Csokoládé

ÉT (1996)

Minél sötétebb a csokoládé, annál jobban gyógyít. (Még a dementor érintésének emléke is elenyészik.)

Így csokoládét kap az emberektől, mert abban bíznak, hogy szereti.

A konyhaasztal már roskadozik a sok jó akarástól.

TEJ (1977)

- Te kis köcsög!

Ez az összes figyelmeztetés, amit kap, mielőtt arccal előre elesne a hóba. Sirius elkapta a bokáját. Remus felkacagna, ha lélegzethez juthatna.

- Szállj le rólam! –nyögi levegő után kapkodva.

Sirius a hátára fordítja és ráül a combjaira.

- Te lopós kis farkas!

- Micsoda? Kikérem magamnak ezt a borzalmas rágalmat! –megpróbálja a sértődöttet játszani, de így lefogva elég nehéz.

- A borzalmas szó nem elég arra, amit vele fogok művelni, Remus Lupin, ha nem adod elő azt a csokoládét itt és most!

- Reszketek –mondja a szőke fiú, ami egyfelől igaz is. A szája széle meg-megrándul az elfojtott vidámságtól.

- Add vissza a csokimat!!

Lupin csak egykedvűen vállat von.

Sirius végül elveszti a türelmét, vagy visszanyeri a humorérzékét, vagy valahol a kettő között, mert hirtelen elkezd tapogatózni és az ujjai mindenhol ott vannak. Remus izeg-mozog, sikoltozik (bizonyos értelemben pont úgy, mint egy lány és ez aggasztó) és megpróbál ellenkezni, mivel Sirius keze jéghideg és különben is, hogy merészeli? De a fiú nem adja fel, ameddig meg nem találja a Mézesfalás táblát. Remus meglehetősen szemérmetlen helyen rejtegette. Letör egy kockát és a szájába tömi, még mindig társa lábán ülve.   

- Tapi?

- Ne most, Holdsáp. Meg ’an a csokim.

- De lefagy a fenekem!

Sirius lenyeli a falatot, majd, még mindig csukott szemmel elmosolyodik.

- Imádom a csokoládét.

- SEGÍTSÉG!

- Ó, kérlek, kímélj meg!

- SÉGÍTSÉG! SEGÍTSEN VALAKI! BESZORULTAM EGY CSOKOLOLÁDÉ-IMÁDÓ SZARHÁZI ALÁ ÉS HAMAROSAN HIBERNÁLÓDOK!

Sirius felvonta az egyik szemöldökét.

- Befejezted?

- Igen, köszönöm.

- Kényelmetlen?

Remus bólint.

- Szörnyen.

- Akkor jó.

- Umm. Most már felkelhetek?

Black lassan lehajol hozzá.

- Nem, nem hiszem –suttogja.

A csókjuk csokoládé ízű és szenvedélyes. Sirius elégedetten mormol valamit. Kókusz ízű a szája, a nyelvén pedig mentolt érezni. A lehelete narancsos és chilisek az ujjbegyek az arcán.

Bódultan válnak szét.

- Még mindig fázol?

Remus hevesen rázza a fejét és Black szája felé nyújtózkodik.

- Még! –kérleli.

KESERÉDES (1995)

Black a kezében levő forrócsokis bögrére mered. Annyiféle inger –a bögre melegíti a tenyerét, a karcsú gőzoszlop az állát csiklandozza, a kókusz illata emlékeket hív elő: visszhangosan és szépia színűn. Lehunyja a szemét és vesz egy mély lélegzetet, mielőtt belekóstolna az italba. Végül óvatosan a szájához emeli.

Ahogy megízlelte, összerándul és a bögre kiesik a kezéből. Rémülten néz a barna tócsában úszkáló porcelándarabokra. Megijed és összezavarodva megpróbál felállni.     

- Remus, sajnálom, nagyon sajnálom! Nem akartam…

A férfi rongyot dob a kiömlött csokoládéra és Sirius vállára teszi a kezét, hogy visszanyomja az ócska konyhai székbe.

- Semmi baj.

- Nem… a bögréd! Olyan kevés van!

- Sirius…

- Sajnálom. Olyan rohadt kétbalkezes vagyok.

Remus letérdel mellé és megfogja a kezét.

- Semmi baj! Csak egy bögre.

Black szaggatottan veszi a levegőt és remeg.

- Túl sok volt –mondja lehunyt szemmel. Nem képes barátja szemébe nézni. –Az íz. Ennyi idő elteltével.

Lupin kinyúl és megérinti párja arcát. Végigsimítja hüvelykujjával az állát. Sirius megkövül, annyira hozzá volt szokva a félelemhez, hogy először észre sem veszi, ez valami egészen más. De amikor Remus ajkai megtalálják az övét, megnyugszik, és sóhajtva merül bele az ismerős melegbe.

Remus nyelvén a csokoládé íze épp elég.

~ o ~