| Fordítások : Nadrágpecérek és szuperhősök (Shirtlifters and Superheroes) PG |
Nadrágpecérek és szuperhősök (Shirtlifters and Superheroes) PG
2008.08.10. 20:46
 „Get together” fic, James közbenjárásával. Nadon régi, nadon tervezett, most megcsináltam.
Írta: Closet_zebra
Fordította: Rinoa
Eredeti cím: Shirtlifters and Superheroes
Penna: 2008.08.08.
Figyelmeztetés: Kis fluffy slash.
Megjegyzés: A ’shirtlifter’ angol szójáték, magyarul a saját magam kreálta ’nadrágpecér’ kifejezést találtam a legalkalmasabbnak rá és elégedett vagyok a végeredménnyel.J
Summary: „Get together” fic, James közbenjárásával. Nadon régi, nadon tervezett, most megcsináltam.
Osztályozás: PG
Nadrágpecérek és szuperhősök
James sosem gondolkodott el igazán a homoszexualitás dolgán, csak miután 11 évesen megismerte legjobb barátját, Sirius Blacket. Őszintén szólva, sosem tudta megérteni, mi késztet valakit arra, hogy szabad akaratából egy másik srác közelében legyen. És bár sosem menne olyan messzire, hogy tetsszen neki Sirius, lassan megtanulta, hogy igenis jól érezheti magát olyas valakivel is, akinek nincs melle.
Öt évvel később, tizenhat éves fejjel lassan kezdte észrevenni, hogy Sirius, minden lány legtitkosabb vágyálma, nem is igazán érdeklődik a női nem iránt és nem harcol a figyelmükért. James nem szörnyedt el erre, csak… simán összezavarodott.
Sirius testesítette meg a lányok számára a tökéletes férfit. Széles vállai, füstös, szürke szemei és formás hátsója miatt az iskola szinte minden lánya –nyíltan vagy titkon, felső és alsó évfolyamosok egyaránt- bele volt esve.
James egyszerűen nem értette, miért nem használja ki a fiú ezt a csodálatos, irigylésre méltó adományt.
Aztán Jamesnek szembetűnt valami más is. Az óvatos oldalpillantások a szoba másik sarkába, az egyre tovább tartó szende mosolyok, a plusz figyelem, amivel mindig kitüntette… Sirius nem mindenkit mellőzött úgy, mint az érte küzdő lányokat. Egy kicsit ironikus, de Sirius pontosan annak az egy embernek a figyelmére vágyott, akinek –úgy tűnt- esze ágában sincs ezzel kitüntetni.
A tizenhat éves Remus Lupin csöndes volt és szégyenlősebb, mint valaha, szemét hosszú, mézszőke frufru mögé rejtette, bizonytalan mosolya mindig az arcán ült. James tudta, hogy az aranybarna szemek, amik látszólag csak egy-egy könyv lapját fürkészik, titkon a körülötte levő világot is lesik; de abban is biztos volt, hogy Remusnak fogalma sincs Sirius érzéseiről.
James, minden Tekergős sztori szuperhőse, tisztában volt bele, hogy ha azt akarja, eljussanak egyről a kettőre a dolgok, abba valahogy neki is bele kell avatkoznia.
*
Egy vagy két héttel azután, hogy rájött Sirius titkára, szánta rá magát a cselekvésre. Legelőször elhessegette a gondolatot és belemagyarázott mindent abba a félreérthetetlen nézésbe, pedig magában már tudta, mi a helyzet. És azt is, hogy ebbe bele kell törődnie.
A biztonság kedvéért azért szemmel tartotta barátját, és észre kellett vennie, hogy a tanórák unalmas perceiben mindig Remust nézi, egyre közelebb és közelebb húzódik hozzá, ha teheti, érdeklődve olvas a válla fölött akármit, amivel Remus épp foglalkozik. A bódult, zavaros, megbűvölt tekintet –James vonakodva ismerte el még maga előtt is-, ugyanolyan lehetett, mint amilyennel ő néz Lilyre.
*
Egyik nap, miután végig kellett néznie azt a sok hűhót, amit Sirius csapott Remus körül az átváltozás után –végigsimít a kötései mentén, kifésüli a haját a szeméből- James rájött, hogy nem bírja tovább. Amint Peter eltűnt a színről, elhatározta, hogy most vagy soha, cselekedni fog. Eszébe jutott Remus, aki gyanútlanul fekszik a gyengélkedőn, és magában bőszen imádkozott, hogy ne kövessen el semmi baklövést.
- Sirius? –kérdi és érzi, hogy sokkal idegesebb, mint kellene. Vesz egy mély levegőt. Sirius idegesen beletúr a hajába és vár. –Szóval… te és Moony…
A fiú szeme megrebben, de kitartóan mered barátjára, ahogy sétálnak a folyosón. James nem tudja, hogyan fogjon hozzá.
- Szóval… te… izé… ti ketten –kényelmetlenül felnevet.
- Mi ketten… öhm… mi?
- Hát csak annyi, hogy… –James összehúzza a szemöldökét. Nem szereti ezeket a komoly hangú beszélgetéseket. Hezitál egy kicsit, végül úgy dönt, hogy meghagyja lelkizést a lányoknak és az olyan kenyérre kenhető fiúknak, mint mondjuk Remus. Újra belevág, ezúttal James Potter stílusában: –Oké, nézd! Mindketten tudjuk, hogy le akarod smárolni Remust. Mi a fenére vársz?
Siriusnak leesik az álla, és nagyon viccesen fest így. Aztán ő is nevetni kezd.
- Nem tudom. Lehet ellök vagy valami –mondja vállrángatva.
James megtorpan és megcsóválja a fejét.
- Nah –vigyorog. –Nem fog. Te is tudod. Sirius Black mindig megkapja, amit akar. Ezért is lettél ilyen öntelt köcsög.
Sirius kutató pillantással illeti, aztán elmosolyodik.
- Öt galleont teszek rá, hogy mégis ellök –mondja, azzal sarkon fordul és visszaszalad a gyengélkedőre.
*
Ahogy eléri az ajtót, valami kellemetlen, elmozdíthatatlan dolog kerül a gyomrába. Álldogál még ott egy darabig, elnézi, ahogy a szomszédos ablakról leereszkedik egy pókocska, aztán összeszedi a bátorságát és átlépi a küszöböt.
Végigfuttatja a tekintetét az üres ágyakon, aminek semmi értelme, mert pontosan tudja, melyik elhúzott függönyű ágyon fekszik Remus. Tudja, hogy hány párna van a feje mögött és azt is, hogy milyen pózban fekszik. Jamesnek igaza van, tényleg meg akarja csókolni… És még többet is.
A szokásos magabiztossággal közelíti meg a függönyt és a szokásos kecsességgel bújik át a résen, de ahogy meglátja Remust, vonásai kisimulnak és már az ágy szélén ül, elsimít egy tincset barátja szeméből és legszívesebben felsóhajtana, annyira selymesnek találja. Remus olyan gyönyörű, amikor alszik, nyoma sincs már a holdtölte előtt felhalmozott feszültségnek, egyedül bekötözött ujjai és a vörösödő sebhely a füle mögött emlékeztet a megpróbáltatásokra. Siriusnak nagy önuralmába kerül, hogy ne simítson végig rajta.
- Visszajöttél? –kérdi hirtelen Remus. Mosolyog, habár még csukva a szeme.
- Öhm –szól Sirius, aztán idegesen nevetgélni kezd, és majdnem el is pirul. –Igen. James meg én… –itt megáll és végiggondolja a dolgot. Kifújja a levegőt, aztán újra nekirugaszkodik: –Moony, Ágas attól tart, hogy nadrágpecér vagy és tudni akarja, hogy így van-e... Aggódik érted. Biztos akar lenni benne.
Remus lassan kinyitja a szemét és ránéz. A kellemetlen dolog Sirius gyomrában bukfencezik egyet. Szinte retteg társa válaszától.
- Mi az a nadrágpecér? –kérdi összezavarodva.
Sirius nem bírja tovább. Remus olyan szép és olyan békés, és James szavai még igazabbá teszik, hogy ez az, amit akar, így előrehajol és egy csókot nyom az ajkaira. Csak akkor húzódik el, amikor társa halkan felnyög.
Remus rákvörös, idegesen nevetgél és rámered Siriusra.
- Oh, értem –mondja elgondolkozva. Sirius nem állhatja a tekintetét. Még szebbnek találja, amikor koncentrál valamire, összehúzza a szemöldökét és megváltozik a légzése is. Még mindig érzi az ízét a szájában. Visszatartja a lélegzetét és csak vár. –Szóval, James… Ezt csak James gondolja?
Sirius rápillant, majd lassan, drámaian megrázza a fejét.
- Értem –Remus lehunyja egy másodpercre a szemét. Ez a tizenhat éves fiú, aki már annyit szenvedett a holdtöltéktől, fáradtan sóhajt egyet, majd óvatos mosolyra görbül a szája, ahogy a szürke szemekbe néz. –Hát, a legjobb az lenne, ha megcsókolnál még párszor, hogy egész biztos legyek benne –mondja szelíden, és Sirius készségesen teljesíti a kérést.
Vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
