II.

- Malfoy! Levele j�tt!

Draco b�gyadtan �lt az �gya sz�l�n �s a kinti havas t�jat b�multa az ablakon �t. Most lassan felkelt �s az ajt�hoz l�pett. Lehajolt, hogy felvegye a k�sz�b felett becs�sztatott levelet, majd felbont�s n�lk�l a takar�ra dobta.

Kin�zett az ablakon. Amerre csak ell�tott, hatalmas z�ld feny�f�k �lltak. Lombjukat sz�rk�s d�r lepte be. K�ves �t kanyargott a t�voli h�lepte hegyek k�z�tt �s vezetett ebbe a kast�lyba… Az udvaron a t�rsai vid�man h�goly�ztak, �lvezt�k a szabad d�lut�njukat.

Draco feltekintett a tintafekete �gre. M�r nagyon r�gen volt, hogy �ts�t�tt a felh�k�n a napsug�r. A h� �jra elkezdett sz�lling�zni.

- Gy�l�l�m a havat –morogta mag�nak.

Gyermekkor�ban el sem tudott volna k�pzelni szebb �vszakot a t�ln�l. Akkor minden olyan csendes, b�k�s �s nagyon hideg volt. �r�kig tudott �csorogni az erk�ly�n �s n�zni, csod�lni a h�es�st.

Azonban ezt is siker�lt itt megut�ltatni vele. M�r t�bb, mint n�gy h�napja kell itt szenvednie. �s mi haszna? Igen, val� igaz, hogy t�bb s�t�t var�zslatot tanult itt, mint a Roxforti h�t �ve alatt, de ez nem meglep�. Ez a hely, hogy is nevezik? Mindegy, valami tov�bbk�pz� k�zpont, pont erre van l�trehozva. 

Emellett megk�vetelt�k a vasfegyelmet is az �r�kon. M�g j�, hogy szalut�lnunk nem kell –cs�v�lta meg Draco a fej�t.

Az elej�n a fi� m�g �lvezte is a gyakorlatokat. Mindenfel� �tkokat kellett k�ldeni az akad�lyp�ly�n �s a p�rbajokon. Kit�n� alkalom volt, hogy levezesse a fesz�lts�g�t. Hol az apj�t k�pzelte az ellenfele hely�be, hol Pottert, hol Weasleyt, hol pedig azt a s�rv�r� n�t. Roppant sz�rakoztat� volt.

De azt hiszem, m�r nem tud semmi �jat mutatni ez a hely nekem –gondolta. –Azt hiszem, hazamegyek.

Hirtelen elhat�roz�ssal kil�pett a szob�j�b�l �s az ottani bagolyh�z fel� indult. Azt�n meggondolta mag�t. Nem, mire az a szerencs�tlen mad�r meg�rkezik a lev�llel, t�bb h�t telik el. Nem, � m�g ma este el akar innen menni!

V�gighaladt sz�mos s�t�t folyos�n, l�ptei hangosan visszhangoztak a m�rv�nypadl�n. Egyik-m�sik festm�ny lak�ja �rdekl�dve figyelte az elhalad� fiatalembert: vajon mit keres m�g a h�zban, amikor mindenkinek kimen�je van?

Bel�pett a f�ldszinti t�rsalg�ba �s a p�lc�j�val t�zet gy�jtott a kandall�ban. Draco v�rt p�r pillanatot, am�g el�gg� megn�tt a t�z, majd el�vett a kandall�p�rk�nyr�l egy kis zacsk�t, �s egy mar�knyi port a l�ngokba sz�rt. Azt�n let�rdelt a padl�ra �s bedugta fej�t az imm�r z�ld sz�n� l�ngokba.

�rezte, hogy sebesen p�r�g a feje, de m�g miel�tt igaz�n rosszul lett volna, meg�llt.

Kinyitotta a szem�t �s sz�tn�zett a Malfoy k�ria t�rsalg�j�ban.

- Draco! –sikkantott fel Narcissa.

- Szervusz, anya. Ap�m itthon van?

- Oh, igen, a k�nyvt�rban –felelte m�g mindig megillet�d�tten a n�. – Valami baj van? Hogy vagy, kicsim?

- Nincs semmi baj, anyu, csak h�vd ide l�gy sz�ves! El�g k�nyelmetlen �gy nekem…

- Megyek! –azzal egy hangos pukkan�ssal elt�nt. A k�vetkez� pillanatban k�t pukkan�s hallatszott, Lucius �s Narcissa visszat�rtek.

- Draco! Mit m�velsz? –sz�lt az apja, t�le szokatlan, nyugtalan hangnemben.

- Csak sz�lok, hogy hazaj�v�k.

- Ezek szerint?

- Igen. –b�lintott t�relmetlen�l a fi�. –Ink�bb elveszem Pansy Parkinsont, de itt m�r hal�lra unom magam.

- Nem b�nom –adta �ld�s�t Lucius. Nem b�rta levetk�zni diadalmas mosoly�t. – V�runk!

- Nem kell b�cs�zkodnod! –sz�lt a fi�. Kih�zta a fej�t a t�zb�l, majd felegyenesedett �s most eg�sz alakkal bel�pett a t�zbe. A teste ugyanolyan gyorsan elkezdett forogni, mint amikor csak a fej�t dugta be a t�zbe, �s ugyanolyan gyorsan le is �llt a p�rg�s.

Draco Malfoy hazat�rt a Malfoy k�ri�ra.

*

- �s a csomagod, sz�vem? �s a ruh�id? –sop�nkodott az anyja.

- Nem izgatnak –vonogatta a v�ll�t Draco. –Majd ut�nam k�ldik.

Hanyagul levetette mag�t a kanap�ra �s babr�lni kezdett az egyik kisp�rn�val.

- Mehet�nk Parkinson�khoz, Draco? –k�rdezte az apja. A fi� egy pillanatra behunyta a szem�t. De amikor apj�ra tekintett, m�r k�sz volt a v�lasszal:

- Ennyire s�rg�s neked? Nem v�rhat ez az�rt m�g egy ideig? Azt hittem, hagyod, hogy kisz�rakozzam magam!

- Jaj, Lucius, dr�g�m, hisz csak ebben a pillanatban �rt haza! –l�pett Narcissa is a v�delm�be. -Hagyd, hogy egy kicsit kipihenje mag�t a fiunk! Ilyen ny�zott arccal, ilyen ruh�ban akarod, hogy odamenjen?

- Rendben van. �ld csak ki magad, ahogy akarod fiam! M�hoz egy h�tre indulunk! –d�nt�tt a f�rfi �s dehoppan�lt. �desanyja helyet foglalt Draco mellett.

- Jaj, �des kisfiam! Nagyon hi�nyozt�l! –sz�lt Narcissa szel�den �s megpuszilta.

A fi� mosolyogva meg�lelte anyj�t, majd kezet cs�kolt neki. –Felmegyek a szob�mba!

*

Draco p�r �ra m�lva bel�pett a Foltozott �stbe. M�r v�rtak r�. M�g ha Crack �s Monstro nem is volt valami kellemes besz�lget�partner, inni az�rt nagyszer�en lehetett vel�k.

P�r poh�rka ut�n m�g a faggat�ssal is felhagyott a k�t bar�tja, �gy Draconak nem kellett visszaeml�keznie a balul els�lt dolgokra.

Az esk�v� m�g hagyj�n, de ott volt Granger. Draco sohasem fogja megbocs�tani neki, hogy…hogy ezt tette vele. Megfosztotta a fi�t�l! Az els� gyerek�t�l! Ehhez egyszer�en nem volt joga!!

A f�rfi keser�s�g�ben �jabb �veg vajs�rt bontott.

M�r �jf�l is elm�lt, amikor a h�rom f�rfi t�molyogva, r�h�gve elhagyta a fogad�t. Ez hi�nyzott m�r Draconak. Hogy �nfeledt legyen, kit�r�lje a fej�b�l az �sszes f�jdalmas gondolatot.

A kis csapat meg�llt a mugli utc�n, de egyik�j�k sem �rzett el�g er�t, hogy hazamenjen. A hoppan�l�shoz kem�ny koncentr�ci� kellett- amire �k most nem lettek volna k�pesek. A hop-porral pedig nem volt kedv�k utazni, �gy is forgott m�r minden k�r�l�tt�k. 

A legk�nyelmesebb megold�s az volt, hogy kivesznek egy szob�t itt, a fogad�ban.

�gy h�t megfordultak �s visszaindultak a kocsm�ba.

*

Kedden reggel Draco a j�l ismert fejf�j�ssal �bredt. �, b�r itt lenne Piton professzor, �s adna valami b�jitalt!! De nem volt mit tenni, a f�rfi let�molygott a f�ldszintre �s onnan k�rt valami b�jitalt a fejf�j�s�ra. Azt�n visszament a szob�j�ba �s lezuhanyozott. Ez �s a megivott ital �szhez t�r�tette �s azon kapta mag�t, hogy �hes.

J��z�en megreggelizett, majd elk�sz�nt k�t bar�tj�t�l, akik m�g csak ekkor t�molyogtak le a l�pcs�n, �s elhagyta a fogad�t.

�gy hat�rozott, s�t�l egyet ezen a kellemes, okt�beri d�lel�tt�n. Elm�l�zva n�zte a j�rd�ra hull� sz�nes leveleket �s nagyot szippantott a h�v�s leveg�b�l. 

Most m�g a mugli j�r�kel�k sem zavart�k, t�k�letesen nyugodtnak �s kipihentnek �rezte mag�t. Els�t�lt a foly�partra �s gy�ny�rk�d�tt a sima v�zt�k�rben. 

Draco behunyta a szem�t egy percre. Amikor �jra kinyitotta, azt hitte, rosszul �t. Pislogott egy p�rat, de nem! Nem k�pzel�d�tt! Ez t�nyleg Hermione!

A f�rfi felpattant a padr�l �s siet�sen elindult a n� ut�n. Mi t�rt�nt? Rosszul l�t?? V�gre hall� t�vols�gon bel�l volt. Nem foglalkozott a rosszall�an fej�ket cs�v�l� muglikkal, egyre csak a l�ny nev�t kiab�lta, am�g az k�v�ncsian meg nem fordult.  

Amint felismerte Dracot, arca elkomorult �s �ssz�bb h�zta mag�n a kab�tj�t. De ezzel sem b�rta elrejteni a f�rfi szemei el�l g�mb�ly� has�t. 

- Hermione! –Draco v�gre a n� mell� �rt. Meg�llt, hogy kif�jja mag�t �s k�zben bamba vigyorral cs�v�lta a fej�t.

- Nem akartam hinni a szememnek! Hogyan? Mi�rt? –faggatta.

- Szervusz Malfoy –sz�lt a l�ny csendesen.

- Istenem! –Draco hirtelen h�vvel meg�lelte Hermion�t, de vigy�zott, nehogy nagyon megszor�tsa. –Nem tudod elk�pzelni, milyen boldog vagyok! –suttogta a f�l�be. –K�sz�n�m!

- Mit k�sz�nsz? –b�jt ki zavartan a n� Draco karjaib�l.

- H�t, hogy…

- Akkor most tiszt�zom a helyzetet, Malfoy! –vett egy m�ly leveg�t. -Neked ehhez a gyerekhez semmi k�z�d, � csakis az �n fiam!

- Mit mondt�l? –�rtetlenkedett a fi�.

- J�l hallottad! –fordult el t�le a n� �s fak�pn�l k�sz�lte hagyni. –�g �ldjon!

- Hermione! Hermione, gyere vissza! –ki�ltott ut�na Draco. –H�t ez nem igaz! –d�rm�gte mag�nak �s a l�ny ut�n eredt.

- Mondd, mi�rt j�tszod el ezt velem mindig? –r�tta fel a l�nynak, amikor m�r mellette l�pkedett.

- Hagyj b�k�n!

- Dehogy hagylak! Azok ut�n, hogy azt hazudtad nekem, hogy nem tartod meg…Hidd el, rossz vicc volt. De most m�r soha nem t�g�tok mell�led!

- Nem vicceltem –sz�lt. –T�nyleg meg akartam tenni, de…k�ptelen voltam r�. M�g ha…m�g ha te is vagy az apja!

Draco annyira boldog volt, hogy megragadta a l�ny karj�t, mag�hoz r�ntotta a n�t �s hevesen megcs�kolta. Ott, az utca kell�s k�zep�n.

Amikor az ajkuk sz�tv�lt, Hermione d�bbenten meredt a fi�ra.

- Ilyet soha t�bb� ne csin�lj –mondta elhal� hangon.

- Ne haragudj –somolygott a fi�. De nem volt valami hihet� a bocs�natk�r�se.

Hermione tov�bb indult az utc�n, Draco k�vette.

- Elmondan�d, meddig sz�nd�kozol m�g a nyomomban koslatni? –bosszankodott.

- Ameddig hajland� nem leszel meginni velem egy k�v�t, vagy valami.

- K�v�t nem ihatok.

- Akkor vizet iszunk, nekem mindegy! –ezzel v�gre el�rte, hogy Hermione elmosolyodjon.

- El kell ismernem, nagyon kitart� vagy!

- �s? El�rtem a c�lomat? –k�rdezte moh�n a fi�.

- El –adta meg mag�t a n�. –De csak egy gy�m�lcsl�nyi id�d van!

- Mi�rt?

- M�g be kell ugranom Harry�khez. Felt�telezem, oda nem k�s�rsz el.

- Uh! H�t, oda nem…

A l�ny halkan felkacagott Draco arckifejez�s�t l�tva.

*

A k�t fiatal bet�rt a legk�zelebbi b�rba. Ki�ltek a teraszra, Draco pedig hozott k�t poh�r narancslevet.

- K�sz�n�m –vette el az egyiket Hermione �s belekortyolt.

A fi� le�lt vele szembe �s r�meredt.

- Hogy vagy? –k�rdezte egyb�l, mintha csak most futottak volna �ssze. De a l�ny tudta, mire gondol.

- Megvagyok –b�lintott. –Nem olyan r�mes…

- Nem f�j a h�tad?

- H�m?

- Any�m mindig erre panaszkodott a legjobban. –szabadkozott gyorsan a fi�. –Olyan csinos, v�kony volt, mint te, sz�val ez�rt gondoltam…De �gy l�tszik, akkor butas�got mondtam…

De Hermione nem ez�rt mosolygott.

- K�rdezhetek valami k�nyelmetlenebbet is?

- Mit?

- �hm, Weasleyvel mi van? 

A l�ny ivott a pohar�b�l, tal�n, hogy id�t nyerjen.

– H�t, szak�tottunk, gondolhatod. – mondta sz�kszav�an. -Nem is r�szletezem, mennyire kiakadt. Meg tudom �rteni szeg�nyk�t.

- M�r nem is besz�ltek?

- De, de. Bar�tok maradtunk. �r�kk� azok lesz�nk…-meredt maga el� a n�. –Jut eszembe, azt �zeni, hogy megkeres t�ged!

Draco elh�zta a sz�j�t.

- H�t, akkor nem valami j� nyomoz�. Ha n�gy h�napja nem tal�lt meg…

�jabb csend.

- Malfoy?

- Tess�k.

- Nagyon megharagudn�l, ha hozatn�k veled egy poh�r paradicsomlevet?

- Jaj, dehogy! Nagyon sz�vesen. –�llt fel a f�rfi. –K�rsz m�g valami m�st is?

A l�ny habozott, de azt�n k�rt m�g egy kis kolb�szt, tejf�lt �s zs�ml�t.

*

M�snap Draco m�r alig v�rta, hogy d�lut�n legyen. Hermione megengedte, hogy felmenjen hozz� egy kicsit. A fi� olyan izgatott volt, mint a kiskamaszok az els� randev� el�tt.

L�that�an nagyon �rdekesnek tartotta, hogy megfigyelheti, milyen egy terhes n� �lete. K�l�n�sen �gy, hogy tudta, az � kisgyerek�vel terhes.

Hermione m�r r�gen t�l volt a reggeli rosszull�teken �s csak arra kellett �gyelnie, hogy eleget egyen �s pihenjen. 

A f�rfi ezut�n minden nap megl�togatta. El�sz�r csak p�r �r�ig maradt, de azt�n id�vel egyre tov�bb. Leggyakrabban m�g besz�lgetni sem besz�lgettek, csak cs�ndben �ld�g�ltek �s olvastak. Hogy a l�ny k�zel�ben lehet, Dracot v�gtelen�l megnyugtatta. Most p�tolta be mindazt, amit az elm�lt hat h�napban elszalasztott.

Hermione gyakran elmorfond�rozott a fi� viselked�s�n. Nem �rtette, mit tal�lhat olyan izgalmasnak abban, hogy figyeli, ahogyan eszik, tanulgat vagy olvas.

De arr�l meg volt gy�z�dve, hogy Draco gondolatban nem v�lasztotta �t sz�t a fi�t�l. Igen, tal�n ez�rt olyan figyelmes vele.

Luciusnak term�szetesen minderr�l fogalma sem volt. �s val�sz�n�leg egy�ltal�n nem tetszett volna neki az a h�r, hogy a leend� unok�ja f�lv�r legyen. De Draco r�j�tt, hogy �t ez m�r t�nyleg egy cseppet sem zavarja.

Viszont Pansyhoz k�nytelen- kelletlen el kellett mennie. Mag�ban rem�nykedett, hogy a l�ny m�g mindig nem akar vele besz�lni, �gy tov�bb od�zhatja ezt a n�s�l�s dolgot, am�g ki nem tal�lja, mi legyen.

Szerencs�re el�gg� ismerte a Parkinson l�nyt ahhoz, hogy olyan szavakkal k�rjen t�le bocs�natot, amik annyira nem hatj�k meg.

- Te meg mit vigyorogsz itt magadban? –l�pett be Hermione a szob�ba.

- Semmit.

- Nem tetszik nekem a k�ped, Malfoy! –ugratta. M�g mindig nem volt hajland� a keresztnev�n sz�l�tani a fi�t. –K�sz�lsz valamire?

- Mire gondolsz? –�lt f�l Draco az �gyon.

- Hmm.

- Csak j�l �rzem magam. –vont v�llat. –H�t m�r nem lehet csak �gy j�kedvem? De tudod mit? Menj�nk el valahova!

- Minek?

- Hogy �nnepelj�nk!

- Mit akarsz te itt hirtelen �nnepelni? –csod�lkozott mosolyogva a l�ny.

- H�t, mondjuk azt, hogy a kisfiam k�t �s f�l h�nap m�lva megsz�letik!

- Te nem vagy eszedn�l! �s honnan tudod ilyen biztosan, hogy fi� lesz?

- Az lesz! �rzem a zsigereimben! –mondta Draco elt�k�lten.

A n� nevetve cs�v�lta a fej�t.

- Bolond vagy!

- Akkor csak menj�nk, j�rjunk egyet! –k�rlelte. –Nem tagadhatod meg a friss leveg�t a gyerekt�l!

- J�, nem b�nom –engedett a l�ny.

*

K�s� d�lut�nra j�rt az id�, a nap m�r lemen�ben volt. A novemberi felh�s �gboltot halv�ny r�zsasz�n�re festette a f�ny. Az utc�kat pedig a szok�sos ritk�s k�d lepte el.

A k�t fiatalnak j�l be kellett gombolkoznia kab�tjukba, hogy ne f�zzanak.

- Szerintem menj�nk be valahov� –vacogott Hermione.

- F�zol? –k�rdezte agg�dva Draco. –�n mondtam neked, hogy az Abszol �tra menj�nk. Ott f�tik az utc�t! De nem, nek�nk mindenk�ppen a muglik k�z�tt kell s�t�lgatnunk… Kezdem kisebbs�gben �rezni magam…

- Ha legal�bb a keszty�met elhoztam volna! –sop�nkodott tov�bb a n�, �gyet sem vetve a f�rfira.

Draco egy kicsit habozva megfogta a l�ny kez�t. Az t�nyleg el�g hideg volt.

- Na. �gy m�r jobb? –sz�lt komolyan.

- �…

A fi� lopva r�n�zett a mellette l�pked� l�nyra. M�g mindig didergett, de az arca m�r egy�rtelm�en kipirult.

- Ez… ez nem sz�ks�ges –motyogta-, majd ink�bb zsebre dugom, j�? –azzal kih�zta a kez�t a fi��b�l.

Draco mag�llt az �t k�zep�n. Hermione meglepetten visszafordult.

- Mi van?

A f�rfi azonban m�rgesen elford�totta a fej�t. Ez rosszul esett neki.

- Gyere, elk�s�rlek a lak�sodhoz! M�r szeretn�k otthon lenni –mondta fagyosan.

De egyik�j�k sem mozdult, csak n�ztek a m�sikra. Hermione k�rd�n, Draco duzzogva. Majd a l�ny hirtelen sz�lesen elmosolyodott �s eln�zett a fi� mellett.

- Harry!

Azzal fak�pn�l fagyta az ifjabb Malfoyt �s rohanni kezdett egy szem�veges, fekete haj� f�rfi ir�ny�ba. Amikor el� �rt, nagy h�vvel meg�lelte �s megpuszilta. Harry mosolyogva k�rdezett t�le valamit, amire a n� b�logatott. Dracot�l el�gg� t�vol �lltak, �gy nem hallott semmit a besz�lget�sb�l. M�r �pp azon gondolkodott, hogy tov�bbindul egyed�l, de a k�t j�bar�t elindult fel�. Hermione menet k�zben belekarolt Harrybe, �s akkor sem engedte el, amikor m�r a sz�ke fi� mell� �rtek. 

- Malfoy –sz�lt Harry, mintegy k�sz�n�s k�ppen. Draco csak b�lintott. P�r pillanatig m�g a r�gi, leplezetlen ellenszenvvel meredtek egym�sra.

- …�s k�pzeld, m�r szinte minden nap rugdos! –folytatta Hermione bar�tj�nak. –Jaj, olyan vicces! …De Harry? Te most hogy ker�lsz ide? �s hol van Ginny?

- Otthon maradt. M�g volt egy kis dolga.

- Aha…�! De �r�l�k, hogy l�tlak!… 

�s ez �gy folytat�dott m�g hossz� perceken �t. Draco egy ideig t�relmesen v�rt, majd megk�sz�r�lte a tork�t, �s elb�cs�zott.

- �! Mindj�rt mehet�nk Malfoy, Harrynek m�sfel� van dolga. –sz�lt ki Hermione Harry takar�s�b�l. Nagysok�ra Potter t�nyleg elk�sz�nt �s bement az egyik �zletbe.

A n� vid�man tov�bbindult az utc�n.

- Mi az? Nem j�ssz? Eddig te akart�l minden�ron indulni –tette cs�p�re a kez�t.

- Szerintem v�rjunk m�g egy kicsit, h�tha gyorsan v�gez a v�s�rl�ssal �s m�g egyszer �sszefuthattok a bolt el�tt! –dohogott.

- Ne legy�l m�r ilyen! –dorg�lta meg a n�.

Draco v�laszul megvet�en h�mm�g�tt.

- M�rpedig ezt el kell viselned! Nem vagyok hajland� lemondani a bar�taimr�l, csak mert ez t�ged… zavar.

A fi� v�gre elindult.

- Potter nem �rdekel. Csak a te viselked�sed b�nt�!

- �, �s ugyan mit v�tettem ellened?

- Tudod te azt nagyon j�l! –m�rgel�d�tt.

- Sajn�lom, de fogalmam sincs –vont v�llat lekezel�en a n�. –Hacsak az nem „b�nthat” t�ged, hogy nem el�g tiszta a v�rem.

- Nem tal�lt.

- J�, h�t ha nem �rulod el, akkor nem �rulod el. Nekem mindegy.

- Na l�tod! Pont ez a baj!

- Hogy micsoda?? –esett le a tantusz a l�nynak. -Malfoy! Mi�ta �rdekel, hogy mit gondolok r�lad? Mi ez a fene nagy v�ltoz�s?

- Semmi –d�nny�g�tt. 

- �n nem �rzem �gy, hogy nek�nk b�rmi k�z�nk is lenne egym�shoz! Na j�, a gyerek a kiv�tel. De t�bb k�z�s von�st nem tudok… �szint�n sz�lva, nem is baj…

- Hogy tudod ezt mondani?

- Malfoy! Mit v�rsz t�lem? –cs�v�lta meg Hermione a fej�t.

- Mit gondolsz te tulajdonk�ppen r�lam? –k�rdezte hirtelen a fi�.

- �szint�n?

- �gy.

- H�t, nem ismerlek annyira…-h�zta el a sz�j�t a l�ny. -Azt tudod j�l, hogy k�l�n�sebben nem nagyon sz�vleltelek. Ezt meg�rheted, nem volt�l kor�bban valami szeretetre m�lt�…

- �s most?

- Nem tudom. Tal�n mostanra egy kicsit komolyodt�l…

- A-ha! –vitte le Draco g�nyosan a hangs�lyt.

- De azt elfogadom- folytatta a fiatal n�-, hogy a fiam mellett akarsz lenni. �s ehhez t�nyleg jogod van, elismerem. Mondjuk, egy kicsit furcs�llottam az elej�n, hogy a k�zelemben akarsz lenni, de h�t, te tudod…

Mert v�g�l is t�r�dsz velem �s ez j�lesik…Hacsak a kicsi miatt is –vont v�llat a l�ny.

- Akkor -foglalta �ssze Draco a l�nyeget-, te csak az�rt t�rsz meg magad mellett, hogy a gyereknek legyen apja is?

- Erre most mit mondjak? –t�rta sz�t a karj�t Hermione.

- Ink�bb semmit. Nem akarom hallani –hunyta be a szem�t Malfoy. –Ez m�r sok lenne nekem egy napra.

Azzal finoman megl�kte a n�t, hogy induljanak tov�bb, mert id�k�zben megint meg�lltak.

*

Lefekv�s ut�n Hermione nyitott szemmel fek�dt az �gy�ban, kez�t a has�ra t�ve. Egyszer�en nem tudott r�j�nni, mi baja volt Malfoynak.

Hiszen, �nmag�ban m�r az is furcsa, hogy egy�ltal�n elfogadta a gyereket fi�nak. A l�ny meg volt gy�z�dve r�la, hogy a f�rfi kineveti majd �s k�zli, hogy neki semmi k�ze sincs hozz�. Erre sz�m�tott. Csak az�rt mondta meg neki, hogy �vek m�lt�n ezt ne r�hassa fel mag�nak.

Ez�rt is lep�d�tt meg, amikor a fi�t a lak�sa el�tt tal�lta.

�s mennyire megh�kkent, amikor azt v�gtam a k�p�be, hogy nem tartom meg! Pedig erre t�nyleg gondoltam. Enn�l borzaszt�bb dolgot senkinek sem k�v�ntam volna!

De � az �n gyerekem is! K�ptelen voltam megtenni!

A l�ny felkelt �s kiment a konyh�ba.

Tal�n… tal�n t�nyleg szorult egy kis j��rz�s ebbe a fi�ba! De biztos csak az�rt, mert a saj�t v�r�r�l van sz�. 

Megvajazott mag�nak egy szelet kenyeret �s csendben enni kezdett.

Nem tudok kiigazodni Dracon… Azt elhiszem, hogy itt akar lenni a fiam mellett, de engem mi�rt akar megismerni? Minek?

Hiszen mindig is ut�lt! Igen, a saj�t sz�j�b�l hallottam. Mindig is megvetett �s len�zett. Gondolom, el�g nagy megr�zk�dtat�s volt az neki, hogy a kisfia nem aranyv�r� lesz, nem??

Akkor most mit id�tlenkedik itt?

*