T�k�r

- Nos, m�g mindig �gy v�lem, hogy ez a lak�s roppant sz�k�s k�t embernek –mondta Mrs. Lupin, mik�zben kil�pett a folyos�ra. K�zben elkezdte gombolgatni a kab�tj�t.

- Szerencs�re egyik�nk sem olyan nagy –jegyezte meg Sirius, mik�zben k�zelebb hajolt Remushoz �s a v�lla felett r�vigyorgott a n�re. �llva a tekintet�t, felt�n�smentesen t�rsa fenek�re cs�sztatta a kez�t �s belemarkolt. Lupin t�nyleg sov�ny volt –nem mintha ezzel b�rmi baj lenne. Remus teste megfesz�lt, de �gy t�nt, �desanyja nem vett �szre semmit.   

- Az�rt annak �r�ln�k, ha rendes �gyad lenne –mondta a fi�nak.

- El�g k�nyelmes a kanap� –bizonygatta Remus, meglep�en nyugodt hangnemben –ami az�rt volt furcsa, mert Sirius keze m�g mindig a h�ts�j�n pihent.

- De nem tesz j�t a h�tadnak.

- Szeretn�, ha ink�bb az �gyamban aludna? –k�rdezte Black. –V�g�l is van el�g hely.

Remus felny�g�tt, �desanyja pedig rosszall� pillant�ssal illette a fiatalembert.

- Csak vicceltem –szabadkozott a fi� egyb�l. –B�rmi pletyka, amit hallana r�lunk... csak pletyka.

A boszork�ny elpirult �s l�that�an zavarba j�tt. Sirius meg�llap�totta, hogy ezzel az arckifejez�ssel mennyire hasonl�t a fi�ra.

- Nos. Sosem hittem a sz�besz�dnek. Az emberek mindenf�l�t �sszehordanak a Black csal�dr�l.

- Val�ban –mondta Sirius k�nnyed hangnemben. –Persze, az �sszes pletyka, amit a csal�domr�l hallhatott –kiv�ve az unokah�gomat, Androm�d�t-, sajnos igaz.

- Anyu! –sz�lt Remus figyelmeztet�en.

A n� begombolta a kab�tj�t.

- Megyek m�r! �gy l�tom, nagyon gyorsan meg akarsz szabadulni t�lem, most, hogy m�r van saj�t lak�sod –de a hangja nyugodt volt. Sirius h�tral�pett, �gy m�g egyszer meg�lelhette �s megpuszilhatta a fi�t. – Vigy�zz magadra! �s sz�lj, ha b�rmire sz�ks�ged lesz!

- Persze –mondta Remus.

- Vigy�zz r�! –fordult Siriushoz, f�lig mosolyg�, f�lig komoly arccal.

- Oh, mindenk�ppen.

Lupin halkan felny�g�tt, amit az anyja val�sz�n�leg f�lre�rtett.

- J�l van, megyek m�r! –a kez�be vette az eserny�j�t, megigaz�totta a v�ll�n a t�sk�j�t, megfordult �s elindult a l�pcs� fel�.

Remus gyorsan becsukta az ajt�t �s Siriusra f�rmedt:

- Te k�cs�g!

- Mi az? –csod�lkozott Black �rtatlan k�ppel.

- Te...! Az anyuk�m el�tt! Ilyen helyzetbe hozni! Tudod milyenbe! –Sirius mellkas�ra akart csapni, de az elkapta a csukl�j�t. –Mi a fen�t gondolt�l? �s az a duma az �gyadr�l, azt�n a csal�di pletyk�kr�l. Engedj el!

- Nem. Az el�bb �g�rtem meg anyucidnak, hogy majd vigy�zok r�d.

- Menj a francba!

Black erre csak m�g sz�lesebben elvigyorodott. A csukl�j�n�l fogva k�zelebb h�zta mag�hoz bar�tj�t. –Sz�val anyud olvasgatja a pletykarovatot, hm? „Ha igaz a sz�besz�d, Orion �s Walpurga Black h�l�s lehet, hogy van m�g egy fiuk” –id�zte. –�s az anyud m�gis engedi, hogy velem lakj?

- M�r elm�ltam tizenh�t –morogta Remus. –Azt csin�lok, amit akarok.

- Azt is csin�lhatjuk, amit mindketten akarunk –javasolta r�gt�n a fekete haj� fi�.

- Nem! –Remus kiszabad�totta a csukl�j�t a szor�t�sb�l.

- �s mi van azzal a mereved�ssel? –�rdekl�d�tt Black, de Lupin otthagyta.

- Hagyj b�k�n!

- Holds�p! –Sirius megfordult �s k�vette �t a konyh�ba. –Az any�d �szre sem vette.

Az alacsonyabb fiatalember sokatmond�an r�pillantott. Mell�zz�k a t�m�t, j�?

Sirius csak v�llat vont.

- N�zd ezt a sok cuccot! –b�k�tt Remus a konyhaasztalra.

Mindenhol kartondobozok hevertek: az asztalon, a padl�n, m�g a keskeny pulton is. A c�mk�k szerint ev�eszk�z�ket, poharakat �s te�skann�kat tartalmaztak. 

- Te�skan-n�k? –bet�zte Lupin. –Mib�l gondolja, hogy egyn�l t�bbre van sz�ks�g�nk? –megp�ccintette a p�lc�j�t, mire kiny�lt a legk�zelebbi doboz. –Oh. Ezek mind Oxfam boltj�b�l vannak. Ne haragudj.

- Nem �rdekel.

- Ezek mind b�vlik. Olcs�k - �s amikor Black felvonta a szem�ld�k�t hozz�tette: -�s haszn�ltak.

- Holds�p, nem �rdekel! Kedves volt anyudt�l, hogy hozta �ket. �s a sok kaj�t is. 

Meglepet�s�re Remus t�volabb l�kte a dobozt, sarkon fordult �s kil�pett a konyh�b�l.

- Most mi van?

- Hagyj b�k�n!

K�vette, s a f�rd�szob�ban tal�lt r�, a lehajtott v�c� tetej�n �lve, arc�t a kez�be temetve.

- Mi az?

- Menj innen! –hallaszott Remus hangja az ujjai k�z�l.

- Ez az �n lak�som.

- Tudom!

- Nem megyek el a saj�t lak�somb�l.

- Csin�lj, amit akarsz.

- Ok� –mondta Sirius. – De ahhoz testhelyzetet kell v�ltoztatnod.

Lupin erre feln�zett. A tekintete kimer�lts�get sug�rzott, a szemei beesettek voltak, a sz�ja sz�ntelen.

Sirius azonnal megb�nta, amit mondott. Nekid�lt az ajt�f�lf�nak.

- Mi a baj? –k�rdezte gyeng�den. –Csak a fogdos�s?

Lupin vett egy nagy leveg�t.

- Igen, az is benne van –kezdte nagyon halkan. –De az anyuk�m el�tt, Sirius? ...De nem csak ez a gond –megd�rzs�lte a kez�vel a homlok�t. –Ez a te lak�sod. �s �n alig tudom a lakb�r fel�t kifizetni. Azt�n anya idej�n a dobozaival �s el�raszt benn�nket vacak mugli cuccokkal. Csak... �s nekem m�g mindig van...!  

Sirius nyelt egyet. Ebben az utols�ban tudok seg�teni –ezt akarta mondani, de volt benne annyi egy�tt�rz�s, hogy mag�ban tartotta.

- Kedves volt t�le, hogy annyi mindent hozott.

- H�t, azt hiszem, csak el tudjuk r�molni valahov�. Azt�n majd el�vessz�k, ha megl�togat.

- Nehm, haszn�lni fogjuk �ket.

- Neked m�r vannak cuccaid.

- Azok a mi cuccaink –Sirius felvonta a szem�ld�k�t is, de Remus m�g mindig nem volt megvigasztalva. –Nem gondolkodtam, amikor megfogtam a feneked. Ha ez sz�m�t valamit. �gy �rtem, nem gondoltam az anyuk�dra. Nem tiszteletlens�gb�l csin�ltam. Csak �pp ott volt a h�ts�d, azt�n a kezem is. Nem direkt volt.   

- Hagyj –suttogta Lupin.

- Nah –Sirius ell�kte mag�t az ajt�t�l �s let�rdelt p�rja el�. A csempe hideg volt a t�rde alatt. –Sajn�lom.

- Fogd be.

-T�nyleg nagyon sajn�lom.

Remus belemarkolt a haj�ba �s a fekete f�rt�kn�l fogva h�trah�zta a fej�t. –Fogd be! –ism�telte, azt�n lehajolt �s sz�jon cs�kolta.

Er�szakosan. Remus ujjai addig sim�tott�k �s massz�rozt�k Black arc�t, am�g az ki nem nyitotta a sz�j�t. Akkor becs�sztatta a nyelv�t, �s Sirius azt gondolta: Csak �l itt �s azt tesz velem, amit akar. Amit csak akar.

M�r megf�jdult az arca, mire Remus v�gre elengedte egy pillanatra. De �gy t�nt, legal�bb t�l van azon, ami bel�l b�ntotta. A cs�k –most m�r igazi cs�k – temp�ja lelassult �s Sirius elkezdte visszacs�kolni. A m�sik oldalra d�nt�tte a fej�t, �gy az orruk �sszekoccant; a kez�vel pedig elkezdte leh�zni Remus nadr�gj�nak cipz�rj�t.    

- Ha v�gezt�l –kezdte rekedten.

- Shhhh –intette le Lupin.

- Akkor �n...

Nem tudta, mi j�tt r� hirtelen. Csak arra v�gyott, hogy eggy� v�ljanak, mindegy, hogy hol, mindegy, hogy hogyan. Ez a te helyed, Remus. Foglald el.  

Amikor kinyitotta a szem�t, �szrevette, hogy Lupin k�v�ncsian f�rk�szi az arc�t.

- Mi az? –k�rdezte.

- Bolond vagy.

- Ezt tudtad akkor is, amikor belev�gt�l.

- Nem v�gtam �n bele semmibe.

- Nem? –Black nem volt biztos benne, mit akart k�rdezni. Remus sem. Egym�sra meredtek.

Ekkor a fej�k felett egy ismeretlen hang sz�lalt meg:

- M�r megbocs�ssatok a zavar�s�rt, de van h�l�szob�tok, ugye?

Vill�mgyorsan elh�z�dtak egym�st�l. Sirius beverte a h�t�t a mosd�kagyl�ba.

- Hogy az a...!

- Ez a t�k�r –mutatott r� Lupin.

Black a h�t�t massz�rozva megfordult. A mosd�kagyl� feletti �j t�k�r l�gott –Mrs. Lupin egyik aj�nd�ka. 

- Nem mondta, hogy b�b�jos.

- Nekem sem. Csak annyit, hogy az Abszol �ton tal�lta �s �gy v�lte, illeni fog ide. 

- T�l hossz� a hajad –mondta a t�k�r Siriusnak. –�gy n�zel ki vele, mint egy hulig�n.

- Szemtelen.

- Levehetj�k –aj�nlotta a sz�k�s haj� var�zsl�. –�s visszatehetj�k a r�git.

- Nem –r�zta a fej�t Black. -Azt hiszem, m�g haszn�t vehetj�k.

- �desany�d azt �zeni, borotv�lkozz meg minden reggel. �s ne r�gd a k�rm�d. Nem te! –csattant fel a t�k�r, amikor Sirius meglep�dve mag�ra b�k�tt. –A m�sik.

- Anya olyan... –kezdte Lupin, de Black a szav�ba v�gott.

- Majd k�s�bb megoldjuk. Ink�bb gyere! A h�l� am�gy is k�nyelmesebb.

*

J�val k�s�bb, Sirius kibontakozott a m�r alv� Remus �lel�s�b�l, kim�szott az �gyb�l �s visszacaplatott a f�rd�szob�ba.   

- Meg fogsz f�zni –szidta a t�k�r, amint megl�tta-, ha meztelen�l s�t�lgatsz fel-al�. Ha majd t�d�gyullad�sod lesz, ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.

Legal�bb nem olyan hangja volt, mint Mrs. Lupinnak. Vagy b�rkinek, akit ismertek. A hang valahol alt �s tenor k�z�tt helyezkedett el �s az akcentusa sem felt�n�, sz�val nem lehetett beazonos�tani. 

- J�l van –mondta Sirius �nel�g�lten. –Tess�k. Ismerd el, hogy tetszik, amit l�tsz!

De a t�k�r csak hallgatott.

- Ok�. Teh�t a szab�lyok: Ak�rmit is mondott neked Remus anyja, most m�r a mi�nk vagy �s mi nem szeretj�k, ha �gy besz�lnek vel�nk, mint ha kisgyerekek lenn�nk. Rendben? Besz�lhetsz, ha l�tod, hogy valaki elfelejtette leh�zni a v�c�t, vagy ha a v�c�pap�r kifogy�ban van. Ha fontos dologr�l van sz�. A hajammal pedig semmi baj nincs. �s azzal sem, ahogyan �lt�zk�d�m.  

- Nincs rajtad semmi! –mutatott r� a t�k�r.

- Remus Lupinr�l pedig csak annyit –folytatta nyersen-, hogyha r�gni akarja a k�rm�t, te igenis hagyni fogod neki. �s ha azon idegeskedik, hogy hogy n�z ki, mennyire r�giek a ruh�i �s sat�bbi, te azt mondod neki, hogy sz�p. Mondd meg neki, hogy �n ezt �gy gondolom, �s csak �n sz�m�tok.   

Belet�rt a haj�ba, p�zolt �s megn�zte a t�k�rk�p�t. Mivel nem kapcsolt villanyt, csup�n a sziluettj�t l�tta. Olyan volt, mintha a lelk�t n�zn� �s elt�prengett –mivel f�radt �s �lmos volt-, vajon t�nyleg a f�rd�szob�ban �ll-e, vagy m�g mindig Remus mellett fekszik az �gyban �s alszik.

Azt�n a kez�t kivette a haj�b�l �s megsim�totta vele a combj�t, ott, ahol Lupin megcsikarta, amikor szeretkeztek.

- Mondd meg Remusnak, hogy szeretem, ok�? –parancsba akarta ezt adni, de m�gis k�r�s lett bel�le. –Ha elfelejten�m. M�r nem azt, hogy szeretem, hanem, ha elfelejtem mondani neki. Mondjuk, ha reggel hamarabb el kell mennem itthonr�l. Vagy b�rmi m�s t�rt�nik. Ha nem teszed ezt meg, �g�rem, hogy verseket szavaltatok veled.

- �s hidd el... –tette hozz� Sirius bar�ts�gtalanul –mivel nem engedhette meg mag�nak, hogy be�gjen egy t�k�r el�tt-, ki tudok tal�lni nagyon rossz verseket is.

V�ge