Csak tisztán

- Ne zavartasd magad! –harsogta Sirius, miközben beviharzott a fürdőszobába. –Nagyon fontos randim van este. Harriettel –beletúrt a hajába, aztán elkezdte keresgélni a zselét a polcon. –Tudod, milyen jó mellei vannak.

Megfordulva látta, hogy Lupin a kádban ücsörög; egyik kezében könyv, a másikban teásbögre.

- Mi az, ma semmi buborék? –kérdezte gúnyosan, amikor belepillantott a kádba. Aztán villámgyorsan el is fordult, miután ráeszmélt, hogy barátja melyik testrészét is bámulta.

- Ma nem –válaszolt Remus. A forró víztől kissé kipirult az arca.

- Tisztára olyan vagy, mit egy lány –jegyezte meg a fekete hajú fiú, miközben a saját tükörképét tanulmányozta. 

Remus –aki meglehetősen viccesen festett a gőztől felkunkorodott fürtjeivel- előbb méltóságteljesen kortyolt egyet a teájából, aztán anélkül, hogy felnézne a regényéből, megjegyezte: - Pipere cuccok.

Pár pillanat múlva viszont felkapta a fejét.

- Várj csak! Harriet Bagshaw-val van randid? –Sirius elégedetten állapította meg, hogy a hitetlenkedés mögött egy kis féltékenység is bujkál. – A hetedéves Hugrabugos Harriettel?

- Jah –felelte hanyagul a másik fiú.

- Na és miért vetted fel az én nadrágomat? Ez a farmer nem áll jól –tette hozzá rosszindulatúan. –Túl szűk neked.

Sirius ciccegett. Már nagyon elege volt Remus állandó megjegyzéseiből és abból, hogy társa az utóbbi időben egyáltalán nem néz a szemébe. 

- Rendben, akkor leveszem! –csattant fel hirtelen, aztán lehúzta a cipzárt és sértődött arccal, nagyokat szuszogva az erőlködéstől nem egészen egy perc alatt eltávolította a ruhadarabot.

- Remek –mondta Remus.

- Remek! –ismételte Black.

Hamarosan rájött, hogy elég nevetségesen festhet karba font kézzel, félmeztelenül, egy szál piros pulcsiban. Szerencsére Lupin nem találta ilyen viccesnek a helyzetet –nevetés helyett szájtátva bámult barátjára.

Végül csak visszatért olvasmányához, és úgy mellékesen megjegyezte:

- Azért ha randira mész, vehetnél valami alsógatyát. Úgy illik.

- Ja, talán –értett egyet Sirius. Ujjait kezdte tördelni, mert hirtelen zavarban érezte magát és ez nem volt rá jellemző. –Umm, Remus? –próbálkozott kalapáló szívvel. –Ez csak a farkam. Tudod, már láttad. 

- Jó, de takard már el végre!

- Jól van na!

- Vedd fel inkább a sötétkék farmerem. Az nem olyan… szűk és… hát az jól áll. –Lupin az ajkába harapott.

- …Remus –szólongatta a másik fiú, mert kezdett kicsit melege lenni. –Még mindig bámulod.

- Oh! –Lupin most már egyértelműen elpirult és gyorsan belelapozott a könyvébe. 

Sirius felvonta az egyik szemöldökét, de aztán inkább visszacaplatott a hálókörletbe a farmerért. Igen, igen, a sötétebb gatya jobban fog állni –gondolta.

Hirtelen ihlettől vezérelve elemelt egy pár alsónadrágot is Lupin ládájából: egy sötétpiros színűt, ami remekül fog illeni a pulóveréhez. De amikor felemelte az alsóneműt, észrevette, hogy remeg a keze.

- Oké. Kezdem előröl.

Vett egy mély lélegzetet, kifújta és visszament a fürdőszobába. Útközben kibújt a pulóveréből és a földre hajította. 

- Tudod mit? Asszem gyorsan megmosakszom én is –megrázta a haját. –Ugye kölcsönvehetek egy kis fürdővizet? 

Már könyékig volt a keze a vízben, amikor felpillantott Lupin borzalomtól eltorzult arcára. Ugyanebben a pillanatban ugrott egyet a gyomra és ez csak részben volt kellemetlen.

Remus eközben a kád legvégébe csúszott és felhúzta a lábait, hogy takarja magát. 

Sirius eszelősen elvigyorodott.

- Ez nem azt jelenti, hogy együtt fürdök veled –tájékoztatta pimaszul. Pedig csábító volt a gondolat: egy vizes, meztelen Remus, aki a változatosság kedvéért nem undokoskodik vele, hanem szégyenlős, megszeppent és úgy látszik Sirius testének közelsége nagyobb hatással van rá, mint ahogy azt általában mutatja.   

Black még mindig vigyorogva belépett hát a kádba. Megreccsent a térde, miközben leült a sarkára.

- Na mi van? Hová tetted a szappant?

Remus tökéletesen tanácstalan volt. Zavarodottan félretette a könyvét, aztán újra barátjára meredt.

Sirius nagyon jól tudta, hogy gonosz dolog, amit csinál, de felettébb szórakoztatónak találta.

- Van esetleg valami problémád? –kérdezte. Lupin nyugtalan szemei a szokásosnál is jobban csillogtak és lábfeje kényelmetlenül megrándult Sirius térde alatt.

- Menj innen! –morogta végül a fiú. Idegesen fészkelődni kezdett, mert még távolabb akart húzódni. Oh –gondolta Sirius és megborzongott a fél másodpercre elé táruló látványtól. Remus mégiscsak élvezi ezt. 

Most már nem tudta, hogy nevessen-e, vagy, nos, csak bámuljon.

- Ha akarod, nyugodtan verd ki. Nem zavar, Jamest is láttam elégszer.

Remus valami furcsa fulladásszerű hangot adott elképedésében.

- Te láttad őt…

- Tudhattam volna –vágott a szavába Sirius, miközben társán átmászva a szappanért nyúlt-, hogy ugyanolyan vagy, mint mi, hiába fontoskodsz itt a fürdővizeddel, a teáddal vagy a regényeddel.   

Elkövette azt a hibát, hogy mondandója végeztével lenézett Lupin arcára. A nedves, félig nyitott ajkak és a kitágult pupillák látványára kicsúszott a szappan a kezéből.

Remus térde pár centire volt kívánalmától és ha csak egy kicsit arrébb mozdulna, akkor… oh… és Sirius beleremegett.

Kissé feljebb tornázta magát –a kád megadóan reccsent egyet-, kezével megkapaszkodott a kád szélében, majd vízszintesbe nyomta Remus jobb lábát és még közelebb kúszott társához.

- Van kedved? –suttogta, de Lupin csak meredt rá.

- Ez megkérdezed majd Harriettől is?

Black nem válaszolt. Ellenben elengedte a kád szélét. Most egy hangosabb cuppanás következett, ahogy a fiú bőre elmozdult a műanyag felületen és splaccs, a víz is átrendeződött, amikor combja hozzáért Remushoz. Felsóhajtott a másik meleg testének érzésére.

Hamar megfordultak és most már az oldalukon feküdtek egymással szemben, kényelmetlen testhelyzetben. Ekkor csókolta meg őt Lupin; de  elég rosszul és fogakkal és túl sok volt a fürdővíz és a nyál. Remus kezei hirtelen mindenütt ott voltak; az arcán, a mellkasán, aztán az a szappanos tenyér végigsimított az oldalán, a csípőjén, végül a fenekén.    

Sirius felnyögött, egyszerűen nem tudta visszafojtani; megpróbálta hozzádörzsölni magát társa csípőjéhez és egyúttal a fejét a víz felett tartani. Egy tinédzser fiúnak is kicsi volt a kád, nemhogy kettőnek. Reménytelen; az egész berendezés recsegett, a víz csak úgy fröcskölt ki a padlóra, és a két fiú lába szinte a levegőben kalimpált, ahogy megpróbáltak kényelmesebb pozíciót felvenni, hasztalan.

Logikusan gondolkodva, ennek semmi értelme, hiszen Siriusnak nem egészen két óra múlva találkája van, mégpedig egy olyan lánnyal, akinek fantasztikusak a mellei. Remust nem is lehet hozzá mérni, hiszen ő túlontúl vézna, a lábai túl hosszúak és még csókolózni sem tud rendesen. De ő volt Remus, és csak ez számított.  

Heves volt és túlontúl izgatott, karjaival csak úgy szorította magához Sirius testét, sóhajtozott és fel-felnyögött és egyetlen lány sem lehet soha ennyire csodálatosan gyönyörű.

Black addig hadonászott, amíg végül félig barátja tetejére feküdt, vagy legalábbis egyik lábát átvetette rajta. Kezei felfedezőútra indultak. Oh, igen, egyetlen lánynak sincs ilyen… és lehet, hogy borzalmasan csókol –és egy kicsit borostás is-, de ott vannak azok a hosszú, szép ujjai, amik most is masszírozzák Sirius combjait és fenekét.  

Sokkal esetlenebb volt, mint bármelyik légyott egy lánnyal. De Remus apró nyögései miatt és az ujjaival a tarkóján Black egyfolytában reszketett és ő is felnyögött és a kezét társa combjára csúsztatta.

- Basszus, csak érints meg! –mordult fel Lupin, és megmozdította a csípőjét, amitől aztán jóval lejjebb csúszott a kádban. Sirius fölé hajolt és végleg letéve arról, hogy kényelmes testhelyzetet talál, egyik kezét Remus férfiassága köré fonta és mozgatni kezdte, közben pedig a combjához dörzsölte magát. Lupin fojtott hangon hebegett valamit, és annak ellenére, hogy a víz melegebb lett és a szőkésbarna hajú fiú arca eltorzult, Siriusnak beletelt pár másodpercbe, mire ráeszmélt, hogy társa elment.   

- Sajnálom –mondta Remus szégyenlősen. Gyorsan ellökte magától Blacket és megpróbált felülni. Kínosan érezte magát. –Én…

Sirius is ülő helyzetben volt már, térdei Remus combjai mellett, a sarka kitekeredve a kád oldalába nyomódva. Lupin arca olyan vörös volt, mint még soha; s gondosan kerülte a másik pillantását.  

- Remus –mondta Sirius fájdalmas hangon. –Ezt most muszáj befejezed.

- Hozd a csajod és… –de elharapta a mondatot, amikor Sirius megragadta a csuklóját, maga felé húzta és lassan férfiassága köré kulcsolta az ujjait. Megszorította a kezét.

Lupin csak pislogott, ijedten és összezavarodva.

- Csak így fair –jelentette ki Sirius, aztán felszisszent, amikor Remus véletlenül megcsikarta. –Óvatosan!

- Bocs. Csak… Nem, várj…! –helyzetet változtatott, így most már mindketten a sarkukon ültek. –Így. Én… vagyis… ez így jobb lesz.

Aztán elhallgatott, egyik kezét remegve Sirius vállára tette, a másikkal pedig lassan pumpálni kezdte. 

Oh –gondolta Sirius, így tényleg jobb. Megpróbálta mozgatni a csípőjét, de a keskeny kád miatt nem tudta széjjelebb tenni a lábait.

Lupin arca nagyon komoly volt és higgadtan koncentrált arra, amit csinált. Időnként felpislantott, hogy ellenőrizze barátja arcát. 

- Ó, igen –suttogta Black. Mocorgott, mire a kád újból megreccsent. –Esetleg lehetne… úgy értem… erősebben? Egy kicsit? Kérlek?

Remus bólintott, még mindig hihetetlenül nyugodtan –és nagyon-nagyon vörös képpel-, teljesítette a kérést.

- Már… –kezdte, de aztán meggondolta magát.

- Naná, igen! –nyöszörgött Sirius. Abban a pillanatban nem érdekelte, mire is helyeselt. Kinyúlt, magához húzta társát és a fejük egy kicsit túl erősen összekoccant. Remus következő mozdulatára aztán összerándult és elélvezett.  

Lupin rekedt kis hangot hallatott és Sirius érezte, hogy remegnek az ujjai a nyakán.

- A randevúd… –kezdte csendesen, de Black felnevetett és előrehajolva játékosan megharapta barátja ajkát.

- Nem érdekel –mormolta. –De, au, a lábaim totálisan elzsibbadtak!

Remus vett egy mély, szaggatott levegőt, aztán kissé bizonytalanul felállt és megpróbálkozott a kimászással.

Hátat fordítva Siriusnak a törülközőjébe temette az arcát; a fekete hajú fiú közben telhetetlenül gyönyörködött benne.

- Ne menj –motyogta hirtelen Lupin, miközben még az arcát és a haját dörzsölte.

- Nem is akartam –válaszolt a magasabbik fiú. Kilépve a kádból Lupin háta mögé lépett, olyan közel, hogy ajkai majdnem érintették Remus tarkóját. Lassan végigsimított a fenekén, a csípőjén, majd megállapodott elől. –Úgyse tudok felvenni semmit.

Vége