N�ha

   N�ha, �jjelente Sirius csak �l �s n�zi, ahogy Remus alszik. Elragadtatva figyeli a halv�ny szempill�k rebeg�s�t, mik�zben a fi� �lmodik, rem�lhet�leg �r�la, nem tehet r�la, de ezt k�v�nja. Kiny�l �s �vatosan els�pri a szepl�s homlokba hull� aranysz�n tincseket, �s amikor Remus orra megr�ndul -mert a haja csiklandozza az arc�t-, halkan elneveti mag�t.    

N�ha Sirius az�rt n�zi �t, mik�zben alszik, hogy �jra �s �jra tudatos�tsa mag�ban, mije van. F�lig kapta, f�lig � maga szerezte. Az eg�sz �let nem t�nik elegend�nek r�, hogy ezt igaz�n v�giggondolja. M�gis, a s�t�tben, ahol az egyetlen zajforr�s James halk horkol�sa �s Remus szuszog�sa, nincs m�s, csak id�. Itt van el�g id�, hogy le�lve v�giggondolja, hogy ami neki ezzel a gy�ny�r� fi�val van, az jobb, mint eddig b�rmi m�s. Jobb, mint a szerelem. Ez a v�gzet. 

   N�ha, reggelente, amikor a nap m�r bekukucsk�l a f�gg�ny r�sei k�z�tt -�pp �gy, mint abban a reg�nyben, amit Lupin m�r ezerszer felolvasott Siriusnak-, Remus csak �l csendben �s �bredez� p�rja holl�fekete haj�t simogatja. A t�k�letes von�sok megv�ltoznak, ahogy Sirius fel�bred �s elmosolyodik -r�mosolyog-, azt�n megcs�kolj�k egym�st, s percekig �gy maradnak, mintha meg�ll�thatn�k a napot csup�n azzal, hogy szerelmesek.    

Mindig Remus �bred el�bb, er�s karok �lelik vigy�zva �s szor�tj�k Sirius meleg test�hez. Mosollyal az ajkain �bred, egy olyan �lomvil�gb�l, amit m�g csak �ssze sem lehet hasonl�tani azzal a pillanattal, amikor fel�bred �s tudja, a p�rja karjaiban van. Sosem mert arr�l �lmodni, hogy ilyen dolog a val� �letben is megt�rt�nhet. Annyiszor v�gigolvasta m�r Mr Darcy, Heatcliff �s a t�bbi reg�nyh�s sok-sok �vvel ezel�tt �rt t�rt�net�t, �s sosem gondolta �ket val�snak. A m�lt r�szei ezek a t�rt�netek �s vele ilyen nem fog megt�rt�nni. �s m�gis, ez a m�lt, ezek a t�rt�netek megelevenednek, valah�nyszor Sirius r�mosolyog, valah�nyszor meg�rinti �s azt suttogja neki a s�t�tben „szeretlek.”

   N�ha, amikor kettesben vannak a t�n�l, Sirius olyan er�sen �leli mag�hoz Remust, hogy az ujjai elfeh�rednek. Black tudja, mit csin�l, tudja, hogy t�l er�sen szor�tja, de nem tehet r�la �s Remus sem sz�l semmit. Nem tudja abbahagyni, mert m�r �rti, mi�rt csin�lja; egy olyan �lomba kapaszkodik, amit -r�j�tt-, egyszer�en nem vesz�thet el. Remus n�lk�l kialszanak a f�nyek. Megmarad a nevet�s, megmaradnak a bar�tok, megmarad a roxforti eb�dl�ben azt a finom puding. M�gis, minden sz�rk�nek, sz�ntelennek �s �resnek t�nik azzal az egy dologgal szemben, ami val�ban sz�m�t.  

Sirius el�re fog hajolni, hogy megcs�kolja Remus homlok�t, �s elmondja neki, mennyire szereti �t; megpr�b�l olyan szavakat keresni, ami kifejezi azt a csod�latos, meleg �rz�st, ami a sz�v�t ennyire megt�lti. Lupin el fog mosolyodni, �s visszas�gja Blacknek, hogy � is nagyon szereti, azt�n m�g egy darabig ott maradnak, �lelkezve, olyan szenved�lyesen, mintha ez lenne az utols� pillanatuk a f�ld�n. Az egyik att�l f�l, ugyan�gy el fogja vesz�teni ezt, mint ahogy a csal�dj�t is elvesztette, a m�sik pedig m�g mindig nem hiszi el, m�r a kezdetekkor sem hittel el, hogy meg�rdemel ekkora boldogs�got.

    De legt�bbsz�r, egyik�j�k sem t�r�dik semmivel. Remus csak agg�dik �s Sirius csak bosszankodik, azt�n vitatkoznak, veszekednek �s �v�ltenek egym�ssal �s ut�na �r�kig nem besz�lnek. M�gis, valahogy a sok s�r�s �s nevet�s m�g�tt, a szidalmak m�g�tt, hogy James nem k�pes rendesen seg�teni nekik, mindezek m�g�tt van valami m�s, valami m�lyebb. Van valami a pillant�sok �s mosolyok �s „szeretlek-ek” m�g�tt, ami �sszetartja �ket. Van valami az �sszefon�dott ujjaik m�g�tt, amik �gy kapaszkodnak a m�sikba, mint a felkorb�csolt tenger haj�t�r�ttje a tutaj�ba az �let��rt. 

   N�ha �gy gondolj�k, �k �r�kk� szerelmesek lesznek; nevetve, k�zen fogva, cs�kol�zva a ver�f�nyes ny�ri nappalokon. �s n�ha, egyszer�en csak tudj�k, piszkosul tudj�k, hogy ez �gy is lesz.

V�ge.