Invito

   Sirius sz�npadiasan fels�hajtott, nemt�r�d�m m�don elhaj�totta a penn�j�t �s ny�zott arccal r�borult a pergamenj�re.

- Feladom! –morogta. –Ezt lehetetlen meg�rni. �s h�lyes�g is.

Remus el�sz�r finom mozdulattal behajtotta a k�nyve sark�t –hogy tudja, hol tart-, azt�n felvette a tollat az �l�b�l.

- Most �szint�n, Sirius, nem olyan neh�z ez! –sz�lt. –Nem is �rtem, mit szenvedsz rajta m�g mindig? Hisz j� vagy B�b�jtanb�l.

Black s�rt�d�tt pillant�st k�ld�tt somolyg� bar�tja fel�, azt�n szeme a sz�k�s fi� hossz� ujjaira t�vedt, amik most az � penn�j�t forgatt�k. Egyszer�en nem tudta r�luk levenni a tekintet�t.   

Nem fair, hogy Holds�pnak ilyen sz�p keze legyen. Ezt mondj�k a l�nyok is.

N�ha Sirius ezekr�l a kezekr�l �lmodott, �bred�s ut�n pedig eg�sz nap furcs�n �rezte mag�t. H�lye Lupin.

Olyan ideges�t� tud lenni!

- Az�rt szenvedek m�g mindig, mert ez egy baroms�g! –mondta mogorv�n. – Mi a fen�nek gy�jtetik �ssze vel�nk, hogy mi mindenre lehet az „Invito”-t haszn�lni? Semmi �rtelme! Mind a ketten tudjuk, hogy mire val�. M�r els� �vben meg kellett tanulni! Invito–penna! …L�tod?    

Sirius penn�ja kecses �vben �tr�ppent a klubhelyis�gen �s egyenesen a fekete haj� fi� kez�ben landolt. M�g mindig �rz�d�tt rajta a m�sik fi� kez�nek melege. Black tenyere bizseregni kezdett erre a gondolatra, �gy gyorsan el is tette a tollat.  

Remus felvonta az egyik szem�ld�k�t.

- De h�t sok sz�nak van t�bb jelent�se! Minden azon m�lik, mire akarod haszn�lni �s �gy hogyan ejted ki �ket. M�g a legnagyobb var�zsl�k is fels�lhetnek, ha rosszul alkalmaznak egy bizonyos var�zsig�t.   

Sirius felhorkantott. Merlin, Holds�p micsoda str�ber! Hogy a csud�ba lett � ennek a k�nyvmolynak a j�bar�tja? 

…Az�rt, mert szereted, ahogyan olvas, szereted, ahogyan a ujjaival finoman lapoz egyet; szereted n�zni, ahogy r�gcs�lja a toll�t, amikor nagyon koncentr�l… az ajkaival, a fog�val, a nyelv�vel…

- Ut�llak –sz�lt Sirius �nnep�lyesen. –L�gy ezzel tiszt�ban �s sose feledkezz meg r�la!

- Rendben –egyezett bele Remus egykedv�en. S ezzel csak m�g jobban felbosszantotta Siriust. –Ut�lj, ahogy csak akarsz, de att�l m�g nem j�ssz r� a h�zi c�lj�ra.

- Ami pedig?

S�haj.

- Ami pedig az, hogy megtanuld: Egy sz�nak igenis lehet t�bb jelent�se.

- De ez baroms�g! –nyafogta Black. –Eg�sz �letemben csak arra haszn�ltam az „Invito”-t, hogy begy�jtsek vele t�rgyakat. Mi�rt kellene azzal f�rasztanom magam, hogy megtanuljam a t�bbi fajt�j�t is?

Lupin halv�ny f�lmosolya hirtelen megv�ltozott. Ink�bb lehetett vigyornak, mint mosolynak nevezni. Valami nyugtalan�t�t �g�rt felcsillan� tekintete �s Tapmancs �gy is kezdte �rezni mag�t.

- Az�rt –kezdte vontatott hangnemben, -mert n�ha, ezek a kis mell�kjelent�sek lehetnek igen… hasznosak is.

Black szaggatottan fels�hajtott; a torka kellemetlen�l �sszeszorult, a sz�ja kisz�radt.

- Holds�p, mit…?

- Invito Sirius!

J�les� melegs�g futott v�gig a test�n, szinte megolvasztva a csontjait. A hasa t�j�k�n azt�n feler�s�d�tt. Tapmancs fels�hajtott, szemei felpattantak; v�re zubogni kezdett az ereiben, a kezei remegtek, ajkai sz�tny�ltak �s felny�g�tt. A forr�s�g egyre jobban �s f�jdalmasabban l�ktetett ott lent; �s az eg�sz szob�b�l csak a szemk�zti fotelben �l� Remust l�tta… ezt a h�lye Remust… a m�zsz�n szemeit �s a puha, r�zsasz�n, �des ajkait… �s m�r csak a gondolat, hogy megcs�kolja…

Azt�n egy hossz� �s hangos ny�g�ssel, Sirius el�lvezett.

Minden tagja remegett; cs�p�je m�g mindig vadul mozgott (remusremusremus), ahogy a k�j v�gighull�mzott rajta �s v�g�l, amikor lecsillapodtak a hull�mok, ki is esett a fotelj�b�l. Reszketett a keze. Hom�lyosan l�tott. �rezte, hogy nyirkosak a combjai �s a nadr�gja elej�n is egy nedves folt �ktelenkedhet, de egy�ltal�n nem �rdekelte.

Csak meredt Lupinra, aki r��r�sen eltette a p�lc�j�t �s a k�nyve ut�n ny�lt.

- Tess�k –mondta olyan hangon, mint azok, akik roppantul meg vannak el�gedve magukkal. –Azt hiszem, most m�r k�nnyed�n be tudod felezni a h�zidat, ugye?

J�kedv�en, hogy v�gre megleck�ztette Blacket, sarkon fordult �s otthagyta �t.

H�t sajnos t�vedett.

Mindegy, Sirius mennyit pr�b�lta, nem tudta elfelejteni a var�zsig�t �s ahogy azok a szemek megvillantak k�zben… azok az ajkak, ahogy kimondta… (tal�n…lehet, hogy…nagyon) meg akarta �t cs�kolni.

Valah�nyszor csak felvette a penn�j�t, esz�be jutott, ahogy Lupin ujjai forgatt�k �s cir�gatt�k a tollat. Izzadni kezdett a tenyere �s �tfutott rajta a meleg bizserg�s.

Tal�n Remus m�gsem olyan str�ber.

V�ge