Bőrkabát

     James cipője tompa puffanással ér földet Sirius és Remus kandallójában. Kilép a lángok közül a nappali parkettájára.

- Srácok? –próbálkozik óvatosan. Korábbi tapasztalatainak hála, James Potter megtanulta, hogy soha, semmilyen körülmények között –legyen az bármilyen sürgős dolog vagy akár haláleset-, ne járja végig két legjobb barátja házát. Ugyanis ők... szeretnek különböző helyeken játszadozni.  

James megremeg az emlékképtől és a konyha ablakhoz sétál. Senki sincs az udvaron. És ő tényleg nem szeretne felmenni az emeletre. Tényleg.

Néhány perc múlva azonban Remus –orra alatt egy könyvvel- besétál a konyhába. Húsz éves korára szelíd vonású lett és kecses, a Holdsáp becenév most már tökéletesen illett hozzá. Borostyán szemek húzódtak a szokás szerint halvány mosolyra görbülő ajkai felett; és néha még James is késztetést érez arra, hogy a szemébe lógó kósza, homokszín tincseit arrébb fésülje.  

- Oh, szia James! –köszön Remus, miután észreveszi a konyhában álldogáló barátját. Automatikusan becsukja a kötetet és elmosolyodik. –Siriushoz jöttél? –kérdezi úgy, mintha Potter mindig csak őt látogatná és James nem tudja megállni, hogy ne forgassa meg a szemeit.

- Nem –rázza meg a fejét a szemüveges fiú. –Csak arra lennék kíváncsi, hogy megvan-e neked ez a könyv, amit Lily keres –felé nyújt egy darab pergament, unott arckifejezéssel, magában pedig csendben hálát ad, hogy ezek ketten nem a hálószobában voltak, amikor megérkezett.  

Remus kiveszi a kezéből a papírt és áttanulmányozza.

- Nem hiszem, hogy megvan –mondja szemöldök ráncolva. Végiggondolja a kis lakás könyvgyűjteményét, aztán hozzáteszi: –De azért megnézem.

Az ajtóban pont összetalálkozik Siriussal. A fiú gyengéden végigsimít párja derekán, ahogy belép a konyhába. Lupin átvág az előszobán és felsiet az emeletre.

James pedig a látottakon morfondírozik. Még mindig nehéz elhinnie, hogy két barátja tényleg nem tudja megállni, hogy ne érintsék folyton a másikat. Állandó kontaktusban kell lenniük egymással. Talán még rosszabbak, mint ő és Lily.

- Mit követtél el, hogy a pasim az emeletre menekült előled? –poénkodik Sirius, miközben a hűtőhöz lép, kinyitja és derékig eltűnik benne.

- Csak megkerestetek Lilynek egy könyvet –válaszol James, a jól nevelt udvarló. A konyhaasztalnál üldögél. Az asztallap fából van és jó vastag. Potterben feltámad a szörnyű gyanú, hogy ezek ketten talán szeretkeztek rajta. 

Talán nem is egyszer.

- Oh, oké –vigyorog Black. Feltűnik a hűtőajtó mögül; koromfekete tincsei játékosan az arcába hullottak és James meg se próbálja összehasonlítani saját, kócos frizurájával. –Akkor rendben vagyunk –felnevet, majd helyet foglal cimborája mellett. Pár pillanatig a kóláját kortyolgatja az üvegből. –Már azt hittem, el akarod tőlem rabolni –teszi hozzá és kacsint. Lupin ekkor lép be az ajtón.

- Mit csinálsz, Remus? –kérdezi kíváncsian Sirius, miután a sápadt fiú lehajolt, hogy benézzen az asztal alá, aztán felegyenesedve tovább kutakodik. James Siriust figyeli, aki le sem veszi a szemét párjáról; lassan végigméri az alakját, majd megállapodik a farmer hátsó zsebeinél.

- A kabátomat keresem –mondja Remus, miközben kisétál az előszobába. –Ki kell mennem a garázsba. Azt hiszem, ott van...

Sirius elkapja James tekintetét.

- Vedd fel nyugodtan az enyémet. Ha minden igaz, a lépcsőn hagytam.

A konyhából is jól hallani, ahogy Remus felsóhajt, de aztán mégis magára kapja a dzsekit és hallani, amint kilép a bejárati ajtón. Black barátjára vigyorog. 

- Minden rendben Lilyvel?

Potter kuncogni kezd.

- Ja –somolyog és hirtelen ködössé válik a tekintete. Sirius tudja, hogy a haverja elveszett. Evans. Minden Evans körül forog. –Ja, nagyszerű csaj. Nagyszerű.

- Oké pajtás –kacag fel Sirius, bár kissé zavarban van. –Tényleg nem értem, mivel tudott téged így megbabonázni. Most őszintén... Olyan vagy, mint egy megszállott. Ha én valaha is olyan leszek, mint te... Nos, akkor arra kérlek, vágj fejbe, hogy észhez térjek. Számítok rád... Én... –de elharapja a mondatot, amikor Lupin belép a konyhába; kezében a keresett kötet, vállán Sirius bőrkabátja. Jamesnek el kell ismernie, hogy tényleg jól néz ki benne. 

- Te jó ég! –Sirius szélesebben mosolyog, mint egy macska, aki élete legnagyobb zsákmányát ejtette. Szeme csak úgy cikázik társa vonásain, a fekete bőrkabát és Remus halvány bőrének tökéletes kontrasztján. Mint egy kis lázadó. James azon csodálkozik, hogy Lupin meg tud állni a két lábán, miközben Sirius így bámul rá. 

A fiú kissé elpirul, mert nem érti a helyzetet.

- Mi az? Van valami... –rápillant Potterre, aztán vissza párjára. –Mi az!?

Sirius nyel egy hatalmasat. James tisztán hallotta. Tisztán látja a gondolatait is; barátja pupillái kitágultak és szaporábban szedi a levegőt, túl sok neki a látvány, mivel Remus általában mindig kardigánt visel.

- A hálóba. Azonnal! –adja ki az utasítást. Pillanatokon belül elmarja Lupin kezét és húzza magával a lépcsőn az emeletre, eszelős vigyorral az arcán.  

Egyikőjük sem törődik azzal, hogy elköszönjön Jamestől.

A szemüveges fiú csak nevetve megcsóválja a fejét. Mindig ugyanaz a lemez. Nem tudják levenni egymásról a kezüket. A kandallóhoz lép és elneveti magát, amikor eszébe jut, mit is mondott csupán pár perccel ezelőtt Sirius.

Ha én valaha is olyan leszek, mint te... Nos, akkor arra kérlek, vágj fejbe, hogy észhez térjek.

James megfontolja a dolgot –közben belép a felcsapó zöld lángok közé-, de aztán szerencsére úgy dönt, hogy inkább passzol.

Vége