Testek

 - Hagyd abba...!

 - Mmm?

 - Malfoy… kérlek hagyd abba! –suttogta Hermione elfúló hangon.

 - Ugyan miért? –hangzott a türelmetlen felelet valahonnan a lány nyaka tájékáról. Draco már egyre kevésbé tudott úrrá lenni magán.

Még alig két perce lépett be a griffendéles lány az egyik üres osztályterembe a megbeszélt találkára, máris egymást ölelve és csókolgatva álltak az egyik sarokban. Vagyis a szőke fiú szinte köszönés nélkül rávetette magát és testével szabályosan a hideg kőfalnak nyomta a lányt. Szorosan hozzápréselte mellkasát és csípőjét, hogy ne tudjon szabadulni. Kezét a fejük melletti falnak támasztotta.  

Hermione halkan felsóhajtott, amikor a fiú apró puszikkal hintette be a nyakát, állát, arcát és a füle mögötti érzékeny területet. Rögtön végigfutott oldalán a jóleső libabőr, mint mindig, amikor megérezte Draco forró leheletét a fülében. Önkéntelenül is elmosolyodott a kellemes érzéstől. Behunyta a szemét és élvezte, ahogy tovább kényeztetik. A fiú most már nyelvét is használva járta be újra és újra az ismerős területet. Mélyen belecsókolt a lány nyakába és finoman szívogatni kezdte a selymes bőrt. 

 - Ne…! –Hermione kezei eddig ernyedten lógtak, de most mégis erőt vett magán és megpróbálta ellökni az egyre jobban felhevülő fiút. Mivel ez nem sikerült, felhúzta a vállát és ráhajtotta a fejét, hogy az ne tudja tovább csókolni. 

Draco végre felnézett. Arcának vonásai egyidejűleg tükröztek szemrehányást, csodálkozást és erős vágyat.

 - Mi az? –kérdezte végül olyan hangnemben, mint akit egy roppantul fontos elfoglaltság közben zavarnak meg. – Nem tetszik valami?

Hermione megrázta a fejét.

 - Nem, csak… beszélnünk kellene.

 - Az ráér utána is! –hangzott a felelet. – Nem hiszem, hogy ennél fontosabb dolgunk akadna.

Azzal visszatért a lány nyakához.

Hermione egy darabig hagyta neki, hagyj simogassa és csókolja, addig is átgondolja, hogyan mondja el neki…

Draco felegyenesedett és a szájához közelített. Ajkai közt kidugta a nyelvét és lassan, élvezettel megnyalta vele a lány piros ajkait. Kezei közben elindultak lefelé válláról, végigsimítottak Hermione felkarján –amit még mindig a fiú mellkasának szegezett-, onnan a derekára, csípőjére, majd a fenekére tévedtek. Erősen belemarkolt, úgyhogy Hermione kicsit megugrott.

Maradék erejét összeszedve ismét kinyitotta a szemét és szólni próbált. Draco résen volt, amint a lány ajkai szétnyíltak, ő becsúsztatta a nyelvét. Hosszú, hosszú ideig vad táncot jártak a nyelveik. A sötét, halvány holdfényben fürdő teremben csak cuppogó hangokat és halk zihálást lehetett hallani, ahogy a két fiatal néha levegőt próbált venni.

Hermione élvezte azt az érzést, hogy valahányszor megérinti a fiú nyelve hegyét, mintha kis szikrák keletkeznének. Egyszerre volt jéghideg és tűzforró. Ujjaival beletúrt a félhosszú, hátrazselézett fehér hajba. Nem zavarta a fürtök nedves tapintása, már megszokta. 

Draco közben végzett a lány talárjának kigombolásával, és mivel annak kezei a magasban voltak, hozzálátott a fehér inghez. Amikor végzett, az iskolai talárral összefogva bújtatta ki belőle. A köpenyre tűzött prefektusi jelvény csilingelve koppant a kőpadlón. Egy pillanatra mindketten megdermedtek, az éjszakai csend felerősítette a zajokat. 

Miután nem hallottak több neszt, újra behunyták szemüket és elmerültek a másik testének felfedezésében. Hamarosan Draco is megszabadult talárjától, majd segített a lánynak kibújni a szoknyájából. A szürke ruhadarabot a közeli padra hajította és elégedett vigyorral visszafordult. Kissé hátrébb lépett és lassan megszemlélte az előtte álló évfolyamtársát, elidőzve a csipkés fehérnemű takarta gömbölyű formákon.

Hermione kihasználta a lehetőséget. Megpróbált elfelejtkezni arról, hogy milyen helyzetben is áll a fiú előtt és komolynak szánt hangnemben szólalt meg:

 - Malfoy! Tényleg fontos dolgot akarok mondani…

Draco ezúttal nem szakította félbe, úgy tett, mintha nem is figyelne a lányra. Zavartalanul folytatta saját ingje kigombolását és a zöld-ezüst csíkos nyakkendő levételét.

 - …Szóval, –hajtotta le Hermione a fejét – tudod… jaj, olyan nehéz ezt így elmondanom! Tegnap este… történt valami… és így megváltozott a helyzetünk. Most már együtt vagyok Ronnal.

A szőke fiú az ing levétele közben megállt egy pillanatra és a lányra emelte tekintetét:

 - Ezzel most mit akarsz mondani, Granger? –kérdezte vészjóslóan.

 - Csak azt, hogy…

 - Ejteni akarsz?? –adott hangot Draco sejtésének.

 - Malfoy! Mi soha nem is jártunk! –csattant fel a lány. – Hogy tudnálak „ejteni!?”

Az említett mérgesen ledobta magáról az egyeninget és még közelebb lépett hozzá.

 - Akkor mégis minek nevezed te a kapcsolatunkat? –suttogta ingerülten. Közben megnyalta a mutatóujját és végighúzta a lány kulcscsontja mentén.

Hermione megborzongott a nedves érintéstől. Hogy a csudába tudja Malfoy, mi izgatja fel?!

Majd a fiú beleakasztotta ujját a melltartó pántjába és lassú mozdulattal lehúzta a válláról. 

 - Nem tudom! –szólt kelletlenül a lány. Lehajtotta a fejét és visszahúzta eredeti helyére a pántot.

Még le sem engedte a kezét, Draco máris megragadta a derekát és egyáltalán nem gyengéd mozdulattal magához rántotta. Kissé terpeszbe állt és csípőjét szorosan a lányéhoz nyomta. Hermione még a vastag nadrágon keresztül is érezte a fiú növekvő kívánalmát. Ez az érzés őt is feltüzelte, egyre kevésbé volt képes ésszerűen gondolkodni.

Malfoy apró mozdulatokkal párszor lassan hozzádörzsölte magát. Közben félig lehunyta a szemét és résnyire nyitotta a száját. Amikor elkapta a lány pillantását, gonoszan elmosolyodott. Tisztában volt vele, hogy Hermione is ugyanúgy kívánja őt.

 - Majd én megmondom, ki vagyok én neked –duruzsolta a fülébe. – A szeretőd… ahogy te is az enyém!

A prefektus lány halkan nyögött egyet.

 - Így igaz, kedves Granger! –jelentette ki, félreértve a griffendéles lány reakcióját. – Nem tetszik? Pedig ideje lenne már magadnak is bevallanod!

Kajánul elvigyorodott, ahogy meglátta a lány megsemmisült ábrázatát.

Kezeit közben fentebb csúsztatta Hermione hátán és immár határozott mozdulatokkal kapcsolta ki a fehérnemű felső részét. Felsóhajtott, amikor meglátta a sápadt színű, feszes melleket és a kiálló, kemény mellbimbókkal. Mindkettőre rátette a tenyerét és kissé beléjük markolva megemelte őket.

Hermione jólesően felnyögött.

 - Lám, ez ellen nincs semmi kifogásod, ugye? –folytatta a fiú önelégülten. Hüvelykujjával masszírozni kezdte a bimbókat, majd lehajolt és egymás után gyorsan benedvesítette őket nyelvével. Ezután felegyenesedett és mélyen a lány barna szemébe nézett.

Hermione rögtön megérezte magán a teremben cikázó hűvös fuvallatot, és csak arra vágyott, hogy a fiú meleg, izmos mellkasához simulhasson, hogy ne fázzon annyira.

 - De ha te azt akarod, hogy most abbahagyjam és elmenjek…

 Elég! A lány nem bírta tovább. Az elhúzódó Draco csuklója után kapott, lábujjhegyre állt és mohón megcsókolta. Erősen átkarolta a fiú nyakát, végleg maradásra kényszerítve őt.

Ismét győzött az erős, fizikai vonzalom.

Amikor ajkaik rövid időre szétváltak, Hermione elkapta Malfoy tekintetét. Inkább újra megcsókolta, csak hogy ne kelljen tovább néznie azt a bosszantóan diadalittas arcot.

A csók közben többször is végigsimított a mardekáros fiú izmos hátán. Hiába, a hat évi folytonos kviddicsedzés meghozza a gyümölcsét… A lány kis kezei hamar lentebb tévedtek és már a vastag bőrövet markolászták. Könnyedén kikapcsolta az ismerős ruhadarabot és hozzáfogott, hogy minél előbb a fekete nadrágot is lefejtse róla.

Draco engedelmesen hátralépett és hagyta, hogy a lány lehúzza róla. Alsónadrágja is ugyanerre a sorsra jutott.

 - Ha már úgyis ott vagy… –szólalt meg hirtelen a fiú ördögi vigyor kíséretében. Kényelmesen rátámaszkodott a mögötte álló pad szélére és várakozóan nézett az előtte guggoló lányra. Hermione kissé szemrehányó arcot vágott, de nem lehetett tudni, hogy komolyan gondolja-e, vagy sem. Végül felállt és arcát pár centire odatartotta Dracoéhoz.

 - Nem felejtettél el valamit, Malfoy? –suttogta úgy, hogy ajkaik finoman súrolták egymást.

 - Hm… talán azt, hogy „kérlek?”

Hermione finoman elmosolyodott.

Még mindig a fiú ajkait cirógatva, egy határozott mozdulattal megragadta az immár ágaskodó férfiasságát. Kiélvezte a látványt, hogy milyen nagy változást tudott elérni a fiú arcvonásain, csupán az érintésével.

 - Hadd halljam, hogy kérsz?! –azzal lassú mozdulattal húzogatni kezdte rajta a kezét.

 - Kérl… ahh… –sóhajtott Draco.

 - Nem értettem tisztán –szólt rá tettetett szigorral a lány.

 - Ohh… kérlek, kérlek!

Hermione kis nevetésfélét hallatott. Letérdelt a fiú elé és még egyszer felnézett a hideg, tüzes, szürke szemekbe. Most is megfordult a fejében, hogy esetleg kicsúfolja Dracot, amiért Malfoy létére így képes könyörögni egy „kis sárvérűnek”, de a kísértés túl nagy volt. Behunyta a szemét és élvezettel vette szájába a merev szerszámot. Párszor nyelvével hosszában végignyalta, majd ügyes mozdulatokkal imitálni kezdte a szeretkezést. Draco hátravetette a fejét és hangosan szuszogott. A lány végül a kezével is besegített, simogatni kezdte a fiú combjának belső felét és ágyékának környékét.

Amikor érezte, hogy Malfoy készen áll, felegyenesedett. A fiú kinyitotta a szemét és rögtön Hermione szája után kapott. Kezei közben fenekére siklottak és lehúzta róla a fehérneműt. A lány gyorsan kilépett belőle, majd ismét szorosan Dracohoz simult. Átölelték egymást.

Az ágyékuk immár fedetlenül összeért. Ez őrjítő érzés volt. Hermione egyik combját is felemelte, hogy még közelebb kerüljön a fiúhoz. Farkasszemet néztek egymással, de egy darabig egyikük sem mozdult.

Malfoy bírta rövidebb ideig. Félpercnyi feszült csönd után szaggatottan felsóhajtott és ellökte magát az asztaltól. Megfordította a lányt és felültette az asztalra. Kezével gyengéden, de határozottan szétfeszítette combjait, majd közéjük lépett és a vágytól fűtötten még egyszer Hermione szemébe nézett. Ujjaival elindult a lány köldökétől lefelé vezető ösvényen, de az ellökte a kezét.

Draconak nem kellett könyörögni, megértette. Előre dőlt, megtámasztotta kezét a griffendéles lány két oldalán és rögtön beléhatolt. Mindketten felnyögtek a hirtelen feszítő érzéstől.

Malfoy nagyon lassan mozogni kezdett benne. Közben szájával újra bejárta Hermione nyakának mindkét oldalát. Kissé megharapdálta a finom bőrt, majd ajkaival lentebb kalandozott. Karjával támaszkodott, így csak a szájára tudott hagyatkozni. Nyelvével izgatni kezdte az immár kőkemény bimbókat, majd egymás után mindkettőt a szájába vette. Hermione kéjesen szuszogott és önkéntelenül is közelebb húzta magához a fiút.

Draco teljesen elmerült foglalatosságában, csak akkor nézett újra fel, amikor megérezte hajában a lány hosszú, vékony ujjait. Összekapcsolta a tekintetüket és úgy mozgott tovább benne, fel-feltörő kis sóhajtásokkal.

Aztán egyszer csak abbahagyta a lökéseket. Hermione visszapillantott rá a plafonról. Malfoy elégedetten elvigyorodott, amikor a griffendéles lány nyöszörögni kezdett a hiánytól.

 - Most… próbáld letagadni, hogy… nem függsz tőlem! –zihálta a fiú remegve.

A lány ágyékát egyre jobban égette a gyönyör utáni vágy.

 - Te… és a hülye kis játékaid! –hunyta le tehetetlenül a szemét. –Miért… kínzol engem? 

Draco elnevette magát, de őt is egyre jobban szorította a beteljesülés utáni vagy, így elcsuklott a hangja.

 - Bosszú, mert… könyörögni kényszerítettél… egy Malfoyt!

Pár másodpercig még mozdulatlanul állt, de aztán tovább fojtatta a szeretkezést.

Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott. A pár másodperces szünet után a ritmusos mozgás az előbbinél sokkal csodálatosabbnak hatott.

Magában azért örült, hogy mégsem kellett rimánkodnia ennek a fiúnak. Tudta, hogy nem sokáig bírta volna még türtőztetni magát. Így is nehezen viseli, hogy amikor csak találkoznak a folyosón, vagy még inkább, amikor odajön Harryékhez kötekedni, mindig jelentőségteljes pillantást vet rá.

Hányszor próbálta már magát meggyőzni arról, hogy ez csak időfecsérlés! Hogy becsapja magát, hisz ez nem szerelem. Sohasem lesz az! Csupán közönséges testi vágy!

Sohasem gondolta volna ezt magáról, hogy képes lesz Malfoyjal, pont Malfoyjal leállni. Hogy neki adja oda magát először… De ha egyszer…

 - …olyan jó…- nyögdécselte hangosan, összeszorított szemekkel.

Draco vett egy mély levegőt és egy erősebb, gyorsabb tempót vett fel. Most már egyikük sem próbálta magába fojtani kéjes nyögéseiket. Mindketten érezték, hogy a csúcspont közeleg.

Hermione megkapaszkodott Malfoy vállában, de egyre kevésbé tudott együtt mozogni vele. Az osztályterembe beálló csöndet minduntalan megtörte a két fiatal egyenetlen szuszogása, a pad halk recsegése és a két test találkozásának hangja.

A lány beharapta az ajkát, amikor végigfutott gerincén a hideg bizsergés, amely a beteljesülés közvetlen előjele volt. Hamarosan megremegett és mozdulatlanná dermedt. Draconak már csak kettőt-hármat kellett döfnie és ő is követte társát. Hermione érezte, ahogy szétárad benne a fiú magja.

Kimerülten hátradőlt a padon, Malfoy pedig ráborult. Arcát a hosszú, göndör tincsek közé fúrta.

Jó ideig feküdtek így, pedig a légzésük már régen helyreállt. Hermione behunyt szemmel simogatta a fiú nyirkos hátát.

Két teljesen különböző érzés keringett benne. Az egyik –az erősebb-, a kiújuló bűntudata volt. Szégyellte magát Harry és Ron előtt, az összes griffendéles társa előtt, de legfőképpen maga előtt. Miért olyan gyenge, hogy nem képes ellenállni neki? Úgy érezte, nem helyes, amit csinál. Miért kockáztat érte ennyit? Éjszaka közepén kiszökik, a lebukás veszélye is fenyegeti, ráadásul minden alkalommal titokban készítenie kell bájitalt is, hogy megelőzze…

 - Malfoy? –suttogta hangosan. Draco kérdőn felpillantott a lányra.

Hermione a világért sem mutatta volna ki, de nagyon is tetszett neki a fiú. Legalábbis a külseje. Az a tejfölszőke haj, ami azt a szép, férfias arcot keretezi! Azok a kis kósza tincsek, amik ilyenkor mindig az arcába hullanak! Azok a szürkéskék szemek, amik pillantását mindig keresni szokta folyosón és a Nagyteremben. És az a porcelánfehér, sima bőr, ami azokat az izmokat borítja! Ez volt a másik érzése: a mély, testét-lelkét átjáró vonzalma a fiú iránt. Ó, Merlin! Hogy fog tudni erről lemondani??

 - Csókolj meg! –kérlelte.

Draco elmosolyodott és –talán a kimerültség jele, talán valami másé-, de ez a mosoly őszinte volt, nem képmutató vagy csúfondáros. Közelebb húzódott hozzá és lágyan megcsókolta. Közben rátámaszkodott karjára és vigyázva kicsúszott a lányból.

Hermione orrát erőteljesebben megcsapták a jellemző illatok. Draco még egy gyors puszit lehelt a szájára, majd feltápászkodott.

Elmélázva figyelte, ahogy a fiú a nadrágja után megy, majd felhúzza. Készen vannak. Mellkasa kissé összeszorult, hisz minden jel ara mutatott, hogy a mardekáros fiú dolga végeztével távozni fog.

Így ő is lekászálódott a padról és csendben öltözni kezdett. Csak ne higgye róla, hogy többre vágyna! Ő is csak ezért szokott idejönni…

 Ó, Ron!

Ő egészen más. Ő figyelmes, kedves és végtelenül szereti őt. Hermione ezért is döntött úgy, hogy a barátnője lesz. Ez a fiú talán megadhatja neki mindazt, amit… amit Malfoy nem akar és nem is tud…

Hamarabb lett kész a fiúnál –mivel az elmerengve, az ingjét a kezében tartva álldogált az egyik pad mellett. Hermione nem akart hamarabb visszaindulni a hálókörletbe, így nekidőlt az ablaknak és várt.

Malfoy még állt ott egy darabig, mintha vacillálna magában.

Aztán elindult a lány felé és helyet foglalt mellette az ablak előtti párkányon.

Hermione ezen meg is lepődött, nem tudta, mit mondjon most. Így újabb csendszünet következett.

Nem igazán szoktak egymással beszélgetni. Általában csak kipihenik magukat az együttlétek után, majd távoznak. Eleinte még zavarban voltak egymás előtt, de aztán a szeretkezéseik menete egyfajta szokássá vált. Bonyolult dolog ez. Sohasem törekedtek belső, szorosabb viszonyra, talán így könnyebb volt a lelkiismeretüknek.

Hiszen mindketten tudták, igazából tilosban járnak. Nem feltétlenül az iskola szabályzata miatt, sokkal inkább maguk –és a lány részéről társaik- miatt.

Talán ha nem alakítanak ki maguk között „rendes” kapcsolatot, megbocsáthatóbb a bűnük. Így csak egymás játékszerei…

Hermione eközben oldalra sandított. Draco keresztbe font karral, egy pontra meredve ült mellette. Milyen jó lenne most hozzábújni! –futott át valamiért az agyán. 

 - Öhm, Granger?

 - Hm? Tessék.

 - Öö, mintha… khm, szóval mintha elkezdtél volna mondani valamit Weasleyvel kapcsolatban –törte meg végül Draco a csendet.

 - Oh –ocsúdott fel a lány. –Igen, igen. Nem felejtettem el! –ez persze vaskos hazugság volt. Az elmúlt fél órában egyszer sem jutott eszébe a fiú. Hermione elpirult, annyira bántotta a dolog.

Draco várakozóan ránézett, de ügyelt rá, hogy ne tűnjön túl kíváncsinak.

 - Hát… Normális körülmények között ez nem tartozna rád, Malfoy… -kezte. – De…

 - Igen, ezek nem „normális körülmények” –bólintott. – Tudom.

Hermione most még rosszabbul érezte magát. De nem tudta pontosan, mitől. Valahogy nehéz volt elmondania Malfoynak, amiért… nos, amiért eredetileg találkozniuk kellett volna ma. De miért?? Hiszen ő nem kötődik ehhez a fiúhoz! Nem kötődhet hozzá! Nem mindegy neki, hogy érez-e majd valamit?

A lányt elfogta a dühös szégyenkezés. Ron miatt, kettejük miatt találkozott most Dracoval, és erre mégis az ő karjaiban köt ki! Nem, nem tudta megállni! Pedig ez már megcsalásnak számít!

Amikor újra megszólalt, hangja ingerülten csengett:

 - Nem akarok többet találkozni veled! –jelentette ki végül.

 - Ez azért nehéz feladat lesz, Granger. Egy suliba járunk…

 - Malfoy! Tudod jó, hogy miről beszélek!

Draco alig láthatóan ökölbe szorította a kezét. Nehezére esett kimondania azt a kérdést, ami abban a pillanatban a fejében visszhangzott. „De miért?? De miért?? De miért??” Hiszen ezzel sebezhetőnek, gyengének tűnne. Nem, ő aztán nem fog egy sárvérűért epekedni. Ha menni akar, hadd menjen! Igen, már úgyis untam nagyon!

 - És mi köze ennek Weasleyhez? –szólt könnyed hangnemben. Nem érdekelte mit kérdez, csak nem akart tovább kukán ülni a sötétben.

 - Gratulálok, nagyon ügyes vagy. Máris ráhibáztál a megoldásra.

 - Hogy? –kapta fel zavartan a fejét Malfoy.

 - Ó, Merlinre! Malfoy, most csak tetteted magad? Ajj… Ronnal végre összejöttem tegnap, és úgy gondoltam, így már nem lenne fair vele szemben, ha mi továbbra is… hm, találkozgatnánk.

Hermione halkan felsóhajtott. Végre kimondta. Most kellene jönnie a megkönnyebbülésnek. Hol késik már??

Draco is vett egy mély levegőt. Igyekezett továbbra is egyenes háttal és pókerarccal ülni. Nehéz volt. És ezt a hülye nyakkendőt is túl szorosra kötöttem meg! De nem, most nem lazíthatom meg. Ilyen kis apróság elárulna.

 - Aha –bökte ki végül a fiú. Tüdeje egyre jobban feszítette mellkasát. Hermione… dobott engem! –fogalmazódott meg benne a rideg valóság. Egyre jobban felülkerekedett benne sértett büszkesége. A másik, halvány érzését –a féltékenységet- ez teljesen elnyomta, még mielőtt a fiú egyáltalán észrevette volna, hogy ez is jelen van.

 - Nincs semmi hozzáfűzni valód? –faggatta a lány tettetett nyugalommal.

 - Semmi különös –vetette oda Malfoy foghegyről. – Nem tudom, miért gondoltad azt, hogy izgatna. Sok, nálad különb lány van még a suliban... Nem nagy ügy! Csak erre kellettem neked… De ne aggódj, te is csak erre kellettél nekem! És mivel most már bejött a képbe Vízlipatkány is…

 - Jól mondod, Malfoy. Te így már nem kellesz! –felelte dacosan a lány.

 - Csak hagy mondjak még valamit, Granger –állt fel a fiú az ablakpárkányról. Olyan közel hajolt a lány arcához, hogy orruk és szájuk szinte összeért. Lassan, vontatottan beszélt: – Csak vesztegettük egymás idejét. Nem mondom, nem volt jó, de nekem te nem jelentesz semmit…

Hermione szikrázó szemekkel meredt rá. Nagy önuralmába került, hogy elrejtse fájdalmát. De így egy szót sem tudott kipréselni magából védelmére…

 - Azt ugye tudod, -folytatta Draco,- hogy akármilyen jól tanulsz, akármilyen sikeres is leszel, és akárkivel is állsz össze, …te akkor is csak egy rohadt kis sárvérű maradsz! Sajnálni fogom azt a nyomorultat, akinek a családját beszennyezed a mocskos véreddel!…

Azzal Malfoy dühös elégtétellel felállt és elindult kifelé a teremből. Az ajtónál már nem tudta megállni, hogy bele ne rúgjon a falba. Az óvatosságra fittyet hányva csapta be maga után a terem ajtaját.

Hermione megkövülve ült az ablakpárkányon. Füle még mindig zsongott a hangosan bevágódó ajtótól. Szeme a semmibe révedt, ahogy felidézte magában Malfoy szavait.

 - Aranyvérű és egy sárvérű –motyogta magának, majd megállíthatatlanul csorogni kezdtek arcáról a kövér könnycseppek.

Draco sebes léptekkel szaladt végig a kihalt, sötét folyosókon. Végre beért az alaksori klubhelyiségbe. Még mindig zihált az indulattól. Megfogott egy vaskos könyvet és felemelte a karját, hogy elhajítsa. De nem mozdult. A kötet kiesett a kezéből a földre, ő pedig kényszeredetten felnevetett és levágódott a közeli kanapéra. Arcát kezébe temette.

Sírni, igazából sírni már jó ideje nem volt képes, hiába feszült a torka. Az apja még időben kinevelte belőle. 

~Vége~