B�rkab�t

     James cip�je tompa puffan�ssal �r f�ldet Sirius �s Remus kandall�j�ban. Kil�p a l�ngok k�z�l a nappali parkett�j�ra.

- Sr�cok? –pr�b�lkozik �vatosan. Kor�bbi tapasztalatainak h�la, James Potter megtanulta, hogy soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt –legyen az b�rmilyen s�rg�s dolog vagy ak�r hal�leset-, ne j�rja v�gig k�t legjobb bar�tja h�z�t. Ugyanis �k... szeretnek k�l�nb�z� helyeken j�tszadozni.  

James megremeg az eml�kk�pt�l �s a konyha ablakhoz s�t�l. Senki sincs az udvaron. �s � t�nyleg nem szeretne felmenni az emeletre. T�nyleg.

N�h�ny perc m�lva azonban Remus –orra alatt egy k�nyvvel- bes�t�l a konyh�ba. H�sz �ves kor�ra szel�d von�s� lett �s kecses, a Holds�p becen�v most m�r t�k�letesen illett hozz�. Borosty�n szemek h�z�dtak a szok�s szerint halv�ny mosolyra g�rb�l� ajkai felett; �s n�ha m�g James is k�sztet�st �rez arra, hogy a szem�be l�g� k�sza, homoksz�n tincseit arr�bb f�s�lje.  

- Oh, szia James! –k�sz�n Remus, miut�n �szreveszi a konyh�ban �lldog�l� bar�tj�t. Automatikusan becsukja a k�tetet �s elmosolyodik. –Siriushoz j�tt�l? –k�rdezi �gy, mintha Potter mindig csak �t l�togatn� �s James nem tudja meg�llni, hogy ne forgassa meg a szemeit.

- Nem –r�zza meg a fej�t a szem�veges fi�. –Csak arra lenn�k k�v�ncsi, hogy megvan-e neked ez a k�nyv, amit Lily keres –fel� ny�jt egy darab pergament, unott arckifejez�ssel, mag�ban pedig csendben h�l�t ad, hogy ezek ketten nem a h�l�szob�ban voltak, amikor meg�rkezett.  

Remus kiveszi a kez�b�l a pap�rt �s �ttanulm�nyozza.

- Nem hiszem, hogy megvan –mondja szem�ld�k r�ncolva. V�giggondolja a kis lak�s k�nyvgy�jtem�ny�t, azt�n hozz�teszi: –De az�rt megn�zem.

Az ajt�ban pont �sszetal�lkozik Siriussal. A fi� gyeng�den v�gigsim�t p�rja derek�n, ahogy bel�p a konyh�ba. Lupin �tv�g az el�szob�n �s felsiet az emeletre.

James pedig a l�tottakon morfond�rozik. M�g mindig neh�z elhinnie, hogy k�t bar�tja t�nyleg nem tudja meg�llni, hogy ne �rints�k folyton a m�sikat. �lland� kontaktusban kell lenni�k egym�ssal. Tal�n m�g rosszabbak, mint � �s Lily.

- Mit k�vett�l el, hogy a pasim az emeletre menek�lt el�led? –po�nkodik Sirius, mik�zben a h�t�h�z l�p, kinyitja �s der�kig elt�nik benne.

- Csak megkerestetek Lilynek egy k�nyvet –v�laszol James, a j�l nevelt udvarl�. A konyhaasztaln�l �ld�g�l. Az asztallap f�b�l van �s j� vastag. Potterben felt�mad a sz�rny� gyan�, hogy ezek ketten tal�n szeretkeztek rajta. 

Tal�n nem is egyszer.

- Oh, ok� –vigyorog Black. Felt�nik a h�t�ajt� m�g�l; koromfekete tincsei j�t�kosan az arc�ba hullottak �s James meg se pr�b�lja �sszehasonl�tani saj�t, k�cos frizur�j�val. –Akkor rendben vagyunk –felnevet, majd helyet foglal cimbor�ja mellett. P�r pillanatig a k�l�j�t kortyolgatja az �vegb�l. –M�r azt hittem, el akarod t�lem rabolni –teszi hozz� �s kacsint. Lupin ekkor l�p be az ajt�n.

- Mit csin�lsz, Remus? –k�rdezi k�v�ncsian Sirius, miut�n a s�padt fi� lehajolt, hogy ben�zzen az asztal al�, azt�n felegyenesedve tov�bb kutakodik. James Siriust figyeli, aki le sem veszi a szem�t p�rj�r�l; lassan v�gigm�ri az alakj�t, majd meg�llapodik a farmer h�ts� zsebein�l.

- A kab�tomat keresem –mondja Remus, mik�zben kis�t�l az el�szob�ba. –Ki kell mennem a gar�zsba. Azt hiszem, ott van...

Sirius elkapja James tekintet�t.

- Vedd fel nyugodtan az eny�met. Ha minden igaz, a l�pcs�n hagytam.

A konyh�b�l is j�l hallani, ahogy Remus fels�hajt, de azt�n m�gis mag�ra kapja a dzsekit �s hallani, amint kil�p a bej�rati ajt�n. Black bar�tj�ra vigyorog. 

- Minden rendben Lilyvel?

Potter kuncogni kezd.

- Ja –somolyog �s hirtelen k�d�ss� v�lik a tekintete. Sirius tudja, hogy a haverja elveszett. Evans. Minden Evans k�r�l forog. –Ja, nagyszer� csaj. Nagyszer�.

- Ok� pajt�s –kacag fel Sirius, b�r kiss� zavarban van. –T�nyleg nem �rtem, mivel tudott t�ged �gy megbabon�zni. Most �szint�n... Olyan vagy, mint egy megsz�llott. Ha �n valaha is olyan leszek, mint te... Nos, akkor arra k�rlek, v�gj fejbe, hogy �szhez t�rjek. Sz�m�tok r�d... �n... –de elharapja a mondatot, amikor Lupin bel�p a konyh�ba; kez�ben a keresett k�tet, v�ll�n Sirius b�rkab�tja. Jamesnek el kell ismernie, hogy t�nyleg j�l n�z ki benne. 

- Te j� �g! –Sirius sz�lesebben mosolyog, mint egy macska, aki �lete legnagyobb zs�km�ny�t ejtette. Szeme csak �gy cik�zik t�rsa von�sain, a fekete b�rkab�t �s Remus halv�ny b�r�nek t�k�letes kontrasztj�n. Mint egy kis l�zad�. James azon csod�lkozik, hogy Lupin meg tud �llni a k�t l�b�n, mik�zben Sirius �gy b�mul r�. 

A fi� kiss� elpirul, mert nem �rti a helyzetet.

- Mi az? Van valami... –r�pillant Potterre, azt�n vissza p�rj�ra. –Mi az!?

Sirius nyel egy hatalmasat. James tiszt�n hallotta. Tiszt�n l�tja a gondolatait is; bar�tja pupill�i kit�gultak �s szapor�bban szedi a leveg�t, t�l sok neki a l�tv�ny, mivel Remus �ltal�ban mindig kardig�nt visel.

- A h�l�ba. Azonnal! –adja ki az utas�t�st. Pillanatokon bel�l elmarja Lupin kez�t �s h�zza mag�val a l�pcs�n az emeletre, eszel�s vigyorral az arc�n.  

Egyik�j�k sem t�r�dik azzal, hogy elk�sz�nj�n Jamest�l.

A szem�veges fi� csak nevetve megcs�v�lja a fej�t. Mindig ugyanaz a lemez. Nem tudj�k levenni egym�sr�l a kez�ket. A kandall�hoz l�p �s elneveti mag�t, amikor esz�be jut, mit is mondott csup�n p�r perccel ezel�tt Sirius.

Ha �n valaha is olyan leszek, mint te... Nos, akkor arra k�rlek, v�gj fejbe, hogy �szhez t�rjek.

James megfontolja a dolgot –k�zben bel�p a felcsap� z�ld l�ngok k�z�-, de azt�n szerencs�re �gy d�nt, hogy ink�bb passzol.

V�ge