Vakáció féleség

Vasárnap (Pakolás)

   A vonat klausztrofóbikusan túlzsúfolt, tele hangosan csevegő utasokkal, óriási poggyászokkal és visító kisgyerekekkel. Sirius ezt a túl hosszúnak ígérkező utazást azzal tölti, hogy kifejezéstelenül bámul ki az ablakon, még akkor is, amikor már a sötétség miatt semmi sem látszik a tájból. Senki nem szólt hozzá, még a kalauz sem jött, hogy elkérje a jegyét, és ez jó így, mert annyira nem érti ezeket az embereket. Kicsit feszeng a szokatlan ruháiban, majd összekucorodik az ülésén.

Végre beér a vonat az állomásra. Azonnal észreveszi Remust, aki egyedül áll a hömpölygő, színes tömegben és valahogy elhagyatottnak tűnik. Sirius csak nézi őt, nézi, ahogy barátja az emberek arcát fürkészi, őt keresve. Vékonyka alakján kissé túlméretezett szürke, bolyhos kabát lóg. Sirius utat tör magának és mikor mellé ér, köszönésképp rácsap a hátára. Remus arca rögtön életre kel. 

Elsietnek a nyüzsgő épületből és némán baktatnak egymás mellett a sötét utcán. Sirius csodálkozva figyeli az őket körülvevő hatalmas, elegáns házakat. Aztán megindulnak felfelé egy dombon. Lupin egész úton hallgat, csak addig volt udvariasan vidám, amíg a vonatállomáson voltak, és Sirius nem tudja eldönteni, hogy ettől megkönnyebbüljön-e vagy sem. De legyűri rosszkedvét és inkább a látványra figyel: a lenti kivilágított bárokra és éttermekre; fent a hideg szélre és megpróbálja megjegyezni, merre mennek. 

Remus ragaszkodott hozzá, hogy ő cipelje a bőröndjét és most könnyedén himbálja a kezében, miközben keresztülvágnak egy zúzmarás, fás parkon. Kissé görnyedten, lehajtott fejjel megy, szemeit világos színű cipőire szegezve. Remus általában szeret csendben lenni, és mivel társa semmit nem tud kiolvasni a hallgatásából, Sirius is rábámul saját kopott bakancsára és azon tűnődik, pontosan mit is keres itt?

Hamarosan újra házak veszik körül őket, még több az emelkedő és a kacskaringós utca. Mindkét oldalon szürke falú bérházak sorakoznak.

- Csak itt -szól Lupin és vékonyka ujjaival megérinti Sirius könyökét. Egy szűk ösvényre irányítja, aminek két oldalán sövény húzódik. A szőke fiú kotorászni kezd a zsebében, aztán végre megtalálja a kulcsot -amit keresett-, és beengedi őt. Black követi barátját át a lépcsőházon és fel a csigalépcsőn; a díszes fémkorlátba kapaszkodnak, miközben felvonszolják magukat a harmadik emeletre.  

Sirius csak párszor látta ezelőtt Remus édesanyját. Mrs. Lupin alacsony, karcsú asszony, göndör, őszülő haja van és mindig hosszú, fodros szoknyát és gyapjúkardigánt visel. Azt a tipikus nő, akiről lerí, hogy macskákat tart, de nem, neki ott van Remus.

Már várt rájuk; amint meghallotta a zárban a kulcsot felállt és most kissé ideges mosollyal az arcán, egy maga kötötte kardigánban köszönti a fiúkat. Black tűri, hogy az asszony egy száraz csókot nyomjon az arcára, udvariasan mosolyog utána, a megfelelő szavakkal válaszolgat a kérdésekre és megígéri, hogy amint kipakolt, megkeresi a neki szánt ajándékot.

A vacsora zöldségleves, sonka és enyhén avas kenyér, ami recseg a foga alatt. Bár a néma csend az aszta körül sokkal jobban bántja a fülét.

#

Sirius megrémül, amikor rájön, azt várják tőle, hogy Remus keskeny kis ágyán ketten osztozzanak. Mrs. Lupin azt ígéri neki, hogy csak ma estére, habár Sirius nem érti, hogyan, mivel végigjárva a kis lakást tudja, hogy nincs több hely. Remus szobája pontosan olyan, amilyennek Sirius gyanította: rendes és szellős -teljes ellentéte a lakás többi helyiségében uralkodó összevisszaságnak. A falak fehérek és a polírozott parketta halvány arany. Nincsenek poszterek a falon, csupán egyetlen fénykép árválkodik Remus apjáról az íróasztalán, a széles ablak előtt. 

- Sajnálom -motyogja Lupin. Ügyetlenül bújik a pizsamájába, háttal neki; a gerincoszlop csigolyái kitüremkednek sápadt bőre alól. 

Sirius begombolja a pizsamafelsőjét, majd vastag zoknit húz a hideg ellen. Az idő még rosszabb, mint gondolta.

- Semmi gond -füllenti, aztán bemászik a meleg paplan alá.

Fejtől-lábtól alszanak, mindketten egy-egy meleg vizes palackot ölelve, ami már réges-rég kihűlt. Sirius még jobban magára húzza a Remus és mosópor illatú takaróját, és azon töpreng, mikor nőtt társa olyan nagyra, hogy a fehér lábfeje már kilóg a paplan alól. Sirius betakargatja a lábát, aztán elfordul és a mennyezeten nézi a kintről jövő fény játékát.

#

Hétfő

   A fal felé fordulva ébred, Remus vékony lábfeje hozzá-hozzáér a hajához. Miután megmosakodtak és felöltöztek, a konyhaasztalon frissen facsart narancslé, kukoricapehely, tej, pirítós, lekvár és vaj várja őket. Mrs. Lupin már gombolta be nehéz kabátját, mire helyet foglaltak az asztalnál.

- Nos, akkor én indulok is -mondja várakozóan, és Remus feláll, hogy arcon csókolja. - Légy jó -súgja neki. -És vigyázzatok egymásra, míg vissza nem jövök! -teszi hozzá. Sirius zavartan figyeli, amíg a nő kezében nem veszi a bőröndjét. Akkor rájön, hogy az asszony nem csak egyetlen napra hagyja őt kettesben a fiával. 

- Hová megy...? -kérdi Sirius, miután bezáródott a nő után az ajtó.

Remus kiönti a kukoricapelyhét és bökdösni kezdi őket a kanalával.

- Robert nagybácsikámhoz látogatóba -mondja és sóhajt.

- És én ezért vagyok itt, hogy ne maradj egyedül.

Sirius valahogy becsapva érzi magát.

#

Később elsétálnak oda, amit Remus városközpontnak nevez; végigcaplatnak a hatalmas, mugliktól nyüzsgő főutcán. Amikor már unják a boltokat, és Remust zavarni kezdi Sirius handabandázása és az, hogy túl hangos nevet, amikor meglát egy-egy furcsa árucikket a kirakatban, a fagyos park felé veszik az irányt. Még ilyen ítéletidőben is teli van párocskákkal, nagycsaláddal és ugatós kutyákat sétáltató emberekkel. 

Egy kétes kinézetű csavargó mellé telepednek le egy padon és enni kezdik a szendvicseiket. Sirius szeretett volna valami friss ételt venni, valami jobbat, mint a húsos tekercsek, amit Remus anyja hagyott nekik, de a fiú nemet mondott. Amikor befejezik az étkezést, Lupin ráveszi barátját, hogy adjon egy kis pénzt a csavargónak, aki természetesen elfogadja és pár pillanat múlva már köddé is válik.

- Most elmegy whiskyt venni -jegyzi meg Sirius.

- Igen? -Remus megvonja a vállát. De Sirius végülis nem bánja, mert ettől a társa kedve egy kicsit jobb lett. 

#

Igazából pontosan ettől félt, hogy egyedül kell maradnia a fiúval. Sirius figyeli, ahogy a vacsorát készíti - jóllehet az étel csak újramelegített leves és hideg élelmiszerek a hűtőből.

- Anya hagyott pénzt vásárolni -mondja Remus, miközben kavargatja a levest és olyan közel hajol a lábashoz, hogy világos haja szinte beleér.

A házban lenni vele kettesben sokkal, de sokkal rosszabb. Amikor az utcán járkáltak, legalább volt mit csinálni: nézelődni és megjegyzéseket tenni erre-arra. De most csak ők vannak, ketten, és az üres lakás. És Sirius sosem volt jó abban, hogy kettesben legyen Remussal.

Peterrel el lehet fecsegni pletykákról vagy ostoba, jelentéktelen dolgokról és ez legalább úgy néz ki, mint egyfajta barátság, még ha nem is olyan könnyed és vidám, mint amit James mellett érez. Sirius hiányolja Jamest, aki Londonban maradt és valószínűleg ugyanúgy unatkozik, mint ő; hiányzik neki a fiú őszinte mosolya, és a laza, felhőtlen beszélgetéseik.

Remussal máshogy érzi magát, álmatagon, kótyagosan, ami nem lehet természetes dolog, és ez Siriust nagyon is kényelmetlen helyzetbe hozza. Sosem tudja, igazából mit mondjon barátjának, vagy hogyan mondja. Valami miatt sosem tud teljesen őszintén viccelődni vele, sem birkózni vele a padlón, vagy csak úgy cseverészni, mint akárki mással. Remus közelében valahogy szégyenlős lesz. Sosem voltak igazán közeli kapcsolatban, de ők négyen, a Tekergők remek kis csapatot alkottak, de október és az ominózus tréfa óta ez is megváltozott: alig érződik rajtuk, hogy barátok lennének. A kapcsolatuk annyira mélyponton van, hogy Siriusnak fogalma sincs, hogyan viselkedjen.

Remus kiszedi a levest egy tányérba és leteszi Sirius elé. Végül beviszik az ételt a nappaliba és bekapcsolják a televíziót. Sirius összeszedi magát és viccelődni próbál, nevetgél a bizarr dolgokon, amit a mugli tévében lát. Magában pedig azt kívánja, bár valódi lenne Lupin mosolya.

Vajon mindez tényleg amiatt az egyszeri, nyomorult kis tréfa miatt van?

#

Kedd

   Siriusnak aznap este Remus édesanyjának szobájában kellett volna aludnia, de egyikőjüknek sem volt kedve hozzá, hogy ott is megágyazzanak. Tehát újra egy ágyon osztozkodtak. Amikor Black felébred, Remus és a takarója már eltűnt, így ő maga is a vállára kanyarítja a paplanját és kibattyog a konyhába. A fiút ott találja teát iszogatva.  

- Oh -mondja, amikor Sirius belép. -A kanna még meleg.

Black önt magának az italból, aztán mindketten némán kortyolgatják a forró teát és talán Remus is pont azon gondolkozik, hogy fogják ezt kibírni egy egész hétig.

#

Tanulva a tegnapi eseményekből, Remus úgy dönt, hogy ma varázsló boltokba mennek. A legtöbbjük az óváros belsejében, koszos, macskaköves sikátorokban van, és némelyikük egyszerű mugli bolt, aminek a végében plusz rejtett üzlethelyiségek vannak. Miközben ezekben a boltokban bóklásznak, Lupin történeteket mesél a városról és arról, hogyan szövi át a mágia, milyen varázslók és boszorkák fordultak itt meg a történelemben, beleértve a szellemhistóriákat, véres történeteket és háborút. Sirius furcsán, megigézve hallgatja társa szelíd hangját, miközben sétálnak és szinte elfelejt fázni a hidegben.

Pontosan délután két órakor Remus egy régi könyvesboltba vezeti őt. Egy boltíves ajtón keresztül az üzlet hátsó részébe mennek, amit -Sirius úgy gondolja-, számos bűbáj véd a mugliktól.  

A pult mögött egy fiatal fiú ül -még tizenkilenc sem lehet-, és úgy tűnik, nagyon örül, hogy látja őket, illetve valószínűleg csak Remust. Perceken belül Lupin már az asztal szélén ül a kassza mellett, kissé kihívóan, és oldalra döntött fejjel mély társalgásba merült a fiatalemberrel. Miután mindketten megcsodáltak egy új, ma érkezett könyvet, Remusnak végre eszébe jut, hogy bemutassa Blacket. De ezt is felállás nélkül teszi és csak legyint a kezével:

- Ő egy barátom, Sirius.

A taláros fiú, akit minden kétséget kizárólag Alistair-nek hívnak, felemeli göndör fürtös fejét és egy gyanús pillantással végigméri Siriust, majd szinte azon nyomban újra elmerülnek egy másik sötét mágiáról szóló könyv megbeszélésében.

A fekete hajú fiú magára maradva céltalanul sétálgat a poros polcok között, elhaladtában végighúzza ujját a kötetek gerincén és irigykedve hallgatja Remus mély, bizalmasan suttogó hangját.

- Azért mentem el, hogy nyugodtan flörtölhess a boltosfiúval -súgja oda Sirius, miután elhagyták az üzletet. Lupin csak felkacag és idiótánk nevezi barátját, de a szeme még akkor is csillog, amikor leülnek az egyik kávézó asztalához. Már félig megették a halat és a sültkrumplit, mire végre elterelődik Alistair-ról és a Varázsmérföld Könyvesboltról a szót. 

#

Későn vacsoráznak, mert aznap minden étkezésük csúszott pár órát. Ezenkívül a rakott krumplinak is idő kell, hogy kellően felmelegedjen, habár Remus már reggel kivette a fagyasztóból. De sajnos a kinti és a benti hőmérsékletkülönbség minimális. A szőke fiú kimondottan fáradnak tűnik az egésznapos sétától és csacsogástól és nem úgy tűnik, mintha aznap még szívesen beszélgetne. Jamesnek persze egész nap és egész éjjel be nem állna a szája és Sirius nagyon hiányolja ezt, így kölcsönvesz egy pergament és írni kezd neki egy levelet, mialatt Remus olvasgat. A bekapcsolt televízió a háttérben legalább csillapítja a kettejük közötti feszültséget.  

Kedves James, kezdi Sirius, de aztán megáll. Az, hogy „Hiányzol” már túlzás lenne leírni, még ha igaz is, de mi egyebet írhatna? Remus anyukája szépen elhúzott és egyedül hagyott a fiacskájával és gőzöm sincs, mit csináljak. Sirius átfirkálta ezt.

Remus megmutatta a várost és minden olyan nagy és furcsa. Marhára hideg van, csodálkozom, hogy még nem havazott. Leteszi a tollát és elhúzza a száját. A Roxfortban nem esett, amikor még ott voltak, pedig Jamessel olyan jót mókáznak a hóban: órákig hógolyóznak, lavinákat bűvölnek egymásra és olyan sokáig elbirkóznak így, hogy a végén mindketten halálosan kifulladnak, átáznak és nyakig a hó alatt vannak.   

Lupin lapozott egyet a könyvében.

Meglepődtem mennyi varázslóbolt van a környéken. Nem csoda, hogy Remus szinte az összes sulis cuccát be tudja szerezni, mielőtt elmegyünk az Abszol útra.

Black összegyűri a levelet és behajítja a kandallóba. Ilyet az édesanyáknak és nem a legjobb barátoknak szokás írni. De ő mégsem írhatja le azt, amit akar, nem mondhatja meg Jamesnek, milyen elveszettnek és bizonytalannak érzi magát itt. Egy kicsit felvidul, amikor eszébe jut az anyja és az, hogy idén végre nem kellett részt vennie a karácsonynak csúfolt családi komédiában. Megtörli kezét a farmerjában és Regulusra gondol, aki valószínűleg most is az egyik kényelmetlen és elegáns dísztalárjában feszeng, ami újévig biztosan nem is kerül le róla.

- Min vigyorogsz? -kérdezi hirtelen Remus. Sirius leveszi szemét a lángokról és társára pillant.

- Semmin -válaszolja gyorsan és újra elmosolyodik. Igen, lehetne ennél rosszabb helyen is.

#

Szerda

   A sors megsejthetett valamit Sirius el nem küldött leveléből, mert ma reggelre apró hópelyhek kavarogtak az ablakuk előtt. A fekete hajú fiú magára csavarja az egyik pokrócot, leül Remus asztalára és kinéz az utcára. A latyakos sárréteget újra és újra könnyű, fehér hópihék lepik el. Felhúzza a térdét a mellkasához és arra gondol, bárcsak már karácsonykor is esett volna, mert neki olyan fontos a tél ez a kis kelléke. Elhessegeti az ábrándot a fejéből, hogy Jamessel a hóban birkóznak és igyekeznek egymás arcát belenyomni az egyik buckába és megkísérli ugyanezt elképzelni Lupinnal. Vesz egy nagy levegőt és elhatározza, hogy legalább megpróbálja.   

#

Remusnak is van kedve kimozdulni a házból, még úgy is, hogy tudja, Sirius hógolyózni akar. Amikor megérkeznek a parkba, alig látnak a gyerektömegtől, mind vastag téli dzsekikbe, gyapjúpulcsikba és számos egyéb ruharétegbe bugyolálva. Maga Remus sem jobb az anyukáknál, rávette barátját, hogy mindketten gondosan öltözzenek fel, így Siriuson is több kardigán feszül, két zokni és egy nevetséges bolyhos sapka is. 

Amint elérik a füvet, Black lehajol és gyúrni kezdi az első hógolyót, aztán hozzávágja Remus fejéhez, mielőtt még a szegény fiú egyáltalán észrevehette volna, hogy társa megállt.

- Hé! -kiált fel. Majd mindketten rohangálni kezdenek a sűrű hóban, szlalomoznak a hóembert építő csoportok között, elkerülve az olyan gyerekeket, akik szándékosan jéggel dobálóznak. Amikor Remus utoléri és elkapja, Sirius megpördülve lerántja a sapkáját és egy jó adag havat nyom a hajára. De társa felhúzva a kabátját és a sok kardigánt hozzányom egy hógolyót az immár csupasz hasához. Sirius meglepetten felkiált és el is esik.

Egyetlen boldog óráig minden csodálatos, futkároznak és kimerülten lihegnek és Remus lányosan felsikkant, valahányszor eltalálja egy hógolyóval és Sirius olyan, de olyan hálás ezért. Végül leteperi a földre, ráfekszik -furcsán kótyagosnak érzi magát, egyszerre fázik és melege is van-, és igyekszik Lupin ruhájának minden szóba jöhető nyílásába havat tömni, közben pedig élvezni, hogy legyőzött társa izeg-mozog alatta.

Aztán amilyen hirtelen elkezdődött, olyan hirtelen is ér véget. Lupin durván eltolja magától, és azt mondja, éhes, vegyenek valamit enni. Sirius meglepett, de amit érez, az egy keserű, rossz érzés, mint egy újabb árulás. Hiszen ha most ilyen könnyen el tudta lökni őt magától, akkor ez az egész csak színjáték volt, hagyta magát leteperni és legyőzni, és azt tettetni, hogy minden rendben van, pedig ez soha, de soha nem lesz már az.

Black dühös és nyugtalan, s miközben vásárolgatják a kenyeret, a húst, a sajtot és az egyéb szükséges élelmiszereket olyan nagy szenvedéllyel gyűlöli Remust, amit azelőtt sohasem érzett.

 #