A nap legjobb része

Reggel

Némán bámulja őt, ahogy a hálókörletben sétál világoskék pizsamájában, és azon töpreng, vajon tényleg annyira ciki lenne, ha a látványra hangosan felnyögne.  

Valószínűleg igen, dönt.

Kissé elmosolyodik. Remus most egy pohár tiszta vizet kortyolgat és a fiú önkéntelenül is megnedvesíti a száját, ahogy elnézi, hogyan mozdul az a sápadt és selymes bőrű nyak.  

- Jó reggelt, Tapi! –somolyog Lupin, ahogy visszabújik a takaró alá. A karján az izmok kissé megfeszülnek, ahogy összehúzza az ágy körül a függönyöket. –Nem is vettem észre, hogy felébredtél.  

- Jóhogy –mormolja Sirius. –Ez a nap legjobb része.

---

Reggeli közben

Remus mindig pirítóst eszik reggelire, mindig. Alkalmanként kolbászt is és néha, bizonyos alkalmakkor tojást. Siriust –aki annyi ételt halmozott most is fel a tányérjára, amitől a bálna is rosszul lenne-, ez felettébb zavarja. 

Nem azért, mert Remus láthatóan nem eszik eleget. Sokkal inkább azért, mert az ő tányérján minden étel finomabbnak tűnik.  

Talán azért, mert Lupin hozzáért. Vagy talán csak szereti, ahogy barátja felpillant, amikor elcsen egy kolbászkarikát a tányérjáról.

Bárhogyan is, a reggeli nem ugyanaz Remus Lupin nélkül, aki miatt minden étel jobban ízlik.

- Ez a nap legjobb része –duruzsolja Sirius, teli szájjal és ragyogva.

---

Órán

Ha nem veszi ki azt a rohadt pennát a szájából ebben a minutumban...! –gondolja Sirius fogcsikorgatva. Szapora pulzussal és vörös képpel feszeng a székén.   

Remus újra a szájához emeli a tollat és homlokát ráncolva a könyvébe mélyed. Csak néha pillant fel a tanárra.

Nekem kellene ott lennem a penna helyett –morfondírozik Sirius és közben tovább fészkelődik.

Az óra csak tizenöt perc múlva ér véget és Black tudja, hogy ennyi idő alatt többször is meghalhat.

És ekkor, Lupin hirtelen hátrafordul és egyenesen rá mosolyog: vakító fehér fogakkal és borostyán tekintetével és az idő megáll.

- Szeretem ezt az órát –súgja oda barátjának. A penna még mindig az alsó ajkát csiklandozza.

- Oh –bólogat egyből a fekete hajú fiú. –Én is. Ez a nap legjobb része.

---

Délután hat órakor

- Istenem, Remus! –nyög fel Sirius. Háta kecses ívben meghajlik, teste megfeszül, aztán pár pillanat múlva jólesően elernyed. –Basszus. Hihetetlen vagy.

Lupin bágyadtan elmosolyodik, mint egy lusta macska és lassan felkúszik a helyére, Sirius mellé. A csend megtörik, amint ajkaik találkoznak és átadja helyét a halk sóhajoknak.  

- Gyönyörű vagy –mormolja Sirius párja ajkainak. Ujjaival végigsimít csupasz hátán.

 - Nem –válaszol Remus. Megmoccan, felkönyököl, arrébb gördül és most már mindketten az oldalukon fekszenek, szorosan egymás mellett. Egymáshoz simuló bőrük ragacsos és forró. –Ez volt a hihetetlen.

- Tudom –Black vesz egy mély lélegzetet, aztán felkuncog. –Ez a nap legeslegjobb része.

---

Éjjel

Sirius most már nem rögtön akar elaludni, ahogy ágyba kerül. Túlságosan el van telve szerelemmel, szépséggel és Remussal, és egyszerűen nem tudja rávenni magát, hogy lehunyja a szemét. A másik fiúval a karjában pihen a matracon; Remus a fáradtságtól laposakat pislog, de még mosolyog.

- Jó éjszakát, Holdsáp –suttogja. Kisimít néhány homokszín tincset párja arcából, aztán visszacsúsztatja a kezét a hátára.

Közelebb hajolnak egymáshoz és egy szimpla puszit nyomnak a másik szájára.

- Jó éjt.

- Ez –vigyorodik el Sirius, miközben lehunyja a szemét. –Ez a nap legjobb… része…

Vége