Hat pillanat

'Time and again boys race to be men
Impatient they start, fearful they end
But here was a man mourning tomorrow
He drank, but finally drowned in his sorrow'

/A Sadness Runs Through Him, by The Hoosiers/

 i. time and again

Remus általában nem eszik sokat reggelire. Pirítós vékony réteg szederlekvárral és egy pohár narancslé épp elegendő neki. Sirius bizonyos reggeleken még rajta is túltesz, alig eszik, máskor pedig épp ellenkezőleg: nagyon is sokat. Remust ez mindig is zavarta, mert nem tudott rájönni a titok nyitjára.

Az egyik reggelen Sirius egyedül ül a tányérja mellett. Még korán van, Remus nem szól semmit, csak leül vele szembe és vesz egy szelet pirítóst.

- Korán fennvagy –mondja csak úgy mellékesen. –Nem tudtál aludni?

- Csak veled akartam reggelizni –feleli Sirius. –Lenne egy kérdésem.

- Ühüm. Miről?

- Tudod már, hol fogsz lakni a suli után?

Sirius az elmúlt évek alatt megannyi váratlan kérdést feltett már, Remus most sincs meglepődve. Beletörődött már, hogy sosem fog barátja fejében olvasni.

Ez is egy ilyen eset.

Közönyösen válaszol hát:

- Nem.

- Akkor hová mész?

- A Foltozott Üstbe –mondja Remus. –Van megtakarított pénzem, egy darabig elég lesz.

- Oh. Értem.

Remus felsóhajt. Nem szereti a noszogatást.

- Miért?

- Mert. Nos. Csak azon gondolkoztam, hogy neked… esetleg már van terved.

- Sirius –szól Remus.

- James nem fog velem lakni –folytatja óvatosan a fiú. –De nem mondhatom meg, miért nem és már nagyon régen meg akartam tőled kérdezni, hogy nem laknál-e velünk, hármasban, csak elfelejtettem. És hidd el, te most nem egy végső megoldás vagy, vagy ilyenek és már tudom, milyen veled lakni, sokkal jobban főzöl, mint James és valószínűleg jobb szagod is van, mint neki és emellett… légyszi lakj velem?

Sirius legjobb része –gondolja Remus- az az elsöprő őszintesége.

- Nem bánom –mondja a szőke fiú. A reggeli további része némán zajlik.

ii. boys race to be men

Lassan Remus lesz az új anyukája.

Sirius sosem jön haza hétnél hamarabb és bár jól van lakva, barátja főztjét mindig megeszi. Remus bőre olyan fehér, mint a pergamen. Vékony és ráncos; és nem hiába ő az idősebb.

Néha Remus egész éjjel fennmarad, csak hogy megnézze, ahogy Sirius hajnalban átbotorkál a szobán. Általában eléri a hálószobát. De ha nem, barátja fekteti le és felteszi neki a kedvenc Chopin lemezét, mielőtt elindulna dolgozni.

Aztán egyszer csak Sirius hazaér még sötétedés előtt és arra kéri, főzzenek együtt vacsorát.

A szűk kis konyha teli van hámozott zöldséggel, fokhagymagerezdekkel és vágódeszkákkal, a csorba linóleum padlóra pedig kiszóródott a liszt. Sirius kötényben keveri a tésztát, a kisült kenyeret pedig Remus vágja fel, feltűrt ingujjban. A nappaliból behallatszik Chopin. 

Sirius lassan már mindig itthon van hét előtt, majd hat előtt. Remus hetente kétszer aritmetikát tanít egy iskolában, nem messze tőlük. Egyébként keresztrejtvényt fejt a bőrfotelben. Most Sirius is mellé kucorodik és disznó szavakat javasol megoldásként. 

Remus rájött, hogy Sirius szereti a bolti zöldséget és az olcsó, tízcentes novellákat a sarki újságárusnál. A fürdőszobát régi együttesek posztereivel díszíti.

(- Tapmancs –szól Remus. –Nem is ismered ezt a bandát.

- Lehet –válaszol,- de ha megengeded, szerintem egy fokkal még mindig jobb, mint a kopott tapéta.)

Az ősz lassan átfordul télbe, és Remus végre úgy érzi, ez az, amire mindig is vágyott: egy saját biztonságos kis fészek, mint annak idején a Roxfort. A legegyszerűbb dolgok okozzák neki a legnagyobb örömet: amikor Sirius vasárnaponként megkéri, hogy olvasson fel neki Dickenstől, vagy hogy tudja, Sirius mennyire imádja a szemben levő cukrászda croissantját, vagy hogy minden mosás úgy végződik, hogy Remus magára marad a feladattal.    

- Tökéletesen –mondja egyszer Lily-, tökéletesen kijöttök egymással!

Természetesen –Remus nem menekülhet saját cinizmusa elől-, ez azt jelenti, hogy nem fog soká’ tartani.

iii. impatient they start

Amikor a télből kivirágzik a tavasz, Sirius megint kimaradozik. A négyből lassan öt lesz, az ötből hat, a hatból hét. Remus már nem terít két főnek a konyhaasztalnál, ő maga is dobozból eszi a házhoz szállított ennivalót, közben egykedvűen fejtegeti fekete tintával a rejtvényét. A zöldséges kosár kiürül, csak egy pár, öreg répa van az alján. Az aprítókések is a tartójukban maradnak. Remus nem mondja, hogy mennyire hiányzik neki az ősz és a tél; Sirius túl fáradt ehhez.

Aztán április elején két napig haza sem jön. Remus nyugtalanul járkál a lakásban, majd úgy dönt, mégsem hívja fel Jamest vagy Petert, inkább csak borsmenta teát iszik – Sirius kedvencét.

A harmadik nap közepén aztán betoppan Sirius, erős lángnyelv-whisky szaga van. Bakancsából félig kilóg a nadrágszára, kabátja gallérján pedig sárfolt éktelenkedik.

- Helló –mondja Sirius. –Hiányoztam?

Remus lenyeli a kényszert, hogy behúzzon neki egyet.

- Hol a pokolban voltál?

Sirius kissé visszahőköl, megrázza magát, de meg sem mozdul, csak áll, nekidőlve az ajtókeretnek. 

- Kint –válaszol röviden. A hanga rekedt az alkoholtól, állapítja meg Remus és egy kicsit sem sajnálja érte.  

- Kint –ismétli a szőke férfi. –Hívás nélkül, üzenet nélkül… Istenem, Sirius, halott is lehetnél és senki sem tudna róla!

- De nem vagyok az, ugye? –villan meg a szeme.

- Nem ez a lényeg és ezt te is nagyon jól tudod.

- Nem vagy a személyes testőröm –szól Sirius és olyan közel lép Remushoz, az arcuk szinte összeér. –És azt hittem, nagyon jól tudod, milyen érzés, ha valaki mindig feljegyzi a tartózkodási helyed.

Remus hátrál egy lépést.

- Te… –a kezei remegnek. –Nem tudom elhinni, hogy te… Én csak…

Össze akarja szedni magát, válaszolni akar (ordítani birkózni rúgni sikítani harapni), de a torka kiszáradt és a végtagjai nem engedelmeskednek neki.

- Jó éjt, Sirius –mondja végül. 

Épphogy beér a fürdőszobába, megnyitja a csapot, nekitámaszkodik a mosdókagylónak és könny már csorog is ki a szeméből.

iv. fearful they end

Kedden Sirius megpróbál bocsánatot kérni tőle, józanul és őszinte szemekkel. Remus már három napja nem beszélt senkivel és szombat óta nem reggelizett.

- Moony –kezdi Sirius. –Remus. Kérlek. Sajnálom.

Társa nem szól semmit.

- Moony…

- Ne.

- De én csak…

- Fogd be.

- Az Isten szerelmére, Remus!

Csönd.

- Azért mentem el, mert azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd.

Remus pislog párat. Na ez olyan, amit biztosan nem hallott még ezelőtt.

- Micsoda?

- Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd.

- Hát persze –mondja Remus egyre mérgesebben-, hisz mindig olyan szeretettel beszélsz velem. Idehozzam az újságot, kedves? Megmasszírozzam a vállad? Leszopjam a…

De Sirius beléfojtja a szót, a falhoz löki, hozzásimul és cseresznyepiros ajkait a szájához nyomja. Fekete haja csiklandozza az arcát, a kezei lefogva és Remus abba akarja ezt hagyni és megkérdezni, honnan a francból jött ez az egész, de képtelen abbahagyni, képtelen lélegezni, képtelen megmozdulni…

És Sirius visszahúzódik.

- Ezért. Ezért mentem el.

- Oh –mondja Remus. Ennél nem is lehet többet mondani.

- „Oh” –ismétli a barátja. –Csak ennyi?

De Remus hitetlenkedve mered rá.

- Elment az eszed?

- Ja, valószínűleg. Hogy egy ilyen seggfejbe vagyok szerelmes.

- Hogy egy férfiba vagy szerelmes –javítja ki Remus.

- Nem. Beléd.

- Ó, édes Istenem! Ez most olyan, mint a tízcentes kis novelláidban, nem? 

- Talán –mondja Sirius. –De attól még igaz.

- Sirius –kezdi Remus lassan. –Most elmegyek. Nem tudom, mikor jövök vissza és nehogy keresni kezdj, megértetted?

- Moony…

- Nem áraszthatsz el ezzel ilyen hirtelen. Ezzel vagy, vagy saját magaddal, Sirius, aztán pedig teljes harmóniát remélsz, és elfogadást és előzékenységet, pedig a dolgok nem így működnek! –halkan sóhajt egyet és megfogja az oldalát. –Visszajövök, ha túlleszek ezen az egészen, rendben?

- Rendben –mondja Sirius.

- Jó –bólint Remus, aztán kisétál az ajtón.

v. but here a man mourning tomorrow

Remus egy hét múlva jön vissza.

A Foltozott Üstben vett ki egy szobát, és nem csinált mást, csak ébren volt, vagy aludt egy nyikorgó, penész szagú matracon. A hatodik napra aztán elfogyott a váltás ruhája, így haza kellett jönnie.

Legelőszöris a konyhába megy, mechanikusan tölti meg a teafőzőt vízzel. Csak amikor már meggyújtotta a gázt alatta, veszi észre, hogy néhány dolog hiányzik. A késtartó nincs a hűtő melletti sarokban és a konyhaszekrény fiókjai is üresek. Besiet a nappaliba; a bútorok fele eltűnt. Valami keserűt érez a szájában.   

Lerogy az egyik régi fotelbe, tudja már, hogy Sirius szobája is üres. Néhány perc múlva fütyül a teáskanna, de Remus hagyja kifolyni a vizet a lángokra. Automatikusan nyúl a keresztrejtvénye után, a tetején megpillant egy cetlit egy jól ismert kézírással.

El sem kell olvasnia; tudja, hogy Sirius elment.

vi. he drank, but finally drowned in his sorrow

James és Lily halálának híre keményen mellbe vágta; és a tudat, hogy mindezért Sirius a felelős, még jobban. Találkoztak, amikor Harry megszületett, s ilyen szívélyes, udvarias társalgást folytattak még párszor, míg a Potter család rejtőzködni nem kényszerült. Az önáltatásnak itt vége szakadt, innentől kezdve tudomást sem vettek egymásról.  

Remus már tizenkét órája ül egy bárban. Mindenki más bolondra itta magát, nevetve és éljenezve és fütyülve és sírva iszogatnak. Ő egyedül ücsörög egy sarokban, mint egy bukott hős, akinek már nincs vesztenivalója, a kezében szorongat egy pint whiskyt.

- Nem voltál… –szólítja meg egy meglehetősen becsípett boszorkány-, nem voltál a barátjuk? A Potteréknek? Meg annak a szörnyű Blacknek és szegény Pettigrewnak? Emlékszem rátok, barna szemű, három évvel fiatalabbak voltatok nálam és griffendélesek. Elválaszthatatlanok egymástól.    

- Jah –mondja Remus. –Ismertük egymást.

- Szörnyen sajnálom –szól a nő. –Nagyon, nagyon sajnálom, de legalább Tudodki eltűnt, és tudod, nem kellene az ünneplés alatt a sarokban gubbasztanod!

Hangosan csuklik egyet, majd odébbáll. Remus befejezi az italát és belebújik a kabátjába.

- A barátaim voltak –mondja Remus önmagának. –Egyikük még szerelmes is volt belém, aztán már nem voltunk többé barátok. – Megenged magának egy vékonyka félmosolyt, miközben elindul az ajtó felé. –És aztán szinte már sosem láttam őt.

Kint a hideg zord és metsző; most már senkije sincs, akihez hazamehetne.

Hát, Remus J. Lupin életében egy újabb balul elsült fejezetnek lett ma vége; gondolja, ahogy vánszorog egyedül az utcán.

_