T�lont�l meleg

Ez volt a Roxfort tal�n legeslegmelegebb napja. M�g j�nius sem volt, de a h�s�g olyan elviselhetetlennek bizonyult, hogy Sirius, James �s Peter megpr�b�lt jeget csenni a konyh�b�l. Sajnos terv�ket a mugliismeret professzor meghi�s�totta. Jamesnek �s Peternek jelentkezni�k kellett az enged�ly n�lk�li k�sz�l�s�rt h�zvezet� tan�rukn�l, de Sirius –„kuty�ul j�” hall�s�nak k�sz�nhet�en- m�g �pp id�ben beugrott a k�zeled� l�ptek el�l az egyik szobor m�g�, �gy megmenek�lt.  

Amikor tiszta lett a terep, visszasietett a Griffend�l toronyba. Bent a l�nyok r�vid szokny�kban �s ingekben –melyek sokkal kevesebbet takartak az iskolai egyenruh�n�l,- legyezt�k magukat.

Mire el�rte a h�l�k�rlet�k ajtaj�t, m�r szab�lyosan lihegett – szokatlan egy olyan embert�l, aki szinte mindenhov� futva k�zlekedik.

Odavetett Remusnak egy gyors „hell�”-t, amikor bel�pett, �s elmosolyodott a gondolatra, hogy csak Remus tud �gy belemer�lni a h�zi feladat�ba, hogy �szre sem veszi k�t bar�tja elt�n�s�t.  

Sirius megker�lte az �gyat �s a saj�tj�hoz �rve cseppet sem kecses mozdulattal r�vetette mag�t a takar�j�ra. Mindk�t kez�t haszn�lva let�r�lte az izzads�got �s az odatapadt hajsz�lakat az arc�r�l, azt�n oldalra pislantott:

- Mit �rsz?

Remus m�g csak meg sem szak�totta az �r�s folyamat�t, �gy v�lasztolt:

- B�jitaltan dolgozat. Mindj�rt k�sz. D�g meleg van.

Sirius b�lintott, de csak mag�nak. P�r pillanatig cs�ndben �s mozdulatlanul fek�dt. A meleg annyira elsz�vta az erej�t, hogy el sem tudta k�pzelni, bar�tja hogy k�pes koncentr�lni. �l� helyzetbe torn�zta mag�t, v�llig �r� haj�t l�farokba k�t�tte �s visszahanyatlott a matracra. De �gy sem volt j�.

Felny�g�tt �s hozott egy hirtelen, de ann�l meggondolatlanabb d�nt�st. Leugrott az �gy�r�l �s �ts�t�lt a szob�n Peter alv�hely�hez. Kotor�szni kezdett a fi� utaz�t�sk�j�ban, �s a h�mz�se mellett hamarosan meg is tal�lta a keresett t�rgyat: az oll�t. Majd oda�llt Lupin �gya mell�.

- Tess�k –mondta �s bar�tja kez�be nyomta az oll�t. –V�gd le mindet! 

- Mi mindent v�gjak le? –k�rdezett vissza a fi�, m�g mindig a dolgozat�ba m�lyedve.  

- A hajam. Haldoklom, Moony! T�lont�l meleg van �s ez a nap meg a hajam miatt van �s mivel a napot nem tudok elt�ntetni… –de nem fejezte be a mondatot.

Remus v�gre lette a kez�b�l a fogalmaz�st �s feln�zett t�rs�ra, de olyan arccal, mintha Sirius id�k�zben h�rom fejet n�vesztett volna. 

- T�nyleg azt akarod, hogy v�gjam le a hajad? A te, id�zem: „egyenes �s gy�ny�r� holl�fekete tincseidet”, amire olyan b�szke vagy, hogy ezt az inform�ci�t minden reggel megosztod vel�nk, ami�ta csak iskol�ba j�runk? Ezt a hajat?

- Igen, ezt a hajat. Meleg van, Moony, nagyon meleg. Leizzadtam. Te is leizzadt�l, n�zd! –Sirius Remus homlok�ra b�k�tt, ami csillogott a nedvess�gt�l. A fi� gyorsan let�r�lte k�zfej�vel, azt�n �jra feln�zett.

- T�nyleg, igaz�n, mindenk�pp azt akarod, hogy lev�gjam a hajad?

Black megfesz�tette a von�sait.

- Igen, k�rlek.

Tal�n a „k�rlek” sz�cska volt az, ami miatt Remus v�g�l is beadta a derek�t. B�r mindegy, mi volt az. Fels�hajtott, hisz tudta, �jra legy�zte ez a logik�tlan �s �rthetetlen sorrend� atomokb�l �sszerakott l�ny, Sirius Black.

- Ok�. De nem az �n �gyamon csin�ljuk. Hozd a sz�ket az �r�asztalt�l �s vidd ki a f�rd�szob�ba!

F�lretette a pergament �s lem�szott az �gyr�l. V�gign�zte, ahogy Black elmarja a sz�ket az asztal mell�l �s szinte rohan vele a f�rd�be. Remus k�nyelmes temp�ban k�vette, mik�zben az oll�t vizsg�lgatta a kez�ben.

�gy v�lte, az oll� nem el�g �les ahhoz, hogy rendes munk�t v�gezzen vele az ember, de r�j�tt, Sirius annyira elsz�nt, hogy pillanatnyilag nem �rdekeln�k ilyen �sz�rvek. Black be�ll�totta a sz�ket a megfelel� helyre, r�huppant, majd v�rakoz�an bar�tj�ra meredt.

- Vedd le a p�l�d! –mondta Remus hirtelen.

- Mi? –k�rdezte Sirius zavartan.

A sz�ke fi� megforgatta a szem�t.

- Nem akarod, hogy tiszta haj legyen, ugye?

- Ja, persze, nem –d�rm�gte Black. Kib�jt a p�l�j�b�l �s a f�ldre dobra.

Remus megker�lte a fi�t, �s pontosan a h�ta m�g�tt meg�llt. Kiny�lt �s belet�rt a haj�ba, hogy felm�rje az �llapot�t, �s r�gt�n �szrevette, hogy m�g a v�rtn�l is selymesebb a tapint�sa. Nem �rtette, ezen mit elm�lkedett annyit az ut�bbi id�ben �s igyekezett visszaterelni a gondolatait a hajv�g�s proced�r�j�hoz.

- K�szen �llsz?

- ���, aha. B�rmikor –sz�lt Sirius �s megpr�b�lkozott valami nevet�s f�l�vel. Remus �rint�se a tark�j�n nagyon j�l esett neki.    

- Rendben van –mondta a sz�ke fi�. Felemelte az oll�t �s az ujjai k�z� fogott egy �jfekete hajtincset. De egyszer�en nem tudta elk�pzelni t�rs�t r�vid hajjal. Az izzadts�g �jra gy�ngy�z�tt a homlok�n, a v�ll�ba pedig nem tudta megt�r�lni, hi�ba pr�b�lta. Elengedte Sirius haj�t. –V�rj egy kicsit! T�l meleg van �s nem akarom a saj�t ingem sem �sszehajazni.  

Kigombolta a ruhadarabot �s lehaj�totta Black p�l�ja mell�. Sirius megfordult a sz�kben �s csak b�multa bar�tj�t. A teliholdas �tv�ltoz�sokon k�v�l Remus soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem volt hajland� megv�lni �lt�z�k�t�l.    

Lupint hirtelen zavarni kezdte nyurga v�gtagjai �s a mellkas�n h�z�d� sebhelyek. Azt�n r�j�tt, hogy � csak Sirius. Sirius, aki minden teliholdkor l�tja �t meztelen�l �s mivel egy h�l�k�rleten osztozkodnak, sz�mtalanszor ugr�l Remus el�tt f�lmeztelen�l. Sirius, aki l�tta m�r a sebhelyeit �s Tapmancsk�nt nemegyszer megpr�b�lta megakad�lyozni a farkast, hogy �jakat szerezzen hozz�juk. Remus tudat�ban volt mindennek, m�gis elpirult, amikor Black r�vigyorgott, azt�n el�re fordult a sz�k�ben.

M�g oll� n�lk�l, finoman t�rsa v�ll�ra cs�sztatta a kez�t.    

- K�sz vagy? –k�rdezte aznap m�r m�sodszorra.

- �h�m.

Remus lassan sz�tnyitotta az oll�t �s a fekete hajtincsekhez emelte. M�sodpercekre volt att�l, hogy �sszecsukja az oll� k�t fog�t, amikor Sirius felki�ltott:

- V�rj!

Lupin kif�jta a leveg�t. Nem is tudta, hogy visszatartotta a l�legzet�t.

- Mi az?

- H�t, ah. Moony, szerinted ez j� �tlet? M�r nem vagyok benne olyan biztos. �gy �rtem, mi van, ha holnap m�r nem lesz ilyen meleg �s �n szeretn�m visszacsin�lni a hajam? –felpislantott Remusra. –Szeretem a hajam.

A fi� felnevetett.

- H�la Istennek, Tapi!

Black elvigyorodott Remus megk�nnyebb�l arca l�tt�n.

- Mi az? Mi olyan vicces?

- Semmi kedvem nem volt lev�gni a hajad. �n is nagyon szeretem.

A k�t fi� p�r pillanatig csak meredt egym�sra, vigyorogva. Azt�n Sirius megt�rte a b�k�s csendet:

- Csak a hajamat szereted? –faggat�zott, �s nem tudta meg�llni, hogy viccb�l meg ne rezegtesse a pill�it.

- �r�lt vagy, Black, tudsz r�la? –forgatta meg a szem�t Lupin, leheletnyi p�rral az arc�n. Lehajolt �s felvette a f�ldr�l az ingjeiket.

- Lehet, de te �gy is szereted a hajam –v�gott vissza Black, majd kivette a p�l�j�t t�rsa kez�b�l.  

Remus csak motyogott a bajsza alatt valamit, ami a „teljesen �r�lt”-re hasonl�tott, majd megigaz�tva mag�n az ingj�t, kis�t�lt a f�rd�szob�b�l.

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre! –sz�lt ut�na Sirius, mik�zben beleb�jt a p�l�j�ba. De persze nem volt sz�ks�g v�laszra.

Sirius Black nagyon �les szem� tudott lenni, ha a helyzet �gy k�v�nta. Moony �rulkod� pirul�sai pedig a kedvencei k�z� tartoztak.

End