|
Summer Grass PG
2008.03.08. 18:19
 Nyári puppyk. A fűben. ^^
Írta: Jenwryn/orual_dreaming
Fordította: Rinoa
Penna: 2008.03.08.
Megjegyzés: Remi szülinapjára! JJ
Figyelmeztetés: Öhm… mire is? Slashy?
Osztályozás: PG
Summer Grass
[1978]
- Semmi sem egyszerű –mondta Remus hirtelen, azzal hátradőlt a fűben, könyvét a mellkasára fektetve.
Sirius háton fekve oldalra pillantott. Furcsa szög volt, Remus földre hajtott arcát vastag, sárgászöld fűszálak keretezték.
- Eh –mondta. Tisztában volt vele, hogy ez nem a legintelligensebb felelet, de egyszerűen túl nagy volt a forróság ahhoz, hogy intelligens feleleteken gondolkodjon. Ezenkívül Remus tipikus arckifejezését is felismerte: a szemei félig le voltak csukva és csak bámult a kék égbe, az ajkait kissé csücsörítette. Sirius ebből tudta, hogy barátja nem is igazán vár tőle választ; valójában saját magához beszél, de persze ha úgy tesz, mintha társához intézte volna szavait, kevésbé hangzik furcsán. Sirius nem bánta. És már hozzászokott; Remus egész nyáron ezt csinálta.
- Sosem egyszerű –folytatta a fiú békés ritmusú hangon, amit akkor használt, ha hangosan töprengett olyan dolgokon, ami Siriust egyáltalán nem érdekelte, de amit ennek ellenére szívesen hallgatott, ha Remus volt a beszélő. –Mint James és Lily –mondta Remus a délutáni nyári hőségben. –Csak nézz rájuk. Annyi évig Lily még a földet is utálta, amin James járt és most együtt vannak. Hogy történt ez? Melyik volt a fordulópont, amikor eldöntötte, hogy ó, James nem olyan szörnyű végül is, és azt hiszem, tetszik nekem? Mi lehetett a katalizátor?
- Hát, ha hihetünk Jamienek, az volt a fordulópont, amikor rájött, hogy milyen jól csókol –kuncogott Sirius és a hang visszarántotta Remust a valóságba. Oldalra fordította a fejét és szeretettel rámosolygott a mellette fekvő fiatalemberre.
- Ugyanolyan idióta vagy, mint Ágas –jegyezte meg kedvesen. –Tényleg azt hiszed, hogy egy ilyen lány, mint Lily Evans beleeshet egy pasiba olyan felületes dolog miatt, minthogy jól csókol-e vagy sem?
Sirius elmosolyodott.
- Felületes? Hát én úgy tartom, hogy a csókolózási képesség elég fontos faktor egy kapcsolatban –mosolya vigyorba csapott át. –Hé, mindannyian tudjuk, hogy te is csak azért vagy velem, mert hihetetlenül jól csókolok.
Remus elnevette magát.
- Na persze.
Sirius felkönyökölt és közelebb húzódott hozzá. Meleg volt, a levegő állt, Remus testéből csak úgy áradt a hő és szinte érezni lehetett nyirkossá vált hajának sós ízét.
- Tagadni mered, Remus John Lupin, hogy nem csókolok kitűnően?
Remus lassan mosolyra húzta a száját. Elengedte a könyvét és kinyúlt, hogy egy ujjal végigsimíthasson Sirius arcélén.
- Arrogáns kis seggfej. Tudod nagyon jól, hogy nem úgy értettem –karját párja nyaka köré fonta és lehúzta magához, hogy megcsókolhassa. Közben gyengéden játszott a fekete tincsekkel. – Úgy értettem –folytatta, amikor Sirius visszahúzódott és elmélyülten tanulmányozni kezdte párja arcát-, hogy nem emiatt vagyok veled.
- Persze –sóhajtott drámaian a fiú. –Hanem a klasszikusan jóképű ábrázatom miatt –és a Jamesre olyan nagyon jellemző mozdulattal beletúrt a hajába.
Remus megint felnevetett. Sirius megtámaszkodott barátja másik oldalán a fűben és áthelyezve a testsúlyát félig ráfeküdt.
- Ehhez túl meleg van –motyogta Remus, de a szemei mosolyogtak. Kis rosszalló hangot hallatott, miközben kihúzta a könyvét Sirius mellkasa alól. A fejük fölé emelte, magában elraktározta az oldalszámokra vonatkozó információt, majd becsukta és félre tette. Sirius végig figyelte, szabad kezével szórakozottan babrálva párja ingjének gombjait.
- Na és mit olvasol?
- G. K. Chestertont –válaszolt Remus, aztán meg se várva a választ megkérdezte: –Szerinted James meg fogja kérni Lily kezét?
Sirius megvonta a vállát.
- Valószínűleg. Amióta csak ismerem, meg van őrülve érte. De miért? Jó sokat járatod az agyad rajtuk.
Remus arckifejezése szelíd volt és egy kicsit szomorkás.
- Hát igen. Csak… nem tudom kiverni a fejemből, amit Dumbledore mondott. A Rendről. Tudod, hogy James be akar lépni.
- Na és? Ahogy te is be akarsz. Ahogy én is.
- Igen, de mi nem fogunk összeházasodni, nem? Nekünk nem lesznek gyerekeink. Ez nagy különbség.
A hangja kissé elveszetten csengett, Sirius nem is tudta, mit feleljen rá. Így csak hagyta, hagy’ tűzzön rájuk a nap, hagy’ fújjon rájuk játékosan a meleg szellő, miközben Remus gombjait piszkálgatta.
- Semmi sem egyszerű.
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
