Túlontúl meleg

Ez volt a Roxfort talán legeslegmelegebb napja. Még június sem volt, de a hőség olyan elviselhetetlennek bizonyult, hogy Sirius, James és Peter megpróbált jeget csenni a konyhából. Sajnos tervüket a mugliismeret professzor meghiúsította. Jamesnek és Peternek jelentkezniük kellett az engedély nélküli kószálásért házvezető tanáruknál, de Sirius –„kutyául jó” hallásának köszönhetően- még épp időben beugrott a közeledő léptek elől az egyik szobor mögé, így megmenekült.  

Amikor tiszta lett a terep, visszasietett a Griffendél toronyba. Bent a lányok rövid szoknyákban és ingekben –melyek sokkal kevesebbet takartak az iskolai egyenruhánál,- legyezték magukat.

Mire elérte a hálókörletük ajtaját, már szabályosan lihegett – szokatlan egy olyan embertől, aki szinte mindenhová futva közlekedik.

Odavetett Remusnak egy gyors „helló”-t, amikor belépett, és elmosolyodott a gondolatra, hogy csak Remus tud úgy belemerülni a házi feladatába, hogy észre sem veszi két barátja eltűnését.  

Sirius megkerülte az ágyat és a sajátjához érve cseppet sem kecses mozdulattal rávetette magát a takarójára. Mindkét kezét használva letörölte az izzadságot és az odatapadt hajszálakat az arcáról, aztán oldalra pislantott:

- Mit írsz?

Remus még csak meg sem szakította az írás folyamatát, úgy választolt:

- Bájitaltan dolgozat. Mindjárt kész. Dög meleg van.

Sirius bólintott, de csak magának. Pár pillanatig csöndben és mozdulatlanul feküdt. A meleg annyira elszívta az erejét, hogy el sem tudta képzelni, barátja hogy képes koncentrálni. Ülő helyzetbe tornázta magát, vállig érő haját lófarokba kötötte és visszahanyatlott a matracra. De így sem volt jó.

Felnyögött és hozott egy hirtelen, de annál meggondolatlanabb döntést. Leugrott az ágyáról és átsétált a szobán Peter alvóhelyéhez. Kotorászni kezdett a fiú utazótáskájában, és a hímzése mellett hamarosan meg is találta a keresett tárgyat: az ollót. Majd odaállt Lupin ágya mellé.

- Tessék –mondta és barátja kezébe nyomta az ollót. –Vágd le mindet! 

- Mi mindent vágjak le? –kérdezett vissza a fiú, még mindig a dolgozatába mélyedve.  

- A hajam. Haldoklom, Moony! Túlontúl meleg van és ez a nap meg a hajam miatt van és mivel a napot nem tudok eltüntetni… –de nem fejezte be a mondatot.

Remus végre lette a kezéből a fogalmazást és felnézett társára, de olyan arccal, mintha Sirius időközben három fejet növesztett volna. 

- Tényleg azt akarod, hogy vágjam le a hajad? A te, idézem: „egyenes és gyönyörű hollófekete tincseidet”, amire olyan büszke vagy, hogy ezt az információt minden reggel megosztod velünk, amióta csak iskolába járunk? Ezt a hajat?

- Igen, ezt a hajat. Meleg van, Moony, nagyon meleg. Leizzadtam. Te is leizzadtál, nézd! –Sirius Remus homlokára bökött, ami csillogott a nedvességtől. A fiú gyorsan letörölte kézfejével, aztán újra felnézett.

- Tényleg, igazán, mindenképp azt akarod, hogy levágjam a hajad?

Black megfeszítette a vonásait.

- Igen, kérlek.

Talán a „kérlek” szócska volt az, ami miatt Remus végül is beadta a derekát. Bár mindegy, mi volt az. Felsóhajtott, hisz tudta, újra legyőzte ez a logikátlan és érthetetlen sorrendű atomokból összerakott lény, Sirius Black.

- Oké. De nem az én ágyamon csináljuk. Hozd a széket az íróasztaltól és vidd ki a fürdőszobába!

Félretette a pergament és lemászott az ágyról. Végignézte, ahogy Black elmarja a széket az asztal mellől és szinte rohan vele a fürdőbe. Remus kényelmes tempóban követte, miközben az ollót vizsgálgatta a kezében.

Úgy vélte, az olló nem elég éles ahhoz, hogy rendes munkát végezzen vele az ember, de rájött, Sirius annyira elszánt, hogy pillanatnyilag nem érdekelnék ilyen észérvek. Black beállította a széket a megfelelő helyre, ráhuppant, majd várakozóan barátjára meredt.

- Vedd le a pólód! –mondta Remus hirtelen.

- Mi? –kérdezte Sirius zavartan.

A szőke fiú megforgatta a szemét.

- Nem akarod, hogy tiszta haj legyen, ugye?

- Ja, persze, nem –dörmögte Black. Kibújt a pólójából és a földre dobra.

Remus megkerülte a fiút, és pontosan a háta mögött megállt. Kinyúlt és beletúrt a hajába, hogy felmérje az állapotát, és rögtön észrevette, hogy még a vártnál is selymesebb a tapintása. Nem értette, ezen mit elmélkedett annyit az utóbbi időben és igyekezett visszaterelni a gondolatait a hajvágás procedúrájához.

- Készen állsz?

- Ööö, aha. Bármikor –szólt Sirius és megpróbálkozott valami nevetés félével. Remus érintése a tarkóján nagyon jól esett neki.    

- Rendben van –mondta a szőke fiú. Felemelte az ollót és az ujjai közé fogott egy éjfekete hajtincset. De egyszerűen nem tudta elképzelni társát rövid hajjal. Az izzadtság újra gyöngyözött a homlokán, a vállába pedig nem tudta megtörölni, hiába próbálta. Elengedte Sirius haját. –Várj egy kicsit! Túl meleg van és nem akarom a saját ingem sem összehajazni.  

Kigombolta a ruhadarabot és lehajította Black pólója mellé. Sirius megfordult a székben és csak bámulta barátját. A teliholdas átváltozásokon kívül Remus soha, semmilyen körülmények között nem volt hajlandó megválni öltözékétől.    

Lupint hirtelen zavarni kezdte nyurga végtagjai és a mellkasán húzódó sebhelyek. Aztán rájött, hogy ő csak Sirius. Sirius, aki minden teliholdkor látja őt meztelenül és mivel egy hálókörleten osztozkodnak, számtalanszor ugrál Remus előtt félmeztelenül. Sirius, aki látta már a sebhelyeit és Tapmancsként nemegyszer megpróbálta megakadályozni a farkast, hogy újakat szerezzen hozzájuk. Remus tudatában volt mindennek, mégis elpirult, amikor Black rávigyorgott, aztán előre fordult a székében.

Még olló nélkül, finoman társa vállára csúsztatta a kezét.    

- Kész vagy? –kérdezte aznap már másodszorra.

- Ühüm.

Remus lassan szétnyitotta az ollót és a fekete hajtincsekhez emelte. Másodpercekre volt attól, hogy összecsukja az olló két fogát, amikor Sirius felkiáltott:

- Várj!

Lupin kifújta a levegőt. Nem is tudta, hogy visszatartotta a lélegzetét.

- Mi az?

- Hát, ah. Moony, szerinted ez jó ötlet? Már nem vagyok benne olyan biztos. Úgy értem, mi van, ha holnap már nem lesz ilyen meleg és én szeretném visszacsinálni a hajam? –felpislantott Remusra. –Szeretem a hajam.

A fiú felnevetett.

- Hála Istennek, Tapi!

Black elvigyorodott Remus megkönnyebbül arca láttán.

- Mi az? Mi olyan vicces?

- Semmi kedvem nem volt levágni a hajad. Én is nagyon szeretem.

A két fiú pár pillanatig csak meredt egymásra, vigyorogva. Aztán Sirius megtörte a békés csendet:

- Csak a hajamat szereted? –faggatózott, és nem tudta megállni, hogy viccből meg ne rezegtesse a pilláit.

- Örült vagy, Black, tudsz róla? –forgatta meg a szemét Lupin, leheletnyi pírral az arcán. Lehajolt és felvette a földről az ingjeiket.

- Lehet, de te így is szereted a hajam –vágott vissza Black, majd kivette a pólóját társa kezéből.  

Remus csak motyogott a bajsza alatt valamit, ami a „teljesen őrült”-re hasonlított, majd megigazítva magán az ingjét, kisétált a fürdőszobából.

- Nem válaszoltál a kérdésemre! –szólt utána Sirius, miközben belebújt a pólójába. De persze nem volt szükség válaszra.

Sirius Black nagyon éles szemű tudott lenni, ha a helyzet úgy kívánta. Moony árulkodó pirulásai pedig a kedvencei közé tartoztak.

End