Utolsó esély

   Ez van. Ez a legutolsó esélyem. Ki tudja, mi lesz velünk a suli után? De úgyis elszúrjuk, mi Remus? Hát persze, hogy el fogjuk. El fogjuk. Tényleg így állunk? Tényleg így. Tényleg így. Oké. Oké. Oké. De mi a FENÉT mondjak neki?

- Moony. Haver –zavarta meg James a gondolatait. –Ez az utolsó vonat utunk együtt és te azzal töltöd, hogy magadban gondolkozol. És nem hangosan. Így nem adatik meg nekünk az a kegy, hogy reagálhassunk rá. Amire aztán szokás szerint visszavágnál és így eljutnánk oda, amit rendes beszélgetésnek hívunk. S nagy valószínűséggel ez az utolsó beszélgetésünk a vonaton.

Másik két társa várakozóan nézett Remusra.

- Bocs, bocs –mondta a szőke fiú sietve. –Csak túl sok minden kavargott a fejemben.

James bólogatott.

- Oké, semmi gond.

Lupin végignézett a barátain. James és Peter kíváncsian hallgatták Sirius beszámolóját.   

Sirius. (Te jó Isten.) Neki persze sosem kellett semmiben megerőltetnie magát. De ha megerőltetné magát, már nem is lenne önmaga és a világ elkönyvelhetne egy nagy veszteséget.

Aztán úgy döntött, inkább félreteszi a fiú elemzését –ami az utóbbi időben szinte a rögeszméjévé vált- és bekapcsolódott a társalgásba. 

- ...De Sirius, ez fizikailag lehetetlen, nem igaz?

*

A kilenc és háromnegyedik vágányon már csak ketten ácsorogtak: Remus és Sirius. James és Peter már továbbállt a szüleik társaságában. Remus még a vonaton kapott egy baglyot a szüleitől, hogy kicsit késni fognak. Sirius pedig –mivel már volt egy saját és meglehetősen üres lakása- szívesen várt vele.

- Iszunk valamit? –kérdezte Black.

- Menjünk, Tapmancs.

Meghitt csendben üldögéltek az egyik kávéház teraszán. Remus még mindig nem tudta, mint mondjon barátjának a... szituációjáról.

Amikor felpillantott, észrevette, hogy Sirius mindvégig őt nézte. 

- Igen, Sirius?

- Szerelmes vagyok beléd.

- ...Hhmi? –sikerült végre megformálnia a kérdést. 

Black elmosolyodott.

- Itt vannak a szüleid –szólt és a közeledő távoli két alak irányába mutatott. Aztán felállt. –Írsz majd nekem?

- Persze, Sirius. Igen, igen –Remus csak annyit bírt kinyögni.

A fiú elment, Lupin pedig csak ült a helyén és ekkor jött rá, hogy barátja az utolsó esélyt is elcsaklizta előle, hogy végre valamiben megelőzze, hogy végre megdöbbenthesse. Vagy valami.

- Az a köcsög.

***