| Fordítások : Mi van, ha te leszel az? (What if It's You?) PG-13 |
Mi van, ha te leszel az? (What if It's You?) PG-13
2008.05.12. 15:28
 Summary: Post-Azkabanos sztori, ilyet még úgyse nagyon fordítottam, mert általában ódzkodom ettől a témától. De ez most tetszett^^ R/S és R/T
Írta: Chloe Grey
Fordította: Rinoa
Eredeti cím: What if it’s you?
Penna: 2008.05.12.
Figyelmeztetés: Slashy kicsitnagyon.
Megyjegyzés: A fic tulajdonképpen egy több fejezetes (már befejezett) kisregény, akinek van kedve –angoltudása– olvassa végig. Nekem csak az első fejezet tetszett, a többit nem hiszem, hogy lefordítom.
Megyjegyzés2: *Az angol puppy love jelentése első szerelem, gyerekszerelem. Remiék esetében (már R/S) ez nagyon jól jön ki, hiszen a suliban még gyerkőcök, plusszban pedig mindkettő „kutyuskává” változik át. Jaj, de megaszondtam o.o
Osztályozás: PG-13
Mi van, ha te leszel az?
Sirius bevágta maga mögött az ajtót és mint egy duzzogó kisgyerek, elvágódott az ágyán. A hátán feküdt, lábai még mindig a padlón pihentek.
Most már abba a tetves mugli szupermarketbe se mehet el! „Nem, nem, majd én megyek” –mondta az előbb Arthur, Siriust pedig száműzték a szobájába. Gyerekként kezelték, jó, hogy gyerekesen viselkedett. Most is azon törte a fejét, hogyan tudna kiszökni az utcára – ezt már többször is elkövette lebukás nélkül, hisz ismeri a titkos utakat.
Talán tényleg kilopózik innen…
Ekkor kopogtattak az ajtón. Sirius felpattant.
- Szabad.
Remus bújt be az ajtórésen. Szétnézett, és mikor látta, hogy kettesben vannak, láthatóan megkönnyebbült.
- Beszéltél már Nymphadorával? –kérdezte Black, miközben barátja becsukta az ajtót.
- Még nem. De attól tartok, kerít ő rá alkalmat –sóhajtott a férfi.
- Tetszel neki. Igazán nem értem, mi rossz van ebben –füllentette Sirius.
- Tudom, hogy tetszem neki és Mollytól épp elég „Adj magatoknak egy esélyt…” kezdetű beszédet végighallgattam már végig, kösz! –torkolta le Lupin, majd türelmetlenül beletúrt a hajába. –Bocs. Én csak…
- Semmi baj, Moony! Ne magyarázkodj.
- Csak… nem vagyok biztos benne. Talán van is köztünk valami, de az én helyzetemben… Beszélni akar róla, de én erről nem tudok.
Sirius némán fürkészte társa arcát. Elismerte, hogy van köztük valami.
- Féltékenynek látszol –viccelődött Remus.
- Talán az is vagyok –szólt Sirius és Remus előbbi mosolya legörbült.
- Most komolyan. Ne így gondolkodj. Ez nem azt jelenti, hogy nekem van valakim, neked meg nincs… –Lupin vett egy mély levegőt és szomorú arckifejezéssel nézett barátjára. – Szörnyű, hogy bezárva tartanak. Tudom, hogy mi okból, de… Te Sirius vagy. Te ezt másképp éled meg. Másmilyen vagy… De erre tényleg nem kellene féltékenynek lenned.
- Nem –mondta Black végül. –Én rá vagyok féltékeny.
- De hát miért?
- Mert ott vagy neki te.
Remus rámeredt, és egy pillanatra úgy tűnt, el is pirul, de túl gyorsan elfordult, így Sirius nem volt benne egészen biztos.
- Ő nem… Vagyis nem hiszem, hogy annyira tetszenék neki – csak sok időt töltünk egymás társaságában, mert – de nem, ő nem…
- Moony, láttam, hogy néz rád –veregette meg a vállát Sirius. –Mint egy gyerekszerelem*.
Remus felvonta az egyik szemöldökét.
- Micsoda szófordulat.
Sirius csak megvonta a vállát és kibámult az ablakon.
- Őszintén –szólalt meg hirtelen. –Megértem, hogy nem engedhetnek ki innen – és ezt el ne mondd senkinek, mert Sirius Black soha nem ismeri el, ha másnak van igaza! Legalábbis nem nyilvánosan… De tudnék vigyázni magamra.
- Tudom –Lupin odalépett társa mellé és követte a tekintetét. – De itt biztonságban vagy. Jobb így… jön a háború.
- A háború már itt van. És amint tudod –tette hozzá a fekete hajú férfi –a legutolsó kimenetele sem volt túl szerencsés.
Remus sötéten felnevetett.
- Ha hiszed, ha nem, rájöttem.
- Nagyon aggódok. Elvesztettük Jamest. És Lilyt. Moony, mi van, ha… –Sirius lepillantott a cipőjére. Egyszerűen nem tudta kimondani.
- Harry biztonságban van.
- Nem Harryről beszéltem.
- Ó –mondta Lupin meglepetten. –Akkor?
- Mi van, ha ezúttal... mi van, ha te leszel az?
Vékony ránc jelent meg Remus két szemöldöke között, így Sirius elfordította a fejét. Amikor újra rá mert pillantani, barátja vonásai már kisimultak. Ha nem ismerte volna olyan régről, biztos nem vette volna észre a szemében azt a bizonyos valamit. Még James se látta volna meg, ez valahogy csak kettejük között működött. A tekintetében volt valami, amit Sirius már mindenhol keresett, hosszú, hosszú évek óta. Talán felismerés volt, talán szerelem, vagy talán ezektől teljesen eltérő dolog. De bármi is volt a szemében, Black emiatt mert kettőt előre lépni.
Az ajkuk összeért és Sirius egy pillanatra elfelejtett a háború, Harry és barátja miatt aggódni.
Érezte, ahogy Remus ujjai lassan megindulnak a nyakán, majd végigsimítják a haját. A szekrényhez lökte és megtámaszkodott Remus két oldalán, csapdába ejtve őt. Lupin még közelebb húzta magához, Sirius pedig gombolni kezdte társa ingjét, majd a tevékenységet félbehagyva inkább ő is hozzásimult.
Remus húzódott el hamarabb. Kérdőn, magyarázatot várva nézett a szemébe és Sirius érezte, ahogy bukfencezik egyet a gyomra. Lehajtott fejjel ellépett mellőle, de Lupin megragadta a karját és visszahúzta. Óvatosan végigsimított az arcán, aztán előrehajolt és megcsókolta.
A csók gyengéd volt és bizonytalan. Sirius barátja mellkasára csúsztatta a kezét és ujjai alatt érezte, ahogy dübörög a szíve. Lupin köré fonta a karját, Sirius pedig megint hozzásimult…
És Molly Weasley ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen a szobába.
- Szóval itt vagy… oh! –harapta el a mondat végét kábán. Aztán jó szorosan behunyta a szemét. Remus fél pillanat alatt átcsörtetett a szoba Siriustól legtávolabb eső sarkába.
- Köszönjük, Molly. Mi csak… Már kész a vacsora? –kérdezte, miközben szorgosan gombolgatta az ingjét.
Molly –még mindig csukott szemmel– bólintott. Az arcát elöntő enyhe pír lassan rákvörösbe csapott át. Remus elmormolt még egy „köszönöm”-öt, aztán kikerülve a boszorkányt, kislisszolt az ajtón.
Miután elhalt a lépcsőfokok nyikorgásának hangja, Molly kinyitotta a szemét és végre elengedte az eddig szorongatott ajtókilincset.
- Kész a vacsora –mondta elhaló hangon a ruhásszekrény tetejének.
- Azonnal megyek –válaszolta Sirius háttal a boszorkánynak.
Molly bólintott, aztán elgondolkodva becsukta maga mögött az ajtót.
Sirius felsóhajtott és homlokát a szekrényajtónak támasztotta. A bútor pézsmaillata megcsapta az orrát. Közel sem volt olyan jó szaga, mint Remusnak. Black eltűnődött, vajon az íze lenne-e olyan jó, mint Remusé. Vajon lenne-e akárminek olyan jó, mint Remusé?
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
