Napfordul�

    A j�gvir�g �gy n�z ki az ablak�vegen, mint a p�k h�l�ja, a krist�lyos fonalak egyik sarokt�l a m�sikig ny�jt�zkodnak. Odakint, a h� addig �rv�nylik, kavarog s�r� pelyhekben Lupin�k h�za k�r�l, m�g Sirius �gy nem �rzi, szinte egy m�sik vil�gban j�rnak.

Remus megborzong �s k�zelebb b�jik hozz�. Sirius megsim�tja t�rsa feje b�bj�t, azt�n az elny�tt gyapj�pokr�ccal betakargatja a v�ll�t.

A t�z lust�n �g a kicsi kandall�ban, a pisl�kol� l�ngok �rny�ka Remus arc�n j�tszik. Sirius elmosolyodik b�k�s arckifejez�se l�tt�n. A legt�bb ember viccesen fest �lm�ban az elernyedt arcizmokt�l, de Moony olyan mind Moony, csup�n alszik.   

Az asztalon �ll� gyertya hamarosan el�g. Sirius kiny�l �s arr�bb tolja, miel�tt a megolvadt viasz r�cs�ppenhetne a t�rk�p�k legut�bbi v�zlat�ra. Szeretettel meg�rinti a gy�r�tt pergamen sz�l�t. 

- Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok –suttogja, csak hogy l�thassa, ahogy a pap�r �letre kel. Tintacs�kok tekerg�znek �s futnak egym�sba, m�g �ssze nem �llnak Remus hurkos bet�iv�. A fi� fels�hajt, amikor el�t�nik a griffend�l torony �s a k�rnyez� l�pcs�sorok.

- Abban s�ntik�lsz? –morogja Remus a pul�ver�nek.

Sirius magas, vakkant�s szer� hangot hallat.

- Cs�ny letudva! �. Nem.

- J�. Aludni szeretn�k –a hossz� szempill�k lecsuk�dnak �s Remus l�gz�se a k�vetkez� pillanatban �jra egyenletess� v�lik. Sirius pislog p�rat.   

- Az �v leghosszabb �jjele, mi? Io Saturnalia.

Megnyalja az ujjait �s eloltja a gyertyacsonkot. Kiss� esetlen�l lentebb cs�szik a s�pped� kanap�n Remus mell�. A j�gcsapokat n�zegeti az eresz alatt, am�g el nem alszik.

Reggel, amikor Mrs. Lupin lej�n a f�ldszintr�l, �szreveszi �ket: �sszeb�jva fekszenek a kanap�n, mint a kiskuty�k. Az arcukat megvil�g�tja a nap, ahogy a f�nye �tt�r a j�gvir�gos ablakon.

~fin~