A vas�rnapok

     Remus f�radtan, de boldogan nyitotta ki a szem�t �s feln�zett a szoba narancsf�nyben �sz� plafonj�ra. �rezte, hogy izmai f�radtan mosolyognak, majd j�kedv�en kiny�jt�zkodnak. Ez egyszer j�lesett a saj�t b�r�ben lenni.

A szoba leveg�je annyira meleg volt, szinte bizseregett mindene; s ahogy ott fek�dt, t�k�letesen nyugodtan �s ellazulva, �gy l�tszott, t�bb� mozdulni sem akar majd.  

De m�gsem tudott ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy oldalra ne pislantson. Halv�ny mosolyra g�rb�l a sz�ja a mellette fekv� alak l�tv�ny�t�l. Bar�tja a s�t�tk�k �gynem�be csavarodva m�g az igazak �lm�t aludta.   

Lupin s�hajtott, majd az oldal�ra fordult, hogy gondosabban �ttanulm�nyozhassa a m�sik test�t: finoman barnult b�r, feszes izmok, �s az a kac�ran ki�ll� kulcscsont…

Nem tudta meg�llni; k�zelebb h�z�dott �s lassan v�gigsim�tott p�rja csupasz has�n. M�g sz�lesebben elmosolyodott, amikor a sz�rke szemek felpattantak az �rint�sre �s Sirius a szok�sos, cs�ntalan vigyorg�s�val aj�nd�kozta meg.

- J� reggelt, Holds�p! –suttogta azokkal a halv�nyr�zsasz�n, f�nyes ajkaival; azt�n �sszez�rva �ket el�rehajolt �s Remus�ra nyomta. Minden mondatn�l, minden sz�n�l t�bbet jelent ez, m�g a „szeretlek”-n�l is, ha egy ember ennyit jelent a m�siknak.  

Remus engedte, hogy visszanyomja a p�rn�k k�z�. Vett egy j�les�, m�ly leveg�t; �rezte Sirius meleg tenyer�t a mellkas�n, azt�n p�rja ujjai lassan feljebb k�sztak �s �tf�s�lt�k a haj�t.

Ajkaik egym�sra tapadtak, nyelveik vid�m t�ncot j�rtak, m�g mindig kicsit k�tyagosan �s lust�n. A reggeli lehelet most nem sz�m�t, nem sz�m�tott nekik m�r sok, sok, sok h�napja.

- Szeretn�l reggelizni? –k�rdezte Lupin, miut�n megt�rt a cs�k �s Sirius abbahagyta a simogat�st, amit�l az eg�sz teste fel�bredt �s szinte �nekelt. –Csin�ljak palacsint�t?

- Aha, ok� –vigyorgott Black, de azt�n m�gsem kelt fel; ink�bb gyeng�den mag�ra h�zta p�rj�t. Egy ideig csak b�k�sen �lelt�k egym�s, cs�kolgatt�k �s puszilgatt�k a m�sik b�r�t, arc�t, nyak�t, v�ll�t, hiszen valahogy erre mindig sz�ks�g van. 

Mikor v�gre kir�ngatt�k egym�st az �gyb�l, Sirius csak egy fekete bokszert kapott mag�ra. Remus ellenben a k�nt�s�rt ny�lt �s egy ideig elj�tszottak egym�ssal, am�g a fekete haj� fi� v�gre hagyta, hogy bar�tja �sszeh�zza mag�n. 

A vaj m�r sercegett a serpeny�ben, amikor Sirius nevetve �tkarolta Remus derek�t �s n�zte, ahogy egy fakan�llal kavargatja az ed�ny tartalm�t. 

- Szeretlek –s�gta Lupin f�l�be, amit k�cos, furcsa sz�gben �ll� tincsek takartak el. T�l sok�ig aludhatott az �gyban.

Hamar hozz�adt�k a lisztet, a tejet �s a toj�st is, majd Black kibogozta a v�gtagjaikat, hogy fel tudjon tenni egy kis vizet forrni.

- M�r d�lut�n van –jegyezte meg Lupin, somolyogva. Igaz�b�l nem nagyon t�r�d�tt vele. Most igenis a reggeli j�n, sz�lt a sz�ve, ak�rmit is mutat az �ra. A gyomra helyesl�n kordult egyet. –Komolyan, mindig t�laludjuk magunkat vas�rnaponk�nt. 

Sirius belecs�kolt a nyak�ba, �s Remus kicsit megrezzent, mert nem vette �szre, mikor �llt vissza a h�ta m�g�. Mindketten kuncogni kezdtek, ak�r a tizen�vesek, akik m�g bizonytalanok, mert nem tudj�k pontosan, mi az a szerelem.  

- A vas�rnap a kedvenc napom –suttogta Sirius t�rsa tark�j�nak, amit�l Lupin eg�sz h�t�n v�gigfutott a libab�r.

A palacsint�t kiszedt�k egy t�ny�rba, Sirius pedig el�h�zott a fi�kb�l egy k�st �s egy vill�t. Le�ltek k�t b�gre g�z�lg� tea mell�, Black lev�gott egy kis darabot a palacsinta sz�l�b�l, a vill�ra t�zte �s elmosolyodott. K�ny�k�lve, ami egy nemesnek nem illik, de neki j�l �ll, a vill�t Remus fel� tartotta. 

- A Vas�rnapok –somolyogta Lupin, ink�bb csak a szem�vel, hiszen a sz�ja teli volt mennyei palacsint�val, ami mindig ilyen finom ezen a napon, enn�l az asztaln�l, evvel a fi�val.

- A vas�rnapok –nevetett Sirius �s a vill�t ism�t fel� ny�jtotta.

*