szerettem egy kislányt
réges régen
az ő kezét fogtam
álmomban éjjel

gyereklelkű volt
szomorú és ártatlan
folyton csak mosolygott
szendén az álmomban

szerettem egész szívből
nem tudtam másképp
átkozott kapzsiság
hogy nem lehet a másé

mellette fekhettem
éjjel és nappal
szépek az emlékek
de fagyos a hajnal

őrült hiánya
keserves távolság
nem álom volt ez
hanem a valóság