*

M�snap reggel Hermione val�ban k�telkedett benne, hogy Malfoy ma is felkeresi-e a tegnapiak ut�n… De amikor meghallotta a cseng�t, egyszer�en nem tudta let�r�lni a mosolyt az arc�r�l.

Draco bej�tt, motyogott valami k�sz�n�s f�l�t, majd le�lt a fotelbe. El�vett egy �js�got �s m�ly hallgat�sba burkol�zott.

A n� nem t�r�d�tt vele, legal�bbis megpr�b�lta. K�t �r�ig b�rta.

Azt�n, miut�n a f�rfi a folytonos sz�longat�sra �s b�kd�s�sre se moccant, Hermione bed�h�d�tt.

- Itt akarsz �cs�r�gni eg�sz nap?

- Elj�ttem, mert l�tni akartalak. De nincs kedvem besz�lgetni veled –mondta f�l�nyesen, fel sem pillantva olvasm�ny�b�l.

- �, sz�val te teszel nekem sz�vess�get azzal, hogy megt�rsz engem a saj�t lak�somban?! –civakodott tov�bb. -Legal�bb hasznodat venn�m!

- Akkor eddig csak az�rt maradhattam, mert seg�tettem neked ebben-abban?

A l�ny bossz�san v�llat vont.

- Nem �rdekelsz!

- Hermione! –�llt fel Draco. –Mondd, mi�rt ut�lsz ennyire?

Olyan elkeseredetten n�zett, hogy a l�ny megsajn�lta. Tal�n t�nyleg ezt �rezteti vele? Tal�n t�lz�sba vitte a tart�zkod�st… De csak az�rt csin�lta ezt, hogy m�g csak v�letlen�l se kedvelje meg ezt az alakot. Hogy ne szeresse meg. 

- Nem ut�llak –suttogta.

- Nem azt veszem �szre! J�, abba m�r belet�r�dtem, hogy nem lehet�nk bar�tok, de hogy m�g haragudj is r�m!

- H�t, Malfoy, azt ugye te is tudod, hogy van mi�rt? –n�zett a n� a szem�be.

- El�t�lsz engem a gyerekkori butas�gaim miatt. Szerinted az�ta nem v�ltoztam? –k�rdezte f�jdalmasan.

- Nem tudom. Te is ut�lsz engem, nem?

Draco feln�zett a cip�j�r�l.

- Azt gondolod? –s�hajtott.

- Jaj, ne �ltassuk magunkat! Te is nagyon j�l tudod, hogy csak a gyerek miatt vagyunk tess�k-l�ss�k viszonyban! Ha � nem lenne…

- Igazad van! –emelte meg a hangj�t a f�rfi. –De van! Itt… -azzal remeg� k�zzel meg�rintette Hermione has�t. M�g soha sem �rt hozz�. Bizonytalanul futtatta v�gig az ujjait a n� fesz�l� has�n. A l�ny hagyta neki. Nem tudta mi�rt, de libab�r�s lett a f�rfi �rint�s�t�l, �gy elh�z�dott.

Draco m�g mindig mereven �llt, kiny�jtott k�zzel. A n� megragadta a kez�t �s megszor�totta.

- Szeretn�d, ha a bar�tomnak tekinten�lek? –k�rdezte.

- Szeretn�m –n�zett Hermione szem�be. Lassan k�zelebb l�pett hozz� �s a k�t tenyer�be fogta a l�ny arc�t, majd gyeng�den megcs�kolta.

- Ilyet nem csin�lnak a bar�tok –mondta �lmatagon a l�ny, miut�n Draco elengedte.

- Nem. Val�ban nem –�rtett egyet a fi�, majd �jra megcs�kolta. Ez�ttal hosszabban �s szenved�lyesebben.

- Nagyon fontos vagy nekem Hermione –suttogta a f�l�be. –Mindketten azok vagytok.

*

Aznap is csak estefel� �rt haza a fi� a k�ri�ra. Furcsa, de most nagyon nyugodtnak �s el�gedettnek �rezte mag�t. Minden olyan b�k�s volt…  

Bamb�n mosolyogva l�pett be a h�zba �s r�gt�n a konyha fel� indult. Meghagyta a man�knak, hogy meleg�ts�k meg a vacsor�j�t, majd felment a szob�j�ba. Alaposan meglep�d�tt, amikor ott tal�lta Pansyt.

- Mit csin�lsz te itt? –fogadta kor�ntsem udvariasan, miut�n felocs�dott els� d�bbenet�b�l.

- Hozz�d j�ttem –sz�lt a l�ny. –Nem is �r�lsz?

- Mi�rt? –s�hajtott Draco.

- Van fogalmad r�la, mennyi ideje v�rok itt r�d? –�llt fel az �gyr�l. –Besz�lni szeretn�k veled!

- Pansy, nagyon f�radt vagyok! Nem lehetne holnapra halasztani?

- Nem!! Hiszen �r�mh�rt k�zl�k: Draco! Megbocs�tottam neked! Hozz�d megyek feles�g�l!

- Mi??

- H�t nem csod�latos? –�lelte �t a n�. –R�j�ttem, hogy nem tudok n�lk�led �lni!

- Pansy…figyelj…- feszengett a fi�.

- �gy hi�nyozt�l! –hajtotta r� a fej�t a v�ll�ra. – Hmm, Draco? M�s a k�lnid? –Pansy megszagolta a fi� nyak�t. –Ez parf�m! 

Az ifj� Malfoy mozdulatlann� dermedt. Ha a l�ny kiront a szob�b�l �s ordib�lni kezd…

- Draco! Hogy tehetted! –fakadt s�rva a n�. – J�, igen, az ut�bbi id�ben k�l�n voltunk, de hogy te r�gt�n egy m�sik n�h�z szaladj!

- Pansy… -emelte fel az �ll�t Draco. –Figyelj r�m. Ez a kapcsolat m�r lez�rult. �n egy�ltal�n nem akarok m�g megn�s�lni. Csak az ap�m er�lteti m�g mindig.

- De �n azt hittem, hogy rendbe lehet hozni –szipogta. Szokatlanul csendes volt a l�ny. Legal�bbis mag�hoz k�pest.

- Nem –sz�lt gyeng�den a f�rfi. –M�r nem.

- Most…mennem kell! –szaladt ki hirtelen Pansy a szob�b�l.

Draco levetette mag�t az �gyra. Piszkosul �rezte mag�t. De emellett v�gtelen�l megk�nnyebb�lt. R�gen t�nyleg szerette a l�nyt. Igen, szerelmes volt bel�. A roxforti hetedik �v�t m�r �gy kezdte, hogy egy�tt j�rnak. Igen, azok voltak a felh�tlen�l boldog id�k! V�gre olyan l�nyt tal�lt mag�nak, akit a sz�lei is elfogadnak. Tisztav�r�. �s emellett nagyon csinos is.

De azt�n, miut�n �sszek�lt�ztek, ez az �rz�s fokozatosan elhalv�nyult. Ehhez az�rt a n� elb�v�l� szem�lyis�ge is hozz�j�rult… H�t igen. Igaz a mond�s, mely szerint lakva ismeri meg a m�sikat az ember…

De ez�rt… b�r egy�ltal�n nem akarta feles�g�l venni a l�nyt, az�rt j� volt, hogy volt kihez hazamennie. Draco ilyen szempontb�l sohasem szeretett egyed�l lenni.

Hirtelen felszisszent, ez kiz�kkentette m�l�z�s�b�l.

�s m�g mindig nem gy�gyult be rendesen ez a tetov�l�s! Megint �get!

- Draco!

A fi� �sszerezzent. Lucius nyitott be a szob�ba �s cseppet sem volt r�zs�s hangulatban.

- A Parkinson l�ny majdnem bel�m szaladt a l�pcs�n! Mit mondt�l neki? Mi t�rt�nt? –faggat�zott.

- Szak�tottunk, apa.

- Na ne mondd –h�zta �ssze v�szj�sl�an a szem�t. –�s m�gis mi�rt?

- Mert m�r nem szeretem –k�z�lte a fi�.

- �s mi k�ze ehhez a szerelemnek?

- Ap�m! –emelte fel a fej�t Draco. –Hogy mondhatsz ilyet? Te tal�n nem szereted any�t?

Lucius elhallgatott.

- Hidd el, ha annak idej�n m�st kellett volna elvennem, megtettem volna. De nekem hatalmas nagy szerencs�m volt, fiam. Azt a n�t sz�nt�k nekem, akit…szerettem. –Luciust l�that�an fesz�lyezte a t�ma. -Mindegy. Nem is ez�rt j�ttem. Erre majd m�g visszat�r�nk. Most szedd rendbe magad! �t perc m�lva indulunk!

- Hov�?

- A Nagy�r l�tni akar minket.

- Minek? – a fiatal f�rfi hangj�ban aggodalom csengett.

- Azt mondtam, �lt�zz!

*

Draco nem minden f�lelem n�lk�l l�pett a S�t�t Nagy�r el�. De szerencs�re megk�nnyebb�lhetett.

Voldemort nem tervezett semmit, csup�n egy hosszabb sz�noklatot kellett meghallgatni t�le az �sszefog�s fontoss�g�r�l. Viszont, az m�r aggaszt�bb volt, hogy a Nagy�r bejelentette, ha az �sszes dementor meg�rkezik, elkezdik kidolgozni a haditervet.

- Ap�m? –s�gta az apj�nak az ifjabb Malfoy, miut�n a t�bbi hal�lfal�val kivonultak a teremb�l.

- Draco?

- Mit jelentsen az, hogy „t�madunk?”

- Azt, amire gondolsz. A Nagy�r m�r el�g er�s �s el�rkezettnek l�tja az id�t, hogy v�gre felvegye a harcot Dumbledore-ral. –felelte t�relmetlen�l.

- Oh!

- Meglepett a h�r, fiam? Nem �rtelek… hiszen m�r hetek �ta, minden gy�l�sen megeml�tette ezt. Nem figyelt�l oda?

- �hm.

- K�ly�k! –ragadta meg Lucius a karj�t, hogy szembeford�tsa mag�val a fi�t. – Tudod te mit csin�lsz? Hogy volt k�ped figyelmen k�v�l hagyni Nagyurunk szav�t? Ha �szrevette volna… m�r nem �ln�l!! Micsoda hozz��ll�s ez? –lovalta bele mag�t. –B�szk�nek kellene lenned arra, hogy az vagy, ami!

- �s mi vagyok? S�t�t feketem�gus?

Lucius el�r�ntotta p�lc�j�t k�gy�fej� botj�b�l �s a fi�ra szegezte. Draco kitart�an meredt r�.

- T�nj a szemem el�l! –sz�lt d�ht�l remeg� hangon.

*

A fi� k�l�n�sebb morfond�roz�s n�lk�l is tudta, mit kell most tennie. Csak a kisfi�ra �s Hermion�ra tudott gondolni. De vajon t�nyleg helyes, amit tesz? Hiszen, nem erre lett nevelve…

T�relmetlen�l kopogtatni kezdett a l�ny lak�sajtaj�n. M�g akkor is p�f�lte az ajt�t, amikor a n� �lmosan kit�rta.

- Um… Draco –motyogta f�l�lomban-, van fogalmad r�la, mennyi az id�?

- Igen. �jjel k�t �ra t�z perc. Beengedn�l? –sz�lt inger�lten.

- Gyere –h�z�dott el a fiatal n� az ajt�b�l. Amikor a f�rfi bel�pett, a l�ny becsukta maga m�g�tt az ajt�t. H�ttal nekid�lt �s behunyta a szem�t.

- Hermione! Ez most nagyon s�rg�s! Pr�b�lj figyelni egy kicsit! –r�zta meg finoman. –El kell vezetned Dumbledore-hoz �s Potterhez !

- De… m�gis mi�rt?

- Figyelj r�m! –gyeng�den le�ltette a l�nyt az el�szob�ban egy kis asztalk�ra �s leguggolt el�. –Ak�rmit is fogsz gondolni, tudnod kell, hogy amikor megtettem, …fogalmam sem volt r�la, hogy kisbab�nk lesz! 

- Malfoy! Megijesztesz!

A f�rfi felt�rte bal kez�n a fekete tal�rt, majd kigombolta az ingujj�t. Azt is felh�zta. Hermione halkan felsikkantott. M�g az eg�sz lak�st bebor�t� f�lhom�lyban is k�s�rtetiesen l�tszott a tetov�l�s a fi� karhajlat�n�l. Egy kit�tott sz�j� koponya, aminek a sz�j�b�l egy k�gy� meredt el�. A fiatal n� a falig h�z�dott az asztalk�n. L�tszott rajta, hogy meg van r�m�lve. M�r csak azt nem lehetett tudni, hogy Dracot�l vagy mag�t�l a S�t�t Jegyt�l. 

- Meg tudom magyar�zni! –szabadkozott gyorsan a fi�. –Csak hallgass meg! K�rlek!

A l�ny a kez�be temette arc�t �s n�m�n r�zta a fej�t.

- Ez m�g nagyon r�gen volt! Az�ta minden megv�ltozott…

- De… de… ez m�g nem volt rajtad, amikor mi… �szrevettem volna…! –hallatszott Hermione bizonytalan hangja a tenyere m�g�l.

- Igen, tudom! �s el kell hinned nekem, hogy �n nem vagyok olyan… mint a t�bbi…

- …hal�lfal�? –v�gre leengedte a kez�t.

- Az –morogta Draco.

- Pedig nem �gy fest a dolog! –a l�ny tett egy bizonytalan k�s�rletet arra, hogy lesz�lljon az asztalr�l �s mikor l�tta, hogy a fi� nem �ll ellen, amilyen gyorsan csak tudott, fel�llt �s t�volabb h�z�dott Dracot�l. L�that�an megk�nnyebb�lt.

- El kell menn�nk Dumbledore-hoz! –er�sk�d�tt tov�bb a f�rfi, megpr�b�lva figyelmen k�v�l hagyni a l�ny el�bbi, b�nt� gesztus�t.

- Ugyan minek? –Hemion�nak el�gg� nehez�re esett, hogy meg�llja s�r�s n�lk�l.

- Nagyon fontos, hogy besz�ljek vele! Voldemort hamarosan meg fogja t�madni a Roxfortot!

- Honnan veszed?

- � maga mondta!

Hemione tov�bbra is b�szen r�zta a fej�t �s karba tette a kez�t. – Eg�szen biztos vagy benne? M�r h�napok �ta nem hallottunk r�la!

- Hermione! Nem ilyen naivnak ismerlek! Gondolod, hogy most, amikor visszanyerte a teljhatalm�t �s a h�vei legjav�t, nem fog a feh�r m�gusok ellen t�madni??

- Rendben van… -motyogta m�g mindig s�padtan a l�ny. –Elviszlek hozz�.

*

Elindultak a legk�zelebbi kandall� fel�, a Foltozott �stbe. Az �ton egy �rva sz� szem esett k�zt�k, mindketten a gondolataikba m�lyedtek. N�m�n baktattak egym�s mellett.

Draco j� p�rszor r�pillantott a l�nyra, de az ilyenkor konokul el�re meredt, �gy nem tudott semmit sem leolvasni az arc�r�l. Mindenesetre nagyon �rdekelte, hogy mit gondolhat…

Az utc�k teljesen kihaltak voltak, csak az utcai l�mp�k �gtek, a h�zak ablakai s�t�ten b�multak a semmibe. Mindenki m�s m�r nyugov�ra t�rt. A fiatalok szem�b�l azonban m�r r�gen kir�ppent az �lom.

A kocsm�b�l el�sz�r is a Roxfortba, az igazgat� irod�j�ba mentek.

- Miss Granger? Mr Malfoy? Minek k�sz�nhetem ezt az igen k�sei l�togat�st? –vonta fel Dumbledore a szem�ld�k�t. L�that�an az �r�asztal�n�l dolgozott, amikor a k�t fiatal kil�pett a t�zb�l.

Draco �szint�n csod�lkozott, hogy az igazgat� nem tett semmi megjegyz�st a l�ny �llapot�t illet�en. Tal�n… tal�n tudott r�la? Honnan? �s mi�rt?

- Malfoy mondani akar valamit –sietett a v�lasszal Hermione. Ez kiz�kkentette a f�rfit elm�lked�s�b�l, �s megk�sve, de b�lintott.

Azt�n �gy, ahogy volt, egy kicsit porosan �s �llva belefogott a t�rt�netbe. Besz�lt a beavat�s�r�l �s a m�r akkor fell�p� k�telyeir�l, mag�r�l a gy�l�sekr�l �s a Nagy�r legut�bbi terv�r�l. Dumbledore t�relmesen v�gighallgatta, nem sz�lt k�zbe. Azt�n, amikor a f�rfi befejezte, m�g �lt ott, elm�l�zva simogatta az id�k�zben t�rd�re sz�llt f�nix madar�t.

- Ezek val�ban nagyon s�lyos dolgok, Mr Malfoy.

- Igazgat� �r –sz�lalt meg Hermione, aki eddig a sarokban �lt. –Maga hisz neki?

Draco f�jdalmasan fels�hajtott.

- Igen, Hermione, hiszek neki. �s abb�l, amit ez id�ig mes�lt�l r�la, az a szil�rd meggy�z�d�sem, hogy szerintem igazat mond.

- �lljunk csak meg! –l�pett k�zelebb az ifj� Malfoy. –Miket mondt�l te r�lam??

- Javaslom, s�rg�sen induljunk a f�hadisz�ll�sra! –mondta komolyan Dumbledore, megel�zve az esetleges veszeked�st.

�jra felizzott a t�z a kandall�ban.

- Hermione! Te m�sz els�k�nt! –adta ki az utas�t�st. A l�ny fogott egy mar�k port, a l�ngokba sz�rta, majd j�l �rthet�en bemondta a c�met:

- Grimmauld t�r tizenkett�! – �s a k�vetkez� pillanatban elt�nt.

Draco bizonytalanul k�vette, b�r nem tudta, hov� is fog meg�rkezni.

Amikor kik�sz�l�dott a m�sik oldalon a l�ngokb�l, elcsod�lkozott. Egy csapatnyi emberrel tal�lta szembe mag�t.

Hermione ott �llt Harry �s Ron oldal�n, akik k�rd�n meredtek az im�nt �rkezett fiatalemberre. De h�tul m�g �llt vagy �t-hat f�rfi �s n�, akik k�z�l Draco csak Lupin professzort �s R�mszem Mordont ismerte fel.

Megillet�d�tten f�lre�llt, hogy az igazgat� is meg�rkezhessen. Csak amikor az �sz szak�ll� var�zsl� is kil�pett a t�zb�l, akkor sz�lat meg Ron: 

- Dumbledore professzor? Mi ez az eg�sz? �s � mi a fen�t keres itt?

- Az ifj� Malfoy �r ma este roppant fontos dolgot k�z�lt velem –sz�lt komoran. –Molly, k�rem sz�ljon a t�bbieknek is!

- Megyek –b�lintott egy k�v�rk�s, v�r�s haj� n� –akiben Draco most ismerte fel Ron �desanyj�t-, �s kisietett a konyh�b�l.

- Hermione! –fordult az igazgat� a fiatal n�h�z. –Szerintem pihenj le, ne er�ltesd t�l magad!

- Nem, nem professzor, itt szeretn�k maradni! –v�laszolta. Ron biztat�an megszor�totta a kez�t.

Malfoy a padl�t b�multa. Ha j�l l�tom, ez a h�z valamif�le f�hadisz�ll�s lehet –gondolkozott. –�s a jelenlev�kb�l r� lehet j�nni, hogy mind feh�r m�gusok. Potter persze nem maradhat ki ilyesmib�l…

El�gg� zavarta, hogy sokan k�rd�n, volt �vfolyamt�rsai pedig egyenesen bizalmatlanul tekintenek r�. Ha legal�bb Hermione mellette �llna... R�sand�tott a l�nyra, de az sz�nt sz�nd�kkal ker�lte a pillant�s�t �s az asztalter�t� sark�t h�zg�lta.

Hamarosan dobog� l�ptek zaja hallatszott �s m�g h�rom ember csatlakozott a konyh�ban �sszegy�lt t�rsas�ghoz. Egy r�vid, lila haj� boszork�ny �s k�t v�r�s haj� f�rfi. Az egyiknek m�g egy hegyes foggal d�sz�tett f�lbeval�ja is volt. Tal�n �k is Weasley-k –gondolta Draco. –El�g nagy az a csal�d…

- Hallgatunk, fiam! –b�lintott Dumbledore. Draco nagy leveg�t vett �s belekezdett…

*

M�r pirkadt, mire a t�rsalg�snak v�ge lett �s az igazgat� elrendelte a fiataloknak, hogy t�rjenek nyugov�ra. Harry�k vonakodva b�r, de teljes�tett�k az utas�t�st.

Draco �lmatlanul fek�dt az egyik �res szob�ban �s a plafont b�multa. A fej�ben kavarogtak a gondolatok.

Miut�n elmondta ugyanazt a F�nix Rendj�nek is, mint az igazgat�nak, mindenki komor hallgat�sba burkol�zott. Azt�n faggatni kezdt�k Dracot az apr�bb r�szletekr�l �s � k�szs�gesen v�laszolt, amire tudott. Azt�n v�gig kellett �lni egy taktikai megbesz�l�t, hogy az esetleges t�mad�skor mi legyen a teend�. Az �gy l�tszik senkit sem lepett meg, hogy Draco hal�lfal� mivolta kider�lt. Ron m�g halkan ciccegett is. De h�t! Mi m�st v�rt??

Csoda, hogy Potterrel nem �tkozt�k meg r�gt�n, amint tudom�st szereztek a Hermion�val val� kapcsolat�r�l. �s milyen kapcsolat ez? Semmilyen! A l�ny m�g csak r� sem tekintett az est folyam�n!

H�t ez�rt ford�tott h�tat az apj�nak? Ez�rt tett kock�ra mindent??

A fiatal f�rfi elbizonytalanodott. Vajon biztos, hogy j�l d�nt�ttem? Egy Malfoy nem arr�l h�res, hogy a sz�v�re hallgatna! Sokkal ink�bb a puszta t�nyekre alapozzuk a d�nt�seinket.

A sz�ke fi� az oldal�ra fordult, de tov�bbra sem j�tt �lom a szem�re.

*

Egy emelettel feljebb Hermione k�t bar�tj�val vitatkozott. Pulipinty, Ron baglya izgatottan repkedett a fiatalok feje felett.

- …�s mindennek tetej�be m�g idehozod ezt a  hal�lfal�t a f�hadisz�ll�sra! Hermione! Most majd megy vissza a h�rrel Voldemorthoz… -maradj m�r Ron!-…hogy hol van a h�z!

- T�vedsz, Harry! Nem tenne ilyet! Ti is itt voltatok, amikor azt mondta, hogy �t akar �llni a mi oldalunkra!

- �, egy elt�velyedett hal�lfal�! Milyen meghat�! –kiab�lt Ron, figyelmen k�v�l hagyva a ford�tott pszichol�gi�t.

- Mi�rt? Piton is a mi oldalunkon �ll! –�rvelt a l�ny.

- Hidd el, �n benne sem b�zom!

- Hermione! –l�pett k�zelebb hozz� Harry, �s eg�szen m�s hangnemben folytatta: –Szerintem… pihenj ink�bb le egy kicsit! Ma m�g egy szemhuny�snyit sem aludt�l!

- Nem vagyok f�radt! –toppantott a n�.

- Igaz is… -d�nny�g�tt hangosan Ron, aki az ablakp�rk�nynak t�maszkodva �llt, –m�g meg sem kapta �rte a mag��t Malfoy!

- Mi? –fordult hozz� a l�ny.

- M�g tartozom neki egy orrba v�g�ssal. Minimum!

- Eszedbe ne jusson! –sz�lt r� egy kicsit goromb�n.

- Mi csin�lt veled, Hermione? Mi�rt v�ded ennyire?

- Nem v�dem… -pirult el a n�. –Csak most �gy v�lem, nincs igazatok vele szemben!

- Ja, persze…

- Ron! Nem vagyok hajland� tov�bb hallgatni t�ged! –azzal d�h�sen felt�pte az ajt�t �s f�st�l�gve kil�pett a folyos�ra.

*