| Slash : Születésnapok (PG-13) |
Születésnapok (PG-13)
2008.07.11. 16:29
 Hazajöttem és most ez így kijött belőlem. Hű, de rég írtam saját novellát... Summary nem szükséges, a cím pontosan eleget mond^^
Írta: Rinoa
Penna: 2008.07.11.
Figyelmeztetés: Slashy.
Osztályozás: PG-13
Születésnapok
1972.
Egy árnyék vetődött az előtte fekvő pergamenlapra. Felemelte a fejét és belenézett a meleg, barna szemekbe. Remus nem sokáig állta a pillantását, szégyenlősen lesütötte a szemét és egy kis csomagot nyújtott felé.
- Boldog születésnapot! …Nem olyan nagy szám –tette hozzá, amikor barátja bontogatni kezdte a meglepetést.
1974.
- A következőt! –szólt parancsolónak szánt hangnemben. Türelmetlenül csettintgetni kezdett az ujjával. Viccesen festett így, a színes papírgalacsinok és dobozok kellős közepén terpeszkedve.
- Ennyi volt.
- Hogy mi?! –lepődött meg és leengedte a kezét.
- Mondom: ennyi.
Ezzel sikerült a büszke születésnapost pár pillanatra kizökkenteni a szerepéből. Tekintete meghökkenve cikázott három társa között, és Remus másodpercről másodpercre egyre idétlenebb arcot vágott. A szürke szemek megrebbentek.
- Teeeee! –bődült el, mielőtt rávetette volna magát. Remus együtt kacagott Jamessel és Peterrel, miközben elkeseredetten próbálta megvédeni a háta mögé rejtett ajándékát. De barátja fürge volt, leteperte a földre és rá is ült. –Hahh! –emelte diadalmasan az égbe a zörgő dobozkát. És épp, amikor nekikezdett a bontogatásnak, hirtelen kővé dermedt, lepillantott Remus kipirult arcára és villámgyorsan leszállt róla.
Csak meredt a félig szétszaggatott csomagolópapírra, amíg James ki nem zökkentette:
- Na, mi van? Bontsd már! –utasította és a nyomaték kedvéért elkezdte sósmogyoróval dobálni.
A fiú nyelt egyet, aztán rávigyorgott.
- Oké-oké.
A művelet most egy kicsit nehezebben ment. A szeme sarkából látta, hogy Remus visszatornázza magát ülő helyzetbe, felbont egy újabb vajsörös üveget és belekortyol.
- Boldog születésnapot… –motyogta aztán a bajsza alatt.
1976.
A hálókörletben csak ketten voltak, körülöttük minden gyertya kialudt már. Szemben ültek egymással a baldachinos ágy előtt a parkettán. Kint zuhogott az eső.
- Várj! –mondta Remus és elkezdett a zsebében kotorászni.
A fekete hajú fiú érezte, hogy valamit a nyakába akasztanak. Nem bírta tovább csukva tartani a szemét, lepillantott. A lánc végén egy kis medál csillant meg a félhomályban.
Remus barátja vállán felejtette a kezét, összekulcsolta ujjait a tarkóján, majd a homlokát nekinyomta a másikénak.
- Boldog születésnapot! –suttogta szelíden.
De ő csak ült ott, elnehezült végtagokkal, sosem érzett melegséggel a szívében és hallgatta a csöndet.
1978.
Szédülő forgatag, önfeledt sóhajok és hosszú nyögések. Aztán a mozdulatlanság végső, mindent elsöprő akkordja. Homokszín tincsek csiklandozták az arcát, kimerülten bele-belecsókoltak a nyakába; pára, izzadtság és szívdobogás.
Remus megtámaszkodott két oldalt a vállánál és megemelte a fejét. Egy ideig csak kedvtelve gyönyörködött benne, aztán somolyogni kezdett.
- Boldog születésnapot!
Párja túl fáradt volt még ahhoz is, hogy feltámaszkodjon, így csak lassan, álmosan és szerelmesen elmosolyodott.
1980.
A gyűlés alig öt perce ért véget, a rendtagok még beszélgettek, a jegyzeteiket pakolgatták vagy a kabátjukat gombolták.
- Tessék –szólt egy kimért hang a balján. Remus egy összecsavart lapot nyújtott felé. –Az újság, amit ígértem. A cikk a tizedik oldal közepén van.
- Köszönöm –bólogatott a férfi, és igyekezett úgy átvenni a Reggeli Próféta tegnapi számát, hogy ne érjen egymáshoz az ujjuk.
- Nincs mit –mondta Remus egykedvűen, aztán sarkon fordult és elsétált.
Sirius hazafele menet megforgatta a kezében a lapot, egy ideig elnézte a tegnapi dátumot a cikornyás főcím felett, aztán keserű szájízzel belehajította az első kukába.
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
