomtatott szövegekből...

- Hmm… -mondta a szőkés férfi, aztán lapozott egyet. –Ez alig valami… És ez mit jelent?

Black odahajolt, hogy megnézze a kérdezett ábrát: Sűrű, fekete kis nyilak kavalkádja, ami a leendő csúszda két oldalára mutatnak, oda, ahol a homokozóval kellene összeerősíteni. 

- Hah! Azt, hogy ha kell, erőszakot alkalmazva, de ezt a nyomorult kis rudat mindenképp taszigáld be egy olyan helyre, ahol egy árva lyuk sincs! -válaszolta.

Lupin csak hümmögött. Sirius szépen felhúzta magát.

Először még jó ötletnek tűnt: vegyünk egy kis játszóházat Harrynek és rakjuk össze mi magunk a hátsó udvaron! Még csak két éves, de már tudna játszani benne, hiszen a játékokat méretre lehet állítani. Ezért választották pont ezt a darabot. És erős, egy felnőtt embert is elbír, ragyogó színei vannak, és a sima, műanyag alkatrészek egyszerre kényelmesek és biztonságosak.

- Nem hiszem, hogy franciakulcsra is szükséged lenne az összerakásnál.

- Mert az ott…?

- Szerintem franciakulcs.

- Ahan. Szóval van franciakulcsunk.

- Hát, igazából lehet, hogy sima csavarkulcs. Amivel a gördeszka és görkorcsolya csavarjait lehet meghúzni.

- Gördeszka?

De Remus már nem válaszolt neki.

Természetesen, ez mind Sirius hibája. Ő akart mindenképpen egy játszóházat a kedves keresztfiának és inkább adta volna el a motorját vagy akármi, minthogy egy muglira bízza az összerakását –ami ugye neki is remekül megy... A dobozon az áll, hogy húsz perc, maximum fél óra alatt összeszerelhető. Nos, a drága Sirius már másfél órája szenvedett vele. 

- Oké –olvasott tovább hangosan Remus. –Itt az áll, hogy a sárga tartóoszlopot dugja bele a kék lyukba az E pontnál.

- Peeersze, kösz, így már minden világos!

Lupin sóhajtott.

- Keress egy nehéz kék… asztallábszerű rudat. Látod, így néz ki! –megfordította a leírást és rábökött a képre.

- Csupán húsz darab ilyenünk van! –mondta Sirius a megviselt tákolmánya felé mutatva.

- Igen és ebből az egyiket kell ide bedugni.

- De már mindent beépítettem, nem látod? És ha kiszedek egyet is, az egész szét fog esni!

- Sirius, most komolyan! Ez csak egy vacak mugli játék, nem egy bonyolult agyműtétet kell levezetned! Miért tart egy ilyen egyszerű építmény összeállítása ilyen sokáig?

- Egyszerű!? Belenéztél már ebbe a rohadt kis könyvecskébe!?

- Ne beszélj így!

- Miért? Alszik! –bökött a fejével Harry felé.

- Tudat alatt is megjegyezheti. És nem akarom, hogy miközben járkál, azt mondogassa, hogy „rohadt.”

- Jó, jó…!

Lupin letelepedett egy közeli székre, ügyelve rá, hogy Harry ne ébredjen fel a karjában.

A kisbaba azután kezdett el sírdogálni, amikor a játék hazahozása után abból az ígéretből, hogy „Már csak öt perc, és kész lesz, Harry!” „Nemsokára, Harry, csak még kell egy kis idő!” lett. Remus nem tudta megnyugtatni, így aztán addig sírt, amíg el nem aludt.

Black türelmetlenül a hajába túrt és sikerült jó felborzolnia. Holdsáp folytatta a felolvasást:

- Az F sablon hátsó részét kapcsolja a 4-es tengelymetszethez...

- …és így létrejön valami műanyag-szemétdomb...

- …Aztán rögzítse hozzá a C rudat a 8f-es közcsatlakozó segítségével.

- Nyolc és egy efff?

- Hát itt ez van.

- És mi van akkor, ha ezt a bigyót valahogy bedugom ebbe a nyílásba és késznek nyilvánítjuk? –próbálkozott Sirius. 

- …De ha nem jól van összerakva és Harrynek valamilye megfájdul, neked is meg fog!    

- Oké. Közcsatlakozó… közcsatlakozó… hol a francban van…?

- Narancssárga színűnek kell lennie –segített Remus.

- Aha.

- És úgy néz ki, mint egy ceruza, lyukakkal a közepén.

- Ühüm.

- Elvileg kettőnek kell lennie belőle.

- Jah.

- Megtaláltad már? –sürgette.

- Um. Még egyszer. Mit is keresek?

- Sirius…

*

A két férfi hátralépett pár lépést és fejüket oldalra billentve megszemlélték a kész építményt.

- Fú, tök jól néz ki!

- …Harry NEM fog játszani ezen –döntött a sápadt fiatalember.  

- Remus! Három óráig szereltük!

Harry ébredezett. Halkan nyöszörögött Lupin karjában és kis kezével dörzsölgetni kezdte a szemét.

- Nézd csak, Harry! –hajolt felé lelkesen Sirius. –Készen van!

- Sirius! Nem engedem…!

- Shhh!

Harry pislogott párat nagy, zöld szemeivel, aztán a játszóházacska felé pislantott. Úgy tűnt, nincs tőle túlzottan elragadtatva, de Sirius tudta, hogy ébredés után mindig ilyen rosszkedvű szokott lenni. Pár perc és elmúlik.

- Gyere, menjünk, nézzük meg közelebbről! –mondta a fekete hajú varázsló és ölbe vette a kisfiút. Odacipelte a házhoz és letette a fűbe.

Remus megadóan sóhajtott. De az biztos, hogy Harry ebben nem fog játszani, akárhány órát töltöttek is el az összerakásával.  

- …És itt a csúszda, látod? És egy függőhíd, majd ha nagyobb leszel. És nézd csak, Harry! Hinta!  

A gyerek felismerte a hintát és boldogan gügyögve mutogatott rá. Nagyon szeretett mindenfajta repüléshez kapcsolódó dolgot, erre már egy ideje rájöttek. Amikor hozzájuk került, az első este is csak úgy aludt el, hogy Sirius repült vele egy kört a motorján a ház körül.

- Jupiii! Hinta! –nevetett Tapmancs. Remus túl jól ismerte ezt a hangnemet, hogy tudja, mit jelent.

- Sirius! Meg ne próbáld beleültetni!

- Nyugi, Holdsáp. Mi vettük meg, mi is építettük össze. Ugyan mi történhet?

- Ííííííííííííííí –sikkantott fel Harry. Egy mókus ugrabugrált tőlük nem messze. A gyerek reménykedve Remusra nézett, kis kezei a levegőt markolászták. –Süti!

- Keksz, Harry –javította ki a férfi. –A mókusoknak kekszet adunk.

- Sütii!! –ismételte Harry akaratosan.

Remus megcsóválta a fejét, aztán előbűvölt egy kekszet és odanyújtotta a kisgyereknek.

- Le! Le!

Black leültette a fűbe, aztán mindketten figyelték, ahogy feláll és odatotyog a mókushoz a csemegét szorongatva.

- Ókus!

A szőrös kisállat beleszimatolt a levegőbe, aztán vigyázva elindult a csöppség felé. 

- Süti! –visította Harry és a mókus felé tolta a kekszet. Az, a nagy hangtól megrémült és inkább elugrált. –Neeeeem! Ókus…! Sütiiii…!

- Óvatosan, Harry! –intette Remus, amikor leguggolt mellé. –Szépen, óvatosan!

Megfogta a baba kezét és úgy csalogatta a mókust, miközben csettintett a nyelvével. A kisállat pedig egy idő múlva visszajött és elfogadta az eleséget. Amikor falatozni kezdte, Harry elragadtatottan felsikkantott.

Lupin elmosolyodott, megsimogatta a kobakját, aztán megpuszilta.

- Nos… a hinta csak rád vár.

- Inta!

- Sirius!

- Nem lesz semmi baj, Holdsáp. Nyugodj meg! –ölbe vette keresztfiát és feldobta a levegőbe. Harry hangosan kacarászott.

Aztán a férfi megfordult elindult a játszóház felé. Remus leporolta a nadrágját, majd követte őket.

- Ókus!

- Látod, Remusom? –kérdezte Black az állatra mutatva, aki most a tákolmány tetején gubbasztott. –Ez teljesen… –de aztán elhallgatott. A mókus mozdulatlanná dermedt, ahogy a kis ház ingadozni kezdett. Még éppen időben oldott kereket, aztán a játékcsoda végleg feladta: darabjaira hullott szét; a fém és műanyag alkatrészek egymás után dőltek le, gurultak el és szóródtak szét a zöld gyepen. 

A kis csoport megilletődötten nézte a folyamatot. Sirius ösztönösen közelebb húzta magához Harryt.

- Hmm. Mit is akartál mondani? –tudakolta Remus, amikor a porfelhő oszladozni kezdett.

Tapmancs dobott egyet keresztfián, hogy le ne essen, aztán a sietősen az ellenkező irányba mutatott.

- Ki a parkba!

Vége