|
002. Love (Szerelem)
2008.05.17. 22:54
002. Love (Szerelem)
Remus egy plusz napot maradt a gyengélkedőn, ezzel újabb tanórákat mulasztva. Mindez tökéletesen megőrjítette Siriust. Mágiatörténeten ülve ténylegesen elkezdett jegyzetelni. Átváltozástan közben egyszer sem gúnyolta ki McGalagonyt a háta mögött. Mindez annak a bizonyítéka, hogy mélységesen megbánta tettét.
A csíny előtt már egyszer csókolóztak. Nos, inkább kétszer, de az első alkalom még ügyetlenül, pirulva, sűrű bocsánatkérések közepette történt. De a második alkalom -hónapokkal később- kellemes volt, és bár próbaképp indult… egyszerűen csodálatosan végződött.
James hírek nélkül érkezett vissza a gyengélkedőről. Remus nem üzent semmit és ez a hallgatás nagyon megviselte Siriust.
Remus ágyán ücsörgött és töprengett. Fogalma sem volt róla, hogy képes ilyen nyomorultul lenni. A gyomra egy merő görcs volt, két napja semmit sem tudott belétuszkolni. Hányingerében feljött valami savas lé a torkába és amikor visszanyelte, végigmarta a nyelőcsövét. Hideg ujjaival végigsimított zsíros haján, valahogy azt is elfelejtette megmosni. Siralmasan festett. Tudta, hogy Remus dühös rá és szánalmasak voltak a kilátásai, hiszen elveszítheti a fiút, mielőtt még az övé lett volna.
James és Peter már lement a klubhelyiségbe. Egyetértettek abban, hogy barátaikat most magukra kell hagyniuk, hagy' rendezzék el egymás között a dolgokat. Remus megjelenése most már nagyon időszerű volt. Szóval Sirius csak várt, ült társa ágyán és idegességében a kezét ropogtatta. Furcsa érzése volt a gyomra tájékán, mintha sürgősen ki kellene mennie a fürdőbe, de hát minek; inni sem ivott két teljes napja.
Aztán a hálókörlet ajtaja kitárult és belépett Remus. Megtorpant, amint megpillantotta Siriust az ágyán.
- Oh.
- Ööö, szia –mondta Sirius és gyorsan felpattant.
- Mondani is fogsz valamit, vagy csak álldogálsz ott kukán?
- Nem, én… érdekel, hogy mit akarok mondani?
Remus megrándította a vállát.
- Nem, ha hazudni fogsz.
- Nem, nem, nem hazudok, ígérem!
- A te ígéreteid nem érnek semmit számomra.
Sirius elszomorodott. Tudta, hogy Remus mérges lesz, de valahogy mégiscsak könnyebbnek képzelte ezt a beszélgetést.
- Sajnálom. Fogalmam sincs, mi járt a fejemben. De nem fog megismétlődni. Csak kérlek, mondd, hogy újra barátok vagyunk!
- Ezt akarod? A barátságomat?
Sirius elgondolkodott. Nem, dehogy. Ő Remust akarta, szőröstül-bőröstül.
- Igen. Ha megengeded.
- És mi van azzal a csókkal? Megcsókoltál, ha nem felejtetted volna el.
Úgy hangzott, mint egy vádbeszéd.
- Nem felejtettem el! –csattant fel Sirius. –És soha nem is fogom. Meg kell, hogy bocsáss nekem!
- Nem bocsátok meg –szólt Remus és társa mellé lépett.
Sirius már felkészült, hogy Lupin esetleg pofon csapja, de nem így történt. Remus ujjai a nyakára csúsztak és maga felé húzták a fejét. Ajkaik egymáshoz préselődtek, fogaik összekoccantak, mindezt olyan hévvel, mint egy támadás. Ez a csók nem gyengéd volt, hanem durva és haraggal teli.
- Gyűlöllek –suttogta Remus.
- Ne mondd ezt! –sóhajtotta Sirius és újra megcsókolta. Hallotta a cipzár ismerős hangját, majd elmarták az egyik kezét és a nadrág réséhez vezették. –Uh –nyögte Sirius, amikor megérezte a másik kívánalmát.
Ezt még sosem csinálták. Még soha, senkivel nem csinálta. Bizonytalanul simogatni kezdte a másikat és érezte, ahogy a melegség elönti a saját ölét is. Szédülni kezdett és kótyagos volt, mintha ivott volna.
- Tényleg… gyűlölsz engem? –törte meg a csókot.
Remus szemei szorosan le voltak hunyva, úgy válaszolt: „Ah hah.”
Black megpróbált megfeledkezni saját szükségleteiről és csak a másikra koncentrálni. Szabad kezével meglökte Remus mellkasát, és addig hátráltak, míg bele nem ütköztek az ágy szélébe. Felmásztak rá és Sirius elhelyezkedett barátja fölött. Belecsókolt a nyakába, majd elkezdte finoman szívni. Keze eközben egyre gyorsabban és gyorsabban járt föl-le, míg Remus felemelve csípőjét a takaróról egy néma sóhaj: „Tapmancs” kíséretében el nem élvezett.
Sirius addig cirógatta, amíg Lupin el nem tolta a kezét.
- Állj! –suttogta.
- Annyira rohadtul sajnálom ezt az egészet!
- Tudom.
- Még mindig gyűlölsz engem?
Remus végre kinyitotta a szemét és társára pillantott.
- Nem… azt hiszem, hogy inkább szeretlek.
~*~
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
