Cápák

- Biztos vagy benne, hogy ez egy mugli hely? –kérdezte Sirius, kissé talán túl hangosan is.

Remus jól oldalba is bökte érte.

- Igen.

- Á, nem hiszem. –Sirius közelebb hajolt az üveghez; az egyik akváriumban úszkáló gömbhal lassan ballonformájúra puffadt. –Ez is nagyító bűbáj.

- Védekező mechanizmus –magyarázta neki Remus.

- Nagyító bűbáj –bizonygatta a másik fiú. –Felismerem ezt a varázst. James múlt héten a kezemre szórta, csak mert hozzá mertem nyúlni a sütikészletét tartalmazó dobozhoz.

Remus nem egészen így hallotta a történetet. Az ő forrása szerint Sirius James egyik alsógatyáját helyezte a sütis dobozkába, de inkább nem szólt semmit. A két jómadárral szemben ez volt a leghelyesebb eljárás. Sirius felnézett barátjára és fájdalmas arcot vágott.   

- Reggelente még mindig dagadtnak érzem az ujjaimat.

Egy kislány állt mellettük, s kitartóan bámulta őket; copfos volt és az első két metszőfoga hiányzott. Remus megpróbálta tovább indítani Siriust a könyökénél fogva. Újabb szánalmas trükk, hogy megérinthessem, gondolta keserűen. Sirius elhúzta a karját, aztán leengedte és óvatosan belekapaszkodott Remus kabátujjába.

- Nézd, ott van egy másik –szólt, azzal kocogtatni kezdte az üveget. Az arra úszó halacska pettyes mintázatú volt. Kidudorodó szemekkel meredt az irányukba, miközben némán tátogott. –Kis buzi, mi?  

- Hát igen –mormolta Remus.

Ez a hal is felfújta magát, élesnek tűnő tüskék jelentek meg gömbölyű hátán.

- Egy szikecs*! –szólt Sirius és újra kocogtatni kezdte az üveget. – Mondom, hogy ez nem mugli hely!

- Ez egy sünhal, és de, nagyon is mugli helyen vagyunk.

A kislány most már leplezetlenül bámulta őket, közben kihullott tejfogainak helyét dörzsölgette a nyelvével.

Remus megragadta társa karját, majd lentebb csúsztatta a kezét, és rákulcsolta ujjait a csuklójára. Ezzel csak óvatosan. Sirius nem mozdult, de addig tekergette a kezét, míg ujjai bele nem simultak Remus tenyerébe, aki erre lemerevedett. Csak állt ott némán, pislogva, miközben Sirius a sünhalat nézegette, míg az állat be nem úszott egy nagyobb koralltelep mögé.

- Gyerünk –mondta Remus nagy sokára vékonyka hangon. –Erre lesznek a tengeri csikók.   

- Azok tök unalmasak –grimaszolt Sirius.

- Hát lehet –válaszolta Remus. Igazából mindegy volt, hogy unalmasak-e vagy sem, egyedül az számított, hogy a csikóhalak terme jó messze van a sünhalak akváriumától, ahol a kislány áll és folyamatosan összekulcsolt kezükre mered. –Hol láttál már csikóhalakat?

- Benji Fenwicknél –mondta Sirius. –Van a hálókörletében egy kis akvárium. De a kis csórók nem csinálnak semmit, csak lebegnek egy helyben.

- Sóférgek*. –vágta rá Remus. Sirius még mindig fogta a kezét. –Benji Fenwicknek sóférgei vannak.

- Oh –a fiú kissé oldalra döntötte a fejét. –Szerintem a tengeri csikók se jobbak. 

Most egy rövidebb, hallgatag szünet következett; Remus gondterhelten vizsgálta a cipőjét, Sirius az egyik körmét rágta.

- Vannak cápák is –próbálkozott végül Remus, amikor már nem bírta tovább elviselni a csöndet. –Őket szereted.

- Tényleg?

- Szerintem igen. Óriási, fehér bestiák tűhegyes fogakkal. Néha még embert is szoktak enni.

- Ó, rendben –somolygott bambán a fiú. –Akkor menjünk cápákat nézni, de utána vegyünk valahol egy kis curry-t és irány vissza hozzám. –Elmosolyodott, de most valahogy másmilyennek tűnt az arca, ragyogóbb volt. –Lily kölcsönzött nekem egy mugli tévét. Igaz, nem működik, de hátha meg tudjuk javítani.   

Remus egyszerre elbizonytalanodott. És Sirius még mindig fogta a kezét.

- De mi van, ha nem tudjuk megszerelni?

- Hát, akkor majd smárolunk –jelentette ki Sirius. –Jamesnek és Lilynek unalom esetén mindig beválik. –Remusnak elkerekedett a szeme, Sirius pedig benntartotta a levegőjét. –Kivéve, ha neked ehhez nincs kedved. –Elengedte barátja kezét. –Én csak úgy gondoltam, mivel hogy folyton ilyen hülye randikra cipelsz, hogy talán… de ha nem akarod…

- Nem, nem ez –vágott közbe Remus. Biztosan rosszul hallottam. –Csak nem hittem, hogy te…

Sirius elnevette magát.

- Pedig dehogynem, te ütődött! Különben tuti nem lennék most itt és nézném a hülye halakat. Ahogy múlt kedden se mentem volna el a sok randa kép miatt, amik még csak nem is mozognak.  

- Oh –Remus megint a cipőjét fixírozta; érezte, hogy ég az arca. –Akkor tenálad?  

- Először a cápák –szögezte le a másik fiú. –Ki nem hagynám az emberevő dögöket.

*