Eper

- Fogalmam sincs, hogy vagy képes meginni ezt a nyár kellős közepén, Moony.

Sirius a pázsiton feküdt, s most az oldalára fordulva sokatmondóan nézett Remusra. Nos, nem direkt, de nem tehetett róla. E percben egy kicsit minden féloldalas volt. 

Remus csak megrántotta a vállát, bár a hatás a hátán fekve nem volt az igazi. Egy újabb üveg vajsört vett a kezébe.

- Mert szeretem. Azon kívül, nézz csak magadra. Hogy te hogy tudod meginni azt, meghaladja a képességeimet.

Black hanyagul tartotta a kezében a lángnyelv whiskyt, majdnem magára öntve az egészet, mert elég nehéz volt bemérnie, merre van felfelé.

- De legalább felbosszantalak vele –jegyezte meg csípősen. Megpróbált nem koncentrálni arra, milyen meleg a hasa. –Tudod ez a cucc teljesen felmelegít és leizzaszt.  

Persze ő nem izzadt annyira az italtól, mint társa. Ez abszurd lett volna.  

- Zavar, hogy izzadt vagyok? –kérdezte Lupin felvont szemöldökkel.

Sirius ezt a kérdést nem tartotta valami fairnek.

- Nos… –emlékezett rá, hogy volt valami használható érve, de már kiment a fejéből. –…nem?

Közelebb hajolt Remushoz; szappan illatot érzett, és gyömbért, és…

- Te most engem szagolsz?

Sirius sértettnek tűnt.

- Egggyáltalán nem –bizonygatta tettetett felháborodással, és talán kissé túl gyorsan elfordította a fejét. Ebbe beleszédült és megpróbált nem hangosan felsóhajtani.   

- De igen –mondta Remus, és látszott rajta, hogy remekül szórakozik. Sirius közelebb húzódott hozzá, belefúrta az orrát Lupin hajába és vett egy mély levegőt. Remus furcsa kis hangot hallatott és megpróbálta ellökni barátját.

- Mmmm, finom –piszkálódott Sirius vigyorogva. –Olyan az illata, mint… –a következő pillanatban ijedt arckifejezéssel húzódott hátrébb. –Moony! Miért van a hajadnak eper illata?

Remus szája lassan titokzatos mosolyra görbült és Sirius hirtelen erős késztetést érzett rá, hogy megcsókolja. De ez az egész gyümölcs ügy most sokkal fontosabb volt.

- Azt hiszem, Tapi, a fontosabb kérdés az… –kezdte Remus, de aztán egyik karját a feje mögé tette és egy hosszút kortyolt az italából. Elég hosszút ahhoz, hogy Siriusnak elfogyjon a türelme és legszívesebben kiüsse a kezéből a palackot. Végül csak folytatta:…hogy miért van a samponodnak eper illata?

A fekete hajú fiú túl gyorsan ült fel, így meg kellett fogni a fejét.

- Használtad a samponom? –tudakolta hitetlenkedve.

- Igen –válaszolt Remus.

De valahogy –töprengett Black –ennek sokkal bűnbánóbban kellett volna hangzania. Biztos volt benne, hogy Remus egyenesen bűnösnek tartja majd magát és alaposan bocsánatot fog kérni. Vagy legalábbis ezt kellene tennie. De a szőke fiú csak tovább mosolygott, s meglehetősen elégetettnek tűnt magával.

–De ez nem válaszolja meg azt a kérdést –szólt Lupin-, hogy miért gyümölcsös illatú sampont vettél magadnak.

Black felhorkantott.

- Tudod, ez az egyetlen fajta, ami a hajamat olyan… –elhallgatott, mert rájött, hogy nem szabad beszélnie, amikor iszik. Egy része elismerte, hogy Remus mostani gúnyos pillantása jogos. Igazából a tekintetében volt valami kis hitetlenkedés is, ami miatt Siriust sértettség érzése fogta el. Lupinnak ennél azért jobban illene már ismernie őt.

- Sirius, néha olyan lányos tudsz lenni –Remuson látszott, hogy nagyon igyekszik visszafojtani feltörő nevetését.  

Ez volt az utolsó csepp. Határozottan.

- Lányos? –Sirius szinte kiabálta ezt. –Majd én megmutatom, ki itt a lányos! –Visszagondolva viszont rájött, hogy utolsó mondata közel sem hangzott olyan jól, mint a fejében. De inkább nem hagyott időt Lupinnak, hogy erre felhívja a figyelmet. Félredobta a lángnyelv whiskys üvegét és jószerint rávetette magát Remusra; beletúrt a –nagyon eperillatú- hajába és szájon csókolta.  

Remus pislogott egy párat, aztán villantott rá egy vigyort.

- Hú, de megmutattad.

Black összeráncolta a szemöldökét.

- Ez visszabeszélés. Te most szemtelenkedsz, nemde?

Miközben feltápászkodott, az alacsonyabbik fiú megrázta a fejét.

- Ó, dehogy, Tapmancs.

- Hová mész? –kérdezte Sirius szomorúan, amikor barátja felállt.

- Zuhanyozni. Teljesen leizzadtam.

- Na most minden bizonnyal feleseltél.

Remus csak kuncogott, aztán elindult a ház irányába.

- Moony! –kiáltott utána Sirius és ő is lábra állt. –Megmoshatom a hajad?

*