|
Dohány és jég (Smoke and Ice) PG
2008.02.14. 17:08
 R/S fic, post-roxfort, pre azkaban, kicsit depis, de cukk. Ennyi.
Fordította: Rinoa
Eredeti cím: Smoke and Ice
Penna: 2008.01.29., 02.04.
Megjegyzés: (Marlene) McKimmon a Rend tagja volt, akit családostul megöltek a halálfalók. Az ötödik kötetben Mordon mesél róluk Harrynek, amikor megmutatja a fényképet a Rendről.
Osztályozás: PG
Az angol fic helye: http://community.livejournal.com/rs_small_gifts/40760.html
Dohány és jég
Remus még csak két korsó sörnél tartott, amikor hirtelen minden rászakadt. Nem tudni, pontosan mi volt ez az érzés, de olyan volt, ami szinte a székéhez nyomta, préselte és ki kellett köpnie a szájában levő italt.
James a legfürgébb, veregetni kezdi a hátát, –egy kicsit túl erősen is, és viccelődve kérdezi, mi a fenét rendelt Remus és kaphat-e ő is belőle. Peter egy szalvétával a kezében hajol hozzá, úgy kérdezgeti, hogy jól van-e. Lupin csak bólint és valamit motyog a friss levegőről. A kabátja után nyúl és kibotorkál a bár mögötti sikátorba.
Nem havazik, de a járda sima és jeges és a levegő hideg, ami egészen a csontjáig hatol. Egy ládát használ szék gyanánt, úgy támasztja a hátát a téglafalnak és elővesz egy csomag cigarettát. Majdnem elejti az első szálat, annyira remeg a keze, de végül sikerül meggyújtania. Hátradől és kifújja a füstöt.
Nem dohányzik gyakran, de néha, ha egyedül van, jólesik. Az édesapja is dohányzott, Remus emlékszik, ahogy kisgyerekként édesanyja szekrényében ült és az arcát apja régi ruháihoz nyomta. Mind dohány és tűzifa szagú volt. Ez a cigaretta –amit most szív- is hasonló szagú, csak egy kicsit töményebb és édesebb.
- Még csak két korsó?
Remus felpillantva meglátja Siriust, aki hanyagul áll az ajtóban a keretnek dőlve.
- Nem vagyok részeg –mondja neki és még egyet szippant. –Csak friss levegőre volt szükségem.
Sirius becsukja az ajtót és odasétál hozzá. A földre rak egy ládát, hogy ne kelljen a jégre ülnie.
- Zavar? –meg sem várva a választ, helyet foglal és kényelmesen kinyújtja a lábát.
- Dehogy –Remus a földre dobja az elszívott szálat és benyúl a kabátja zsebébe egy másikért. Megkínálja Siriust, aki el is fogad egyet és Lupin mindkettőt meggyújtja.
- Ismerősek –szól Black pár perc múlva.
- Annak kell lenniük. A tiéd –válaszol Remus, mert hirtelen rájön, hogy ezért volt ismerős az illatuk. Mint Sirius sapkái és sáljai, mint a párnája lusta csütörtök reggeleken, mint az üresség a torkában.
- Mmm –mormolja Sirius. –Csak nem abban a kabátban találtad, ami rajtad van?
Lupin lepillant és akkor veszi észre először, hogy a kabát, amit visel nem az övé. Nem is lehet az övé, többe került, mint az ő egész ruhatára. Lenéz Sirius karjára és látja, hogy a kabát könyökénél egy folt éktelenkedik. A hideg levegő ellenére úgy érzi, mintha lassan megsülne az arca.
- Bocs –dörmögi.
De Sirius csak vállat von.
- A tied meleg –a szájához emeli a cigarettát és megszívja; a könyöke hozzáér Remushoz és ő hirtelen újra szédülni kezd, ez az érzés a mellkasában olyan abszurd, olyan oda nem illő. Fojtogatja; kiköhögi a füstöt és beszívja a fagyos levegőt. Addig köhög, míg csak a kétségbeesés marad és mint a lángnyelv whisky, égeti a torkát.
- Rendben vagy? –kérdezi Black, amikor Remus abbahagyja és újra felegyenesedik. Lupin bólint és megtörli az orrát a kabát ujjával.
- Csak gondolkodtam.
- Ó, ez az volt?
- McKimmonékról.
Csönd telepedik rájuk, a füstfelhőbe, Remus szájába, és neki valamiért az első roxforti éjszaka jut az eszébe, amikor átnézett az elcsendesedett hálókörlet másik felébe és Sirius visszanézett rá a sötétben. Black megint szív egyet a cigarettából és Lupin elmerengve nézi a kacskaringós füstcsíkot. Sirius térde az övéhez nyomódik, ami véletlen és szándékos egyszerre és a gombóc Remus torkában lazulni látszik.
- Kösz a cigit –mondja Lupin.
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
