*

Reggel Draco finom k�v�illatra �bredt. �lmosan kiny�jt�zkodott, �s akkor jutott esz�be, hogy egy fotelben �l. �gy m�r �rthet� volt, mi�rt sajog a h�ta.

Hermione m�r �bren lehetett, az �gya �res volt.

A fi� belekortyolt az odak�sz�tett k�v�ba �s sz�tn�zett a szob�ban. Az el�z� alkalommal valahogy nem volt m�dja nyugalmasan n�zel�dni.

A lak�s nem volt t�l nagy. A bej�rati ajt� egy kis folyos�ra torkollott, ahonnan jobbra ny�lt a f�rd�szoba �s a konyha; balra pedig a h�l�szoba. Ez egyben nappalik�nt is funkcion�lt. Az ajt�val szemben �llt az �gy, k�t kis �jjeliszekr�nnyel. Azokon a l�mpa mell� szor�tva nagy halomban �lltak a pergamentekercsek, penn�k �s tint�s�vegek.

Jobbra pedig k�t csontfeh�r fotel volt egy doh�nyz�asztallal, �s a fal mellett egy hatalmas k�nyvespolc. Draco fel�llt �s a k�nyvekhez s�t�lt. F�lrebiccentette a fej�t, hogy el tudja olvasni a c�meket. Szinte mindenf�le t�m�val kapcsolatban volt Hermion�nak legal�bb egy k�nyve. De a szok�sosn�l m�gis t�bb sz�mmisztika �s az �si r�n�k tanulm�nyoz�sa k�tettel rendelkezett. Draco gyan�totta, hogy ezek lehettek a l�ny kedvenc tant�rgyai a Roxfortban.

Sz�mos f�nyk�p is ki volt rakva a polcokra, a legt�bbj�k�n Harry, Ron �s az � vigyorg�-integet� m�saik szerepeltek. A f�rfi elh�zta a sz�j�t. Ja, Potter �s Weasley semmit sem v�ltoztak.

Olyan k�pek is akadtak, ahol egy nagy, perzsa cica j�tszott. Igen, val�sz�n�leg, ez ugyanaz a cica, ami most b�k�sen szuny�k�lt a francia�gyon.

- Fel�bredt�l? –l�pett be Hermione a szob�ba. El�g rosszul n�zett ki, megint falfeh�r �s gyenge volt.

- �hes vagy? –k�rdezte. Draco megint �rezte, hogy zavarban van. –Szeretn�l valamit enni?

- H�t, k�sz, nem vagyok �hes –mondta, de a gyomra korg�s�t nem tudta lehalk�tani.

Hermione halv�nyan elmosolyodott.

- Na, gyere!

Le�ltette a konyh�ba �s hozz�l�tott, hogy felverjen p�r toj�st.

- Igaz�n nem sz�ks�ges –visszakozott a f�rfi.

Hermione a p�lc�j�val gy�jtott a serpeny� al�, l�nyegesen ler�vid�tve a r�ntotta elk�sz�t�s�nek idej�t.

A t�ny�rt a fi� el� rakta, majd karba tett k�zzel nekit�maszkodott a konyhapultnak.

- K�sz�n�m –d�rm�gte Draco zavartan. Pansy m�g sohasem k�sz�tett neki semmit, pedig sokszor �bredtek egy�tt. Tal�n, nem is tud f�zni…

- Te m�r reggelizt�l? –k�rdezte a fi�. M�r nagyon zavarta a cs�nd.

- Jaj, dehogy! –r�zta a fej�t a l�ny.

- Mi�rt…

- Ne mondd, hogy t�nyleg nem tudod…-h�zta el a sz�j�t.

- Nem �gy �rtettem. Mi�rt vagy most hozz�m ilyen kedves?

Hermione elt�n�d�tt, de nem felelt.

- Jobb, lesz, ha most hazam�sz, Malfoy. M�r biztosan agg�dnak �rted!

- �hm, Hermione?

- Tess�k? –a l�ny ezt ink�bb k�rdezte, mint mondta. Vajon Malfoy tud r�la, hogy v�letlen�l a keresztnev�n sz�l�totta?

- Meg�rtettem, hogy ez a te d�nt�sed. De k�rlek, ak�rhogyan is hat�rozol, mindenk�pp tudasd velem.

- Meg�g�rem –b�lintott tart�zkod�an a n�.

Az ifjabbik Malfoy fel�llt, idegesen elh�zta a sz�j�t �s a k�vetkez� pillanatban elhoppan�lt.

*

A nap m�r magasan j�rt, amikor a fi� meg�rkezett a kertj�kbe. Az �r�ja sem volt rajta, de gyan�totta, hogy m�r d�l is elm�lt. �br�ndos arccal n�zegette a sz�nes luftballonokat �s sz�k�kutakat, amik mindig is itt �llhattak, de eddig �gy l�tszik fel sem t�ntek neki.

Egy sz�m�ra �j, furcsa, de m�gis kellemes �rz�s j�rta �t, amikor visszagondolt Hermion�ra. B�r, m�g mindig nem volt teljesen biztos mag�ban, tudta, hogy valami csod�nak a r�szese. Igen, lehet, hogy apa lesz. Hihetetlen!

A k�vetkez� pillanatban nagy robajjal kiv�g�dott a k�tsz�rnyas bej�rati ajt� �s megjelent benne a v�r�s arc� Pansy. A l�ny felemelte tereb�lyes abroncsos szokny�j�t �s letrappolt a fi� el�. Miel�tt Draco megsz�lalhatott volna, j� er�sen pofon v�gta.

A f�rfi m�r kezdte unni ezt a r�szt.

- �hm, mi t�rt�nt Pansy dr�g�m? –k�rdezte �szinte csod�lkoz�ssal.

- Majd �n megmondom, mi t�rt�nt! –ord�tozott. –Nem volt�l itt a saj�t esk�v�d�n, az t�rt�nt! M�gis, hol a csud�ban j�rt�l??!

- Oh! –Draco �gy �rezte, mintha jeges v�zzel �nt�tt�k volna le. – …ne haragudj, teljesen kiment a fejemb�l!

- M�g hogy kiment a fejedb�l! H�t hallott m�r b�rki is ilyet? Kiment a fej�b�l! Ezt egyszer�en nem hiszem el!! –toporz�kolt Pansy.

A fi� megillet�dve n�zte az egyszem�lyes jelenetet. Most, �let�ben el�sz�r, egy�ltal�n nem l�tta sz�pnek a n�t. Pedig, m�g az �lomsz�p esk�v�i ruha is rajta volt.

- Figyelj…

- Nem! Te figyel r�m, Draco Malfoy! Torkig vagyok veled! �gy lej�ratni engem!! –most a haj�t dob�lta idegess�g�ben. -M�g szerencse, hogy reggel vett�k �szre az �res �gyadat! Mi lett volna, ha a cerem�nia kell�s k�zep�n der�l ki, hogy elt�nt�l?!…V�geztem veled! Egyszer �s mindenkorra!! –azzal j� er�sen megl�kte a f�rfit �s �gy, ahogy volt, feh�r esk�v�i ruh�ban, kics�rtetett a k�ria kapuj�n.

Draco csendesen tov�bb indult a h�zba. Amikor bel�pett, ott tal�lta a hallban a sz�leit. R�juk pillantott, majd gyorsan elkapta a tekintet�t. Ha tov�bb n�zi az elk�pedt arcukat, biztos, hogy nem b�rta volna meg�llni nevet�s n�lk�l.

Felsietett a szob�j�ba �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. M�g j�form�n leveg�t sem vett, m�ris kopogtattak.   

- Draco, kicsim! �n vagyok az!

A f�rfi kelletlen�l kit�rta az ajtaj�t.

- Besz�lni szeretn�k veled.

- Gyere be, anya!

Draco lezuttyant az �gy�ra �s feln�zett �desanyj�ra. �gy �lt ott, mint egy duzzog� kisgyermek, aki tudja, hogy rossz f�t tette a t�zre �s most meg fogj�k b�ntetni.

A n� m�lt�s�gteljesen szigor� arcot v�gott.

- Mi az, ap�m nem j�n?

- � most t�l m�rges ahhoz, hogy j�zanul gondolkodjon –felelte Narcissa. –De ha r� v�gysz, bek�ldhetem.

- Nem, k�sz�n�m –tiltakozott gyorsan az ifj� Malfoy.

- Draco! Mit csin�lt�l? Hol volt�l? –v�ltott hangnemet az asszony.

- Az most nem fontos.

- Akkor azt mondd el nekem: mi�rt?

- Anya, nem tudom, hogy meg�rtheted-e?

- Pr�b�ld meg! –utas�totta szel�den a n�.

- H�t, igaz�b�l nem tudom, mi �t�tt bel�m. Csak…csak ehhez most egy�ltal�n nem volt kedvem –vont v�llat.

- Draco! Az �let nem abb�l �ll, hogy olyasmiket tesz�nk, amiket szeretn�nk! –magyar�zott az anyja t�relmesen. -�ldozatokat kell hoznunk! Mi is ezt tessz�k ap�ddal!

- �s ha �n nem akarok olyan lenni, mint �? -fakadt ki.

- De Draco! Miket besz�lsz! H�t mire nevel�nk t�ged huszonh�rom �ve?

- Mondhatsz, amit akarsz, de most m�r nem fogom feles�g�l venni Pansyt! Ak�rmennyire is er�ltett�tek! –jelentette ki elt�k�lten.

- Igen, mert � a t�k�letes n� a sz�modra.

- Ja, persze –d�nny�g�tt Draco. –Ezt ink�bb majd �n eld�nt�m, j�?!

- Azt akarod mondani, hogy nem szereted?

- Azt –v�gta oda dacosan a f�rfi.

Narciss�n l�tszott, hogy meglepte a h�r.

- De h�t, Pansy mindig �gy �radozott r�lad! � biztos, hogy f�lig…

- Igen, tudom –sz�lt Draco kelletlen�l.

- Kisfiam…-a n� le�lt mell� az �gy sz�l�re �s megsim�totta a fia arc�t. –Tudod, hogy mi csak a legjobbat akarjuk neked!

- Igen, any�m.

- Van valaki m�s? –faggatta a n�.

- Mi?? Nem, nem! –pirult el Draco. –Nem eg�szen.

- Ez mit jelent?

- Anya! Szabad elhat�roz�somb�l d�nt�ttem �gy, hogy nem n�s�l�k meg! Ezt mi�rt nem tudod meg�rteni?

- �n meg�rtem, dr�g�m…

- Hah! Akkor biztosan ap�mnak nem tetszik a dolog!

- Igen, Lucius �rj�ng�tt egy sort, amikor �resen tal�lta az �gyadat, de most nem ez a fontos…

- M�rpedig dr�g�m, ez nagyon is fontos –a k�t ember �sszerezzent: Lucius Malfoy �llt az ajt�ban. – Narcissa, dr�g�m? –sz�lt m�zesm�zosan. -K�sz�n�m, de most m�r t�vozz, k�rlek! N�gyszemk�zt szeretn�k besz�lni a fiammal!

A n� s�hajtott, h�tras�p�rte hossz�, sz�ke haj�t �s kiment. Finoman beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Lucius csak akkor sz�lalt meg, amikor elhalt feles�ge cip�j�nek kopog�sa.

- Nos –ezt az arckifejez�st l�tva Draco semmi j�ra nem sz�m�tott. De azt tudta, hogy nincs kedve egy �jabb pr�dik�ci�ra.

- Fiam!

- Apa?

- Azt hiszem, az any�d m�r elmondta neked, hogy most szalasztottad el a legjobb partit ebben a v�rosban. M�g egy ilyen j� h�r� csal�dot, a mienken k�v�l nehezen tal�lsz!

- �, igaz�n? –g�nyol�dott Draco. M�r el�gg� fogyt�n volt a t�relme.

- Igaz�n. De l�sd, kivel van dolgod. Ha holnap reggel odam�sz a Parkinson k�ri�ra �s �nnep�lyesen bocs�natot k�rsz az eg�sz csal�dt�l, majd mihamarabb elveszed feles�g�l a l�nyukat, eltekintek az esetleges b�ntet�sedt�l.

- �s ha nem teszem meg, amit k�v�nsz? –sz�lt a fi� �s fel�llt. Magasabb volt az apj�n�l, de Lucius m�g �gy is f�l�nyesen tudott r� tekinteni.

- Akkor sajnos att�l tartok, el kell, hogy k�ldjelek t�ged az orsz�gb�l. –Lucius ijeszt�en elmosolyodott. -Oroszorsz�gban tal�n bel�d nevelnek egy kis tiszteletet is!

- Mi van??

- Mit jelensen ez a hangnem?? –f�rmedt r� az apja.

- �gy �rtem: Micsoda? –sz�lt kelletlen�l a fi�. Mindig is gy�l�lte, ha nevelik.

- Ugye eml�kszel, hogy err�l m�r besz�lgett�nk, miut�n v�gezt�l a Roxfortban?

Draco konok hallgat�sba burkol�zott.

- M�r elmondtam, hogy milyen fontosnak tartom, hogy megismerkedj a Nagy�r ottani h�veivel. –folytatta az id�sebb f�rfi. – Sokkal…hm, fegyelmezettebbek.

- M�gis, meddig kellene ott maradnom?

- Ameddig sz�ks�ges. De amint k�sz vagy megh�zasodni, term�szetesen azonnal hazaj�hetsz. Te d�ntesz, fiam!

Draco odas�t�lt az ablakhoz.

Igen, ez nyilv�nval� zsarol�s. Apa m�g csak nem is pr�b�lja �lc�zni... De nincs v�laszt�som.   

- Mikor induljak? –k�rdezte bossz�san.

*

Az ifj� Malfoy apja t�voz�sa ut�n m�g legal�bb f�l �r�ig remegett a d�ht�l. �gy b�nik velem, mint egy k�ly�kkel! Hogy j�n ahhoz, hogy itt parancsolgasson nekem? Mi�rt nem k�pes elfogadni a d�nt�sem??

Igen, megint a Nagy�r van a h�tt�rben. A dr�gal�tos Lucius Malfoynak holnap neh�z lesz Voldemort szeme el� ker�lni. –Draco gonoszul elmosolyodott.

De mi�rt nem vagyok k�pes egyszer sem nyiltan megvallani neki, hogy �n mit szeretn�k? Mit akarok?? Mi�rt? –a f�rfi lehajtotta �lt�ben a fej�t.

F�lt. Mindig is, kisgyermekkor�t�l fogva f�lt az apja szigor�t�l. Mindig megmondta neki, hogy mit csin�lhat �s mit nem. �s hi�ba m�ltak az �vek, hi�ba lett Draco feln�tt f�rfi, Lucius f�l�ny�n nem ejtett csorb�t az id�.

Dehogy neki el kelljen mennie? Ezt nem hitte volna. Err�l m�r besz�lgettek egy p�r �ve, de akkor �gy t�nt, Draconak siker�lt valahogy lebesz�lnie atyj�t err�l az ostoba �tletr�l. Val� igaz, hogy abban az id�ben melegedett �ssze jobban Pansyval, sz�val lehet, hogy ez volt az ok. –Dracoba most has�tott bele a felismer�s.

K�ztudott, hogy Voldemort mindenn�l fontosabbnak tartja, hogy az aranyv�r� var�zsl�k sz�ma n�vekedjen. �rthet� teh�t, hogy Luciust mi�rt lehetett olyan k�nnyen megingatni a d�nt�se al�l.

A fi�nak zsongott a feje, �gy, ahogy volt, ruh�st�l befek�dt az �gy�ba �s elnyomta az �lom.

*

A k�vetkez� h�ten Draco egy pillanatra sem tudott elszabadulni hazulr�l. Az apja b�b�jt mondott a k�ri�ra �s k�rny�k�re, hogy senki se hoppan�lhasson. Ez is a -szerinte- brili�ns b�ntet�s r�sze volt.

A fi� enn�l er�sebben m�g sohasem v�gyott el itthonr�l. Szabadon szeretett volna j�rni-kelni, ahogyan neki tetszik, de mindenekel�tt tal�lkozni szeretett volna Hermion�vel. Nem tudta, mit mondjon neki, egyszer�en csak l�tni akarta, hogy j�l van-e?

A r�k�vetkez� h�ten, j�nius k�zep�n azt�n elmentek Luciussal az Abszol �tra. Be kellett szerezni�k p�r dolgot az �tra. Az ifj� Malfoy ilyen esetekben m�g v�letlen�l sem tartott volna dr�ga apj�val, most azonban kiv�telt tett. Tudta, hogy Lucius el�sz�r a Gringottsba fog bet�rni, �s ott nyugodtan mondhatja a fi�, hogy nincs kedve a m�ly barlangi akn�kba lek�s�rni. 

�gy, amint az id�sebb Malfoy bel�pett a var�zsl�bankba, Draco l�zasan p�szt�zni kezdte a k�rny�ket. Hamarosan meg is pillantotta, akit keresett.

Hermione igyekezett �tfurakodni fel� a t�megen kereszt�l.

- Mi az? T�rt�nt valami? –k�rdezte k�sz�n�s helyett.

- Ami azt illeti, igen.

- Jaj, mondd m�r! A lev�lben csak azt �rtad, hogy mindenk�ppen j�jjek el.

Draco megragadta a n� csukl�j�t �s arr�bb h�zta a zajos f��tr�l. Egy k�zeli kisutc�ban azt�n elengedte �s belen�zett a l�ny szem�be.

- El kell mondanom valamit. Nem akartam, hogy m�st�l tudd meg, �s azt higgyed, lel�ptem, vagy valami.

Hermione bizonytalanul b�lintott. Malfoy folytatta:

- Figyelj, el kell utaznom…Ap�m akarja.

- Na �s hov�? Meddig? –k�rdezte a l�ny el�g k�z�ny�sen.

- Moszkv�ba akar k�ldeni. �s nem mondta el, mennyi id�re.

- Aha –a l�ny csak ennyit tudott kipr�selni mag�b�l.

- Na? Nincs hozz�f�zni val�d? –csod�lkozott a fi�.

- H�t, �n �gy �rzem, hogy neked nincs kedved menni. J�l gondolom? …Akkor, mi�rt nem mondod ezt meg az ap�dnak is? –k�rdezte ideges�t�en nyugodt hangon.

- Hahh! Te nem ismered �t! –fakadt ki Draco. –Ez nem ilyen egyszer�. Tudja, hogy nem akarok menni. De nem �rdekli.

- Akkor mi�rt nem k�lt�z�l el?

- �h, -A fi� f�lig v�r�s�d�tt. –Mondd, Hermione, szerinted mihez kezdhetek egyed�l?

- H�t, p�ld�ul elmehetn�l mondjuk dolgozni!

- Ne viccelj m�r! –nevetett Draco. –H�! Nem, munkaker�l�sr�l van itt sz�! –csattant fel, megl�tva a n� arckifejez�s�t. –Azt hiszed…azt hiszed nem lettek volna �tleteim, hogy mi legyek? De ki alkalmazn� egy hal�lfal� fi�t?? Most �szint�n! Sz�lj, �s m�ris megyek �ll�s�rt!

A l�ny az ajk�ba harapott.

Igen, Hermione is tudta, hogy Malfoynak igaza van. Ez t�nyleg nem egyszer�.

- De most nem ez a l�nyeg. �gy l�tom, nem b�nt k�l�n�sebben, hogy a gyermeked apja k�lf�ld�n lesz, ki tudja meddig –bosszankodott.

- Jaj, de sz�pen mondtad Malfoy! Nagyon hat�sos! –v�gott vissza g�nyosan a l�ny. –De nem �rtem, mi�rt kellene nekem emiatt izgulnom. Igaz�b�l nem sok k�z�m van hozz�d!

- Hermione! –sz�lt f�jdalmasan Draco.

- Ne sz�l�ts engem �gy, Malfoy! Nem �rtem, mi�rt nem tudsz engem b�k�n hagyni?!

A f�rfi pillanatok alatt kij�tt a b�ket�r�sb�l.

- Csak az�rt nem, mert k�z�s gyerek�nk lesz! Ak�r elfogadod, ak�r nem, ez most m�r �gy van! Azt hiszed, �n �gy el vagyok ragadtatva att�l, hogy pont te vagy a fiam anyja? De ez van…Nem tehet�nk ellene semmit!

- T�vedsz… –a n� �k�lbe szor�totta mindk�t kez�t. –T�vedsz! Nagyon is tehetek ellene! �s fogok is!

A f�rfi megh�kkent.

- Ut�llak �s ut�lom, hogy teherbe ejtett�l! Ezt nem viselem el tov�bb! –azzal sarkon fordult �s elindult az Abszol �t ir�ny�ba.

Miut�n a f�rfi felocs�dott, nagy h�vvel a n� ut�n eredt.

- Granger! –elkapta a v�ll�t �s nem valami gyeng�den maga fel� ford�totta. –Ha meg mered tenni… -suttogta v�szj�sl�an. –� az �n fiam!

- Nem! Ez a gyerek nem l�tezik!

Draco akkora l�thatatlan pofont kapott, hogy j� p�r m�sodpercig sz�lni sem b�rt, de m�g a sz�j�t sem tudta becsukni. L�tta, amint Hermione m�rgesen elfordul t�le �s sok�ig n�zte t�volod� alakj�t, am�g el nem veszett a t�megben.

***