Testbeszéd

     Az egy dolog volt, hogy első- és másodéves korukban Sirius néha bemászott az ágyába, de Remus úgy gondolta, ennek a szokásnak hetedévre már régen abba kellett volna maradnia. Belefáradt állandóan arra ébredni, hogy az immár hat láb magas fiú az ő ágyában terpeszkedik és lehúzza róla a takarót.

Belefáradt abba, hogy Sirius láthatóan nem volt tisztában a "privát tér" fogalmával és hogy folyton hozzáért Remushoz: átvetette a karját a vállán, a combjára csúsztatta a tenyerét, vagy amikor a legújabb csínyük tervét suttogta a fülébe, ajkaival szinte súrolta a fülcimpáját.  

Remus nem igazán szerette ezeket a váratlan érintéseket. Zavarba jött tőlük. És Sirius állandóan hozzáért. Minél inkább megpróbált kitérni előle, Sirius annál inkább csinálta. Amitől Remus csak még jobban zavarba jött.

De leginkább abba fáradt bele, hogy titokban kellett tartania teste válaszreakcióit. Épp elég baj volt, hogy vérfarkas, nem volt még szüksége egyéb nehézségekre. 

Sirius alvás közben odasimult hozzá; meleg volt és puha. Remus megpróbálta lerázni.

- Hagyj! -morogta és lökött rakta egyet. Sirius -még mindig az igazak álmát álmodva-, meg se mozdult.

Lupin komolyan fontolgatni kezdte, hogy átmegy a fiú hideg ágyába -így legalább senki sem fogja találgatni reggel, mit keresett az övében-, de a meggyűrődött, fagyos lepedő gondolata elvette a kedvét. Úgyhogy csak sóhajtott egyet, majd visszabújt barátja mellé és magában azon imádkozott, hogy reggel James előtt ébredjen. Vissza kell küldenie Siriust a saját ágyába, mielőtt bárki is észrevenné a dolgot. 

De a sors -ezt Remus másnap reggel megtanulta- nem ilyen kegyes.

Reggel úgy ébredt, hogy Black karja a derekán volt, ujjai a pólója alatt a hasán, orra pedig a nyakába fúrva; Remus minden lélegzetvételénél megborzongott.

A napfény besütött az ágyfüggöny résén és Lupin kérdőn felsandított, mert világosan emlékezett rá, hogy előző este elhúzta őket. Az ágy mellől James és Peter bámult vissza rá. Peter nagy szemeket meresztett, arcát pedig zavart pír lepte el. James kócos volt és bamba; kétszer levette, majd visszabiggyesztette orrára a szemüvegét, mintha nem hinne a szemének.

- Jó reggelt? -próbálkozott rekedten Lupin, miközben igyekezett kiszabadulni Sirius karmai közül, kevés sikerrel.

- Mi a fene folyik itt!? -kiáltott fel hirtelen Potter.

A fekete hajú fiú végre felébredt.

- Merlin jó édes anyját, Ágas, muszáj ilyen marha hangosnak lenned kora reggel? -kinyújtózkodott, ásított egyet és vakarózni kezdett. –Van valami problémád?

- Miért aludtál Holdsáp ágyában?

Sirius felhorkantott.

- Az enyém beázott. Itt minden száraz. 

- Oké -dünnyögte James. Azt már nem látta, amikor Sirius a takaró alatt hozzáért Lupin hátsójához. Remus köhögésnek álcázta meglepett kiáltását és gyorsan kiugrott az ágyból. 

- Ma este nálad alszik -mondta. 

- Semmi esetre sem! -visszakozott Potter elborzadva. -Amilyen az én szerencsém, Lily kiszúrja a plusz párnát vagy valami és akkor azt fogja hinni, hogy egy csaj aludt itt.  

- Úgyis lemegyek a konyhába, majd szólok a házimanóknak, hogy javítsák meg az ágyad -ajánlotta Peter. 

- Nem, nem, kösz, majd én elintézem! -motyogta Sirius párnába fúrt arccal. 

- Ha te mondod...

- Én mondom.

Ejtették a témát, amíg mindannyian a reggelihez készülődtek. De amikor már a folyosón ballagtak, Sirius átdobta Lupin vállán a karját és közelebb húzta magához, így a csípőjük járás közben össze-összekoccant. Remus majdnem felbukott a saját lábában, miközben menekülni próbált, persze hasztalan.

Mire elérték a Nagytermet, már paprikavörös volt a képe.   

Evés közben pedig Black folyton társa tojásába szurkálta a villáját.

- A tied finomabb, Holdsáp -közölte teli szájjal.

- Ugyanolyan, mint a tied.

Sirius belapátolt még egy jókora falatot Lupin tányérjáról, csak azután válaszolt:

- Nem, te több sót tehetsz rá, vagy vajat, vagy valami.

Remus mérgesen felé lökte a tányérját és felállt.

- Rendben, a tiéd lehet. Én megyek, mert még találkozom Lucy-val az első óra előtt.

Meg mert volna esküdni rá, hogy Blacken egy pillanatra a sértődés jelei látszottak, de aztán úgy döntött, hogy csak beképzelte. Miközben a kijárat felé lépkedett, a szeme sarkából látta, hogy Sirius -már végezve a tojásokkal- vadul gesztikulál a villájával.  

Később, még aznap délután Remus a klubhelyiségben üldögélt és a Sötét varázslatok kivédése könyvét olvasgatta. Szinte mindenki a kviddicsedzésre ment, így a klubhelyiség gyakorlatilag az övé volt. Néhány alsóbb évfolyamos gyerektől eltekintve, de ők meg sem próbáltak a kandalló előtti székekhez merészkedni. 

 Egy órányi nyugalom után viszont berontott Sirius és szó szerint lecsapott rá. Izzadtan és a széltől jéghideg kezével ráugrott Lupinra és leszorította a kanapéra. Remus megpróbált védekezni, de a csiklandozás már túl soknak bizonyult. Amikor végre újra levegőhöz jutott, elüvöltötte magát: 

- Az isten szerelmére, Sirius! Nem igaz, hogy nem bírsz ki öt percet taperolás nélkül!

Black meglepetten visszahőkölt. Világosan látszott rajta, hogy megbántódott, de pár pillanat múlva már a szokásos hanyag vigyorával palástolta.

A klubhelyiségben mindenki remekül mulatott rajtuk.

Remus elvörösödött és a következő pillanatban kiviharzott a szobából és bevágta maga mögött az ajtót.

Ledobta magát az ágyára és szörnyűbbnél szörnyűbb átkokat mormolt Siriusra, a világra és saját magára. Néhány perc múlva kinyílt a hálókörlet ajtaja és az említett fiú becsoszogott rajta.

- Remus?

Lupin belefúrta a fejét a párnájába.

- Menj innen!

- Nem.

A matrac besüppedt Sirius súlya alatt. 

- Menj innen! -ismételte konokul Remus. -Ne kínozz tovább!

- Hagyd ezt, ne viselkedj úgy, mint egy fruska.

- Valószínűleg most már mindenki azt hiszi rólam, hogy meleg vagyok. Homokos -felemelte a fejét és Blackre pillantott. -Rólad is. Nem is zavar? 

A fekete hajú fiú csak vállat vont.

- Mondtak már rám rosszabbat is.

Remusba belenyilallt valami, mert jól tudta, hogy ez igaz. Egyszer már találkozott Sirius családjával a King"s Cross pályaudvaron és nem mentek túl jól a dolgok. 

- Mindenki azt fogja mondani, hogy a pasim vagy -folytatta és megpróbált hanyagnak látszani. Valójában szörnyen zavarban volt. 

Black kinyúlt és megcirógatta Remus arcát.

- És ez olyan szörnyű?

Lupin vett egy mély levegőt és benntartotta. Sirius csak nem érthette úgy...

- Én... -nem tudott társára nézni, amikor kibökte. -Nem, nem az.

A matrac megnyikordult, amikor a fekete hajú fiú mellé feküdt.

- Biztos vagy benne?

Sirius felnevetett; lehelete meleg volt és vajsör szagú.

- Aha.

- Akkor igazából nem is áztál be? 

- Nem. Vagyis, de, múlt évben. De a házimanók megcsinálták. Viszont a te ágyad tényleg melegebb.

- És az a sok taperolás?

- Hát, részben piszkálódás volt. Vicces vagy mérgesen. Tök piros lesz a fejed és csinálod azt a fura dolgot az orroddal -maga elé meredve elmosolyodott. –Másrészről meg... Ez tűnt a legjobb ötletnek, hogy végre megtudd.   

Előre hajolt és ajkait Remuséhoz nyomta.

A szőke fiú felsóhajtott és ujjaival megragadta Sirius pólóját, hogy még közelebb húzza magához. 

Egy kis idő múlva aztán nevetve lehajolt.

- Ez jobban működött volna.

Black felhorkant és rágördült barátjára. 

- Úgy látom, Holdsáp úr, csak egy módon lehet téged elhallgattatni -azzal újra megcsókolta. 

Remus boldogan hagyta neki. Ez úgyis jobb, mint bármilyen beszélgetés.

Vége