*

Nem kellett olyan sok�ig gyalogolniuk, Hermione lak�sa az Abszol �thoz el�g k�zel fek�dt.

Tal�n –gondolta Draco-, pont ez�rt is vette ki.

A l�ny a t�rsash�z m�sodik emelet�n lakott. A l�pcs�h�zban Hermione a kez�be nyomta a k�nyv�t, am�g a var�zsp�lc�j�t kereste, hogy hat�stalan�tsa vele a z�rvar�zslatokat. Majd kisv�rtatva bel�pett a szob�ba, nyitva hagyva az ajt�t maga m�g�tt.

Ez t�bb volt, mint amire Draco v�llalkozott. Tett egy bizonytalan l�p�st a lak�sajt� fel�, majd s�hajtott �s bel�pett.

Hermion�t nem l�tta, a hangokb�l �t�lve val�sz�n�leg a konyh�ban volt. Letette a n� holmij�t az egyik asztalra, zsebre dugta a kez�t �s v�rt. 

Hallotta, hogy a l�ny besz�l valamit, de nem �rtette, hogy mit mond. Kelletlen�l becsukta maga m�g�tt a bej�rati ajt�t, �s ben�zett a kis konyh�ba.

A fiatal n� a f�ld�n t�rdelt �s az �l�ben l�v� nagy, v�r�s macsk�t simogatta.

- �hm, mondt�l valamit? –k�rdezte Draco, miut�n megcsod�lta a nem igaz�n b�jos cic�t.

- Csak azon gondolkoztam –sz�lt egy kicsit d�l�ng�lve a l�ny-, hogy vajon minden hal�lfal� �gy a sz�v�n viseli-e a mugli sz�rmaz�s�ak sors�t.  

Draco elkomorult.

- Mi az? Valami s�rt� dolgot mondtam az �rnak? –n�zett r� m�rgesen Hermione.

- Ha tudni akarod Granger, igen.

- Ha elmondod, megk�nnyebb�lsz –sz�lt a l�ny gonoszk�s mosollyal.

- Nagyon vicces vagy, de ink�bb megtartom magamnak –h�zta el a sz�j�t Draco, majd a n� meglepet�s�re le�lt mell� a konyhak�re.

- Weasley nem lakik itt? –k�rdezte egyszerre.

- Nem. De ezt hagyjuk, nem akarok err�l besz�lni –sz�lt egy kicsit feszengve.

- �! –Draco arc�ra lassan ki�lt a felismer�s. -Lefogadom, hogy vele veszekedt�l tegnap!

A mosoly azonban r�gt�n leolvadt az arc�r�l, amikor Hermione elpityeredett.

- �s az�ta fel sem h�vott!

A l�ny k�zelebb h�z�dott a f�rfihoz. Cs�mp�s m�ltatlankodva leugrott az �l�b�l a hirtelen mozdulatra.

Draco megk�v�lt, amikor a n� a v�ll�ra hajtotta a fej�t. �szt�n�sen el akarta l�kni mag�t�l, de olyan keservesen s�rt, hogy nem volt sz�ve megtenni. Legal�bbis ezzel magyar�zta mag�nak viselked�s�t. �s milyen kellemes volt az illata!

- Mi �t�tt bel�m? –szipogott a l�ny. –Meddig s�llyedtem, hogy Draco Malfoyt�l v�rom a vigasztal�st?

- H�! –csattant fel a fi�.

- Ne haragudj, nem �gy gondoltam. Csak nem vagyok valami j� passzban.

Draco m�g mindig s�rtetten meredt r�.

- Bocs�nat, ha megb�ntottam a t�r�keny lelkivil�godat! –grimaszolt a n�. Azt�n f�lrebiccentette a fej�t �s belen�zett a f�rfi sz�rke szemeibe.

Miel�tt Dracoban tudatosult volna, mit tesz, m�r meg is cs�kolta a l�nyt. �s � nem tiltakozott.

Szorosan a fi� nyaka k�r� fonta a karj�t �s visszacs�kolt.

Majd botladozva fel�lltak �s m�g mindig �lelkezve, Hermione a h�l�szoba fel� vezette f�rfit.

*

M�snap reggel Malfoy arra �bredt, hogy egy kicsit hasogat a feje. R�snyire kinyitotta a szem�t, majd meglepetten fel�lt az �gyon. Nem, neki biztosan nincs babak�k, vir�gos takar�ja.

K�r�ln�zett az idegen szob�ban, de csak akkor jutott esz�be, hol is van, amikor megl�tta a szemk�zti fotelben kuporg� Hermion�t.

A l�ny felh�zott l�bait �t�lelve �lt �s meredt maga el�. Amikor �szrevette, hogy Malfoy fel�bredt, fut�lag r�n�zett, majd visszas�llyedt gondolataiba.

Draco az �gy sz�l�re cs�szott �s letette a talp�t a padl�ra. Nem tudta, mit mondjon, de el�g k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a szitu�ci�ban.

Mivel Hermione �gy t�nt, nem akar megsz�lalni, a f�rfi kiss� inogva fel�llt �s n�m�n �lt�zni kezdett. Amikor v�gzett, h�trasim�totta a haj�t, majd a l�nyhoz l�pett.

- Granger, -sz�lt rekedten, �s a n� karj�ra tette a kez�t- �n…

- Ne �rj hozz�m! –fakadt ki Hermione �s durv�n elr�ntotta a karj�t.

Draco megillet�d�tten h�trah�k�lt. Neki is �pp el�gg� k�nos volt a helyzet.

- Soha, soha t�bb� ne merj hozz�m �rni! –pattant fel a fotelb�l a l�ny.

- …Nem tehetsz �gy, mintha meg sem t�rt�nt volna!

- Pedig pontosan ezt fogom tenni! Kifel�! –mutatott kiab�lva az ajt� fel�. –T�nj innen!

Draco �sszeh�zta a szem�t �s siet�s l�ptekkel a kij�rat fel� indult. K�zben hallotta a l�ny hangos motyog�s�t: -Hogy tehettem ilyet? Hogy tehettem ilyet? �, Ron…

*

Amikor a fiatalember m�r az utc�n s�t�lt, �jra �tgondolta a t�rt�nteket. El�g vegyes �rzelmei voltak. Egyfel�l meglep�d�tt: m�g sohasem l�tta a l�nyt ilyen m�rgesnek �s zavartnak. M�sfel�l –�s ez volt az er�sebb �rz�se-, m�lys�gesen meg volt s�rtve. Hogy mer�szelt az a piszkos kis s�rv�r� �gy �v�lteni vele?

�s mi a fene �t�tt bel�m? Mekkora baroms�got csin�ltam!

Persze, Draconak az is esz�be jutott, hogy Hermione mindig is tetszett neki egy kicsit. Az�rt

is piszk�lta folyton. De soha nem vette ezt az �rz�st komolyan, meghagyta j�t�kos

fant�zi�l�snak. Hiszen…m�s volt a sz�rmaz�suk. Egy s�rv�r�? �s r�ad�sul Potter bar�tja!

Nevets�ges!

*

A k�vetkez� egy h�napban a k�t fiatal minden erej�vel igyekezett kit�r�lni ezt az eml�ket a fej�b�l. Ez t�bb�-kev�sb� siker�lt is.

Draco –tal�n, hogy v�gleg t�ltehesse mag�t a hib�j�n-, sokkal nagyobb lelkesed�ssel k�sz�lt a Pansyval val� h�zass�gukra. R�gt�n m�snap hivatalosan is megk�rte a n� kez�t, �s r�b�zta az id�pont kit�z�s�t is.

Az apja –ink�bb –utas�t�s�ra-, mint k�r�s�re-, ezt a beavat�sa ut�ni h�napra tervezt�k. J�nius elej�re. Mivel addig m�g volt h�tra t�bb, mint egy h�nap, Draco nem is nyugtalan�totta mag�t a teend�k miatt.

Dumbledore professzort sem kereste fel t�bbet. Eredetileg az�rt akart besz�lni vele, mert elbizonytalanodott a s�t�t oldalra val� �t�ll�st illet�en. Most m�r ezt is siker�lt tiszt�znia mag�ban- v�gleg.

De ha �gy van, akkor m�gis mi�rt leszek libab�r�s, ha tal�lkozom a Nagy�rral?

- �desem? –sz�longatta Pansy.

- H�m? –ocs�dott fel a fiatal f�rfi gondolataib�l.

- Szerinted r�zsasz�n flaming�k vagy egyszarv�csik�k legyenek az esk�v�nk�n?

- Uh, azt hiszem, most j�rok egyet –cs�v�lta lemond�an a fej�t Draco.

Nagyon megk�nnyebb�lt, amikor kil�pett a kertbe. Ott –egyel�re- m�g semmi nem eml�keztette �t a r� v�r� megpr�b�ltat�sokra. Pansy m�r az idegeire ment; az is bosszantotta, hogy �desanyja szeme mindig �r�mk�nnybe l�badt, ha r�n�zett. Az apj�r�l pedig tov�bbra is csak a hal�lfal�v� val� beavat�sa jutott esz�be.

Megker�lte a h�zat �s ben�zett a h�ts� kertbe.

Egy csapat h�ziman� �ppen akkor ny�rta le a bokrokat hatty� form�j�ra, hogy passzoljanak majd az esk�v� dekor�ci�j�hoz.

- Felfordul a gyomrom –d�nny�gte mogorv�n a fi�.

*

Nem tudhatta, de ezzel az �rz�s�vel sem volt egyed�l. Hermione m�r legal�bb egy hete nagyon rosszul evett. Szinte azonnal kij�tt bel�le minden, ahogy lenyelte.

Ez�rt a francia konyh�t okolta. A sok csig�t �s polipot.

M�r egy h�napja elk�ldte Avignonba az iskola –a t�bbi tanul�val egy�tt-, hogy �jabb aurori kik�pz�sen vegyenek r�szt.

Ronnal lev�lben tartott�k a kapcsolatot. Szerencs�re, m�r j� ideje kib�k�ltek, egyik�j�k sem volt haragtart�. Hermione kereste fel a fi�t, �s bocs�natot k�rt t�le az�rt, amiket a fej�hez v�gott. Term�szetesen, � sem eml�tette azt a…kis f�lrel�p�st. A l�ny ut�lta m�g a gondolat�t is az eg�sznek.

- El�g rosszul n�zel ki –fogadta Harry, amint megl�tta az eb�dl�ben.

- K�sz sz�pen.

- Gyere, �lj le ide mell�m! -mosolygott a fekete haj� fi�. –K�rsz egy kis croissant?

- Jaj, nem, Harry, semmit! –r�zta meg hevesen a fej�t Hermione.

- Biztos?

- Igen, ezt most kihagyn�m.

- Nincs neked h�emelked�sed? –tette r� a kez�t a l�ny homlok�ra.

- J�l vagyok!

- H�t, nem tudom, Hermione…Ha t�nyleg csak a francia konyha a hib�s, att�l m�g szerintem menj el az itteni �pol�n�h�z. Nem �rthat.

- J�, de csak d�lut�n! –egyezett bele a n�. –Semmi esetre sem akarok lemaradni a mai �lc�z�stan �r�r�l!

*

Hamarosan el�rkezett Draco Malfoy sz�m�ra az id�, hogy hivatalosan is bel�pjen Voldemort hal�lfal�i k�z�. Aggodalma nem volt alaptalan, a S�t�t Jegy bele�get�se a b�r�be iszony�an f�jdalmas volt. Azt�n, mintegy ut�lagos beavat�si szertart�sk�nt, a Cruciatus �tokkal meg kellett k�noznia egy szerencs�tlen mugli f�rfit.

Draco m�g �r�k m�lt�n is remegett az �t�lt �lm�nyek hat�s�ra. Ez azonban senkit nem foglalkoztatott. Apja d�szes �nneps�get szervezett fia tisztelet�re, amire az �sszes hal�lfal� hivatalos volt.

Azt sem vett�k �szre a nagy mulats�gban, hogy az �nnepelt m�r vagy’ egy �r�ja elt�nt.

Draco a r�gi h�l�szob�j�ban gubbasztott a f�ld�n, h�t�t az �gynak vetve. Szorongatta a m�g mindig sajg� karj�t, �gy �ld�g�lt a s�t�tben. Hallotta, hogy Pansy kiab�lva keresi �t, de nem v�laszolt neki. 

Hogyan is mondhatn� el neki, mit �rez? Vajon akad olyan ember ebben a nyomorult h�zban, aki meg�rti �t?? Mi�rt �rzem magam ilyen egyed�l? –egy k�nnycsepp g�rd�lt le a szem�b�l �s folyt v�gig az arc�n.

A f�rfi gyorsan megt�r�lte a szem�t. Gyenge vagyok. A Malfoyok sohasem s�rnak! �ssze kell szednem magam! Ap�m nem ezt v�rja t�lem.

Felkelt a sz�nyegr�l, kisim�totta meggy�r�d�tt ruh�j�t �s visszat�rt a vend�gek k�z�.

*

- Hermione, ez csod�latos! –�l�nk�lt fel Harry. M�r cseppet sem �rezte mag�t �lmosnak.

A l�ny alig egy perce �bresztette fel bar�tj�t, mert � m�r nem tudott aludni. Most mindketten Harry �gy�n �ltek �s fogt�k egym�s kez�t.

- B�r, az igaz, hogy �gy kimaradsz majd a sulib�l, de h�t, kit �rdekel! –mosolygott a fi�.

- Ez olyan furcsa. Mintha nem is velem t�rt�nne ez az eg�sz–cs�v�lta a fej�t Hermione.

- M�r alig v�rom, hogy l�thassam Ron elk�pedt arc�t!

Ezekre a szavakra a n� gyomra g�rcsbe r�ndult.

- �hm, Harry? L�gy sz�ves, hagyd, hogy �n mondjam el neki, ha akarom! –k�rte.

- H�t persze! –b�lintott. –De azt ugye tudod, hogy egy id� m�lva mag�t�l is r� fog j�nni?

- Nem biztos –suttogta s�padtan a l�ny.

- Ezt meg hogy �rted?…Azt akarod mondani, hogy nem tartod meg?!

- Nem tudom, Harry…Ezen m�g gondolkoznom kell…

*

Egy meleg, j�niusi napon Draco a csal�di k�nyvt�rban �cs�rg�tt. A nyitott ablak mellett olvasott. �lvezte, hogy a k�s� d�lut�ni nap bes�t a helyis�gbe. Pansy m�r vagy h�romszor szaladt v�gig vihogva a h�zon, a d�szes esk�v�i ruh�j�ban.

Draco �r�lt, hogy ez a szoba nincsen felcsics�zva �gy, mint a t�bbi. Csak p�r �zl�stelen j�gszobor eml�keztetett arra, hogy holnap nagy nap lesz.

V�ratlanul egy kuvik rep�lt be a kit�rt ablakon �s egy pergamen-cetlit pottyantott a f�rfi �l�be. Az meglep�dve olvasta el a k�ldem�nyt.

              Draco!

              S�rg�sen besz�lnem kell veled. L�gy a Roxmorts-i H�rom Sepr�ben naplemente ut�n!

                                                                                     Piton professzor

A fi� agy�n �tfutott az a gondolat, hogy Piton holnap �gyis itt lesz, mi�rt nem el�g akkor besz�lni�k? De azt�n v�llat vont, egy r�vid �zenetet hagyott az asztalon, hogy „el kellett mennem” �s elhoppan�lt.

Sz�rk�letkor �rte el a falu kis fogad�j�t. Tal�n valami baj t�rt�nt… Nem minden aggodalom n�lk�l l�pett be a zajos helyis�gbe. R�gt�n keresni kezdte tekintet�vel volt tan�rj�t, de �gy l�tszott, m�g nem �rkezett meg. A pulthoz l�pett, de ekkor �szrevette, hogy valaki int neki. Hermione volt az.

Draco megillet�d�tten l�pett a l�ny asztal�hoz.

- ��, szervusz –k�sz�nt.

- Nem �lsz le? –k�rdezte a l�ny nagyon csendesen.

- Rendben Granger, de csak addig maradhatok, am�g nem j�n meg Piton professzor –sz�lt a fi� �s m�g egyszer k�rbej�ratta tekintet�t a fogad�ban.

- Nem fog j�nni.

- Hogyan? –ocs�dott fel Draco �s v�gre helyet foglalt. Most, hogy k�zelebbr�l l�tta a n� arc�t, az kimondottan s�padt volt, kor�bbi piros ajkai is sesz�n�ek voltak.

- �n k�ldtem neked az �zenetet.

- De h�t, m�gis minek?…�s mi�rt nem a saj�t nevedben �rt�l? –�rtetlenkedett.

- Mert tal�n akkor el sem j�tt�l volna…- Draco furcs�llta, hogy a l�ny m�g egyszer sem n�zett a szem�be.

A t�rsalg�st Madam Rosmerta zavarta meg.

-  Szervusztok kedvesk�im! Inn�tok egy kis forralt m�zbort?

A f�rfi b�lintott.

- Eg�szs�getekre! -A n� mindkett�j�knek �nt�tt egy poh�rk�val, majd eltipegett.

A fiatalember r�gt�n belekortyolt az italba, Hermione azonban jelent�s�gteljesen eltolta mag�t�l pohar�t.

– Mondanom kell neked valamit.

Hossz� cs�nd.

- Mit? –k�rdezte v�g�l Draco, n�mi inger�lts�ggel a hangj�ban.

- Terhes vagyok –motyogta a l�ny a m�zbornak.

Draco pislogott p�rat, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- Csod�s. Mondd meg Weasleynek vagy Potternek, hogy gratul�lok!

- �, te idi�ta! –fakadt ki a n� �s beletemette arc�t a tenyer�be.

Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, mire az ifjabbik Malfoy felfogta Hermione reakci�j�t.

- Mi a fen�r�l besz�lsz?? – r�zta meg cseppet sem gyeng�den a l�ny v�ll�t. V�gre el�rte, hogy r�n�zzen. Az ugyanolyan k�ts�gbeesetten tekintett a f�rfira, mint � r�.

- Ez k�ptelens�g! –Draco h�trad�lt a sz�k�n �s hevesen r�zni kezdte a fej�t. –Ilyen nincs… Ne sz�rakozz velem, Granger!

A l�ny elkeseredetten felpattant az asztalt�l, ki�ntve mindkett�j�k ital�t a ter�t�re �s elviharzott.

Draco er�s k�s�rt�st �rzett, hogy ut�namenjen, de azt�n m�gis a fenek�n maradt.

R�k�ny�k�lt az asztalra �s behunyta a szem�t.

*

M�r csillagos volt az �g, mire kil�pett a fogad�b�l. M�lyet l�legzett a friss leveg�b�l, de m�g mindig �melygett. �s nem csak att�l a p�r kupa m�zbort�l, amit megivott.

Most merre menjek? –torpant meg a f�utca kell�s k�zep�n. -Haza? Isten ments!

Nem, ez �gy nincsen j�l. L�tnom kell Grangert! –hat�rozott mag�ban.

Amilyen gyorsan csak tudott, el�rt a Foltozott �stbe. Onnan kirontott a mugli utc�ra �s futni kezdett. N�h�ny sarokn�l meg�llt, hogy leveg�t vegyen �s esz�be jusson, merre is kell mennie.

Felszaladt a l�pcs�h�zban a m�sodik emeletre. Vajon itt van-e egy�ltal�n? El�rte a lak�s ajtaj�t, vett egy m�ly leveg�t �s bekopogott. Semmi v�lasz. �jra kopogott, ez�ttal j�val er�sebben. Megint semmi.

Draco alapj�ban v�ve sem volt valami t�relmes ember, de most v�gk�pp kifogyott a b�ket�r�sb�l. L�zasan kutatni kezdett a zsebeiben a var�zsp�lc�ja ut�n. Ha kell, h�t sz�trobbantja az ajt�t, de � most be fog ide menni!

- A pokolba! –ki�ltott fel. Nem volt n�la a p�lc�ja. –H�t ez nem igaz!

Tehetetlen d�h�ben bal �kl�vel beleboxolt a falba, de csak annyit �rt el vele, hogy �jra belenyilalt a f�jdalom a karj�ba.

H�ttal a falnak d�lve lecs�szott a f�ldre, az ajt� el�tti sz�nyegre �s b�mulni kezdte a s�t�t l�pcs�h�zat.

Minden neszre felkapta a fej�t, h�tha Hermione j�n haza.

Nagyj�b�l f�l �ra m�lva botork�l� l�p�sek zaja �s kulcscs�rg�s hallatszott. 

- Malfoy? –sz�lt Hermione b�gyadtan.

A fi� idegesen fel�llt �s utat engedett neki. Egy �r�kk�val�s�gnak �rezte, mire a n� feloldotta az �sszes v�d�var�zslatot �s beengedte �t a lak�sba. Mindketten le�ltek a h�l�szoba k�t legt�volabbi pontj�ra �s n�ma csendben meredtek maguk el�.

- �hm, k�rsz valami inni? –k�rdezte halkan a l�ny, kez�t t�rdelve. Ez volt az egyetlen �pk�zl�b �tlete.

- K�sz, nem.

Cs�mp�s egy id� ut�n el�bukkant az ajt�ban, �s ny�vogva �dv�z�lte Hermion�t. Azt�n nekiesett egy szoba sark�ban l�v� pamutgombolyagnak �s j�t�kosan pofozgatni kezdte. A k�t fiatal elm�l�zva figyelte a cic�t.

Draconak eddig roppantul s�rg�s volt besz�lnie a l�nnyal, de most m�gsem f�l�tt hozz� a foga.

De m�gsem �ld�g�lhetnek itt reggelig! Vett egy m�ly l�legzetet �s fel�llt. Odal�pett a n�h�z, aki a fotelben �lt �s leguggolt el�.

- Mi�ta tudod? –k�rdezte, megt�rve a csendet.

- H�t…m�r egy ideje…�gy k�t hete.

- Aha. �s…biztos vagy benne, hogy…t�lem van? –Draco v�gre kimondta azt a k�rd�st, ami a legink�bb nyomta a sz�v�t.

- Igen. – Puff. Ha a f�rfi egy kicsit megk�nnyebb�lt volna az el�bb, most �jra �sszeszorult a torka.

- Mib�l tudod ilyen biztosan?

A l�ny egy kis nevet�sf�l�t hallatott. – Hidd el, tudom.

- De h�t…-pr�b�lkozott Draco- lehet, sz�val hogy Weasley…

- De nem � az! –emelte fel a fej�t. –Mit gondolsz, szerinted �n nem annak �r�ln�k, ha az �v� lenne?!

Hidd el, �n is! –gondolta a fi�, de nem akarta hangosan is kimondani.

- �s honnan…?

- Hogy honnan vagyok ebben ennyire biztos? Jaj, Malfoy, musz�j ezt? – feszengett a n�. –Nos, Ronnal �gymond…nem voltunk valami j� passzban k�t h�napja. �s r�gt�n azut�n, hogy te meg �n…sz�val m�r m�snap este indult is az oszt�ly Franciaorsz�gba.

- Akkor, eddig k�lf�ld�n volt�l?

- …igen.

- Hol?

- Mi�rt akarod tudni?

A f�rfi v�llat vont.

- Akkor…ez teljesen biztos –�llap�totta meg mag�nak komolyan.

A l�ny lemond�an s�hajtott.

- Ne haragudj –bukott ki Dracob�l a bocs�natk�r�s.

Hermione �gy n�zett r�, mint aki nem tudja eld�nteni, hogy s�rjon-e vagy nevessen. V�g�lis az ut�bbit v�lasztotta.

- K�sz sz�pen, �gy mindj�rt jobban �rzem magam! –azzal fel�llt a fotelb�l �s mag�ra hagyta Dracot a szob�ban.

A fi� n�h�ny m�sodperc ut�n k�vette. M�g egy fontos k�rd�se lett volna, de nem tudta, hogyan kezdje el. �gy h�t csak �llt a konyhaajt�ban, h�t�t az ajt�keretnek vetve �s figyelte a l�nyt. Hermione m�r a m�sodik nagy poh�r almalevet itta.

- Mit akarsz most csin�lni? –sz�lt a fi� egy kiss� remeg� hangon.

A l�ny leengedte a poharat a sz�j�t�l �s elgondolkozva mustr�lta a f�rfi arc�t.

- Majd eld�nt�m.

- H�! Ebbe nekem is van belesz�l�som! –h�zta ki mag�t Draco.

- Ugyan, mi�rt lenne? Nem kell nekem semmi t�led! –azzal nagy lend�lettel bev�gta a gy�m�lcsleves �veget a h�t�be. -M�r azt sem tudom, mi�rt mondtam meg neked!

- Granger! –emelte fel a hangj�t a f�rfi. –Jogom volt megtudni!

Hermione elpirult �s felemelt k�zzel elindult Draco fel�. Teljes erej�b�l pofon csapta. Azt�n m�g egyszer. Draco pedig semmit sem tett, hogy le�ll�tsa. Tudta j�l, hogy ezt meg�rdemelte.

A n� harmadszorra is felemelte a kez�t, de azt�n leroskadt a padl�ra.

N�m�n s�rni kezdett, csak a v�llai r�zk�dtak.

- Menj el! –ny�sz�r�gte. –K�rlek sz�pen, menj el!

A fi� megk�v�lten �llt ott, ha akart volna, sem tudott volna megmozdulni. Az, hogy tal�n gyereke lesz a leghihetetlenebb �s legr�miszt�bb dolog volt, amit el b�rt k�pzelni. �s biztosan �rezte, hogy m�g nincs erre felk�sz�lve. Nem, semmi esetre sem.

De most, hogy felvet�d�tt, hogy tal�n elvesz�theti, egy csap�sra megv�ltozott a hozz��ll�sa. Persze, nem tudatosan gondolta ezt v�gig mag�ban, csak �rezte, hogyha most kis�t�l innen, soha t�bb� nem l�tja a l�nyt.

- K�rlek! –s�rt Hermione. –Szeretn�k egyed�l maradni!

Draco megr�zta a fej�t.

- K�rlek! K�rlek!

A f�rfi v�lasz helyett let�rdelt a n� mell� �s bizonytalanul �t�lelte. Furcsa �rz�s volt, idegen �s m�gis valahogy ismer�s. De mindenk�ppen kellemes �rz�s.

*