Szerencse szék

    Remus érezte, hogy az arcára fagy a mosoly, amikor Philippa Moss –aznap este immár harmadjára- az asztal alatt a combjára húzta a kezét. Csak Lily kedvéért vett részt ezeken a vacsorákon, aki úgy igyekezett valami békés dolgot csinálni azokban az időkben, amikor már minden a háborúról szólt.

Sajnos úgy tűnt, kifogyhatatlan mennyiségű volt iskolatársnőket tart számon és nagyon is élvezi, hogy egy-egy estére Sirius, Peter és az ő gondjaira bízhatja őket. (Ezen a héten Philippia mellé Olivia Chattertont és Gretchen Bosleyt is elhívta.) Remus sokat töprengett és tudta, igazából illene közölnie Lilyvel, hogy mivel a másik csapatban játszik, felesleges fáradoznia. Ostobaság lenne azt feltételeznie, hogy a barátai nem fogadnák el, hiszen azt is lazán vették, hogy vérfarkas. De ez csak egy újabb dolog volt, amiben különbözött az átlagtól és jobbnak látta a többiek toleranciáját nem próbára tenni.

Természetesen ennek a társasjátéknak megvoltak a maga árnyoldalai is: Látni Siriust minden héten hazamenni valami libával, aztán éberen feküdni az ágyban, és várni, míg hajnalban haza nem keveredik. Ennél már csak az volt a rosszabb, amikor egyiket-másikat haza is hozta a lakásukba. És a két hálószoba között papírvékonyak a falak. Másnap még a minden részletre kiterjedő beszámolót is végig kellett hallgatnia, mintha nem hallott volna így is minden sóhajt és hangot. Mosolyognia kellett magán, ha arra gondolt, hogy le se tagadhatná, mennyire vágyott minden egyes alkalommal, hogy ő legyen az, akit Sirius megcsókol, megérint és…

Vett egy mély levegőt, újból kihúzta a kezét Philippia szoknyája alól és megpróbált úgy tenni, mintha nagyon érdekelné James és Sirius vitája a Puddlemere nevű kviddicscsapat ligába jutásának esélyeiről.

De Philippia úgy tűnt, semmitől sem retten vissza: épp amikor Remus szólásra nyitotta a száját, hogy kifejtse a véleményét egy jó őrző szükségességéről, a lány az ölébe csúsztatta a kezét és végigsimított a cipzárja mentén.

Lupin ijedten felugrott, magával rántva az asztalterítőt és mindent, ami rajta volt. James a gyors, kviddicsen edződött reflexeivel elkapta a gyertyatartót, Lily pedig a sültet mentette meg egy villámgyors pálcamozdulattal. De Sirius és Olivia ruhájára bőven jutott a vörösborból, Philippiára és Remusra pedig egy jó adag mártás borult. Peter és Gretchen, akik az asztal végében ültek, épen megúszták a balesetet.

- Annyira sajnálom! –mentegetőzött azonnal Remus. Először maga sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e, aztán azon kapta magát, hogy alig tudja visszafojtani a kitörni készülő kacagását. Lily és James kuncogtak, Sirius pedig hátravetett fejjel hangosan káromkodott. Philippia ellenben úgy tűnt, mint aki bármelyik pillanatban elbőgi magát.   

- Jobb lesz, ha én most hazamegyek –mondta, nem törődve Olivia jelentőségteljes és meglehetősen fenyegető pillantásával.

- Ugyan! Erre semmi szükség… –kezdte Lily, de a lányok már el is indultak a kandalló felé. Olivia megpróbálta Black tekintetét elkapni, de a varázsló ezt nem vette észre. Persze Remus tudta –Sirius minden kis mozdulatán megedződött szemének hála-, hogy csak tetteti a dolgot.

- A tisztító számlákat majd én állom –mondta Remus és igyekezett nem belegondolni abba, mekkora összeget is jelent a két boszorkány ruhájának rendbehozatala. A kis fizetéséből éppen hogy csak ki tudta fizetni az albérlet rá eső felét és eddig sajnos arra sem telt, hogy új ruhákat vegyen magának.

- Peter? –szólt kérdőn Lily, amikor látta, hogy barátjuk is a lányok után ered.     

- Csak haza kísérem Gretchent –válaszolt önelégült vigyorral az arcán. –És talán a másik kettőt is megvigasztalnom, ha úgy alakul.

- Fogalmam sincs, hogy csinálja –csóválta meg a fejét James, amikor mindannyian eltűntek a felcsapó zöld lángok között. Aztán Lupinhoz fordult. –Ami pedig a tisztítószámlákat illeti, majd Sirius és én elintézzük.

- Ja –bólintott az említett-, és talán neked is beszerzünk valami új cuccot. Tiszta mártás lett ez a nadrágod.  

Remus követte a tekintetét. A legjobb fekete nadrágját gusztustalan, csöpögő barna trutymó borította.

- Köszönöm, Sirius, ezt eddig észre sem vettem –mondta haláli nyugodt hangon, aztán pár pillanat múlva végre kitört belőle a nevetés. –Csak tudjátok, Philippia… folyamatosan,,, –nem tudta befejezni a mondatot, annyira kellett nevetnie.

Miután végre lenyugodott, Lily kinyújtotta a kezét:

- Oké, fiúk. Adjátok ide!

- Mi? –ütközött meg Sirius és Remus egyszerre.

- A bűbáj nem fogja kivenni a bort az ingedből, Sirius. És azt hiszem, Remus nadrágját is jobb, ha kézzel mosom ki. Szóval kérem! –sürgető kézmozdulatot tett, mire Lupin érezte, hogy elpirul. –Gyerünk! Ó, kérlek! Ne csináljatok úgy, mintha még nem láttam volna olyat.

- Csak nagyobban –tette hozzá Potter önelégült mosollyal.

- Na persze… –kezdte volna Sirius, de Lily leintette.

- Hozhatok egy vonalzót is, ha gondoljátok. De most szájakat befogni és toljátok le végre a gatyátokat!

- Most már tudom, miért őt vetted el –súgta Sirius Jamesnek, miközben elkezdte kigombolni az ingjét. Ágas csak somolygott.

Remus pedig megpróbálta nem nagyon megbámulni Blacket. Inkább a saját nadrágjának levételére koncentrált, hogy minél kevesebb mártást jutasson a nappali parkettájára. Persze, ebben nem kellett volna semmi zavarba ejtőnek lennie; hét éven keresztül öltöztek és vetkőztek egymás előtt; de akkor még nem voltak Remusnak különböző fantázia képei, valahányszor megpillantotta Sirius izmos, hosszú combjait.

Érezte, hogy újra elpirul. Gyorsan elfordult a könyvespolcok irányába, remélve, hogy sikerül elrejtenie társai elől az egyre keményedő férfiasságát, amíg rá nem tudja beszélni, hogy múljon el.

Lily egy idő múlva megzavarta: -Remus?

- Oh. Igen. Bocsánat –olyan kis szögben visszafordulva, amennyire csak tudott, hátranyújtotta a nadrágot.     

A boszorkány eltűnt a fürdőszobába, James pedig motyogva követte:

- Egy életre elég időt töltöttem velük alsógatyában.

Remus addig nézegette a polcon levő esküvői fotót Lily nővéréről, Petúniáról és vörös képű férjéről, amíg úgy nem ítélte, hogy elmúlt a veszély. Megfordulva látta, hogy Sirius a kanapán terpeszkedik egy szál alsógatyában és zokniban és meglehetősen unott képet vág.

- Ne haragudj, hogy tönkretettem a vacsorát –szólt Lupin és leült a szembe levő fotelbe. –Úgy tűnt, te és Olivia jól passzoltatok.

- Hát a csaj megéri a pénzét –jegyezte meg Sirius fintorogva. –Aki ennyit tud beszélni…

- Ó. Akkor azt hiszem, jobban kijöttél volna Philippiával. Akinek a tettei beszéltek helyette. 

A fekete hajú férfi villámgyorsan tornászta fel magát ülő helyzetbe.

- Ó, igazán?

- Állandóan a combjára húzta a kezem. Aztán tapogatni kezdett. Nyilvánosan az asztal alatt!

- A legtöbb férfi ilyen esetben nem kezdene reklamálni –jegyezte meg sunyin Sirius. –Jobban érdekelt tehát a vacsorád és két tökfej, mint a sült és a paradicsomok, mi? Azért megértem, hogy próbálkozott szegény –most már nem egyszerűen nézte, meredt rá.  

- Hogy? Mi? –kérdezte Remus. Gratulálok, briliáns visszavágás.

Black lemászott a kanapéról és Lupin elé térdel a padlóra. A sápadt férfinak egy pillanatra le kellett hunynia a szemét. Annyiszor elképzelte már maga előtt ezt a jelenetet, de sosem számított rá, hogy egyszer majd tényleg megtörténik.

- Hiszen jóképű vagy –válaszolt és a tenyerét Remus térdére tette. 

- Van tükör otthon, Sirius –szabadkozott a varázsló. –Én nem te vagyok, aki csak úgy vonzza magához a nőket.

- Hát, nem is tudom –mondta Sirius elgondolkozva. –Valami titokzatos aura vesz körül. Van, akinek ez tetszik egy férfiban. –Azzal elindult a keze felfelé Remus combján, meleg és bizsergető, ahogy végigsimított a bőrén. Lupin önkéntelenül is felsóhajtott, amikor a varázsló elvette a kezét. –Például nekem.

Lupin megnyalta az ajkait és kifújta a levegőt.

- Ez egyáltalán nem vicces, Tapmancs!

Megpróbált felállni, de barátja visszanyomta a fotelba.

- Nem és nem is annak szánom –hangja egyszerre volt lágy és éles. – De meg kellett volna mondanod nekünk!

- Azt hiszem nem tartozik rád, hogy kivel bújok ágyba! –csattant fel Remus. Kényelmetlenül érezte magát, mert Sirius olyan nagy hatással volt rá és tudta, hogy ezzel társa is tisztában van,

Black megszorította a combját.

- Annak ellenére, hogy mi a barátaid vagyunk?

Remus elfordította a fejét.

- Annak ellenére.

- Megmenthettél volna több hónapnyi agyatlan libával való vacsorától!

- Azért arra csak jók voltak, hogy vacsora után haza vidd őket!

Sirius előre dőlt, kezei újra elindultak Lupin combján, ajkai pár centire voltak Remusétól.

- Ó, féltékeny vagy, Holdsáp?

Hiába nyitotta ki a száját, nem jött ki hang a torkán. Black ujjai elérték az ölét, aztán becsúsztak az alsónadrágja szárán és rákulcsolódtak lüktető kívánalmára. Remus felmordult.

- Ezt, ha nem gond, igennek veszem –súgta Sirius, aztán megcsókolta. Bor íze volt és olyan forró, hogy Remus megremegett. Próbaképp beletúrt a hajába, de aztán bizonytalanul elhúzódott.

- Sirius, ez vagyok én, az igazi énem –mondta rekedten. –Ez nem holmi vicc.

- A kezem a farkadon van –a nyomaték kedvéért finoman megszorította. –Szerinted viccelek?

- Nem akarom tudni –válaszolta Lupin és gyűlölte, hogy annyira kétségbeesetten csengett a hangja, hogy annyira vágyott már erre az érintésre. De ha ez mégiscsak valami újfajta csíny, amit James és Sirius eszeltek ki…

Sirius újból megcsókolta, ezúttal szenvedélyesebben.

- És azt tudod, hogy mit akarsz? –duruzsolta, amikor levegő után kapkodva szétváltak. Lassan végigsimított barátja ágaskodó testrészén. –Mert én tudom, hogy mit akarok.

- Kérlek! –sóhajtott a sápadt férfi, méltósága utolsó cseppjét is elveszítve. Túl sokáig várt ahhoz, hogy most nem-et mondjon. –Sirius! 

Black felmászott az ölébe, térdei Remus két oldalán belefúródtak a díszpárnákba és újra szájon csókolta.  

- Remus… –mormolta, miközben kiszabadította magát az alsónadrág fogságából.  

Remus előtt elsötétült a világ, amikor immár fedetlen férfiasságuk egymáshoz ért. Nem tudott betelni a másik testével, szüntelen ízlelte, simította Sirius bőrét; a mellkasát, a hátát, a karjait. Csípőjük egyre vadabbul mozgott, ajkaik egymáshoz tapadtak, életet lehelve a másikba. Lupin érezte a forróságot az ölében, majd megfeszült, ahogy a kéj úrrá lett rajta.

Ekkor Sirius megragadta a csuklóját és ujjait saját kívánalma köré fonta; Remus mozgatni kezdte a kezét és ámulva figyelte társát; még mindig nem tudta elhinni, hogy Black hagyja magát így megérinteni, és akarja, hogy így érintse.

Végül Sirius teljes súlyával rárogyott, majd apró csókokkal kezdte borítani barátja kulcscsontját, míg Remus a fekete, selymes hajkoronát simogatta. Lehunyta a szemét és azt kívánta, bárcsak örökre így maradhatnának. Az sem számított, hogy a lába már teljesen elzsibbadt Sirius súlya alatt.

Kellemesen elálmosodott, alig hallotta, amikor Black szólongatni kezdte:

- Holdsáp.

Nagy nehezen kinyitotta a szemét. De amikor Sirius fészkelődni kezdett, hirtelen nagyon is ébernek érezte magát és késznek arra, hogy akár azonnal megismételjék ezt az élményt. Társa azonban kibontakozott az öleléséből és elmormolt egy tisztító bűbájt.

- Mit… csinálsz?

- Ágas és Lily perceken belül visszajöhetnek –szólt Black. Rápillantott az órájára, aztán lekászálódott Remusról.

- Mi? –értetlenkedett a sápadt férfi.

- Fél órát adtak nekem, hogy kihúzzam belőled… –kezdte.   

Lupinnak összerándult a gyomra.

- Akkor ez tényleg csak egy vicc volt. Te…

- Nem! –Sirius egy határozott csókkal elhallgattatta, amitől Remus térdei újra elgyengültek. –Ez nem egy vicc. Elég nehéz volt meggyőznöm Jamiet, hogy szívódjon fel ő is.  

A két varázsló kiválóan kommunikált szavak nélkül is, csupán tátogva és különböző arckifejezéseket használva. Remus mindig is irigyelte őket ezért.  

- Mondjuk –folytatta huncut mosollyal-, gondolom, ők is hasonlóképp ütötték el az időt a fürdőszobában…

Lupin még mindig össze volt zavarodva.

- Én még mindig…

- Itt is vagyunk! –újságolta a szobába lépve Lily. Meglehetősen vidámnak tűnt. –Minden újra patyolat tiszta! 

A két fiatalember rámeredt. A nő haja kócos volt, az arca rózsaszín, a nyakán pedig egy nagy piros folt. James közvetlenül mögötte állt ártatlan arccal és félregombolt ingben.

Remus gyorsan a nadrágja után kapott és épp készült belebújni, de Sirius leállította.

- Ne fáradj. Most úgyis hazamegyünk és ott egyből lerángatnom rólad, szóval felesleges. 

Az említett fülig pirult és nyelt egyet.

Lily fejcsóválva felé fordult.

- De miért nem szóltál egy szót sem? Ha megmondtad volna, nem kényszerítettelek volna titeket…

Lupin zavartan vállat volt.

- Mindig olyan nagy lelkesedéssel beszéltél a vacsoráról.

- Azért, mert szeretem, amikor mindannyian nálunk vagytok –válaszolt-, de ha soha többé nem látom azokat a lányokat, azt hiszem, nem fogom sajnálni. Buta, vihogós libák egytől egyig.

Mindhárom férfi tátott szájjal bámult rá.

- De hát… –próbálkozott Remus.

- Nekem úgy tűnt, ti nagyon jól szórakoztok -magyarázta a nő.

- Különösen Sirius –morogta Lupin, felidézve magában a lányok végeláthatatlan sorát.

- Egy férfinak is vannak szükségletei –jegyezte meg könnyedén az említett. –Te pedig egész idő alatt egy igazi tuskó voltál.

Lily szélesen elmosolyodott, James azonban arra a fotelra meredt, ahol eddig Remus ült.

- Egy pillanat! Ti… a… kedvenc fotelomban?!

Remus és Sirius összenéztek, Blacknek cinkosan megvillant a szeme, aztán legjobb barátja mellé lépett és a vállára tette a kezét.

- Gondolj rá úgy, mint a szerencse-székedre. Én biztosan ezt fogom tenni –azzal hóna alá csapta a ruháit és elindult a kandalló felé. 

Remus –mögötte lépkedve- rájött, hogy egyet kell értenie vele.

Vége