III.

- N�zd, apa! � itt Elanor! –Draco Malfoy mosolyogva mutatta fel a k�t�vesforma, t�nd�rarc�, nagy, barna szem� kisl�nyt. A sz�l l�gyan f�jni kezdett, belekapva a f�rfi �s a l�nyka hossz�, tejf�lsz�ke haj�ba.

�vatosan letette �l�b�l a kisl�ny�t, aki egy csokor iboly�val a feh�r s�rk� fel� szaladt. A t�le telhet� leggondosabb m�don letette a vir�got a kis dombra majd kacagva visszaszaladt �desapja l�b�hoz.

- Tudom, hogy neked is tetszene a l�nyom! Igazi kis rosszcsont. Azt hiszem, ebben r�m �t�tt… De m�r most is kiv�telesen �rtelmes…

A f�rfi megszor�totta bal karj�n a tetov�l�st. A S�t�t Jegyet, amely Dracot m�r nem csak a hal�lfal�kra eml�keztette, hanem a feh�r m�gusok gy�zelm�re is. Voldemort buk�s�ra. Na igen, Potter ebben m�r megint jelent�s szerepet j�tszott…

- Most menn�nk kell. Hi�nyozt�l, apa! –b�cs�zott cs�ndesen. K�zen fogta Elanort �s elindultak visszafel� az �ton. 

A pici l�ny p�r l�p�s ut�n felsikkantott:

- Mami! Mami! –�s szaladni kezdett a k�zeled� g�nd�r, barna haj�, sud�r n� ir�ny�ba.

Amikor nagysok�ra oda�rt, Hermione nevetve a karj�ba z�rta.

 V � G E