Tal�n esetleg  

"What we call the beginning is often the end. And to make an end is to make a beginning. The end is where we start from."
-T. S. Eliot "Four Quartets"

   Sirius nem tudta biztosan, mi�ta sz�d�l meg vagy ugrik �ssze a gyomra Remus egy mosoly�t�l, de abban biztos volt, hogy az iskol�ban elt�lt�tt hetedik �v�kben, febru�r 24-�n ezt �rzete.

Egy pillanatra mozdulatlann� dermedt �s azon t�n�d�tt, �rzett-e m�r ehhez hasonl�t kor�bban is. Miut�n felocs�dott, (Remus visszafordult a k�nyv�hez) esz�be jutott, hogy egyszer, r�gebben m�r igen.

Sirius Black nem arr�l volt h�res, hogy megsz�d�l, vagy �sszeugrik a gyomra. Nem, egy�ltal�n nem. El�sz�r akkor j�tt r� ez az �llapot, amikor megcs�kolta Cecile Fostert. R�la �gy tartj�k, b�rkit elsz�d�t.

De hogy az ember egyik legjobb bar�tja hogyan tudja ugyanezt az �rz�st kiv�ltani...?

- Elm�sz v�gre a b�ntet�munk�dra –k�rdezte Lupin sz�razon-, vagy azt tervezed, hogy itt �llsz �s ezzel hal�lra ideges�tesz?

Sirius �rezte, ahogy kipirul az arca. Pedig Sirius Black nem szokott csak �gy elpirulni!  

- �hm –v�laszolt. –Aha, igen, megyek, nem �llok itt.

Megpr�b�lkozott egy laza nevet�ssel, de kicsit hiszt�rikusra sikeredett. Gyorsan sarkon fordult �s kim�szott a portr�lyukon, tartva att�l, hogy megint valami olyat tesz, ami r� annyira nem jellemz�.

*

   Ugyanaz �v m�rcius 9-�n Sirius Black r�j�tt, hogy nem tan�csos t�l k�zel �lnie Remushoz, mivel ez furcsa dolgokat m�vel test�nek bizonyos t�jain.  

El�sz�r akkor t�rt�nt, amikor egy padban �ltek �tv�ltoztat�stan �r�n. Lupin �thajolt az asztalon �s elcsente bar�tja tint�s�veg�t. Sirius arca els�padt, ahogy r�j�tt, hogy a v�re olyan helyekre k�sz�l v�ndorolni, ahov� igaz�n nem kellene, csup�n att�l, hogy az alkarjuk egym�shoz �rt.

H�t, ez el�g kellemetlen –morfond�rozott a fi�. Nem mintha b�rmikor is kellemes lenne, amikor az embert bizonyos testr�szei cserbenhagyj�k a bar�tai el�tt, de ha esetleg valamikor m�gis, akkor sem az �ra kell�s k�zep�n kellene...

Remus mindenf�le figyelmeztet�s n�lk�l r�vigyorgott, azt�n visszag�rnyedt f�lig tele�rt pergamenje f�l�. Sirius biztos volt benne, hogy menten el�jul, meghal, vagy az asztalon lev� kalitk�nyi t�nd�rman� pillanatokon bel�l elveri �t azokkal a sarokban lev� dohos, r�gi lexikonokkal. B�rmit, ak�rmit elvisel, hogy ennek v�ge legyen!

De semmi sem t�rt�nt, csup�n McGalagony illette egy �lesebb pillant�ssal, amire azt�n kelletlen�l visszat�rt a jegyzeteihez.

*

- Ez teljesen term�szetes –Sirius Black mag�ban motyogott a k�nyvt�rban, mik�zben a polcok k�z�tt keresg�lt. –Teljesen term�szetes folyamat. �n csak egy hormonokkal t�lf�t�tt tin�dzser vagyok, aki p�r h�napja nem szexelt. Ez norm�lis. �n norm�lis vagyok!

Leguggolt az utols� polc el�tt �s t�relmetlen�l v�gigfuttatta ujjait a k�tetek gerince ment�n. A k�nyvt�r meglehet�sen csendes volt. Ha Remus k�rdezi az ember, azt mondan� r�, hogy „nyugodt �s b�k�s.” Sirius szerinte viszont egyszer�en csak „hal�losan unalmas.”

- Mit csin�lsz itt, Tapmancs? –suttogta neki Lupin �s leguggolt mell�. –Azt hittem nem is tudod, hol a k�nyvt�r.

Sirius csak s�hajtott �s nagyon rem�nykedett benne, hogy t�rsa semmi olyat nem hallott az im�nt, amit nem lett volna szabad.

- Dehogynem tudom –mondta nyersen. –Nagyon sokat seg�t, ’mikor �j cs�nyeket eszel�nk ki.

A sz�k�sbarna haj� fi� felvonta az egyik szem�ld�k�t.

- Nem kellene m�r anyagot keresned a fogalmaz�shoz?

Black r�nd�tott egyet a v�ll�n. 

- Arra m�g van p�r napon –sz�lt, azt�n visszafordult a k�nyvekhez. Remus t�l j�l n�zett ki a lenyugv� nap aranyos f�ny�ben, a szem�be l�g� p�r f�rtj�vel.

- Hmm –morogta az ifj� var�zsl�, �s Sirius elk�vette azt a szarvashib�t, hogy �jra r�n�zett. –Nemsok�ra akkor is hozz� kell v�gre kezdened. 

�prilis 17-�n Sirius v�gre r�d�bbent, hogy ezek tal�n m�gsem csak a hormonok.

*

   K�t nap m�lva egy p�r –a fogalmaz�sukat k�rm�l�-, Remus �s Sirius �lt egym�s mellett a klubhelyis�g asztal�n�l. James �s Peter m�r egy ideje felmentek aludni, de Lupin m�g mindig dolgozott; gondosan –�s t�l lassan-, form�lt bet�ket kanyarintva a pergamenj�re. Sirius m�r r�g v�gzett, csup�n firk�lgatott az el�tte hever� f�l�sleges pergamenlapra. Azt�n �s�tott egy nagyot �s kiny�jt�zott. Remus kitart�an �rt tov�bb. Eg�sz �jjel fent maradna, ha nem figyelmeztetn�k, hogy az alv�s j�t�kony hat�ssal b�r a szervezetre.

- Remus –kezdte a fekete haj� fi� kiss� rekedten, -ha majd mindketten v�gz�nk a suliban...     

Az eml�tett feltekintett.

- Igen... Akkor? –tudakolta, sz�rakozottan r�gcs�lva a penn�j�t.

- Nem b�nn�d, ha... �gy �rtem, nem musz�j, csak ha van kedved... �sszek�lt�zni velem? –hadarta egy szuszra Sirius.

- A lak�sodba? –k�rdezte Lupin meglepetten. –De hisz az m�g egy embernek is kicsi, Sirius �s csak egy h�l�szob�d van. Rendesen �tgondoltad te ezt?

Black beharapta az als� ajk�t.

Ennek nem �gy kellene t�rt�nnie. Remusnak azt kellett volna mondania, hogy „�, Sirius, h�t persze, hogy �sszek�lt�z�m veled –micsoda fantasztikus �tlet!”

- �hh igen –mondta v�g�l, idegesen v�gigfuttatva ujjait a haj�n. –�n... �... �tgondoltam �s �gy d�nt�ttem, hogy veled lakn�k a legsz�vesebben.

- De csak az�rt, mert Peter nagyon treh�ny, James pedig hamarosan �gyis meg fog n�s�lni, sz�val �n maradtam az egyetlen, aki m�g el tudja viselni a horkol�sodat –jegyezte meg Remus cs�fol�dva �s visszahajolt a pergamen f�l�. 

- Nem! –ki�ltotta hirtelen Sirius.

- Mi nem? Ez �gy igaz, ezt te is tudod. Olyan sok �ve �l�nk m�r...

- Nem, nem az�rt szeretn�m, hogy egy�tt lakjunk, mert m�s nem viselne el –v�gott a szav�ba. –Magad miatt szeretn�m!

Csend.

- Oh –mondta azt�n Remus egy er�tlen mosoly k�s�ret�ben. –H�t akkor j�.

*

   M�jus k�zep�n Sirius Black v�gre �gy d�nt�tt: elmondja Remusnak a titk�t. Sok�ig t�prengett rajta, de v�g�l �gy hat�rozott: ez �gy lesz fair. Hiszen m�g mindig jobb helyzetben van; k�nnyebb bevallani, hogy gyeng�d (nem teljesen pl�t�i) �rzelmeket t�pl�lsz a legjobb bar�tod ir�nt, mint el�rulni azt, hogy v�rfarkas vagy.

Mindent eltervezett, minden kis r�szletet kidolgozott. Arra viszont csak k�s�bb der�lt f�ny, hogy mindezen hi�ba r�gta �t mag�t.

- Sirius, mondanom kell neked valamit –j�tt oda Lupin hozz�; pont egy nappal az omin�zus „meggy�n�s” el�tt. – El�g fontos dolog.  

A fekete haj� fi� feln�zett a k�tetb�l (amit –nem teljesen szab�lyosan-, Remust�l vett k�lcs�n).

- Rendben van.

- Nem k�lt�zhetek hozz�d –jelentette ki Holds�p, gondosan ker�lve t�rsa tekintet�t.

- Mi? –ki�ltott fel Sirius, de olyan lehetetlen magas hangon, hogy h�l�t adott, ami�rt a m�sik k�t lak�t�rsa m�g lent lebzselt a klubhelyis�gben a bar�tn�j�kkel.  –De mi�rt nem?

- Egyszer�en csak nem.

- Egy nagy rak�s szart, Holds�p! Mi a fen��rt nem?! Hiszen m�r mindent megbesz�lt�nk, meg minden!

- Err�l nem te tehetsz, ez az �n hib�m.

- M�r mi�rt lenne a te hib�d?! –csattant fel. –Senkinek sem a hib�ja! Minden a legnagyobb rendben van: te bek�lt�z�l, t�rt�g�t� b�b�jjal megn�velj�k a lak�st �s minden faja!  

Remus r�meredt.

- Nem fogod akarni, hogy ott �ljek veled, ak�rmilyen nagy is lesz a lak�s, ha elmondom az ok�t.

- Csak mondd meg, mi�rt nem, Remus! Most �szint�n: nem hiszem, hogy rosszabb lenne ann�l, hogy v�rfarkas vagy –sz�lt feld�ltan. Nem, ennek nem �gy kellene t�rt�nnie!

- �n lehet... Azt hiszem, hogy nagyon. Hogy tal�n –kezdte idegesen az alacsonyabbik fi�. –Szerelmes vagyok. Esetleg. Bel�d. Azt hiszem. �hh.

Black �rezte, hogy a fesz�t� �rz�s megsz�nik �s � lassan megk�nnyebb�l. Felt�p�szkodott az �gy�r�l –ahol eddig hevert-, �s �tm�szott a Remus�ra.

- Csak ennyi? –s�hajtott egy nagyot. –M�r azt hittem, hogy valami gy�gy�thatatlan betegs�ged van �s m�g a diplomaoszt�s el�tt meg fogsz halni, vagy valami.

De Lupin nem v�laszolt. Makacsul meredt a f�ldre, a sz�nyegre –b�rhov�, csak ne kelljen a m�sikra n�znie. Sirius remeg� k�zzel el�re ny�lt �s maga fel� ford�totta az arc�t.

- Azt hiszem, lehet, hogy tal�n esetleg �n is szerelmes vagyok bel�d –sz�lt csendesen, azt�n megcs�kolta.

~V�ge~