|
♣ 20. rész
2008.02.14. 16:58
*
Ebéd után maradt Sirius még pár órát, de nem várta meg, hogy besötétedjen –mint általában-, inkább hazament. „Még van dolgom” –mondta. Nem vette észre, hogy amikor lehajolt felhúzni a bakancsát, James és Lily jelentőségteljesen összesandítanak.
Hazafele volt ideje gondolkozni, így mire leparkolt a motorral és belépett a nappaliba, már csak le kellett ülnie egy üres pergamen elé.
„Remus! Szeretnék találkozni veled. Írd meg kérlek, ha ráérsz!”
Nem, inkább Sirius, mint Tapmancs –döntött, aztán aláírta.
Legnagyobb meglepetésére a baglya szinte „postafordultával” hozta a választ:
„Szombaton háromtól azt hiszem lesz pár szabad órám. Rovarirtás lesz az éjjelnappaliban. (Meg ne kérdezd, ez mit jelent! A muglik a tisztítóbűbáj helyett használják a rovarok ellen.) Mikor, hol? ”
Sirius megmártotta a tollát és lekörmölte:
„Akkor ez most a rovaroknak rossz, ugye? Mit szólsz a négy órához?”
- Bocs, kispajtás! –szólt oda a bagolynak, mire az engedelmesen felemelte a lábát.
Egy jó negyed óra múlva, amikor Black már teát szürcsölve nézte a késő délutáni híradót, megjött a válasz:
„Igen, a rovaroknak ez nagyon rossz. Jó lesz a négy óra, de nem írtad, hol.”
A férfi letette a bögréjét a dohányzóasztalra a távkapcsoló mellé és előbányászott egy tiszta pergament az újságkupac alól.
- …Végezetül az időjárásról.
- Köszönöm, Jim. Holnaptól a keleti országrészben borult időre és kiadós esőzésekre lehet számítani. Észak- északnyugaton felerősödik a szél, csapadék a hét végén várható.
Sirius elgondolkozva bámulta a képernyőt, majd megmártotta a tollát és írni kezdett.
„ Annyira lekötöttek a rovarok, hogy ez kimaradt. Találkozzunk most is a Foltozott Üstben, aztán majd eldöntjük a többit.”
Az Abszol úton a szombati bevásárlásban legalább egy óra lenne, mire megtalálnánk egymást.
A madár most már kicsit húzódzkodott, de azért engedte, hogy az újabb pergamen is a lábára kerüljön. Sirius –karján a madárral- az ablakhoz sétált és kiengedte. A távolban már gyülekeztek a szürke esőfelhők.
Mrs. Perselus, a bagoly, ahogy azt Black még másodéves korában fantáziadúsan elkeresztelte, nem jött vissza az este, válasz híján valószínűleg egerészni ment. De Sirius most ezt sem bánta. Mi oka is lenne rosszkedvűnek lenni?
*
Másnapra eleredt az eső. Siriusnak sem kedve, sem különösebb oka nem volt rá, hogy kimozduljon, így otthon maradt. Miután a motorbicikli kicsöpögte magát az előszobában, a férfi úgy döntött, hogy ezt a napot szíve hölgyének szenteli és keres rajta valami tisztítani, fényesíteni vagy javítani valót.
*
Szombat.
Blacket megint elfogta az idegesség. Megint nem tudta, pontosan mitől jött rá ez a kellemetlen értés, de remélte, mire megérkezik a Foltozott Üstbe, elmúlik. Az idő szerencsére szebbnek tűnt, mint tegnap: az eső elállt, a levegő friss volt, bár kissé hűvös. A kocsmába lépve Remust már ott találta. A férfi a kandalló mellett állt és a tűzbe bámult. Amikor észrevette társát halványan elmosolyodott. Vagy inkább csak elhúzta a száját. Mindegy. Lupint ismerve ez már fél siker.
- Helló.
- Szia.
- Öhm –mondta Sirius és körülnézett. –Le akarsz ülni?
De Lupin csak megrázta a fejét: –Nem, ha nem bánod.
- Akkor csak járkáljunk.
- Rendben –bólintott a szőke férfi és elindultak a kijárat felé.
- Szóval –kezdte Sirius, amikor kiléptek az utcára. –Rovarirtás?
*
Mire Lupin elmagyarázta a műveletet és annak célját, kiértek a Temze partjára. Sirius igazából csak fél füllel figyelt a szavak tartalmára, az ismerős hanglejtést és hangsúlyokat hallgatni elég volt neki.
Kényelmesen ballagtak végig a sétányon. Csak apróságokról beszélgettek, Sirius hagyta Lupint, hagy’ meséljen. Fél óra múlva már minden fontosabb részletet tudott a munkáiról és arról, hogy most milyen helyen lakik. Ő a barátaikról mesélt. Hogy mit csinált James és Lily, és hogy mi történt Peterrel: állítólag találkozgatni szokott egy mugli lánnyal. Eszébe jutott a Rend is, de nem akarta komor dolgokra terelni a szót. Remus is így lehetett ezzel, mert ő sem hozta szóba a háborút.
Megálltak és a korlátra hajolva nézegették a csillogó víztükröt.
- Voltam nemrég Lilyéknél –mondta Remus.
- Igen, tudom.
Lupinon nem látszott, hogy nagyon meglepte volna a hír. Kissé elmosolyodott.
- Látom, még mindig nincs benned annyi tapintat, hogy kettesben hagyd őket.
- Hé! Úgysem lehetnek kettesben. Harry tesz róla.
- Igaz. De így, hogy te is a nyakukon vagy, Harry lemondhat arról, hogy kistestvére szülessen.
- Á, szóval ez az én hibám?
- Ki tudja? –szólt Remus és még a fejét is elfordította a másik irányba.
- Jó tudni, hogy így gondolod.
A szőke férfi rápillantott és halványan elmosolyodott. Sirius vágott egy grimaszt.
- Na és hogy tetszett a macska? –nem bírta megállni, hogy megkérdezze. A cica James nyári szerzeménye volt.
- Kösz, hogy szóbahoztad.
Sirius ugatásszerűen felkacagott. Lupin irtózott a macskáktól. Vérfarkas dolog –mondta egyszer, rég.
Pár méterre tőlük megállt egy szerelmespár és összebújva gyönyörködni kezdtek a folyóban. Aztán a fiú lehajolt és gyöngéden csókolgatni kezdte a lányt.
Blacknek hirtelen egy új kérdés sem jutott az eszébe. A szeme sarkából látta, hogy társa is megbámulta a fiatalokat, majd gyorsan a cipőjére mered. Úgy szeretlek! –suttogta a fiú, de nem elég halkan, hogy a két férfi ne hallotta volna. De egyikőjük sem mozdult.
- Susan –mondta Sirius zavarában.
Lupin rápillantott.
- Mi van vele?
- Hát csak… mesélted, hogy milyen jóban vagytok. És hogy eljárogattok.
- …Iiigen –felelte lassan Remus.
- És hogy a csaj is ugyanolyan könyvőrült, mit te.
- Mire akarsz kilyukadni, Sirius?
- Randiztok?
A férfi vonásai megkeményedtek. Sirius bepánikolt, mert nem ezt a hatást akarta elérni.
- Nem! –mondta gyorsan. –Csak simán kérdezem. Kérdezgetlek, mint a haverod. Hogy mi újság a nők terén.
Remus még mindig komor arccal felé fordult. Mintha az ég is az ő hangulatát tükrözte volna, kezdett beborulni.
- …A haverom? –ismételte végül.
- Miért? Valami rosszat mondtam?
Lupin beharapta az ajkát és töprengő arckifejezésre váltott.
- Bocs. Csak azt hittem… mindegy mit hittem –dörmögte lemondóan. Azt hitte, hogy legalább a barátság megmaradhat, ha másért nem, így mégis lenne ürügye, hogy néha láthassa Remust. Hiszen Jameséket sem kerüli többet!
- Mit hittél? –kérdezte csöndben Lupin.
Sirius felsóhajtott.
- Azt, hogy legalább a barátod maradhatok.
A fejében olyan jól hangzott ez az egész, de így, kimondva pontosan olyan volt, mint azokban a mugli tinifilmekben, amiket Sirius a nyári estéken nézett. Szánalmas.
Társa szólásra nyitotta a száját, de ekkor a távolban egy hatalmasat dörrent az ég. Aztán még egyet. Black felocsúdott; most vette csak észre, hogy hirtelen hogy besötétedett.
- Esni fog –informálta Remus, bár ezt magától is tudta. A szél is feltámadt és egy kisebb madárraj sietősen elrepült felettük.
- Jobb lesz, ha megyünk.
Elindultak hát a sétány vége felé. Velük együtt más is így tett. Az anyukák karon ragadták a játszótéren homokozó és csúszdázó porontyaikat és a padon üldögélők is feltápászkodtak.
- Ne keressünk egy félreeső helyet és hoppanáljunk?
- Félsz egy kis esőtől? –kérdezte Sirius félig tréfálkozva, félig bosszankodva.
Azért tovább gyalogoltak.
- Szerintem akkor sem árt meggondolni –jegyezte meg az alacsonyabbik férfi. Talán ez volt a végszó, mert az ég dörgött még egy nagyot, aztán eleredt az eső. Fél perc elég volt, hogy már látszódjon a ruhájukon és a hajukon a víz. – Sirius, én megyek!
- Túl sok a mugli! –rázta a fejét Black. –Álljunk be oda!
Remus abba az irányba nézett, ahová Sirius biccentett a fejével. Egy szabadtéri fedett terasz felé. A két varázsló odasietett. Még épp időben, mert alighogy beálltak az elázott mugli család mellé, az eső még jobban rákezdett.
- És még csak szárító bűbájt sem használhatunk!
- Tudom –mondta Black. Neki végül is tök mindegy volt. Megint kilátástalan volt minden. Remus bosszúsan próbálta kicsavarni a kabátjából a vizet. Viccesen festett így, elázva. Kár, hogy neki egyáltalán nem volt kedve nevetni. Ellépett társa mellől és elindult a terasz végébe. Közben előhúzta zsebéből a cigarettáját és meggyújtott egy szálat.
- Úgyis mindjárt eláll –szólt, amikor Remus felült mellé a teraszt körülvevő fehér korlátra. –Kérsz?
Lupin a felkínált dobozra meredt, aztán hanyagul vállat vont és kivett egy szálat. Sirius tüzet is adott neki.
- Kösz.
A mugli család még mindig a terasz bejáratánál ácsorgott, úgy tűnt, minél hamarabb el akarnak menni.
- Már nem esik annyira. Elszaladok a kocsiért –mondta a férfi és kilépett az esőre.
- Hová megy apa? –nyafogta az egyik kislány.
- Hozza a kocsit –magyarázta a mamája. –Figyeljünk jól és ha meglátjuk, gyorsan odaszaladunk és beszállunk!
- Oké –nevezett a másik lányka.
- A múltkor a nagyival is megáztunk… –kezdett a mesélésbe az első kislány.
Remus köhögni kezdett és ez visszairányította Sirius figyelmét rá. A férfi még mindig a kis családot figyelte. Elgondolkozva szívta meg a cigarettát, majd látható élvezettel kifújta a füstöt a levegőbe.
- Mi a helyzet Emmelinenel? –fordult a következő pillanatban Siriushoz.
- Hm? Emmelinenel?
- Vele.
Most Blacken volt a sor, hogy elkomoruljon.
- Mi lenne vele?!
- Mit tudom én –húzgálta a vállát Lupin. –Összejöttél vele?
- Remus! Miről beszélsz? Miért jöttem volna össze vele?
- Miért ne? – nézett rá jelentőségteljesen. Ehhez kicsit ki kellett csavarnia a nyakát, de megoldotta. –Most már szabad az út. Bár… ez nálad sosem bírt nagy jelentőséggel.
Elérte, amit akart, ha ugyan tényleg ezt akarta: Sirius felhúzni. Mégis, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy dühöngeni lát. Ez csak megerősítené abban, hogy jól döntött, amikor elhagyott.
- Nagyon kíváncsi vagy a fejleményekre, úgy látom.
- Persze. De csak mint a haverod.
- Ha? –Black eldobta a cigijét és leugrott a korlátról. Szembefordult társával.
- A haverok megbeszélik a nőügyeiket. Mint a suliban.
- Úgy? Mint a suliban? –Sirius fanyarul elmosolyodott. –Persze. Neked azt az egyet, nekem meg azt a hármat, mielőtt bevett szokásunkká vált, hogy ledugjuk a nyelvünket a másik torkán.
Remus felhorkantott mérgében és elpirult. A háttérben megszólalt egy autó dudája és a mugli anyukat futásnak eredt a két lányával.
- Fogd be a szád! –utasította halkan Lupin.
- Most már nem érdekel, hogy mi van köztem és Emmeline között? –kérdezte Sirius nyugodtnak álcázott hangon.
- Nem. Úgysem jöttetek össze.
- Ezt meg honnan veszed?
Lupin szeme megvillant.
- Ha tudni akarod… –kezdte és dacosan nézett barátjára –randiztam azzal a csajjal.
- Lefeküdtél vele? –lépett közelebb Black.
- Szerinted?
- Na és… milyen volt?
Ha James ott lett volna velük, most bizonyára füttyentene és megjegyezné, hogy „Ha szemmel ölni lehetne…” De nem volt ott. Az eső még mindig zuhogott, és a két férfi állta egymás haragos tekintetét.
Sirius émelyegni kezdett, sajnos tudta, hogy ez a valóság és hogy Remust immár végérvényesen elveszítette. Elrontották. Elrontotta. Lassan felemelte a kezét és végigsimított vele társa combján. Amikor a farmer zsebeihez ért, teljes erejéből megszorította.
- Aaauh! –szisszen fel Lupin, mielőtt Sirius betapasztotta volna a száját a sajátjával.
Remus teljes testében remegni kezdett és mielőtt elrántotta volna a fejét, volt egy fél másodperc, amikor Black érezte, hogy visszacsókol. Lupin durván eltaszította magától és leugrott a korlátról.
- Ne merj többet hozzám érni, Black! –kiáltott rá.
Sirius azonban nem tudta elfojtani diadalmas vigyorát. Remus szeme villámokat szórt, de nem mozdult. Már régen otthagyhatta volna a fenébe. De maradt. Maradt és csak annyit tudott csinálni, hogy csúnyán néz és közben szaporán szedi a levegőt. Siriuson végigfutott a libabőr, nem tudni, hogy a vizes ruhái miatt, vagy más okból. Fürgén előre lépett, egy pillanat múlva a tarkójánál fogva magához húzta Remust és már megint csókolta. Lupin most sem védekezett, megadóan átadta magát.
Sirius hozzányomta a csípőjét. Felsóhajtottak, amikor megérezték a másik kívánalmát.
A szőke férfi hirtelen kirántotta a kezét társa hajából és mintha valami borzalmas dolgot művelt volna, szörnyülködve hátrálni kezdett, míg bele nem ütközött a korlátba.
- Na ezért nem lehetünk barátok! –lihegte teljesen megtörve. Éppen hogy csak körbepislogott, aztán a következő pillanatban dehoppanált.
Black lehunyta a szemét és várta, hogy csillapuljon a légzése. Nem akart gondolkodni, mégis fülelt, hogy hall-e valami gyanúsat, ami elárulja, hogy egy mugli esetleg meglátta őket, vagy azt, hogy Remus hirtelen köddé vált.
Kilépett az esőre és szép lassan elindult gyalog hazafelé. Akár hoppanálhatott is volna, az eső függönyében alig látszott távolról és útközben egy teremtett lelket sem látott. Két óráig tartott végigcaplatni a folyóparttól a belvároson át a lakásához.
Amikor végre hazaért, egyenesen bement a fürdőszobába. Megnyitotta a meleg vizet és ruhástól, vacogva beállt a zuhany alá. Húsz percig folyatta magára a vizet, mire végre úgy érezte, hogy kellőképp felmelegedett. Ekkor kilépett a fülkéből és tapogatni kezdte a csuromvizes ruháját. A harmadik helyen, ahol kereste, meg is találta a pálcáját. Egy bűbáj segítségével megszárítkozott, bement a hálószobájába, levágódott az ágyra és szinte azonnal elaludt.
*
Másnap kialvatlanul ébredt. Már nem emlékezett rá, miket álmodott, de arra igen, hogy többször is felébredt az éjszaka közepén. Lassan kinyitotta a szemét, de nem kelt fel. Meg sem mozdult, úgy maradt, ahogy volt: hason, feje a párnába fúrva, néhány hosszabb hajszál idegesítően az arcába hullt. Üveges tekintettel nézett maga elé, majd egyre sűrűbben pislogott, szaggatottan felsóhajtott és feltartóztathatatlanul eleredtek a könnyei. Nem csak sírt, bőgött, ahogy a kisfiúk szoktak.
Amikor egy kicsit összeszedte magát, csigalassan és elkeseredett káromkodások közepette feltápászkodott. Emlékezett, hogy még van nála cigi. Bár az alvástól jócskán meggyűrődött a doboz, azért még meg lehetett gyújtani egy szálat. Visszahanyatlott a párnára, Remus volt párnájára, karját a feje alá tette és csak nézte, nézte a plafon felé kígyózó lilás füstcsíkot.
*
Néhány óra múlva, épp amint befejezte a reggelijét, valami sercegő hangra lett figyelmes. A sercegés a bal fülénél kezdődött, aztán már a jobbnál hallotta, végül maga előtt. A semmiből egy égett szélű pergamencetli tűnt elő. Sirius gyomra összeugrott és úgy is maradt, amíg meg nem ismerte James kusza betűit.
„Gyere át, amint tudsz!”
Black felpattant az asztaltól, elmarta a fogasról az egyik kabátját és kisietett a motor kulcsával a kezében.
*
- Történt valami? –kérdezte köszönés helyett, amikor James ajtót nyitott.
- Miért nem volt nálad a tükör? –vonta kérdőre Ágas.
- Mi? Nemtom.
Potter megvárta, míg Sirius kibújik a bakancsából, aztán intett neki.
- Mindegy, gyere!
A nappaliban ott ült Lily és Peter.
- Helló!
- Sirius, hogy néz ki a szemed? –csodálkozott el a nő. A férfi csak megrázta a fejét. James lehuppant felesége mellé a kanapéra, Black pedig az egyik fotelben foglalt helyet.
- Mi van? –mondta türelmetlenül, mert most ez volt a legfontosabb.
- Híreket kaptunk –fogott bele minden átvezető szöveg nélkül James. –Még ma el kell mennünk Dumbledore-hoz. Azt írta, halálos veszélyben vagyunk. Azonnal meg kell csinálni a fidelius bűbájt, különben Voldemort megtalál minket és…
- James! –kiáltott fel Sirius ijedten. –Lily! De miért ilyen hirtelen?
- Már így is túl sokáig vártunk –vette át a szót a boszorkány. –Dumbledore szerint Voldemort maga akar végezni a jóslatban szereplő kisgyerekkel.
Black sápadtan bólintott. Beszéltek már a nyár folyamán az óvintézkedésekről, szóba került a fidelius bűbáj is, de Dumbledore akkor azt mondta, erre még nincsen szükség. Elég, ha megkettőzik az őrséget. Hogy most hirtelen mitől gondolhatta meg magát, arra Sirius nem tudott rájönni. Vagy csak nem akart belegondolni. De a helyzet válságosnak tűnt.
- Induljunk! –mondta és lábra állt.
- Dumbledore bebiztosította a hop-hálózatot az irodája és Jamesék lakása között, szóval azon megyünk –mondta neki Peter.
Potter már bele is szórta a lángokba a fényes port, Lily pedig kiszaladt Harryért. Egymás után léptek be a lángok közé és tűntek el a rostélyban.
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
