Egymásnak teremtve

     A lány pontosan előtte ült átváltoztatástan órán. Hosszú, fekete haja lágyan omlott a vállára. A fiút állandóan az a kényszerű érzés fogta el, hogy neki mindenképp ki kell nyúlnia és megérintenie, hogy lássa, tényleg olyan selymes-e, mint amilyennek látszik. Elképzelte, ahogy végigfésüli az ujjaival, miközben csókolóznak; azon töprengett, vajon neki is citrom íze van-e, mint a kedvenc Mézesfalásbeli csokijának, vagy annál sokkal édesebb. Citrom és vaníliaillat lebegte mindig körül őt, megőrjítve ezzel a fiú, valahányszor a hollóhátasokkal volt órája.

   Az egyik nap, egyszer csak felé fordult a lány, mintha megérezte volna magán bámuló tekintetét. Bronzbarna bőre miatt nehezen lehetett megállapítani, vajon elpirult-e, de ajkai egyértelműen félmosolyra húzódtak. A fiú ettől kezdve már  tudta, mi a dolga.

Kifelé menet a teremből a lány még egyszer rápillantott hosszú, fekete szempillái alól és elmosolyodott. A fiú gyorsan utána eredt -faképnél hagyva Siriust, Jamest és Petert, akik ebédelni igyekeztek.

Vett egy nap levegőt. Belélegezte a finom illatot és rájött, hogy nagyon is kedvére való a citrom, a vanília és Gracie Chadwick. Óvatosan megérintette a lány könyökét és rásomolygott. Megbeszélték, hogy a következő vasárnap együtt mennek le Roxmortsba; és miután a randevú jól sikerült, miután a lány csak nevetett James és Sirius bohóckodásán, miután Peter esetlen beszélgetés-kezdeményezésétől sem jött zavarba, a fiú rájött, hogy tényleg nagyon kedveli őt.

Visszakísérte a hollóhátasok klubhelyiségéhez és akkor és ott félretett minden félelmet és kételyt: megcsókolta őt. Citrom, édesség és vajsör íze volt, és még valami, ami a sajátja.

És a fiúnak tetszett ez.

A lány haja olyan finom volt, ahogyan korábban elképzelte és amikor végigsimított rajta, miközben csókolóztak, gyorsabban kezdett verni a szíve.

- Látlak vacsoránál? -kérdezte a lány. A fiú elvigyorodott és előrehajolt, hogy újra megcsókolhassa.

És ilyen könnyedén, Remus Lupin szert tett egy barátnőre.

Túl sokáig aggodalmaskodott rajta. James és Sirius már negyedikes koruk óta legyeskedtek a lányok körül és néhanapján még Peternek is összejött egy randevú valamelyik hugrabugos lánnyal. Csak Remusnak nem. Igazából eddig nem is nagyon próbálta.

Remus nem félénk vagy szégyenlős volt, inkább nagyon óvatos.

Óvatos volt a farkas miatt.

Minden könyvet elolvasott már a farkas-kórról, ami csak a kezébe akadt. Valószínűleg ő volt ebben a témában a világ legfelvilágosultabb tizenhat éves vérfarkasa. Tudta hát, hogy emberi alakban egyáltalán nem jelent veszélyt senkire sem -nem úgy, ahogy azt a varázslótársadalom nagy része gondolta-, de mégis mindig nehezére esett közel kerülni az emberekhez.

Túlságosan magába zárta az érzelmeit, nagyon ritkán engedte szabadjára a dühöt vagy az idegességet, ami érzett; így most is bizonytalan volt, vajon hogy tud majd megbirkózni egy olyan kapcsolattal, aminek az alapja az erős érzelem.

De Gracievel nem kellett aggódnia. A kellemes bizsergető érzés lassan és meghitten tört rá, messze a barátai fürkésző tekinteteiktől, kettesben. Meleg, gyengéd érintések, a citrom édes-savanyú íze... A vér buzgása az ereiben és az ágyéka körül, amikor Gracie teljes testével hozzásimult...

Szerette, hogy nagyjából egy magasak, így nem kellett lehajolnia, ha meg akarta csókolni; és amikor az ágyon feküdtek egymás mellett, tetőtől-talpig összepasszoltak.  Tetszett neki, hogy a lány teste karcsú és erős volt a kviddicstől.

Amikor a griffendél játszott a hollóhát ellen, megtanulta, hogyan bíztassa őt, miközben a saját házának -és Jamesnek meg Siriusnak is-  szurkol. Elgyönyörködött a lányban, miközben a pálya felett repült, jóllehet ő maga nem rajongott a seprűn való lovaglásért.

 Többé már nem komorult el, amikor Siriusnak megint egy újabb lánnyal volt találkája; már neki is volt barátnője és ez egy nagyon jó érzés volt.

   Az őszből hamarosan hideg tél lett és közeledett a karácsonyi szünet. Remus szülei az anyai nagymamájánál tervezték eltölteni az ünnepeket és a fiú tudta, hogy őt nem látnák olyan szívesen -ilyen közel a holdtöltéhez. 

Gracie ott maradt vele az iskolában, pedig nem magyarázta meg neki, miért is nem megy haza. A lány nem is kérdezte, csak szimplán megjegyezte, hogy a szülei megengedték, hogy ő is itt töltse a szünetet.

Sohasem faggatózott, hogy miért tűnik el havonta néhány napra, sohasem tett megjegyzéseket a testén levő sebhelyekre és karmolás nyomokra. Elfogadta a gyenge is hazugságokat, amiket Lupin mondott neki. A fiúnak ez jólesett és kezdett reménykedni benne, hogy egyszer talán majd az igazságot is el tudja fogadni, ahogyan James, Sirius és Peter.  Később aztán arra is rájött, hogy nem kell elárulnia a titkát -hiszen a lány már régen tudta.

Okos boszorkány volt, prefektus. Remusnak feltűnt, hogy sohasem hord például ezüst fülbevalót és nagyon hálás volt ezért.

Egy vékony aranylánc karkötőt vett neki, kis csüngő szív alakú medállal. Gracie egész héten át köszönte és köszönte neki, de olyan módokon, amiket a fiú soha nem gondolt volna, hogy megismer.  Vékony, puha ujjai voltak és forró ajkai és Remus ilyenkor ugyanúgy üvölteni szeretett volna, mint a farkas teliholdkor. Karácsony reggelén még mindig gyengélkedett, de a lány úgy tűnt, tisztában van vele, mennyit bír el, nem kezelte úgy, mintha üvegből lenne.

   Szilveszter estéjén viszonozta először Remus a "szívességet", élvezte a lány erős, sós ízét a szájában, ahogyan a teste megfeszült és összerándult, ahogyan az ő nevét sóhajtotta, amikor a nyelvét és az ajkait használta.  Minden alkalommal egyre jobb és jobb lett; Gracie minden találkozásuk alkalmával bíztatta a gyakorlásra.

Sirius beszámolt neki Rachelről az Asztrológia toronyban és Helenáról a fészerben. Siriusnak ez csak egy játék volt, semmi több. És Remus csak somolygott, mert neki Gracievel megvolt a seprű raktár és a prefektusi fürdő és ez szerelem volt, vagy valami nagyon ahhoz hasonló.

Először életben végre olyanja volt, ami Siriusnak nem adatott meg és ez boldoggá tette. Néha viszont elfogta a rosszérzés.

Hogy csillapítsa a lelkiismeretét, valahányszor lementek Roxmorts faluba, mindig vett Siriusnak a kedvenc édességéből, jóllehet saját magának is be tudta volna szerezni. Az a tudat, hogy a barátja jó pár hétre be van biztosítva elegendő citromos finomsággal, mindkettőjüket jobb kedvre derítette.          

   Aztán a hatodik évnek is vége lett és Remus nagy örömére a barátnője meglátogatta a nyáron. Először szeretkeztek akkor, Lupin szüleinek a hátsó kertjében, a fűben. Tanulságos volt minden; hogy az ember egy bizonyos mozdulatával milyen változásokat képes elérni a másik testével, tekintetével. 

 Az elkövetkező hónapok alatt ezt is gondosan begyakorolták és a fiú mindig nagyon óvatos volt, hogy ne legyen túl durva vagy heves. Ez könnyen ment, mert Gracie karjaiban lenni megnyugtató érzéssel töltötte el. A lány a gyengéd oldalát ismerte, sohasem a farkast, ami benne lakozott. Sohasem volt szemtanúja a mérgének, amit néha kiváltott belőle Sirius felelőtlen és idegesítően könnyelmű viselkedése.  

Gracie vicces volt és eszes, amilyen egy tipikus hollóhátas. Habár együtt nevetett a fiúkkal a csínyeiken, az iskolai házit és a tanulást sokkal fontosabbnak tartotta. Sirius gyakran panaszkodott rá, hogy ugyanolyan ünneprontó, mint Lily, de Remus ezt elengedte a füle mellett.

Számtalanszor beszökött a lány a hálókörletükbe, néha Lupin ágyába is; ekkor összehúzták a piros függönyöket és némító bűbájt használtak. A fiú teste lassan hozzászokott az éjszakai rendhez: reggelente mindig korán felébredt, hogy Gracie időben visszaérjen a szobájába.

   Nemsokára újra eljött a karácsony, az újabb holdtölte, ami pont szentestére esett. 

A lány idén is Roxfortban maradt, azt füllentve a szüleinek, hogy Remus beteg. Sötét idők jártak akkoriban, a szülők megértették ezt, és örültek, hogy a lányuk a biztonságot nyújtó kastély falain belül lesz. 

Sirius is az iskolában maradt.

Két nappal karácsony után fogta magát és leszökött a faluba az egyik griffendéles lány társaságában.

Így Remusé maradt a teljesen üres hálókörlet. Lassan és boldogan szeretkeztek ott Gracievel, aztán elaludtak, elégedett mosollyal az arcukon. Szembe fordulva, összefont karokkal feküdtek. Sirius akkor még nem érkezett vissza.

Amikor Lupin magához tért, a szoba még mindig sötét volt. Gracie a kezét szorította, kitágult pupillával meredt rá és szaporán lélegzett. Idegesen beleharapott az ajkába és lefelé intett a fejével. Remus követte a pillantását és egy nagy fiúkezet látott a barátnője derekára kulcsolódva.

Mielőtt kialakult volna az a szokás, hogy együtt alszik a lánnyal, Sirius nem egyszer bemászott az éjszaka közepén az ágyába. Ez még elsős korukban kezdődött –a fiút olyan nyomasztó rémálmok gyötörték, hogy másik három társa egyszerűen nem tudott tőle pihenni. Remus sokat gondolkodott akkoriban, hogy otthagyja az iskolát. Kiskorában ilyenkor egyszerűen átmászott a szülei ágyába, de itt, a Roxfortban ezt nem tudta megtenni. Túlságosan zavarba ejtőnek találta volna bevallani a barátainak, hogyha oda tud bújni valakihez éjjel, akkor nem álmodik rosszat. 

Ezek az álmok nem múltak el teljesen, de miután Jamesék megértették a helyzetet és segítettek, könnyebb volt kibírnia őket.

Lupin sohasem tette szóvá, soha nem is tartotta furcsának, ha az éjszaka közepén arra ébredt, hogy Black mögé telepedett –meleg volt és békésen szuszogott a fülébe. Hisz ő csak Sirius volt, se több, se kevesebb. 

De most. Azon kapta magát, hogy két pár sűrű, fekete szempillákkal keretezett szürke szempárba mered.

Sirius elvigyorodott, ujjával pedig elkezdte Gracie hasát cirógatni. A lány felsóhajtott és megnyalta a száját. Közelebb próbált húzódni Lupinhoz, de már nem volt elég hely –a baldachinos ágy elég volt két személynek, de Remus őszintén csodálkozott azon is, hogy Sirius be tudta préselni magát.

- Hát nem lenne érdekes? –kérdezte a fekete hajú fiú és Remus megérezte rajta a Lángnyelv whiskyt. Gracie hangosan nyöszörgött és egyre erősebben szorította barátja kezét. Black előre hajolt és belecsókolt a fiatal boszorkány nyakába; leomló fekete haja mindkettőjüket beterítette, összekeveredett a lány fekete fürtjeivel és Remus a sötétben már azt sem tudta megmondani, melyik-melyik.

Hirtelen összerándult és leesett az ágyról.

- Kifelé! –mondta rekedt, szinte felismerhetetlen hangon. Gracie lemászott a matracról és rámeredt; Remus pedig pár pillanatig nem tudta eldönteni, kihez is beszélt. Aztán:

- Sirius. Kifelé!

Az említett előbb kinyújtózkodott, mint egy jóllakott macska, aztán feltápászkodott. 

- Csak egy javaslat volt, Holdsáp. Nem kell mindjárt annyira izgulni.

Aztán Gracie vállára tette a kezét és szembefordította magukat a falon lógó tükörrel.

- Megdöbbentő a hasonlóság, nem gondolod?

Remus lassan talpra állt és miután ő is belenézett a tükörbe, lehunyta a szemét. Amikor újra kinyitotta, észrevette, hogy barátnője őt bámulja.

A lány elhúzódott Sirius mellől és még mindig nehezen lélegezett. 

Elfojtott zokogással leoldotta kezéről a tavaly karácsonyra kapott karkötőjét. A fekete hajú fiú felé nyújtotta.

- Úgy vélem, ez téged illet –szólt. Hangjában annyi fájdalom és düh vegyült, hogy Remus ezt egész életében képtelen volt elfelejteni.

Miután Sirius nem mozdult, elfordította a csuklóját és az ékszer lepottyant a padlóra. Hangtalanul koppant, vagy legalábbis hármójuk zihálása elnyomta az esést. Remusnak lüktetett a füle.

Egyszerre elöntötte a szégyen és a bűntudat. A lány már az ajtónál járt, amikor végre megtalálta a hangját:

- Gracie, nagyon sajnálom! Nem akartam… Nem is tudtam …

A lány visszanézett a válla felett; éjfekete haja, mint egy köpeny, omlott a hátára. Az ajkába harapott, visszanézett Sirius tükörbeli sziluettjére, aztán újra Lupinra.

- De nekem kellett volna.

Csendesen sétált ki az ajtón, kettesben hagyva őt Siriussal.

Egymásra meredtek a sötétben.

- Sajnálom –mondta megint Remus. Nyomorultul érezte magát.

- Ne tedd.

Black megfogta a kezét és közelebb húzta magához, hogy alig pár centire volt az arcuk. Remus szíve csak úgy kalapált a mellkasában, de olyan hangosan, hogy biztos volt benne, barátja is hallja.  

- Én… -kezdte, de Sirius egy csókkal elhallgattatta.

És ekkor végigsöpört rajta valami –valami erős, hatalmas és heves. Ez más volt, nem olyan, mint az a meghitt melegség, amit Gracie mellett érzett. Megpróbálta a benne lakozó farkasra fogni ezt az érzést, de tudta, hogy ez így nem igaz. Ez az új érzés ő volt, ő és Sirius. Ez volt az, amit mindig is akart, amit olyan régóta akart már, hogy ezért fel sem tudta ismerni, mi is az pontosan.

A padlóra roskadtak, összegabalyodva és egymást továbbra is mohón csókolva. Lupin végül egy kicsit hátrébb húzódott, és Sirius szemébe nézett. Az arca visszatükröződött a szürke szemekben és akkor végre rájött, hogy ez az, ahová tartozik.

VÉGE