Fordítások : Az SZ-szó (Five Times Remus Didn’t Say the L Word (and One Time He Did)) PG-13 |
Az SZ-szó (Five Times Remus Didn’t Say the L Word (and One Time He Did)) PG-13
2008.04.18. 21:44
Summary: Öt alkalom, amikor Remus nem merte kimondani az SZ-szót, és egy alkalom, amikor kimerte.
Írta: pedokazooman
Fordította: Rinoa
Eredeti cím: Five Times Remus Didn’t Say the L Word (and One Time He Did)
Penna: 2008.04.18.
Osztályozás: PG-13
Az angol mű helye: http://community.livejournal.com/remusxsirius/2828747.html#cutid1
Az Sz-szó
Lenyűgözve nézte végig barátai átalakulását a hálókörletben, ekkor akarta először kimondatni azt a bizonyos SZ-szót. Ha nem lett volna ennyire meglepve, eszébe jutott volna, hogy aggódni kéne, nehogy valaki benyisson hozzájuk. Soha senki nem tett érte ilyen nagy dolgot. Hirtelen sírhatnékja támadt. De persze, nem tette. Kezét a szája előtt tartva figyelte Sirius ugrándozását keresztül-kasul a szobában. Aztán az állat őt célozta meg, ledöntötte a lábáról, játékosan megugatta és megszaglászta. Remus csak nevetett és megsimította a nagy kutyát.
- Istenem, Sirius... –kimondhatta volna, de nem tette. Csak nevetgélt, amikor Sirius végignyalta az arcát.
Hatodikos volt a második alkalommal. Április végefelé járt az idő és Remus ébren feküdt a Szellemszállás padlóján. Már nem rettegett és undorodott saját magától. Fürkésző, mosolygó szürke szemek pillantására ébredt. Visszamosolygott társára.
- Igen, igen, jól vagyok –választolt a fel sem tett kérdésre. Kimerült volt és sajgott mindene, de Siriussal az oldalán nem érezte a megszokott hidegséget.
- Köszönöm, Sirius. Én... Tényleg... jólesik –fejezte be végül. Mást akart mondani, de most már úgy kell tennie, mintha ez lett volna minden.
A harmadik alkalom hetedikes korában történt. Remus megigézve ült és bámulta társát. Csak egy pár pillantás jutott neki ahelyett, amit igazán szeretett volna. Sirius elfelejtette rendesen behúzni a függönyöket az ágya körül. Olyan szép volt, amikor aludt, Remus nem tudott ellenállni neki. Letérdelt barátja ágya mellé és némán figyelte, ahogy lassan megemelkedik, majd lesüllyed a másik mellkasa. Elsöpört egy kósza szálat Sirius arcából és ottfelejtette az ujjait a bőrén.
- Sirius –suttogta a sötétségbe. –Nem tudsz róla, de én... –végül mégis elharapta a mondat végét és visszahúzódott. A könnyektől szaporán pislogva, szégyenkezve mászott vissza az ágyába. Hiszen még úgy sem tudta kimondani az SZ-szót, amikor biztosan nem hallaná senki.
Negyedszerre valamikor a ballagásuk utáni évben történt, Remus már nem emlékezett pontosan. James és Lily esküvőjén a recepciónál. Remus egykedvűen üldögélt és Siriust figyelte, aki James egyik unokahúgával cseveg. Sirius valamit súgott a lány fülébe, amitől az kuncogni kezdett. Aztán a fiú rákacsintott Remusra, majd elindult hogyishivjákkal a kijárat felé. Remus megitta a maradék lángnyelv whiskyét és lehajtotta a fejét az asztalra.
- Láttad, hogy Tapi elhúzott az unokatesómmal? –hallatszott James hangja. A zajokból ítélve leült Sirius megürült székére, Remus mellé. A fiú –meg sem emelve a fejét- modult egyet válaszul. James megveregette a vállát.
- Hé, Moony, rá se ránts! –mondta vigasztalóan.
- James, én... –kezdte Remus szerencsétlenül, és végre ránézett barátjára.
- Tudom, Rem, tudom –vágott a szavába társa. Sajnálkozva rámosolygott, amire Remus csak mordult még egyet.
Ötödjére akkor történt, mielőtt minden darabokra hullott volna. Mindenki ideges, nyugtalan volt akkoriban, Remus és Sirius között is csak úgy szikrázott a feszültség. Remus utálta, hogy Sirius őt gyanúsítja. De amit ennél is jobban gyűlölt, az Sirius gyanús viselkedése volt.
Azon a héten már harmadszorra vesztek össze és Remus tisztában volt vele, hogy most már bármelyik percben összeomolhat.
- Te csak magaddal törődsz! –ordította Remus remegő hangon.
- Ez hazugság! Ha valaki itt önző, akkor az te, Moony! –Remus itt tört meg, eleredtek a könnyei. A könnyek, amiket sok év óta tartott vissza.
- Basszus, Sirius! Fogalmad sincs róla! –ez a kétségbeesett hang egy pillanatra elbizonytalanította a másik fiút. –Fogalmad sincs semmiről! Sirius, én... –ezúttal tényleg kimondta volna. Tényleg. Azt az SZ betűs tiltott szót, amit annyi éve magában tartott.
- Nem, Remus! Torkig vagyok, nem csinálom ezt tovább! –kiabált Sirius hisztérikusan. Megfordult és egy hangos pukkanással eltűnt. Remus zokogva térdre rogyott és azon gondolkozott, vajon mikor lesz egyszer vége ennek.
Az egyetlen alkalom, amikor Remus kimondta az SZ-szót, jó tizenkét évvel ezután történt egy roxsmorts környéki düledező viskóban. Bizonytalan bocsánatkérések, magyarázatok és egy ölelés kíséretében. De ebben az összeölelkezésben Remus végleg megtört. Túl öreg volt már a titkokhoz, főleg ehhez, ami már annyi, de annyi ideje kikívánkozott volna belőle.
Egyetlen elsuttogott szó és egyetlen elsuttogott válasz fért bele az ölelésbe. Olyan egyszerű, olyan természetes volt, hogy Remus nem is értette, miért nem mondta ki hamarabb.
- Szeretlek.
- ...Tudom.
End
|