A jó fiúk nem csókolnak így

    A könyvek –határozott Remus- csodálatos találmányok. Magában néha még Johannes Gutenbergnek is köszönetet mondott, valahányszor kezébe vett egy vaskos kötetet. Sokféle nagyságban, hosszban és témában léteztek már és tökéletes funkciót láttak el, ha valaki ki akarta rekeszteni egy kicsit zavaró környezetét. Megleletősen könnyű volt hát Remusnak is belefeledkeznie egy-egy könyvbe; és néha pontosan ez volt a célja.   

A roxfort hetedik éve egyáltalán nem arról szólt, amit Lupin elképzelt. A tanulással és a stresszes házidolgozat leadási határidőkkel kellett volna foglalkoznia, nem pedig azzal, hogy kiszeressen az egyik legjobb barátjából: Sirius Blackből, a nők bálványából. Pontosan ez a fiú volt az oka annak is, hogy Remus azon a bizonyos novemberi estén egy meglehetősen terjengős kötetbe fúrta bele az orrát. Egész reggeli, több tanítási óra, ebéd, még több óra és vacsora alatt azt kellett hallgatnia, ahogy Sirius a “dögös” hollóhátas tyúkról dicsekszik, akivel randija lesz. Ez nem pont az a dolog, amit az ember szívesen hallgat, ha mondjuk szerelmes a kérdéses fiúba.

Ahelyett, hogy egy olyan fantáziavilágról képzelegne, amit tudott, hogy sosem valósulhat meg, lapról lapra, óráról órára, percről percre egyre jobban belefeledkezett az ölében levő könyvbe. Ez annyira jól sikerült neki, hogy még azt sem vette észre, hogy Sirius újra a klubhelyiségben cselleng, és jóképű arcán elmélkedő tekintet ül. Black -ellentétben vele-, azonnal kiszúrta a rá irányuló figyelem hiányát és azt tette, amit minden épeszű ember tenne az ő helyében: ráült Remusra.   

- Hé! –kiáltott fel meglepetten a szőke fiú, majd összecsukta a könyvét és egy jól megérdemelt ütést mért vele társa fejére, aminek következtében a fiú leesett a fotelről.

- Ezt meg miért csináltad? –tudakolta Sirius színlelt felháborodással. –Veszélyes dolog lelökni az embert a fotelekről.  

- Nos, te ültél rám.

Black csak mormolt valamit feleletként.

- Milyen volt a randid? –kérdezte Remus kelletlenül. Viszont elégedetten konstatálta, hogy barátja tényleg megütötte a hátsó felét a “veszélyes” zuhanástól. 

Sirius színpadiasan felsóhajtott és megdörzsölte a fenekét.  

- Fogalmam sem volt róla, hogy egy lány ennyit tud beszélni a frizurákról és a cipőkről. Komolyan mondom. Cindy Sheppard után azt gondoltam, ő volt a legszörnyűbb, de ördög és pokol, Laura sokkal, de sokkal... –önkéntelenül megremegett és nem fejezte be a mondatot. 

- Szóval nem volt jó? –faggatta Remus mohón. Túlontúl mohón. Magában rögtön el is átkozta magát ezért a lelkesedésért.

- Persze, hogy nem volt jó, hát nem figyeltél? Tudod, hogy nem szeretek frizurákról fecsegni, kivéve ha a sajátomról van szó. Tehát... –lehalkította  a hangját és körülnézett a klubhelyiségben, hogy hallgatózik-e valaki. -... elhatároztam, hogy buzi leszek.

Remus –annak ellenére, hogy reménytelenül szerelmes volt az előtte álló fiúba- nem tudta legyűrni nevetési kényszerét.

- Ezt fejezd be –szólt rá Sirius. –Komolyan beszélek. Tudom, hogy ezt nem könnyű elhinni, mert nem ehhez vagytok hozzászokva, de akkor is. Komolyan mondom, mint egy Black. Apropó, észrevetted, hogy milyen hülye nevem van? A szüleim biztos be voltak piálva, amikor elneveztek. Nem valami könnyű, nekem elhiheted, ha valakit egy csillag és egy melléknévről neveznek el. A szüleim esélyt sem adtak nekem.

- Nézd –szakította félbe Lupin, mert megunta társa handabandázását. –Nem döntheted csak úgy el, hogy meleg leszel. Tényleg annak kell lenned hozzá. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy ki-be kapcsolsz, amikor kedved szottyan.

- Értem én, Remus –mondta a fiú. –De elég alaposan átgondoltam. A randim fél óráig tartott, azóta gondolkodom rajta. Ezért jöttem csak ilyen későn.

Lupin nem talált a hangjában semmi komolytalanságot. Teljesen őszintének hangzott.

Aztán az órájára pillantott. Fél egy volt. Hogy szalad az idő, amikor olvas az ember.

- Rendben van –mondta óvatosan. –Ha tényleg meleg vagy, bizonyítsd be!

Sirius nem hezitált; előrehajolt, társa tarkójára csúsztatta a kezét és közelebb húzta magához. És ez volt Remus és Sirius első csókja.

Lupin teljesen mozdulatlan maradt, miután Sirius visszahúzódott; meg volt rémülve attól a gondolattól, hogy ha nem vigyáz, még felébred ebből a csodás álomból.

- Nos –a fekete hajú fiú láthatóan zavarban volt, ami egyáltalán nem illett a karakteréhez. –Átmentem a vizsgán?

Remus pislogott párat, aztán elvigyorodott.

- Nem, azt hiszem, sajnos meg kell ismételned.

És ez volt Remus és Sirius második csókja, jóllehet a szőke fiú most előre felkészült. Megnyalta barátja alsó ajkát, aztán gyengéden összenyomta a szájukat, végül hátrébb húzódott.

- A jó fiúknak... –mondta Black, miután újra megpuszilta társát-, nem szabadna így csókolniuk.

- Ó, basszus, dehogynem.

*