Szardéniák

   Ha Sirius kérdezik, megmondta volna, hogy szerinte nem lehet egy könyvet ilyen ideges módon olvasni. Remusnak ennek ellenére valahogy mégis sikerül. Teljesen a könyvre fókuszál és nem végigfuttatja a szemét a sorokon, hanem ugrál rajta. A lap sarkát már jóval azelőtt az ujjai közé veszi, mint ahogy az szükséges lenne és most gyűrögeti a papír szélét. Rágja a száját és a lábával idegesen dobol. 

- Hagyd abba –szól hirtelen Sirius. Lupin felpillant, alsó ajka még mindig a foga között van. 

- Mi?

- Csak... csak hagyd abba! Ezzel engem is felidegesítesz, pedig én sosem leszek ideges. A vizsgaeredmények megjönnek, ha itt lesz az ideje, Moony. Nem tehetsz semmit.

- Kösz –vág vissza Remus. –Ez most segít, tényleg.

- Miért, mi segítene akkor?

- A vizsgaeredmények? –javasolja a szőke fiú.

- Azon kívül.

- Nemtom –sóhajt Remus. Becsukja a könyvét és hátradől a fűben. De pár másodperc múlva komoly arccal feltámaszkodik a könyökére és újra elkezdi, amit már ezerszer átrágtak:

- Csak szeretném már végre tudni...

- Tudom! –vág a szavába Black. –Figyelj, ne beszéljünk többet róla!

Nem akarja felhozni megint, mert tudja, hogy Remus most nagyon ingerlékeny, de egész nyáron ez az egyetlen hét, amit egymás társaságában fognak tölteni. És az egyetlen nap egyedül, mivel Potterék elutaztak meglátogatni az egyik korosodó rokonukat és bár James tiltakozott eleinte, barátja kérésére mégis szüleivel tartott. Persze Sirius nem így képzelte el a kettesben töltött időt.

A fekete hajú fiú testhelyzetet változtat és addig helyezkedik, amíg a fejét Remus hasára nem hajthatja. Érzi, ahogy Lupin kifújja a levegőt, aztán öntudatlanul is végigfésüli az ujjaival a haját, de aztán ezek az ujjak türelmetlenül dobolni kezdenek a nyakánál.  

- Ne legyél már ilyen ideges! –szól rá Sirius. 

- Nem tehetek róla.

Black nyöszörögni kezd tehetetlenségében. Tudja jól, hogy társának sokkal fontosabbak az eredmények, mint neki. Tudja, hogy a jövőjük múlhat rajta; ha jó az eredmény, fényes jövő elé nézhetnének –már ha nem lenne küszöbön a háború, ha pedig nem, akkor leginkább semmilyen elé. Szóval végül is tök mindegy, nem?

- Elég volt ebből! –szól Sirius. Feltápászkodik és a kezét nyújtja Remusnak.

- Miből? –kérdi a másik és felvonja az egyik szemöldökét.

- A stresszes ücsörgésből. Csináljunk valami izgalmasat, valami gyerekeset! Játszunk csókvadászatot!

- Mit?

- Csak vicceltem –vigyorog. –Bújócska? Jó lesz, ígérem! Legalább eltereli a figyelmedet. Garantáltan.

- Rendben –mondja végül Remus. Megfogja barátja kezét és hagyja, hogy az felhúzza a fűből.

- Csodás –ragyog Sirius. Egy gyors puszit nyom Lupin arcára. –Számolj el százig!

Remus csak megforgatja a szemét, de aztán elfordul és hangosan kántálni kezd.

**

- Kilencvennyolc, kilencvenkilenc, száz! –fejezi be a számolást. Meglehetősen ostobának érzi magát. Arra számít, hogy Sirius mindvégig ott állt mögötte és most csak arra vár, hogy ha megfordul, megijessze. De a kert üres, így Remus kelletlenül becammog a házba. 

Micsoda hülye ötlet. Bújócska! Miért ne tudnék a bújócskától a vizsgaeredményekre gondolni? Mit gondol Sirius, mi lehet ennél fontosabb? Megtalálni őt a házban, vagy tovább aggódni az eredmények miatt... Komolyan mondom...

Remus rándít egyet a vállán, aztán belép a konyhába és ellenőrzi a legnyilvánvalóbb helyeket. Aztán rájön, hogy úgy kell gondolkodnia, mint Sirius, ami sokkal nehezebb, mint ahogy azt az ember gondolná.

A folyosón aztán meglátja, hogy az egyik beépített szekrény ajtaja nincs rendesen becsukva.

- Megvagy –szól a szőke fiú és kitárja az ajtót. Black abban a pillanatban kinyúl és berántja maga mellé a meglepett fiút, majd gyorsan visszazárja az ajtót. – Micsinálsz?

- Megváltoztattam a szabályokat –magyarázza Sirius mély hangon. A keze még mindig meleg társa csuklója körül. 

- Mindig azt csinálod –nevet Remus és vakon tapogatózni kezd, majd beleütközik Sirius mellkasába.

- Nos, azt hiszem, az egész játékot megváltoztattam. Ez a mugli verziója. Úgy hívják, hogy szardéniák. Ha megtalálsz valakit, vele kell maradnod, amíg mindkettőtöket meg nem találnak.

- Igen? –kérdezi Remus tettetett csodálkozással. Sirius közelebb lép, és hozzányomja a száját társa ajkaihoz, amit Lupin nem is olyan régen még idegesen rágcsált. A sötétben is kitűnően tud célozni.

- Szóval most itt kell várnunk... –suttogja Sirius, miközben már párja nyakát csókolgatja. -... amíg valaki ránk nem talál.

- Sirius? –szólongatja Remus, majd összerándul, amikor megérzi a fiú követelőző ujjait a pólója alatt. –Senki sincs rajtunk kívül a házban.

- Tudom.

***