V�ltoznak az id�k

I.

     A nap m�r r�gen lebukott a nyugati horizont m�g�, k�s� este volt. H�v�s, �prilis esti sz�l f�jt London utc�in. A l�mp�k pisl�kol� f�nye halv�nyan megvil�g�totta a j�rd�t �s a r�gi h�zfalakat.  

Az �jjeli utca csendj�be nyugodt l�ptek zaja vegy�lt. Egy fiatalember alakja bontakozott ki a sz�rk�letben. Talpig feket�ben volt �s valamilyen hossz� k�penyt viselt mag�n. A j�r�kel�knek egy kicsit szokatlan l�tv�nyt ny�jtott. A f�rfi keze zsebre volt dugva, mintha szorongatna benne valamit.

Befordult a sarkon �s el�rt egy kivil�g�tott mell�kutc�t. Mikor elhaladt az egyik l�mpa alatt, ki lehetett venni unottan szeml�l�d� arc�t. Az arcot, amely most megvet� fintorba torzult.

- Muglik- morogta, miut�n egy mosolyg�s id�s p�r elhaladt mellette.

Ki�rt a f�utc�ra �s megszapor�zta l�pteit. K�t, d�szesen kivil�g�tott �zlet mellett egy kis kopott kocsma �llt. A legt�bb ember egy pillant�sra sem m�ltatta. A f�rfi viszont pontosan ide igyekezett. 

Hangosan megnyikordult a Foltozott �st ajtaja, amikor bel�pett a f�st�s helyis�gbe. Nem kellett sok�ig n�zel�dnie, az egyik f�lrees� asztalt�l m�r intettek is neki. A fiatal f�rfi arc�n halv�ny, fut� mosoly suhant �t, majd magabiztosan az asztalhoz ment.

- Elk�st�l, Draco! –sz�lt egy kis szemreh�ny�ssal a hangj�ban a m�sik f�rfi.

- Tudom, tudom. Ne haragudjon! –�lt le a fiatalember egy �res sz�kre.

Tom, a kocsm�ros r�gt�n odal�pett hozz�juk �s felvette a rendel�st. Am�g a k�t kupa forralt m�zbort ki nem hozt�k nekik, a k�t f�rfi nem sz�lt egym�shoz.

- Nos? –Draco leengedte pohar�t �s f�rk�szni kezdte hajdani b�jitaltan-tan�ra arc�t. –Mi�rt k�rte t�lem, hogy itt tal�lkozzunk?

Piton m�g mindig nem n�zett a fi�ra.

- Besz�ln�nk kell –mondta rekedten.

- J�, de mir�l?

- Draco! –a fekete haj� f�rfi �thajolt az asztal felett �s suttog�ra fogta a hangj�t. –Hallottam valami nagyon komoly dolgot fel�led. �gy d�nt�ttem, nem b�zom a h�resztel�sekben, magam besz�lek veled. Szeretn�m, ha megc�foln�d, vagy meger�s�ten�d a h�rt.

A fiatalember b�lintott, jelezve, hogy figyel.

- P�r napja hallottam megb�zhat� forr�sb�l, hogy a Nagy�r �jabb beavat�si szertart�st t�z�tt ki. –Piton m�g halkabbra vette a hangj�t. -�s az a h�r j�rja, hogy te is rajta vagy a list�n.

Draco p�r pillanatig m�g hallgatott, majd b�lintott.

- J�l tudja.

Piton egy kicsit er�sebben rakta le a kup�j�t az asztalra, mint kellett volna, �gy az ital egy r�sze kifr�ccsent.

- �s ezt te csak ilyen nyugodt hangon jelented ki?

A fi� v�llat vont.

- Ez az �gy m�r le van z�rva, tan�r �r. M�r belenyugodtam.

- M�gis, hogy mondhatsz ilyet, fiam? Ez a legsz�rny�bb dolog, hogy valakit akarata ellen�re…

- Nem k�nyszer�tettek! –csattant fel a fiatal f�rfi.

A professzor megh�kkenten d�lt h�tra a sz�k�ben. Elkerekedett szemekkel b�mult a sz�ke fi�ra.

- Mi az, most meglep�d�tt? –vigyorgott gonoszan Draco.

- Ezt nem hiszem el…-r�zta a fej�t Piton. –Draco! Azt hittem, enn�l az�rt okosabb vagy! Nem volt�l soha h�res az ostoba d�nt�seidr�l!

- Nem akarom folytatni ezt a besz�lget�st –�llt fel hevesen a fiatalabbik f�rfi. Piton is felpattant �s elkapta az indulni k�sz�l� Draco karj�t.

- Fiam! Legal�bb gondold m�g egyszer v�gig, hogy mit teszel! Innen nincs vissza�t! Ez a d�nt�s megv�ltoztatja az eg�sz �letedet!

- K�sz�n�m, de azt hiszem, m�r d�nt�ttem. –n�zett a fi� Piton szem�be. – Igaz�n sokra tartom az aggodalm�t, de nem tud meggy�zni!

A fekete haj� f�rfi lemond�an elengedte Draco karj�t.

- Tal�lkozunk a beavat�somon! –k�sz�nt el kaj�nul a fi�. Kil�pett a fogad� ajtaj�n �s tov�bb s�t�lt az utc�n. Nem l�thatta, hogy Perselus Piton m�g sok�ig �lt ott a hely�n, gondolataiba m�lyedve.

*

Draco kiss� feld�lt �llapotban hagyta el a fogad�t. Hogy juthatott Pitonnak esz�be ilyesmi? Hiszen � is hal�lfal�! Akkor meg mi�rt akarta volna lebesz�lni �t err�l? 

Az �n d�nt�sem, egyed�l az eny�m! –bosszankodott. Mag�ban persze tudta, hogy ez nem teljesen igaz. Val�j�ban ez az apja elv�r�sa volt. �s neki mindenk�ppen meg akart felelni.

R�n�zett a kar�r�j�ra. M�g kor�n volt, semmi kedve nem volt hazamenni. Ink�bb bet�rt az egyik mugli b�rba.

A pultn�l k�t kortyra megitta az ital�t, majd az �res poh�rra meredt.

A nagy�r er�sebb, mint valaha –gy�zk�dte tov�bb mag�t-, n�la biztons�gban leszek. Ha �sszefogunk, v�gre �tvehetik a tiszta v�r� var�zsl�k az uralmat. Nem lesznek t�bb� muglik �s s�rv�r�ek. S�rv�r�ek, mint az a…Granger? –Draco arc�n �tfutott a gyors felismer�s, majd elvigyorodott.

Nem, azt hiszem keresve se tal�ln�k Londonban m�g egy ilyen bozontos, g�nd�r hajat! –�l�nk�lt fel. Lesz�llt a b�rsz�kr�l �s egyenesen a n�h�z indult.

- L�m csak, l�m csak! Granger! –sz�lt g�nyosan, mikor Hermione asztal�hoz l�pett. A l�ny meglepetten felkapta a fej�t, majd miut�n megismerte a fiatalembert, megvet�en ciccegett.

- Malfoy, m�r csak te hi�nyozt�l, hogy t�k�letes legyen a napom!

Draco figyelm�t nem ker�lte el, hogy a l�ny szeme k�nnyes, b�rmennyire is pr�b�lta az pal�stolni. Nem egyed�l �lhetett itt, hiszen az asztalon egym�ssal szemben k�t, f�lig teli  k�v�scs�sze volt.

- �hm, visszaj�n m�g az illet�? –mutatott a fiatal f�rfi az �res sz�kre.

- Nem –d�nny�gte a l�ny. –Te meg mit k�pzelsz??

Draco ugyanis fogta mag�t �s le�lt a meg�resedett helyre.

- Nyugalom, Granger! H�t �gy kell �dv�z�ln�d a r�gi iskolat�rsadat? –vigyorgott. A l�ny bossz�san kutatni kezdett a t�sk�j�ban.

- Na, mondd el, mi b�ntja a kis sz�vedet! Hidd el, megk�nnyebb�lsz majd –folytatta a fi�.

- Hagyj engem b�k�n! –Hermione felpattant, lecsapta az id�k�zben megtal�lt bankjegyet az asztalra �s kisietett a b�rb�l. Draco megvet�en meredt ut�na.

M�r �jf�l is elm�lt, mire v�gre haza�rt a Malfoy k�ri�ra. Alig tett egy p�r l�p�st a bej�rati hallban, m�ris egy panaszos n�i hang �t�tte meg a f�l�t:

- Draco! Az �g szerelm�re, hol volt�l ilyen sok�ig? –nyafogta, mik�zben lesietett a l�pcs�n.

- Mit �rdekel? –vetette oda a fi�.

- H�t m�r hogyne �rdekelne! –csattant fel Pansy. -Agg�dtam miattad!

- J�, ne haragudj! Nem �gy gondoltam. –enyh�lt meg Draco, �s egy puszit nyomott a l�ny arc�ra. Az f�lig pirult �s belekarolt a f�rfiba.

- Gyere, menj�nk aludni!

A f�rfi szem�re azonban m�g sok�ig nem j�tt �lom. Csak hallgatta az oldal�n fekv� l�ny egyenletes szuszog�s�t. El�sz�r a Piton professzorral val� besz�lget�sen morfond�rozott, majd hirtelen felr�mlett el�tte Hermione k�nnyes arca. Vajon mi baja volt?

*

Ezen az �jszak�n nem csak Draco h�nyk�dott �lmatlanul.

Hermione Granger m�g csak k�s�rletet sem tett r�, hogy elaludjon. �g� l�mp�n�l, ruh�stul fek�dt az �gy�ban. Cs�mp�s, a macsk�ja �sszeg�mb�ly�dve szuny�k�lt a l�b�n�l.  

A l�ny megt�r�lte a szem�t �s kiment a f�rd�szob�ba. Hideg v�zzel megmosta az arc�t, majd a t�k�rk�p�re meredt. Egy k�cos, piros szem�, huszonk�t �ves n� n�zett vissza r�.

Hermione visszah�zta az ujj�ra az ez�st gy�r�t, amit a mosakod�s miatt vett le. Elm�l�zva n�zegette az apr� �kszert.

�, Ron! –a l�nynak �jra kicsordultak a k�nnyei. Akkor kapta t�le ezt a gy�r�t, miut�n v�geztek a Roxfortban. A fi� ezzel vallotta be neki az �rzelmeit. Az�ta m�r eltelt �t �v �s �k m�g mindig egy�tt vannak. A fi� a M�gia�gyi Miniszt�riumban dolgozik �desapj�val. � �s Harry pedig az Aurork�pz�be mentek tanulni.

Ron azonban sokszor kifog�solta Hermione d�nt�s�t. Szerinte ez a munka roppant vesz�lyes �s nem n�nek val�. 

Ma este is emiatt vesztek �ssze, Ron t�ls�gosan f�ltette a l�nyt, nem akarta, hogy ny�ltan harcolnia kelljen Tudodki h�veivel. Hermione hi�ba gy�zk�dte kedves�t, hogy m�r el�g szakk�pzett, az �rvel�s s�ket f�lekre tal�lt. V�g�l is a fi� bed�h�d�tt �s fak�pn�l hagyta a l�nyt.

Hermione levette tekintet�t a t�k�rr�l �s bement a h�l�szob�j�ba. Ha m�r �gysem tudok aludni, legal�bb meg�rok egy essz�t, azzal is el�r�bb leszek –gondolta. Felkuporodott az �gyra, el�vett egy k�nyvet �s maga el� k�sz�tett egy pergamenlapot. N�h�ny perc n�ma b�ng�sz�s ut�n megm�rtotta a toll�t �s �rni kezdett.

*

M�snap Draco f�radtan �bredt. Csak hajnal fel� tudott elaludni, reggel m�gis nagyon kor�n fel�bredt. Megitta a k�v�j�t, lezuhanyozott �s m�r el is hoppan�lt.

Eg�sz d�lel�tt s�t�lt, ki akarta szell�ztetni a fej�t est�re. Azt�n, ak�rmennyire is nem v�gyott r�, indulnia kellett.

Egy t�voli, �don kast�lyhoz rendelte az �desapja. Mikor Draco meg�rkezett, Lucius m�r a kapu el�tt v�rt r�.

- K�st�l, fiam! –fogadta n�mi szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

- A f�, hogy itt vagyok, nem?

- Na, gyer�nk! –nyomta le a nagysz�rny� kapu kilincs�t. - Szedd egy kicsit rendbe magad, miel�tt bemegy�nk… �s Draco!

- Tess�k, apa.

- Ne hozz r�m sz�gyent!

A fiatal f�rfi s�padtan b�lintott.

F�l �ra m�lva az ifjabbik Malfoy m�r a saj�t k�ri�j�nak kertj�ben j�rk�lt. M�g mindig remegett egy kicsit a megpr�b�ltat�sokt�l. Most mutatt�k be hivatalosan is a Nagy�rnak, mint Lucius Malfoy fia. Draco szem�lyesen m�g sohasem tal�lkozott Voldemorttal, �s ez a mostani tal�lkoz�s megr�m�tette. Pedig m�g besz�lnie sem kellett, az apja int�zett mindent.

De az eg�sz l�gk�r olyan…f�lelmetes. M�sra sz�m�tott. Megr�zta a fej�t.

De ugyan mire sz�m�tott�l? –sz�lalt meg egy hang a fej�ben. –Hogy a Nagy�r kedvesen elcseveg majd veled, mint egy nagyb�csi? Hogy majd mosolyogva k�zli, mennyire �r�l, hogy te is csatlakozol majd?

H�t, ha erre sz�m�tott, nagyon t�vedett. Voldemort egyik embere a bemutatkoz� kell�s k�zep�n rontott be, �s valami rossz h�rt k�z�lhetett a Nagy�rnak, mert az kimondta r� a Cruciatus �tkot.

Draco le�lt egy padra �s a tenyer�be temette az arc�t.

�s senkinek nem jutott esz�be, hogy ez az�rt t�lz�s? Senki nem pr�b�lta err�l meggy�zni a Nagyurat? …Vagy nem akart�k, vagy nem mert�k.

Mindenesetre, ez a bizarr �lm�ny egy kicsit elt�ntor�totta terv�t�l a fiatalembert.

Lucius pedig csak annyi komment�rt f�z�tt ut�lag a dologhoz, amikor a fia k�rd�re vonta, hogy „majd megszokod.”

- Sz�p kil�t�sok! –mondta f�lhangosan �s elindult a h�zba.

Vacsora ut�n felment a h�l�szob�j�ba. Lefek�dt az �gyra �s pihenni pr�b�lt. De nem sok�ig lehetett egyed�l gondolataival, Pansy alig egy perc m�lva benyitott.

- Nagyon hallgatag volt�l ma este –kezdte, miut�n odal�pett a szekr�nyhez, hogy kivegyen egy h�l�inget.

- Igaz�n megszokhattad volna m�r –d�nny�g�tt.

- Mit mondt�l, dr�g�m? –n�zett ki Pansy a f�rd�szobaajt�b�l.

- Semmit.

- Kezdem elhanyagolva �rezni magam –folytatta a n�-, ha m�r most sem vagy figyelmes velem, milyen leszel majd az esk�v�nk ut�n!

- Mi ut�n? – �lt fel Draco a francia�gyon.

- Hahh, baj van a hall�soddal? 

- Ne csin�ld m�r! Ezt m�r ezerszer megbesz�lt�k!

- Draco! Nem hiszem el, hogy ezt mondod! B�r, any�d szerint csak k�reted magad…

- Mi?? –a f�rfi siet�sen felkelt �s � is bel�pett a f�rd�szob�ba.

- …de nem kell agg�dnod semmi miatt, �desem. Narcissz�val majd megszervez�nk mindent. Ma m�r voltunk is p�r helyen n�zel�dni. 

- H�t ez �ri�si! – t�rta sz�t a karj�t a fi�. –�s lehetne tal�n nekem is n�mi belesz�l�som az �letembe??

- Csillapodj, Draco! –l�pett k�zelebb hozz� engesztel�en Pansy. –Rendben van, majd te v�laszthatod ki, hov� menj�nk n�sz�tra. J� lesz? –duruzsolta.

A fi� megr�zta a fej�t.

- Akkor mit szeretn�l? –sim�totta meg az arc�t. Draco a mozdulat k�zep�n megragadta a l�ny kez�t, �s finoman eltolta mag�t�l.

- Ne besz�lj�nk err�l!

- De h�t Draco –er�sk�d�tt a n� tov�bb-, ezt min�l el�bb meg kell szervezn�nk! Megh�vni azt a nagyon sok vend�get. Gondolom, addigra m�r be leszel avatva, sz�val akkor a hal�lfal� koll�g�idnak is kell k�ldeni megh�v�t…

- Pansy, hagyd abba! –ki�ltott r� hirtelen a f�rfi. A l�ny �sszerezzent. –Ha…ha j�l eml�kszem, m�g sohasem k�rtem meg a kezed hivatalosan! Ti meg m�r any�mmal itt tervezgettek!

- �n vagyok a t�k�letes feles�g sz�modra! –tal�lta meg a hangj�t a n�. –J� a csal�di h�tterem, a sz�rmaz�som �s…�s szeretlek t�ged!

Draco idegesen a haj�ba t�rt.

- Te nem �gy �rzel ir�ntam? –faggatta Pansy.

- De! –nyugtatta meg a fi�.

- Akkor meg mi a baj?

- Mennem kell –mormolta, �s a k�vetkez� percben elhoppan�lt.

*

Besz�lnem kell Dumbledore-ral. Tal�n m�g fogad ilyen k�s�n -gondolta.

A Roxfortba azonban nem lehetett hoppan�lni, �gy Draconak tov�bbi h�sz perc�be telt, mire a k�zeli Roxmorts falub�l �tkocsik�zott a kast�lyba. Nosztalgikus mosollyal n�zte az iskola magas tornyait, �s a tavat, melynek felsz�n�n megcsillantak a lemen� nap sugarai.

Bel�pett a T�lgyfaajt�n �s megtorpant. El�sz�r ink�bb Piton professzort keresem meg -d�nt�tt. A pincehelyis�g fel� vette az ir�nyt.

Nem kellett sok�ig kopogtatnia a b�jitaltan�r ajtaj�n, az szinte r�gt�n kit�rult.

- Draco! Mit keresel te itt? –k�rdezte a f�rfi gondterhelt arccal. -Valami baj van?

- Nem, semmi baj, tan�r �r! Csak besz�lni szeretn�k Dumbledore professzorral.

- Rendben, gyere, elk�s�rlek! –b�lintott Piton.

- Biztos, hogy minden rendben van? –faggatta a professzor, amikor m�r felfel� tartottak a m�rv�nyl�pcs�n.

- Igen.

- Ha j�l sejtem, nem szeretn�d, ha �jra felhozn�m a tegnapi dolgot. De tudd, hogy mi mindig itt lesz�nk az igazgat� �rral, ha meggondoln�d magad.

- �gy �rti? –torpant meg Draco. –Maga…

- Nem, �n tov�bbra is az igazgat� �rhoz vagyok h�s�ges –n�zett Piton a fi� d�bbent arc�ba. –Az�rt mondom el ezt neked, hogy b�zz bennem. Hidd el, nem kell olyasmit tenned, amit nem akarsz!

 -  �rtem. De ne haragudjon, �n erre m�g nem vagyok k�sz. Nem merek ny�ltan az ap�m ellen fordulni. –M�gha m�r gondoltam is erre- tette hozz� mag�ban.

Piton b�lintott, majd a fiatalember h�t�ra tette a kez�t.

- Menj�nk!

N�h�ny l�pcs�sor �s folyos� ut�n meg�rkeztek egy k�sz�rny-szoborhoz.

- Itt v�rj! –utas�totta a professzor, majd a jelsz� kimond�sa ut�n r�l�pett a forg� l�pcs�sor als� fok�ra �s hamarosan elt�nt a fi� szeme el�l.

Draco r�t�maszkodott az ablakkeretre �s len�zett  az udvarra.

Nem v�ltozott semmi a j� �reg alma m�terben- �nk�ntelen�l is elmosolyodott.

Egyszerre siet�s l�ptekre lett figyelmes. A cip�kopog�s er�s�d�tt, az alak erre tartott. Mikor befordult a sarkon, Draconak elkerekedett a szeme. Mit keres itt ilyenkor Granger??

Hermione egy vaskos k�nyvet szorongatott a kez�ben. Megtorpant, amikor megl�tta a f�rfit, majd mormolt valamit, ami ak�r k�sz�n�s is lehetett, �s tov�bb indult a k�sz�rny ir�ny�ba. Miel�tt azonban bel�phetett volna az irod�ba, a szobor ism�t megmozdult �s a k�vetkez� pillanatban kil�pett a folyos�ra Piton professzor.

- Professzor �r! –kezdte Hermione. –S�rg�sen besz�lnem kell az igazgat� �rral a…-itt fut�lag Drac�ra pillantott,- …a tudja mivel kapcsolatban.

- B�rmi is lenne az, Miss Granger, v�rhat! –szerelte le a professzor. –Draco! Az igazgat�nak sajnos el kellett mennie az el�bb a Gringottsba…

- �gy �rti, nincs itt? –k�rdezte a l�ny.

- Igen, kisasszony.

- De… �t kell valamit adnom neki a Rendt�l. –Ezt a sz�t csak t�togta, �gy Draco nem �rthette meg, mir�l besz�l.

-Hmm. – Piton �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. - Nos, ha mindenk�ppen besz�lni akar az igazgat� �rral, akkor �nnek is azt javaslom, amit Draconak. Menjenek a Foltozott �stbe, �s ott v�rj�k meg, am�g meg�rkezik.

- Rendben –sz�lt a l�ny.

- Draco! –fordult Piton a f�rfihez-, Haszn�lj�tok az igazgat� �r kandall�j�t, az gyorsabb.

- �rtem, k�sz�n�m –b�lintott az ifjabbik Malfoy.

A b�jitaltan tan�r beengedte �ket az irod�ba, majd megv�rta, am�g mindketten elt�ntek a z�ld l�ngok k�z�tt.

*

Draco �rkezett meg els�k�nt a fogad�ba. Nem v�rta meg a l�nyt, r�gt�n a pulthoz l�pett �s rendelt valamit inni. Majd fogta az ital�t �s le�lt az egyik asztalhoz. Ha j�l l�tta, a kocsma szinte teljesen teli volt, alig akadt szabad hely. Sokan vid�kr�l most int�zt�k a nagy bev�s�rl�st.

Kisv�rtatva Hermione is meg�rkezett. K�rt egy te�t, majd azzal �s a k�nyvvel egyens�lyozva elindult helyet keresni. Draco a szeme sark�b�l figyelte, somolyogva. A n� bizonytalanul k�rbefordult, de nem sok bizalomgerjeszt� alakot l�tott. V�g�l s�hajtott �s elindult a fi� ir�ny�ba.

- Khm, le�lhetek?

- Le –felelte kurt�n Draco, majd beletemetkezett a Reggeli Pr�f�ta egyik sz�m�ba.

Majd’ egy �r�t �ld�g�ltek n�m�n az asztaln�l, ki-ki a saj�t k�nyv�t, �js�gj�t olvasva.

- Mit gondolsz, mikor j�n Dumbledore? –k�rdezte hirtelen Hermione.

- Fogalmam sincs –felelte a fi� fel sem n�zve olvasm�ny�b�l.

A l�ny s�hajtott, majd gondterhelten cs�v�lni kezdte a fej�t.

- Nem j� ez a tea! –csattant fel hirtelen. –Olyanra v�gyom, ami ink�bb fejbev�g!

Draco �rdekl�dve felpillantott az �js�gb�l.

- Ejnye Granger, ilyet m�g nem is hallottam a sz�db�l! –sz�lt vigyorogva.

- Meg m�g j� sok mindent nem! Nem hiszem, hogy valaha is besz�lgett�nk volna. B�r, erre soha nem is v�gytam…

- A prefektus Granger, amint alkoholt iszik! Ezt meg kell n�znem! Maradj itt! -azzal felpattant az asztalt�l. Kisv�rtatva k�t kup�val t�rt vissza. Vigyorogva a l�ny el� tolta az egyiket �s v�rakoz�an r�n�zett.

- Olyan gyerekes vagy! –cs�v�lta a fej�t Hermione, majd belekortyolt az italba. –Uh! -fintorodott el. –Mi ez?

- L�ngnyelv whisky –k�z�lte cseveg� hangon a sz�ke fi�. –De mondd, biztos, hogy meg akarod inni? Hm? Tal�n probl�m�id vannak?

- Semmi k�z�d hozz�, Malfoy!

Alig telt el t�z perc, Hermione levetk�zte a fi�val szembeni tart�zkod� modor�t �s mosolyogva elk�rte Draco �js�gj�nak fel�t.

Azt�n hirtelen kuncogni kezdett.

- Szerintem Dumbledore j�l �tvert minket!

- Mi�rt tett volna ilyet? –k�rdezte a f�rfi.

- Most n�zd meg! Itt kell veled �cs�r�gn�m m�r vagy’ k�t �r�ja. Az igazgat� �rnak pedig esze �g�ban sincs elj�nni!

Draco megvonta a v�ll�t.

- �gy l�tom, nem vagy hozz�szokva az er�s italokhoz –�llap�totta meg, mintegy t�mav�l�sk�nt.

- Nincs semmi bajom! –tiltakozott. –Csak egy kicsit melegem van.

Azzal kigombolta a tal�rj�t �s a sz�k karf�j�ra tette. A k�peny alatt csak egy v�kony, ny�ri bl�zt viselt. Draco valami�rt azon kapta mag�t, hogy egy kicsit zavarban van. Ugyan m�r! –dorg�lta mag�t –hisz � Granger!

- Na �s, ha m�r �gy r��r�nk, igaz�n elmondhatn�d, mihez kezdt�l az iskola ut�n! –k�rdezte a n�.

- H�t…

- Feles�g�l vett�l valakit? –tudakolta l�nyegret�r�en.

- �, nem, nem! –a fi� maga is meglep�d�tt, hogy milyen hevesen tiltakozik.

- �h�m. –Hermione kih�rpintette az utols� kortyot a m�sodik poh�r whiskyb�l is �s a fi�ra meredt. –�s nem is j�rsz senkivel?

- Pansy –Draco egyszer�en nem tudta elk�pzelni, hogy mi�rt ilyen k�nos ezt neki kimondani. Soha, senki el�tt nem j�tt zavarba, ha olyan k�nyes k�rd�sekr�l faggatt�k, mint a munka vagy a mag�n�let. Val�sz�n�leg, Granger sem k�rdezgetn� ilyenekr�l, ha…nos, ha nem sz�llt volna kicsit a fej�be az ital.

- Mindj�rt gondoltam –nevetg�lt.

- Na �s te, Granger? –k�rdezte Draco.

A l�ny egy kicsit elkomorult. Elkezdett az ujj�n l�v� gy�r�vel j�tszani. –Ron –b�kte ki v�g�l.

- Mindj�rt gondoltam –vigyorgott a fi�.

- Na, nem hiszem, hogy ma m�r megj�n a kedves igazgat� �r. �n most megyek! –jelentette ki a l�ny �jabb hossz� csend ut�n. –�lm�ny volt veled besz�lgetni, Malfoy!

Hermione fel�llt az asztalt�l, de r�gt�n meg is t�ntorodott. �sszeszedte a holmij�t, majd a kij�rat fel� indult. �tk�zben azonban megsz�d�lhetett, mert nekit�maszkodott a falnak �s egy darabig nem mozdult.

Draco megpr�b�lt nem odafigyelni a t�voz� l�nyra, kev�s sikerrel. Azt�n, amikor k�t gyan�s k�lsej� var�zsl� k�zel�tett a n�h�z, a fi� felpattant �s Hermione ut�n sietett.

- A h�lgy velem van –k�z�lte a k�t fick�nak �s nyomat�kul �tfogta a derek�t. A k�t f�rfi savany� k�ppel elvonult.

- K�sz –motyogta a l�ny.

- Aha, semmi gond –felelte Draco �s gyorsan elengedte a cs�p�j�t. Hermione kil�pett az ekkor m�r h�v�s utc�ra. Draco k�vette.

- Mit akarsz m�g? –fordult vissza.

- Figyelj! –kezdte a fi�. -Nekem is lenne jobb dolgom, de akkor sem hagyhatom, hogy egyed�l menj haza… ilyen �llapotban.

- �, Draco Malfoy mi�ta lett a mugli n�k �s a nem tiszta v�r� boszork�k v�d�szentje? –csipkel�d�tt. –Nagyon k�sz�n�m, de megk�nny�tem a dolgodat: egyed�l is hazatal�lok!

- Nem vitatkozom. –m�rgel�d�tt. -Csak mutasd az utat, Granger! Nem �rek r� eg�sz nap.

- H�t, ahogy gondolod –vont v�llat a n�. Azzal elindultak az utc�n.

*